Stellium - Tick Ervin

06/09/2025

„Csak annyit tudok, hogy megszülettem és élek, és úgy érzem, mintha hordozna valami." (Jung)

Érdemes újraolvasni Jung gondolatait.

MINTHA HORDOZNA VALAMI
„Csodálkozom magamon, csalódtam magamban, örülök magamnak. Bánatos vagyok, levert, föllelkesült. Ez mind én vagyok, de nem tudom magam összegezni. Képtelen vagyok valamilyen végérvényes érték vagy értéktelenség megállapítására, nem tudom megítélni magamat és az életemet. Semmiben sem vagyok egészen bizonyos. Nincs végső meggyőződésem tulajdonképpen semmiről sem. Csak annyit tudok, hogy megszülettem és élek, és úgy érzem, mintha hordozna valami. Létezésem olyan alapon nyugszik, amit nem ismerek. De mind e sok bizonytalanság ellenére is szilárdnak érzem a meglévőt és szükségszerűnek, hogy ilyen vagyok.” (Carl Gustav Jung)

Csoportos jungiánus asztrológiai oktatás indul (2018. szeptember 22.)
►weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/

24/08/2025

A Szűz Nap – olvassunk róla a Szűz havában!

A SZŰZ NAPRÓL... (változó földjegy)
Az anyag vizsgálatának, osztályozásának, tanulmányozásának jegye. Annak a nyugati redukcionista gondolkodásnak a képviselője, mely apró mozaikokra szedi szét a (fizikai) valóságot, hogy aztán a részek igazságát megvizsgálja. Hogy az egész igazsága több lenne a részek igazságánál? – ez komoly dilemma lehet a Szűz tudat számára. A kikerülhetetlen adottságokhoz alkalmazkodik. Önkorlátozása ismert; rangsorol, takarékoskodik, beoszt. Szerintem sokkal inkább hasznos szeretne lenni, mint inkább szolgálni. Keresi a helyét egy nagyobb egységben. Mivel a részletekkel foglalkozik, fogékony a hétköznapok problémáira, s meg is oldja azokat. Viszont az árnyékoldala is itt keresendő: részletekben való elveszés, a túlhajtott racionalizálás és kritikusság. Kedvenc szerepe az emberi értelem előtérbe helyezése, ám valószínűleg tudja, hogy ez még nem biztosíték a hibák ellen, s talán ezért még szoronghat is.

weboldal:
https://stelliumtickervin.wordpress.com/

Kép: © Athena Thoma

02/08/2025

Olvassunk a Napról az Oroszlán havában!

"A Nap (a tudat) mindig magából indul ki, mindig magára vonatkoztat. Önmagát tartja a psziché abszolút értékű kifejeződésének."

ÉNTUDAT (NAP)

A lelki fejlődés természetes velejárója az én folyamatos próbára tétele (válság). A belső és a külső világ egyaránt kihívásokkal, problémákkal hat az egora, melynek feladata azok megoldása. Az énnek erre a megterhelésre szüksége van. Az ego problémamegoldó képességét meghaladó kihívások okozta lelki feszültség fejleszti a pszichét.

Az éntudat (ego), illetve a körülötte szerveződő tér, azaz a tudat az, aki / ami viszonyul, ismer meg, tudatosít vagy nem hajlandó tudomást venni (a tudattalanba száműz). A horoszkópban minden a Nap helyzetének szempontjából ítélendő meg. Ő az, amelyik azonosul, vagy ellenáll. Elfogad vagy elutasít egy bolygóprincípium által jelképezett elvet, tudattalanbéli energiát, archetípust. A Nap (a tudat) mindig magából indul ki, mindig magára vonatkoztat. Önmagát tartja a psziché abszolút értékű kifejeződésének.

Az asztrológia kollektív jelölői kivétel nélkül mind megkérdőjelezik a Nap (ego) uralmát. Ha a Nap nem tér ki a kihívás elől, azaz felvállalja ezt a potenciálisan tudati fejlődést okozó konfliktust az említett ősképekkel, akkor jó úton jár. Ha azonban elfojtja, elutasítja, akkor könnyen válik a helyzetből komplexus (lelki görcs), neurózis (lelki probléma). Vagy kivetítés, aminek manifesztációit könyveli el a leegyszerűsítő asztrológiai gyakorlat előszeretettel eseményként.

Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/

19/07/2025

„... sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk." (C.G. Jung)

C. G. JUNG: A PROVIZÓRIKUS ÉLET
„Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk. Ez nagyon jellemző a neurotikus specifikus lelkiállapotára; a neurózis egy része ebből az elhalasztott vagy inkább provizórikus életből áll. (…) Kitűnő megfogalmazása ez a neurotikus speciális lelkiállapotának. Ez a neurotikus úgy él, mintha nem létezne idő, mintha még semmi sem történt volna, és minden még a jövőben várna rá. Számára nincs Itt és Most, hanem csak örökkévalóság van tízmillió lehetőséggel, és mivel valami, egy fantázia vagy egy homályos érzés folyton csábítja, rögtön abbahagy minden cselekvést, amely valamilyen végérvényes helyzethez vezethetne, és ezt valahogyan hatástalanítja. A neurotikus nem tudja vagy nem akarja birtokba venni az új helyet, amelyért minden kockázattal és minden eséllyel egyetemben teljességgel felelősséget kellene vállalnia.” (Carl Gustav Jung)

Kép: © Erik Johansson – Work Together
Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/

28/06/2025

Olvassuk újra a Rák és a Hold minőségeihez kapcsolódva.

https://stelliumtickervin.wordpress.com/

VÁRAKOZÁSOK
Születésünk előtti prenatális szakaszban az anyánk méhében általában (ha minden jól megy) csupa olyan megélésben van részünk, amit már az állatvilágból való kiemelkedésünk során is rendre megtapasztaltunk. Ily módon minden „ősi” várakozásunkra kielégítő választ kapunk. A kaland igazából a megszületésünk után kezdődik. Vajon ezután is megkapjuk mindazt, ami öröklött várakozásainknak megfelel? Jean Liedloff így ír a csecsemő időérzékéről:

„Hiába nincs időérzéke, ha egy csecsemő az anyaméhben van vagy az anyja karjában van, akkor ebből semmi hátránya nem származik. Egyszerűen csak jól érzi magát, ám annak a csecsemőnek, aki nincs az anyja karjában, talán az a legszörnyűbb, hogy még reménykedni sem tud abban, hogy majd enyhül a szenvedése (hiszen a remény az időérzéken alapszik). Sírásából így még a remény szikrája is hiányzik, bár azt kívánja jelezni vele, hogy segítsenek rajta.”

Várakozni valamire, amit nem kapunk meg – miközben öt perc, öt nap, öt hét között nincs számunkra különbség –, egy életre szóló traumatikus élménnyé válhat. S ahol valamilyen ősi (archetipikus) tapasztalatra nem teszek szert, ott a folyamat megakad. Párhuzamosan három szinten éljük az életünket: fizikai, érzelmi és szellemi (intellektuális) szinten. S bármelyik szinten nem részesülünk abban az élményben, ami ősi várakozásainknak megfelel, ott elakadunk. Miközben a másik két szinten a folyamat halad tovább. Például így történhet meg, hogy bár intellektuális szinten életkorunknak megfelelő szakaszában vagyunk a folyamatnak, érzelmi szinten valahol valamikor valamit nem kaptunk meg, ami ott és akkor természetes igényünk lett volna.

Ezért könnyen lehet, hogy érzelmeinkben toporgunk egy adott (gyermekkori?) állomásán az életünknek és nem vagyunk képesek továbblépni, míg nem részesülünk abban az élményben, amire (az ősi program alapján) joggal várunk. Feltehető, hogy már nem is tudjuk sokszor, hogy mire várunk. Meg kell engednünk magunknak, hogy érzelmi-testérzeti szinten közelébe menjünk a „hiánynak”, bízva abban, hogy az ott aktuális várakozásunk beteljesül (megéljük), s így az érzelmi fejlődésünk folyamata is újra elindul.
(tick.ervin)

Ihlető forrás: Jean Liedloff
Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/
Kép: © Elena Vagengeim

21/06/2025

A Napút Rák-szakasza felhívja figyelmünket a Holdra mint poláris archetípusra. A Hold egyszerre a gyermeki szintű gondoskodásra vágyás és az anyai elvű gondoskodás jelképe. A biztonságelvünkről és a speciálisan ránk jellemző szükségleteinkről mesél.

