10/09/2025
Az Öngy*lkosság-megelőzés Világnapjáról, és az eltérő női-férfi mintázatokról
Ma, szeptember 10-én az öngy*lkosság megelőzésére emlékeztetünk. A számok mögé nézve fontos látni: a férfiak és a nők öngy*lkossági szokásai nagyon különböznek, és ebben a nemek közti egyenlőtlenségeknek is szerepük van.
A férfiak világszerte három-négyszer gyakrabban halnak meg öngy*lkosság következtében, mint a nők, körükben magasabb a befejezett (a "sikeres" szó szigorúan kerülendő!) öngy*lkosságok aránya.
Ugyanakkor a nők kétszer-háromszor gyakrabban gondolnak arra, hogy véget vetnek az életüknek, és többször is tesznek kísérletet rá.
Ezt a jelenséget a szakirodalom "gender (nemi) paradoxonnak” nevezi. A magyarázat több tényezőből áll: a férfiak általában halálosabb módszereket választanak, és ritkábban kérnek segítséget, míg a nők gyakrabban adnak jelet környezetüknek és sokszor kevésbé végzetes módokat választanak.
❗️A nők öngy*lkossági veszélyeztetettségét ugyanakkor speciális tényezők is növelik. Gyakoribb körükben a depresszió, gyakran érik őket társadalmi és családi szerepekből fakadó terhek, diszkrimináció vagy erőszak. Szélsőséges példák mutatják, hogy ahol a nők lehetőségeit drasztikusan korlátozzák - például az oktatásból és a munkából való kizárással -, ott a női öngy*lkosság aránya megugrik. ❗️
Magyarországon is látszik a különbség: naponta átlagosan egy nő és négy férfi követ el öngy*lkosságot. Bár a számok az elmúlt évtizedekben csökkentek, a férfiak és nők közti eltérés ma is jelentős.
Az üzenet egyértelmű: az öngy*lkosság megelőzéséhez figyelembe kell venni a nemek közti sajátosságokat és az egyenlőtlenségeket. A nők esetében sokszor a társadalmi nyomás, a láthatatlan terhek és az alárendeltség növeli a kockázatot. A férfiak esetében pedig az érzelmi elszigeteltség és a segítségkérés hiánya jelent veszélyt.
A mai napon emlékeztessük magunkat arra, hogy a statisztikák mögött emberi sorsok vannak. A megelőzéshez nemcsak mentálhigiénés eszközökre, hanem egy igazságosabb, támogatóbb társadalomra is szükség van.
Figyeljünk egymásra. Nem lehet mindenkit megmenteni, de ha lehetőségünk van rá, mindenkinek kötelességünk megpróbálni segíteni. Ehhez viszont észre kell vennünk a jeleket - már ha vannak. Gyakran nincsenek vagy avatatlan szemnek nem felismerhetőek.
Összeszedtük nemek szerint a külsőleg detektálható, viselkedésben, kommunikációban megjelenő előjeleket, de nem tudjuk eléggé hangsúlyozni: ezek általános ismeretek, ha úgy érzed, valakit a környezetedben vagy éppen téged rossz gondolatok szorongatnak, mindig kérd szakember segítségét.
***
A szakirodalom szerint az öngy*lkossági mintázatokban sok közös vonás van férfiaknál és nőknél, de a megjelenési formák eltérhetnek.
Nők esetében gyakrabban megfigyelhető jelek
• Szóbeli utalások: "Nincs értelme semminek”, "Mindenki jobban járna nélkülem” - gyakran segélykérés jelleggel.
• Fokozott érzelmi kilengések: sírás, ingerlékenység, hangulatingadozás.
• Segítségkeresés: pszichológushoz fordulásról beszél, gyógyszereket kér vagy orvoshoz fordul testi tünetekkel, amelyek mögött lelki ok állhat.
• Szoros kapcsolatokban változás: visszahúzódik a barátnőktől, családtól, vagy épp túlzottan kapaszkodik másokba.
• Fokozott testi panaszok: fejfájás, alvászavar, evési zavar, amelyek mögött pszichés stressz van.
• Önsértés nyomai: vágások, karcolások, amelyek sokszor segélykérő gesztusok is.
Férfiak esetében gyakrabban megfigyelhető jelek
• Nem "panaszkodó" visszahúzódás: barátoktól, családtól, közösségi tevékenységektől való hirtelen eltűnés.
• Viselkedésbeli agresszió: korábban nem jellemző viselkedés, pl.: dühkitörések, kockázatos vezetés, túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás.
• Tárgyilagos, végleges utalások: "Nem sokáig kell már velem bajlódnotok”, "Jobb lenne, ha vége lenne.”
• Tervszerű előkészületek: pénzügyek rendezése, értéktárgyak elajándékozása, búcsúszerű levelek, üzenetek.
• Fokozott titkolózás: szokatlan titkos internethasználat, hirtelen érdeklődés öngy*lkossági módszerek iránt.
• Hirtelen "megnyugvás” egy mélydepressziós időszak után - ez jelezheti, hogy megszületett a döntés.
Közös, általános figyelmeztető jelek
• Szociális izoláció, kapcsolatok megszakítása.
• Jelentős változás az alvásban vagy étkezésben.
• Kétségbeesett beszéd a reménytelenségről, értéktelenségről.
• Alkohol-, drog-, gyógyszerhasználat fokozódása.
• Halállal, öngy*lkossággal kapcsolatos rajzok, írások, posztok.
⚠️ Fontos: a fentiek nem mindig vezetnek öngy*lkossági kísérlethez, de ha több jel együttesen jelen van, különösen indokolt a közvetlen beszélgetés és szakmai segítség.
