Freyja Amrita

18/11/2025

✅ Ajándékot megrendeltem – p**a
✅ Időpontot a fodrásznál lefoglaltam – p**a
✅ Gyereknek a füzetet megvettem – p**a

| HU | scroll down for | EN |

👉 Felhívni anyósomat a délutáni szünetben és felköszönteni szülinapján
👉 Vacsorára hazafelé vásárolok
👉 Útközben tankolni el ne felejtsek
👉 Füstölt sajtért kiszaladni ebédidőben az olaszhoz

✅ Nem húztam fel magam Mari beszólásán, pedig tudom, hogy direkt csinálja – p**a

✅ Megcsináltam a hajnali nyelvleckét – p**a
✅ Reggel betettem az edzős cuccot – p**a
👉 Edzés után hazafelé beugrani a gyereknek a könyvtárba

✅ Partnercégnek elküldeni a visszaigazolást – p**a
👉 Riport du 2re!

👉 A sajtért menet beugrani ragtapaszért
😱 Mi legyen Laci ajándéka A Nagy mellé?
👉 Utánakérdezni Gazdag dokinál holisztikus reflux kúrának

✅ Szivecskéztem Marcsi új fb profilfotóját – p**a
👉 (Likeolni Gazdag doki posztját!)

😱 Céges karácsonyra kitalálni a szettet (TUTIRA elég menőt!)
👉 Este adományt összeállítani a kórháznak (Dani nem fogja abbahagyni a nyüstölést)
👉 Lacitól megkérdezni: lesz akkor szombaton koccintás?

👉 Árajánlatokat kérni lakókocsikra tavaszra

😳 Laci próbált este megsimogatni, de én csak feszültem. Szerencsére nem vette észre. Csak csinálta tovább. Már csak azt vártam, hogy vége legyen. Ha jól láttam, nem volt 10 perc az egész.

⁉️ Mi történik velem???

🪷 Az Embodied Leadership módszeremmel visszakapcsollak a testedbe, hogy vissza tudj töltődni arra a helyre, ahol jelen vagy a saját életedben. Olyan csatorna tudok lenni számodra, amiben viszontláthatod magadat. Amire reagál az energiád és beindítja azt. Tükröm, érintéseim eszközök, amik felébresztik és újra élővé teszik a testedet.
WhatsApp: +36 20 374 2862

Semmi másra nincs időnk, csak szeretni.

©Freyja Amrita
Energia- és szomatikus mentor · Intimitás és megtestesülés

•••

✅ Gift ordered – check.
✅ Hair appointment booked – check.
✅ Got the notebook for the kid – check.

👉 Call my mother-in-law to wish her happy birthday in afternoon break.
👉 Grab something for dinner on the way home.
👉 Stop for fuel.
👉 Pop out at lunch for that smoked cheese from the Italian place.

✅ I didn’t let Mari’s snide comment get under my skin — even though I know she did it on purpose. Check.

✅ Finished the dawn language lesson — check.
✅ Packed my workout clothes in the morning — check.
👉 Swing by the library for the kid after training.

✅ Send the confirmation to the partner company — check.
👉 Interview at 2 PM.

👉 Stop for plasters on the way for the cheese.
😱 What should Laci get besides the Big Gift?
👉 Ask Dr. Gazdag about a holistic reflux cure.

✅ Heart-reacted to Marcsi’s new profile picture — check.
👉 (And I really should like Dr. Gazdag’s post.)

😱 Pick an outfit for the company Christmas party — one that’s definitely bold enough.
👉 Put together the donation package for the hospital in the evening (Dani won’t stop pushing until I do).
👉 Ask Laci if that little Saturday toast is still happening.

👉 Request quotes for caravans for spring.

😳 Tonight Laci tried to stroke me, and my whole body just tightened.
Thank God he didn’t notice — he simply kept going.
I just waited for it to be over.
If I saw correctly, it wasn’t even ten minutes.

⁉️ What is happening to me?

🪷 With my Embodied Leadership method, I guide you back into your body —
back to the place where you can actually arrive in your own life.
I become a channel where you can see yourself again.
Where your energy responds, wakes up, moves.
My mirror, my touch becomes a tool — one that reawakens your body and makes it alive again.
WhatsApp: +36 20 374 2862

We have no time for anything else but love.