weboldal: www.stelliumtickervin.wordpress.com/

GONDOSKODÁS
„Mindenkinek úgy kell bánnia másokkal, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak! Hagyd, hogy a szíved ugyanazt kívánja a másiknak, amit saját magadnak kívánsz!" – tanította egy ember a piacon, gondolván, hogy most valami nagyon bölcset mond. A mester, aki ugyancsak ott állt a hallgatóság soraiban, a következőt válaszolta: „Vannak a világon gyönyörű madarak, amelyek mérgező bogyókkal táplálkoznak, és ez nem okoz bennük kárt. Egyszer egy ilyen madár összegyűjtött néhány bogyót, és megkínálta vele a barátját, a lovat.” (szufi forrás alapján)

A Napút Rák-szakasza felhívja figyelmünket a Holdra mint poláris archetípusra. A Hold egyszerre a gyermeki szintű gondoskodásra vágyás és az anyai elvű gondoskodás jelképe. A biztonságelvünkről és a speciálisan ránk jellemző szükségleteinkről mesél. Jellegét meghatározza a Hold jegy- és házhelyzete és az őt körülvevő erőtér (aspektusok). Szinte természetes, hogy úgy gondoskodunk másokról, amilyen gondoskodásra mi vágyunk; hogy attól védjük meg a hozzánk tartozót, amitől mi félünk; hogy azt adjuk másoknak, ami nekünk hiányzik; hogy azzal etetjük és itatjuk, ami nekünk ízlik; hogy azzal szeretnénk örömet okozni, ami nekünk öröm. Miközben a szerettünknek más az igénye, mást jelent neki a biztonság, mástól fél, más hiányzik neki, más a kedvence, másnak örül. Hiszen más jegyben és más házban áll a Holdja, és egészen más erőtér veszi körül. Nem kell nekünk ehhez ismernünk a társunk horoszkópját. Egyszerűen csak figyeljünk oda rá igazán.

Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/ | Kép: Erik van Tienhoven

14/06/2025

Összetartoznak: A Király és a Bolond

Ajánlom újraolvasásra.

A MASZK ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

„De miért kellett a királyok mellé udvari bolond? Mert voltaképpen ikrek.” (B.M.)

A nyilvános énünknek (Ascendens) két fontos feladata van. Egyrészről a képviselet (delegálás), másrészről az önvédelem. Ennek érdekében a személyiségfejlődésünk során egy széles szereprepertoárt fejlesztünk ki különböző helyzetekre. Ez idáig üdvös, rendben van. Ám amikor elkezdjük a szerepszemélyiségünket egyre nagyobbra hizlalni, egyre többet fényezni, akkor elkezd maszkká, látszattá válni. Mi pedig ennek a látszatnak egyre inkább a rabjává válunk. Magasztosnak, patetikusnak mutatjuk magunkat. Kényszeresen szabálykövető vagy szabályérvényesítő szerepekben tetszelgünk. Nagyszerűnek, joviálisnak, utat kijelölőnek tüntetjük fel énünket. A játékosság, az infantilizmus, a könnyedség álarcai mögé bújunk.

Ám ha mondjuk meghívást kapunk egy jelmezbálba, előszeretettel öltözünk az ellenkező pólust (Descendens?) képviselő karakterekbe. S akkor ez bizony könnyen lehet, hogy értő szemek számára árulkodó lehet. Amikor egy szelíd férfi macsónak öltözik, amikor az erényes hedonista lesz, amikor a komoly végre könnyed lehet, amikor az intellektuális krokodilnak adja ki magát.

Vajon egyébként hajlandóak vagyunk-e a maszkjaink mögötti énünkre vagy ellenpólusunkra úgy tekinteni, mint saját, hozzánk tartozó részünkre? Shakespeare „Lear király” című drámájában Lear és a Bolondja végül magukra maradnak. Nem is lehetne másképp. Együtt öregedtek meg, összetartoznak, elválaszthatatlanok. Akár egy személynek is vehetnénk őket. Lear, a király és Lear, a bolond. Összetartoznak ők. A személyiség színe és fonákja. Király és a Bolond. S nem mindig a Király az okos. Van úgy, hogy a Bolond.