©Freyja Amrita
Energy & Somatic Mentor · Intimacy & Embodiment

Art: Tomas Carlos Ortolani

14/11/2025

“Mindenhol vagyok, csak a saját életemben nem - pedig igazából még meg sem érkeztem bele.”
Szoktad így érezni?

| HU | scroll down for | EN |

Őszintén: mikor érezted először, hogy megfosztanak a saját megélésedtől?

Talán nem is vagy benne biztos, hogy pontosan mit is jelent ez, mire gondolok.
Arra, amikor megélsz valamit, akkor benne tudsz maradni a pillanatban. Jelen tudsz lenni az élménynek. Nincs “istentudja honnan” jövő kényszeres sürgetés arra, hogy csinálj valamit (légy produktív! ne lazsálj! görgess tovább! igyál még egy pohárral! menj valahová!),
vagy hogy érezd magad valahogy (legyél csinos! legyél elég jó! legyél határozott! ne görcsölj! engedd el! érezd jól magad! vigyázz magadra!).
Hogy te döntesz a saját életedről, a saját életidődről, és kompetensként vagy elismerve benne (lásd: senki sem hal meg helyetted. De erről majd egy másik poszt fog szólni.)

Hanem csak látod, érzed, konstatálod, hogy mi történik és engeded, hogy érezd. Hogy megérkezzen és tudatosuljon, hogy milyen az érzéseket kelt, milyen gondolatokat vált ki, és milyen testérzetekkel jár benned az a bizonyos tapasztalás. Hogy megfigyeled, milyen érzékszerveken keresztül érkezik hozzád. És hogy hogy esik mindez neked. Hogy megvárd - bármennyi időbe telik is(!!) -, hogy tudatosuljon, hogy miben változtatta meg az élmény azt, ahogy addig láttad a világot. ÉS! Elég időt adhass magadnak végiggondolni, ha ennek hatására valamilyen döntést hozol az életeddel kapcsolatban, ha valamin változtatnál az élmény hatására. Hogy mennyire változtatott meg téged!
Na és akkor vagy kész a következő élmény befogadására.

Hallom ahogy hangosan röhögsz.
Rajtam.
A helyzet abszurditásán. Magán a feltételezésen, hogy akár lehetséges lenne ilyen.
Valójában kínodban.

Fordítsuk meg a kérdést: mikor érezted utoljára, hogy teljesen átéltél egy élményt? Tudod, ami beégett. Az öcséd tiszta erőből elvágódik előtted a bringájával. Anyukád tekintete amikor kinyitja neked az ajtót. Üvöltve rohansz le a tesóddal a domboldalon a fák között. Nagyanyádnál titokban simogatod az öledben a kedvenc tyúkodat. Az orrod előtt pördül meg a súlyos menyasszonyi ruhában a nagynénéd. Kilapítod a szomszéd gyerek homlokán a szúnyogot és élvezettel és undorral emeled el a véres tenyeredet a kimeredő tekintete felől. A válla felett visszanéz a szemedbe, libben a haja, érzed az illatát - és Ő rád kacag.
Lehunyod a szemed és pontosan vissza tudod idézni a hangokat, az illatokat, az ízeket, a fényeket, a színeket, hogy mi volt rajtad, hogy mi volt rajta, a hangulatot, hogy mit markolt a tenyered, hogy hogy vetődött a nap sugara, hogy hogy hasított a kiáltás a visszhangba, ahogy a szellő simította az arcodat, a nehéz anyagok susogását, a nyirkos szagokat, mindent. Hogy milyen érzetet váltott ki belőled. És hogy mindez mit jelentett neked.
És pontosan tudod, hogy onnantól már nem volt ugyanaz az életed, mint addig. Talán csak egy icipici dolog változott meg - de onnantól már másfelé ment. Már egy kicsit más ember lettél, mint aki előtte voltál.

És most siratod, hogy már nincs ilyen. Vagy talán azt, hogy ha lehetne sem biztos, hogy éreznél bármit is.

Talán ma már még akkor is nehezen érzel bármit is, amikor elvileg ahhoz az emberhez simulsz szorosan, aki a legközelebb áll hozzád.

De kinek lehet ezt elmondani? Hogy lehet ezen változtatni? Ki tud ebben segíteni?

Mert nem engeded el magad egy pillanatra sem.
Mert mindenről és mindenkiről állandóan gondoskodsz - lassan el is felejted, ki vagy te, ha nem gondoskodsz, intézel, felügyelsz, ellenőrzöl, ellátsz, gondját viseled, megoldasz.
Mert nem mered megemelni a hangod, mert akkor megkapod, hogy hisztizel.
Mert összehúzod magad, akkor talán nem akadnak beléd. Nem vagy túl sok. Nem aláznak meg és kezelnek úgy, mintha hülye lennél. Nem hiszik azt, hogy le akarsz velük feküdni, ezért nem kell végigasszisztálni az ízléstelen, tiszteletlen, tisztességtelen, méltetlan és fantáziátlan nyomulásukat, nem kell visszautasítanod őket, amiért végül nem büntetnek meg, állnak bosszút, csak hogy tudd, hol a helyed - velük nem lehet packázni.
Mert semmibe vesz. Miért adnád oda magad neki?
Mert mindenért és mindenkiért te vagy a felelős. Csakis, egyes egyedül te. És el vagy fáradva már ebben. Rohadtul el vagy fáradva. Nem szeretsz benne lenni az életedben.

Mert nem mered elengedni magad. Egyetlen pillanatra sem.
Mert állandó készenlétben vagy.
Mert nem pusztán szereted tudni, hogy hogyan mennek, hanem csakis és pontosan úgy mehetnek a dolgok, ahogy te akarod. Kell a biztonságérzetednek.
Mert tehetetlennek érzed magad.
Mert valójában bizonytalan vagy.
Mert félsz, hogy ha kiengeded és megéled az erődet, azzal rombolni fogsz és ártasz. Mert úgy érzed, nem vagy képes megtartani. Mert még soha nem lehetett kiengedni és megélni teljesen, ami a csövön kifér durvulás, eszetlenség, erőszak nélkül úgy, hogy látva legyél, meg legyél tartva, meg legyél tisztelve. Mert nem tudod, milyen az. Mert nem tudod, hogy kell azt csinálni.Soha nem mutatta meg senki.
Mert lefagysz.
Mert félsz, ha nem támadsz egyből, keresztülgázolnak rajtad és semmibe vesznek. A saját társaid.
Mert ha nem teljesítesz, nem fognak szeretni.
Mert úgy érzed magad, mint akit kiheréltek.
Mert úgy sem jó semmi, amit teszel. Akkor minek? Kinek? Hova?
Mert nem bírod követni, hogy végül is mit akar, mit üzen, mit akar mondani.
Mert már az is baj, ha csinálsz valamit, és az is ha nem.
Mert a társad nem tisztel téged.
Mert még rágondolni is félsz: azt hiszed, ha nem követed a mintát, amit eddig, mögötte nincs senki, kiderülhet, hogy végül senki sem vagy.

Maradjunk annyiban, hogy hosszan lehet ezt ragozni.
(Ha valamit kihagytam, nyugodtan írd hozzá kommentben.)

Mindezek a rossz tapasztalatok és traumák nyomot hagynak a testben. A sejtjeid emlékeznek és a mintáid beléd merevednek. A test segítségével viszont ki tudjuk oldani ezeket a rögzüléseket! (Ezért nem mindig elég a lelki vagy mentális segítség az oldásukhoz.)

Az Embodied Leadership módszeremmel visszakapcsollak a testedbe, hogy vissza tudj töltődni arra a helyre, ahol jelen vagy a saját életedben. Olyan csatorna tudok lenni számodra, amiben viszontláthatod magadat. Amire reagál az energiád és beindítja azt. Érintéseim eszközök, amik felébresztik és újra élővé teszik a testedet.
WhatsApp/Viber: +36 20 374 2862

Semmi másra nincs időnk, csak szeretni.

©Freyja Amrita
Energia- és szomatikus mentor · Intimitás és megtestesülés

•••

“I’m everywhere… just not in my own life — even though I haven’t truly arrived in it yet.”
Do you ever feel like that?

Be honest with yourself:
When was the first time you felt stripped of your own experience?

Maybe you’re not even sure what I mean.
I’m talking about those moments when you’re living something… and you can actually stay with the moment.
Be present for what’s happening.