LEAR: Te bolondnak hívsz engem, fiú?
BOLOND: Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.
(Shakespeare)

tick.ervin
Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/
Kép: © West Yorkshire Playhouse production of King Lear

31/05/2025

A KETTŐSSÉG BENNÜNK: FÉRFI ELV - NŐI ELV POLARITÁSA

További olvasnivalók itt: https://stelliumtickervin.wordpress.com/

FÉRFI ELV - NŐI ELV POLARITÁS
„Döntő jelentőségű az individuáció folyamatában a férfinak a nővel, vagy általános értelemben a nőiséggel való küzdelme, és fordítva a nőnek a férfival vagy a férfiassággal megvívott harca. Az emberi létezés a férfi-női polaritáson belül válik termékennyé, és az individuáció egyik nagy témáját képezi. Szeretet és gyűlölet, elválás és egyesülés a rajtunk kívül és a bennünk létező ellentétes neművel része annak a lelki fejlődésnek, amely az üdvözülést szolgálja.” (Adolf Guggenbühl-Craig)

Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/
Kép: © Mattia Vigliarolo

24/05/2025

Aktuális, olvassuk újra – Napút: Ikrek.

https://stelliumtickervin.wordpress.com/2018/05/21/naput-ikrek/

17/05/2025

KAPCSOLÓDNI A FÖLDANYÁHOZ

S paradox módon az örökké változás stabilitásában éppen a (nagybetűs) Természetre ismerhetünk rá. Ez a napút BIKA-szakaszának talán legfontosabb tanítása. Kapcsolódni a női elv elemi jellegéhez, a Földanyához, a Pachamamához, a tápláló Tehénhez, s itt megtalálni a stabilitást.

KAPCSOLÓDNI A FÖLDANYÁHOZ
„A veres tehén, amint meglátta, mindjárt magához szólította: »Édes fiam, én vagyok a te édesanyád. Azért jöttem ide veres tehén képében, hogy téged tápláljalak, mert láttam, hogy milyen rosszul bánnak veled. Ezután hát sohase edd meg azt a rossz kenyeret, hanem add oda a kutyának, magad meg, ha megéhezel, csak gyere ide, majd jóltartalak én.« Erre a szóra megfogta a jobb szarvát, lecsavarta, s olyan terített asztal termett oda, hogy a királyi palotában sem volt párja soha.“ (A veres tehén, magyar népmese)

Megőrző oldalunk egy ponton válaszúthoz érkezik az életünk során. Prométeuszi megoldásként falat építünk bástyákkal, és megvédjük, megőrizzük, amink van. Vagy pedig átengedjük magunkat a változásoknak, az átalakulásoknak, miközben megtapasztaljuk magunkban a változatlan belső magot, a halhatatlant, ami túlmutat rajtunk. S paradox módon az örökké változás stabilitásában éppen a (nagybetűs) Természetre ismerhetünk rá. Ez a napút Bika szakaszának talán legfontosabb tanítása. Kapcsolódni a női elv elemi jellegéhez, a Földanyához, a Pachamamához, a tápláló Tehénhez, s itt megtalálni a stabilitást. (Sokan gondolják úgy, hogy a Bika jegy helyett talán inkább Tehén jegyről kellene beszélnünk.) Erich Neumann szerint a női elvnek két meghatározó jellege van: az elemi és az átalakító. Az elemi jellegnél a matriarchális energiák kapják a hangsúlyt: a táplálás, a magába zárás, a természetbe kötöttség, a testiség, az állati segítőkhöz való kapcsolódás, megszületés, elmúlás, az edény (a Test), a kút, a barlang.

Weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/
Kép: (google)

10/05/2025

Egy mese hétvégére.

„Ez az Amur-parti mese is jól mutatja, hogy ennek a tajgai világnak az emberei milyen szoros szövetségben vannak a természettel és mennyire komolyan veszik az álmaik üzenetét.” (T.E.)

A TIGRIS ÉS A FIÚCSKA
„Réges-régen történt. Egy apa a fiával vadászott. A legényke még olyan kicsike volt, hogy nem értett a vadászathoz. Teát főzött, tűzifát vágott – így segített apjának. Egyszer, a vadászat idején, az apa álmot látott: mintha egy tigris azt mondta volna neki: »Hagyd itt nekem a gyermekedet. Ha nem hagyod itt, nem engedem meg, hogy hazatérj, mindannyiótokat megöllek.« Amikor a gyermek még aludt, felkelt az öreg s így töprengett magában: »Mit tegyek? Ha az édes gyermekemet nem hagyom itt, mindannyiunkat elpusztít a tigris. S ha megmentem életemet s a gyermekemet itt hagyom? Így teszek majd: egy ideig otthon maradok, majd pedig eljövök megnézni a fiút. Ha a tigris felfalná, eljövök összegyűjteni a csontocskáit.« Így döntött és a tajgában hagyta alvó fiát.