When there isn’t that inexplicable, intrusive pressure to do something
(be productive! don’t waste time! keep scrolling! have another drink! go somewhere!),
or to feel something
(look good! be enough! be confident! don’t be tense! let it go! enjoy yourself! take care!).

When you get to decide about your own life, your own time —
and you’re recognised as someone competent within it.
(Because let’s be honest: no one is going to die in your place. But that’s a post for another day.)

Instead, you simply see it, feel it, notice it.
You let it arrive.
You allow yourself to sense what it brings up — thoughts, emotions, body sensations.
You’re aware of which of your senses it comes through.
You notice how it lands in you.
And you give yourself as much time as it takes — no matter how long it takes — to recognise how the experience shifts the way you see the world.

Only then can you breathe enough to ask:
If this changed something in me… what do I want to do with that?
Only then are you ready for the next experience.

I can practically hear you laughing out loud.
At me.
At how ridiculous the whole idea sounds.
At the assumption that this could even be possible.
You laugh because it hurts.

Let’s turn the question around:
When was the last time you felt an experience all the way through?
One of those moments that seared itself into you.

Your little brother flying off his bike in front of your eyes.
Your mother’s face as she opens the door for you.
Sprinting downhill with your sibling, screaming into the trees.
Sitting in your grandmother’s kitchen, secretly stroking your favourite chicken in your lap.
Your aunt spinning past you in that impossibly heavy wedding dress.
Flattening a mosquito on the neighbour kid’s forehead — then lifting your bloody palm away from his wide, shocked stare with equal delight and disgust.
And that moment when she looks back over her shoulder, her hair catches the air, the scent reaches you — and she laugh just for you.

You close your eyes and you can bring it all back:
the sounds, the smells, the tastes,
the colour of the light, the exact shade of everything,
what you were wearing, what they were wearing,
the mood, what your hand was gripping,
the angle of the sun,
the way a shout ripped through the echo,
how the breeze stroked your cheek,
the hush of heavy fabrics,
the dampness in the air — everything.
What it felt like inside you.
And what it meant for you.

And you know that your life was different after that.
Maybe just by a hair — but it shifted.
And you were no longer the person you were before it.

And now you grieve that nothing feels like that anymore.
Or worse: that even if it came, you’re not sure you’d feel anything at all.

Maybe you barely feel even when you’re pressed against the person who is supposed to be closest to you.

But who could you possibly tell?
How do you change something like this?
Who could help?

Because you don’t let go. Not even for a moment.
Because you take care of everything and everyone — until you forget who you are without the managing, organising, checking, fixing, holding.
Because you don’t dare raise your voice — you’ll be told you’re hysterical.
Because you make yourself small so no one bumps into you. So you’re not “too much.” So they don’t humiliate you. So they don’t assume you want to sleep with them. So you don’t have to deal with their tasteless, disrespectful, entitled advances — and the punishment for rejecting them.
Because someone treats you like you’re nothing — so why would you offer anything of yourself?
Because you’re responsible for everyone and everything.
Only you.
And you’re exhausted. Bone-deep exhausted.
You don’t like being in your own life anymore.

Because you can’t let go.
Because you’re constantly on guard.
Because things can only go the way you want them to — your sense of safety demands it.
Because you feel powerless.
Because you’re unsure.
Because you’re terrified that if you let your strength out, you’ll destroy things. You’ll cause harm.
Because you've never been able to let loose and live it up to the fullest, without being rude, reckless, or violent, while still being seen, cared for, and respected. Because you don't know what it's like. Because you don't know how to do it. No one ever showed you.
Because you freeze.
Because if you don’t attack first, people will run over you. The ones who should be by your side.
Because you feel if you don’t perform, you won’t be loved.
Because you feel castrated.
Because nothing you do is ever “right enough.” So what’s the point?
Because you can’t decode what the other person wants anymore — their signals cancel each other out.
Because your partner doesn’t respect you.
Because you’re afraid that if you stop playing the role you’ve always played, there will be nothing behind it. It may turn out that you are nobody after all.

We could list these forever.
(If I missed something, feel free to add it in the comments.)

All these experiences — the painful ones, the traumatic ones — leave traces in the body.
Your cells remember, and your patterns become fixed within you.
And through the body, we can release these imprints.
(Which is why mental or emotional support alone is sometimes not enough.)

With my Embodied Leadership method, I guide you back into your body —
back to the place where you can actually arrive in your own life.
I become a channel where you can see yourself again.
Where your energy responds, wakes up, moves.
My touch becomes a tool — one that reawakens your body and makes it alive again.
WhatsApp/Viber: +36 20 374 2862

We have no time for anything else but love.

©Freyja Amrita
Energy & Somatic Mentor · Intimacy & Embodiment

Art: Adolf Hirémy-Hirschl: The Birth Of Venus

23/10/2025

| HU | scroll down for | EN |

Képzeld el, hogy a mindennapjaidat a legjobb barátnőiddel osztod meg. A nehéz perceket is. A feladatok elvégzését is. Az őrültségeket és a csöndet is. A szabásmintákat. A rítusokat, a bioritmusodat és a ciklusodat is.

Képzeld el, hogy azt engedsz be estére az ágyadba a közösség tagjai közül (a közösségbe férfiak is tartoznak), akit akarsz, és ezt senkinek nem jut eszébe sem firtatni, sem megítélni. És azt utasítasz vissza és akkor, akit és amikor akarsz. Jobbat mondok! Ha visszautasítod, annak semmilyen következménye nincs a jólétedre, biztonságodra, egzisztenciádra nézve sem neked, sem a gyereked számára! Mivel tét nélküliek lesznek a nemek, őszinték tudnak lenni az igenek is.

Képzeld el, hogy ha konfliktus van és kiborulsz, senki nem vágja a fejedhez, hogy hisztizel. Képzeld el, hogy addig beszélgettek a nézeteltéréseitekről, amíg megoldást nem találtok rá. (Bekészíttek előre elég ennivalót.)

Képzeld el, hogy nem egyedül töltöd az időt a gyerekeddel, hogy nem egyedül vele töltesz időt és időnként nem töltesz vele időt. És a gyereked nem egyedül veled tölti az idejét, hanem a többi gyerekkel közösségben. És bárhová megy, vigyáznak rá. Képzeld el, hogy te is neveled a más gyerekét és más is a tiédet. Hogy hol nálatok, veletek eszik egy-egy gyerek, hol a tied eszik másnál. Hogy te is felelős vagy a más gyerekéért, ahogy mások is a tiedért.

Képzeld el, hogy olyan tevékenységet végzel, aminek kézzelfogható és közvetlen hasznát látod, ami gyarapítja a közösséget.
Képzeld el, hogy fák között élsz és hajnalban ki tudsz menni pizsamában leszedni a paradicsomot.
Képzeld el, hogy a barátnőiddel a tűz körül meztelenül táncolsz. Vagy feldíszítve. Vagy kifestve. Vagy teljesen összesarozva. És ez mind normális.
Képzeld el, hogy beszélgetsz a fádhoz és figyeled a válaszát.
Képzeld el, hogy a gyerekednek csirkéje van, akivel együtt bóklásznak.

Képzeld el, hogy úgy öregszel meg, hogy közben gyarapítod a tudásodat és a készségeidet.
Képzeld el, hogy úgy mész el, hogy tudják, ki voltál és emlékeznek rád.

Mit hagytam ki?

(Inspirációlöketet az első hozzászólásban találsz.)

Semmi másra nincs időnk, csak szeretni!

©Freyja Amrita
Mentor · Energia és érintés · Intimitás és megtestesülés

•••

Imagine sharing your everyday life with your closest women friends. The hard moments too. The tasks. The madness and the silence. The sewing patterns. The rituals, your biorhythm, your cycle.

Imagine that at night you invite into your bed — from within the community, which includes men as well — whomever you wish, and no one even thinks of questioning or judging it. And you decline whoever — and whenever — you wish. Better yet: when you say no, it has zero consequence on your safety, your well-being, your livelihood — neither for you nor for your child. Because once the “no” carries no risk, every “yes” becomes deeply honest.

Imagine that in conflict, when you break down, no one throws the word “hysterical” at you. Imagine you simply stay in conversation until a solution is found. (You stocked enough food beforehand.)