Egy ideig még aludt a gyermek, majd felébredt – hát az apja nincs sehol. »Ej, vadászni ment« – gondolta. Felöltözött és kilépett a kunyhóból. Egyszer, amint oldalt pillant, látja, hogy egy tigris közeledik feléje. Halálra rémülve felkapaszkodott egy fára. A tigris is kezdett felfelé mászni, de beszorult az ágak közé. Moccanni sem tudott. A fiúcska pedig átugrott egy másik fára és leereszkedett a földre. Teát főzött, ennivalót készített apja számára. Várta apját. Már beesteledett, de apja nincs sehol. Lefeküdt hát aludni. Éjjel álmot látott: a tigris sírt és kérte, hogy szabadítsa ki, s ezért különféle ajándékokat ígért.

Reggel fogta a baltát és odament a tigrishez. Egész nap vágta a fa törzsét. Végre a tigris kiszabadult. Háromszor felbődült és csendben elosont. Éjjel megint megjelent a tigris és azt mondta: »Reggel kelj fel, állíts csapdákat s kesztyűddel húzzál kört köréjük.« A fiú úgy is cselekedett, másnap pedig elment megnézni a csapdákat. Minden csapdában volt egy-egy coboly. Napokon keresztül fogta így a zsákmányt.

Apja azalatt odahaza élt. Egyszer azonban felkerekedett, indult fia látására. Amikor a kunyhó közelébe ér, látja, hogy füst szállong felette. »Úgy látszik, él« – gondolta magában. Kinyitja az ajtót, belép, hát a fia bent ül, s az egész kunyhó tele van cobollyal. Amint ezt az apa meglátta, odaszaladt, megölelte és megcsókolta a fiát. Megvacsoráztak, majd aludni tértek. Korán reggel felkeltek, mindent összecsomagoltak és hazatértek.”
-------
Stellium kommentár – Ez az Amur-parti mese is jól mutatja, hogy ennek a tajgai világnak az emberei milyen szoros szövetségben vannak a természettel és mennyire komolyan veszik az álmaik üzenetét.

Kép: szibériai tigris
Stellium Mesekör 09 (A nyírfa-fúcska): https://stelliumtickervin.wordpress.com/2022/04/09/2022-05-09-stellium-mesekor-09-a-nyirfa-fiucska/

03/05/2025

A Vénusz – (most) a Bikához.

Ajánlom újraolvasásra.

ESTHAJNALCSILLAG
::: részlet a JA oktatás anyagából

A Vénuszt a köznyelv Esthajnalcsillagként emlegeti, hiszen csak hajnalban (a keleti horizonton) vagy este (a nyugati horizonton) látható. Eredetileg két különböző planétának tartották és más jelentéstartalmakat rendeltek hozzá. Az asztrológiában is kettős jelentésű. Az asztrológia szimbolikájában két jegyet rendel a bolygóhoz: a Bika és a Mérleg jegyét. A görög mitológiában a származása is kettős. Az egyik történet szerint Uranosz levágott hímtagja és a tenger érintkezéséből fogant meg Aphrodité/Vénusz, egy másik szerint Zeusz és Dioné nászából született. Platón is két Aphrodité-t említ: Aphrodité Urania (égi, fennkölt) és Aphrodité Pandémosz (egyesítő, köznapi).

Míg az anyagelvű Bika jellegű Vénusz a röghöz kötöttséget, a földi örömöket képviseli, ezért a keresett harmónia is inkább ösztönös, érzéki, addig a levegős Mérleg jellegű Vénusz esetében a keresett harmónia inkább szellemi, esztétikai jellegű. A „Bika Vénusz” kapcsán fizikai kielégülésről, örömkeresésről beszélhetünk, a „Mérleg Vénusz” esetében pedig az emberi kapcsolatokban való kielégülésről, a kapcsolatteremtés adottságáról. Az asztrológia önismereti modelljében a Vénusz rámutat arra, hogyan teremtünk kapcsolatokat, milyen emberekkel vagyunk jóban, mit gondolunk értékesnek, mit látunk szépnek, mi okoz örömet számunkra.

Verena Bachman személyiségünk vénuszi oldalát akkor tartja autonómnak, ha ismerjük a saját értékeinket; ha önmagunkat szeretetreméltónak értékeljük és érezzük; ha képesek vagyunk választani értékek között; ha személyes ízlésünkkel tisztában vagyunk és komolyan vesszük azt. Bachman a valódi választások, a valódi kötődések autonómiájáról beszél, az azonos szintű emberi kapcsolatok megteremtéséről.

weboldal: https://stelliumtickervin.wordpress.com/

Kép: © Matias Guardamagni