Imagine you are not the only one spending time with your child — and also not always spending time with your child. And your child is not spending time only with you, but in a living pack of other children. And wherever they wander, someone is keeping an eye. Imagine you also raise other people’s children — and they raise yours. One day a child eats with you, another day yours eats elsewhere. You are responsible for theirs — as they are for yours.

Imagine doing work whose benefit you can touch with your hands — work that grows and nourishes the community.
Imagine living among trees and stepping out at dawn in your pyjamas to pick tomatoes.
Imagine dancing naked with your women friends around the fire. Or dressed. Or painted. Or covered in mud. And all of it is normal.
Imagine speaking to your tree and watching how it responds.
Imagine your child having a chicken — and the two of them roaming together.

Imagine growing older while actively expanding your skill and your knowing.
Imagine leaving this life in a way that they know who you were — and remember you.

What did I leave out?

(You’ll find an inspiration spark in the first comment.)

We have no time for anything else but love!

©Freyja Amrita
Mentor in Energy, Touch, Intimacy & Embodiment

Art: Mike Ludlow

05/10/2025

Ha kérhettem igazat a Mindenhatótól, hogy formálja egy férfi lelkéből nyilvánvalóvá, végülis mi a k.. khm fészkes fenét tesznek a nővel a férfiak, amikor azt hazudják (esetenként maguknak is), hogy a feminin szentség előtt hódolnak maszkulin princípiumként, közben valójában megerőszakolják és sorsára hagyják őt lelketlenül és érzéketlenül, majd onnan esedeznek további bizalomért és beszélnek sebezhetőségről.

Készülök egy folyamattal, ami ezt az eredendő sebzett programot, ezt a, verdben megírt nagyobb erőt írja át - férfiak és nők számára is. Így a sz3_xus is a méltó helyére tud kerülni. Hamarosan jövök a részletekkel.

Hát íme. 🙏

Gyere, te mentálhigiénés tankönyvből kivágott lány,
szeretném kihasználni, hogy apád nem volt jelen
az életedben, ezért mindenről, ami csak kicsit is
hasonlít egy hímneműre (kilincs, uborka, én), a FÉRFI
jut eszedbe, a biztonság, ami sosem adatott meg,
gyermeki jogosultságaid, melyeket senki se töltött
be. És hiába tudnád a jobbik eszeddel, hogy én aztán
lópikulát adok neked, nem biztonságot, eszem ágában
sincs juttatni neked bármit, csak kétségbeesetten
nyüszítek a mellért, melyet megtagadott tőlem anyám,
aki a katonás szoptatás jegyében csak három óránként,
vigyázzállásban emelt magához. Hódítás kell nekem,
mert sose mondták, hogy tehetséges vagyok,
golyóimat egészen visszaszippantom rémületemben
a hasfalamba, annyira rettegek a kudarctól. Amit
persze pofátlansággal ellensúlyozok, összekeverem
a szexit a szexistával, le akarlak teperni, kipipálni,
bébi, húgyszagú férfimosdóban nagy hangon
dicsekedni, galambom, hogy megvoltál nekem,
hogy szétszedtelek, és aztán eldobtalak,
mint még ezer nőt, azóta van szükségem
ilyen pitiáner elégtételre, mióta egy felsős fiú
tökön rúgott, és úgy éreztem, elszállok a világűrbe,
képtelen leszek valaha nővel lenni,
nem leszel nagy durranás az ágyban, öcsi,
röhögött a doktor, na, nem kell betojni, vicceltem,
örülj, hogy nem durrant szét a kütyü. Én meg
még most is bizonyítani akarok a srácnak, a dokinak,
érted, bizonyos értelemben ez most nemi
erőszak rakkendrollnak álcázva, megerőszakollak,
és közben engem is erőszakol egy nálam nagyobb
erő, így működik ez, bébi, és közben
azt akarom, hogy azt hazudjuk, ez bitang jó,
és nem két halálra sebzett véglény nyüszít itt a kíntól,
hanem szabad és nagyszerű emberpéldányok vagyunk,
szeretkezünk, nem háborúzunk,
most építjük a fényesebb jövőt, ó, jee!


Kép: SArah Jarrett
(Ez a vers is olvasható idestova ezerkilencszáz példányban elkelt, ESŐTÁNC című kötetemben, mely csak tőlem rendelhető. Ára 3500 forint (plusz 2000 forint postaköltség). Várok egy POSTACÍMet, TELEFONSZÁMOT (a futár miatt), s hogy KINEK dedikáljam, ide: lackfi.konyvrendeles@gmail.com)

01/10/2025

| HU | scroll down for | EN |

A mindennapokban szorítanak a határidők, a megrendelés, a teljesítés. Odahaza is teljesíteni kell, legyen miből vacsorának valót venni, fizetni a törlesztőt, télikabátot a gyereknek. Jusson utazásra is, legyen békesség, nyugalom, elégedettség. Legyen elég. Legyek elég. Eleget tudjak tenni.

Jó lenne kicsit kikapcsolni, kiengedni a gőzt, leállítani ezt az egészet egy levegővételnyi szünetre, kapni egy kis boldogságot, néhány örömteli pillanatot, látni a nőt, ahogy élvez engem, vagy már azt se, csak nekem legyen jó.

Ennyi volna? Ennyi lennék? A legelemibb örömöm belefér egy töltetnyi rutinba? Darab-darab?

Hogy? Ezt hogy???

Gyerekként még le akartam szakítani az eget az energiámmal! Most pedig megelégszem néhány perc hálószobába tekert boldogsággal nyugdíjazás előtt? Legfeljebb veszek mellé egy márkás cipőt, vagy befizetek egy külföldi útra és eldicsekszem vele, hogy érezzem: vagyok valaki?

Le akartam hozni a farkammal a csillagokat!
Most pedig használom, hogy ne robbanjak szét a feszültségtől.
Hogy igazolva lássam, hogy férfi vagyok. Elég vagyok. Elég jó vagyok.
Hogy igazolva lássam, hogy van bennem potenciál.
Hogy engedélyt kapjak a szabad élvezetre.
Hogy legyen egy hely, legalább egy hely legyen, ahol féktelen lehetek.
Hogy megbosszulhassam anyám fajdalmát anélkül, hogy fogalmam lenne róla.
Hogy néhány pillanatra, csak néhány pillanatra végtelennek érezzem magam.
Hogy észrevétlenül összekeverhessem a végtelent a hatalommal.
Hogy legyen egy hely, ahol nem kell jófiúnak lennem.
Hogy legyen egy hely, ahol látnak. Engem látnak. Aki valóban vagyok.
Hogy megláthassam magam, és ráébredhessek: az erő nem egyenlő az erőszakkal! Az erőszak máshonnan jön. Az erő én vagyok.

•••

A női energia, a szándéktalan, ítéletmentes szeretet és jelenlét az, ami fogadni tud minket és helyet ad nekünk, táptalajunk lehet a megérkezésben - ahogy az anyaföld táplál a Földre érkezésünk óta, ahogy anyánk méhe táplálta testünk kialakulását, ahogy anyánk karjai babusgattak és adtak (ha adtak, legalább valamennyi) megtartó biztonságot, öleltek szeretetre.
Ehhez a tiszta jelenléthez tudunk visszatérni az ősi női energia terében, és kapcsolódhatunk igaz valónkhoz, potenciálunkhoz.

Ellazult állapotban kilépünk az elme hatása alól, keresztülnyúlunk a feszültségeken, a ránk rakódott félelmeken, fájdalmakon, elhitt és rögzült hiedelmeken, oldjuk a régit, a traumát, ami ezáltal visszasorolódik az eredőjéhez, és felszabadítjuk az ott tárolt energiákat.

Már nem okoz nehézséget különbséget tenni aközött, hogy kivonjuk a kardot, illetve hogy sérülést okozzunk vele.
Megragadjuk, kézbe vesszük és megtartjuk a kardot - anélkül, hogy lesújtanánk.

A testtel tapasztalt transzformáció egész lényünkre kihat: változást idéz elő a pszichénkben, a biológiánkban, szociális kapcsolatainkban, világlátásunkban. Helyet kapunk magunkban, így helyet tudunk adni másoknak is. Kapcsolatunk a minket körülvevő világgal, a természettel, a hivatásunkkal megváltozik. Ahogy biztonságban megnyilvánulhat a saját önvalónk, úgy tisztul ki az ügyünk, az értékeink, az utunk és a felé vezető következő lépés. Szeretetbe kerülünk magunkkal. Szeretetet kapunk és szeretetet adunk tovább.

Kapcsolódunk önvalónkkal, nyitunk az új lehetőségekre, képességekre, kiteljesedésünkre, bőségünkre. Az energiák letisztulnak, az erő koncentrálódik. Töltekezünk. Oda érkezünk, ahol a helyünk van.
Ez a teremtő potenciál.

•••

Szeretettel várlak érintésterápiámra, ahol holisztikus figyelemmel, a szeretet terében ősi női energiába fogadlak, és megtartalak az átalakulásodban. A folyamatot az adott kereten belül személyedre szabom.

Semmi másra nincs időnk, csak szeretni.

©Freyja Amrita
Energia- és szomatikus mentor · Intimitás és megtestesülés

Sárkány-paripa

Sárkány-paripán vágtattam,
gyémánt-madarat mosdattam,
göncöl-szekeret kergettem,
holdfény-hajú lányt elvettem.

Weöres Sándor

| EN |

In daily life, there are deadlines pressing in, orders to fulfil, tasks to complete. At home there is more to deliver: enough to buy dinner, to pay the loan, a winter coat for the child. Enough left for a trip, for peace, calm, a taste of contentment.
Enough.
That I be enough.
That I fulfil enough.

It would feel good to switch off for a while, to let the steam out, to stop the whole mechanism for a single breath, to taste a little happiness, a handful of joyful moments—just to see her enjoying me… or not even that. Let it at least feel good for me.

Is that all?
Is that what I am?
My most elemental joy squeezed into a capsule of routine? Piece by piece?

How? How could this be?

As a boy I wanted to tear down the sky with my energy! And now I am satisfied with a few minutes of bedroom-wrapped happiness before retirement? At most I buy a brand-name pair of shoes, or book a trip abroad and show it off, just to feel that I am somebody?

I wanted to pull the stars down with my c**k!
And now I use it only so I don’t explode from pressure.
To prove I’m a man. Enough. Good enough.
To prove there is still potential in me.
To grant myself permission for free enjoyment.
To have one place—at least one place—where I can be untamed.
To avenge my mother’s pain without knowing it.
To feel infinite for just a few moments.
To confuse infinity with power, unnoticed.
To have one place where I don’t have to be a good boy.
To have one place where I am seen. Truly seen. For who I am.
To glimpse myself and realise: strength is not violence. Violence comes from elsewhere.
Strength—that is me.

•••

It is feminine energy—intentionless, judgement-free love and presence—that can receive us and give us space, that can be our fertile ground for arrival. As the motherland has nourished us since our birth to this Earth. As the womb once nurtured the forming of our body. As our mother’s arms rocked us and gave (if they gave, at least some measure) the safety of being held, the taste of love.

Into this clear presence we can return, in the field of ancient feminine energy, and from here connect to our true essence, our potential.

In relaxed state, we step out from under the rule of the mind. We reach through tension, through the fears and pains that settled on us, through the beliefs we once swallowed and turned into armour. We loosen the old. Trauma softens back into its origin. The energies stored there are released.

It is no longer difficult to see the difference between drawing the sword and using it to wound.
We grasp it, hold it, keep it—without striking.

The transformation felt through the body radiates into the whole being: it shifts our psyche, our biology, our bonds, our worldview. We find space inside ourselves, and so can offer space to others. Our way of relating to the world, to nature, to vocation begins to change. As our own essence finds safe expression, our calling, our case clears: values, path, and the next step become visible. We meet ourselves in love. We receive love. We pass it on.

We connect with our essence, open to new capacities, to fulfilment, to abundance. The energies clarify, the power concentrates. We are replenished. We arrive where we belong.
This is creative potential.

•••

I welcome you with love into my somatic therapy, where in the space of love and with holistic attention I receive you into the current of ancient feminine energy, and hold you through your transformation. Within the given frame, the process is tailored to you.

We have no time for anything else but love.

©Freyja Amrita
Energy & Somatic Mentor · Intimacy & Embodiment

The dragon – steed

I dashed around on a Dragon-Steed
I bathed a bird with diamond feet
I kept chasing the sky’s Great Bear
and married a girl with moonlight-hair

Donald E. Morse és Makkai Ádám fordítása

Art: Michelangelo, Sixtus-kápolna