http://Www.sourcememoryhealing.com/

Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret, Vizisport u 63, Budaörs (2026)

27/05/2026

Az a tapasztalatom, hogy a rendszerünk mindig a megkönnyebbülést keresi. Amikor túl soknak, túl nagynak, megoldhatatlannak érzékel valamit az idegrendszerünk, akkor a legrövidebb úton meg akar könnyebbülni.
Például, amikor iskolában túl sok az osztály előtt szerepelni, képes a test elájulni, hogy megkönnyebbüljön.
De a könnyebb nem biztos, hogy igaz. És egyáltalán nem biztos, hogy igazi megoldást hoz hosszútávon.
Sokszor tévútra vihet ez a fajta megoldás. Előfordul, hogy azzal jönnek, hozzám, hogy “azt érzem, az apám nem is az apám”. Mert olyan nehèz a kapcsolat, hogy így akar megkönnyebbülést a rendszer. Vagy, hogy “azt érzem, el kell távolodnom teljesen a szüleimtől”, hogy jól legyek. Persze, nem azt mondom, hogy ez soha nem releváns, csak azt, hogy mindig érdemes felülvizsgálni.
Ez most igaz? Vagy csak meg akarok könnyebbülni?
És szabad könnyíteni is, átmenetileg. De jó tudatában lenni, hogy most ezt azért csinálom így, mert erre van szükségem, amíg kitalálom az igazi megoldást.
Nem szégyeníteni a megkönnyebbülés iránti vágyat l, hanem látni: „értem, miért akarja ezt a rendszerem.”
Mi az a megoldás, ami nemcsak könnyebb, hanem igazabb és hosszútávon is életet adó?

Te miben választod most a megkönnyebbülést, mielőtt igazi megoldás lenne?
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

Június 13-14. Source Memory Healing- kezdő tanfolyam online és személyesen

27/05/2026

Saját magunk miatt kell megtanulnunk igazán szeretni. Mert ha nem szeretünk, magunkat bántjuk vele. Ha például egy anyós nem szereti a menyét - vagy fordítva, - csak magát emészti napról napra és teszi tönkre saját egészségét így, aztán a környezetét.
De a szeretet nem azt jelenti, hogy alárendelem magam a másiknak, hanem, hogy meglátom benne a jót és azt elismerem és szeretem benne. Közben megtartom önmagam fontosságát és a kettő találkozik bennem.
Mert a szeretet növeszthető. Jó alapokra ültetve hamar és nagyra nőhet. Ami táplálja egészségünk és boldogságunk. Kötelességünk kiművelni magunkban a tiszta szeretetet, mindnyájunk javára, hogy megláthassuk életünkben a szépséget.
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

23/05/2026

A valóság nem kész szerkezet, amit kívülről kapunk. Inkább egy élő tér, amely folyamatosan a tudatból formálódik.

A régi nyelven azt mondta:
„Ez van velem.”
„Ezt kaptam.”
„Ezt kell elfogadnom.”
Az új nyelv nem így beszél. Az új nyelv belül történik.
Az új nyelv így születik:
„Ez az, amiben most rezgek.”
„Ez az, amit most igaznak tartok magamban.”
„Ez az a minőség, amit jelenlétben tartok.”

És ahogy ez a nyelv tisztul, a valóság is elkezd tisztulni körülötte.

Nem azért, mert a világ hirtelen megváltozik, hanem mert a tudat, amely érzékeli, már másképp van jelen benne.

A kapcsolatok ebben a térben nem véletlenszerű találkozások, hanem rezonanciák.

Van egy mély belső állapot, amelyből egy bizonyos minőségű kapcsolódás természetesen megszületik. Egy olyan kapcsolat, ahol a nő önmaga engedélye a saját fényére, és szerethető úgy ahogy van.

Ebben a térben a férfi jelenléte nem kompenzáció, hanem összhang.
Nem hiányt tölt be, hanem illeszkedik egy már meglévő teljességhez.

Ez a minőség nem akarásból születik, hanem belső engedélyből.

Engedélyből arra, hogy:
– a női erő látható
– a bőség természetes
– a támogatás alapállapot
– és a szeretet feltétel nélküli

A valóság így nem „bevonzott” események sorozata lesz, hanem egyre tisztább tükröződése annak, ami belül már stabil.

És ebben az új nyelvben a kérdés már nem az, hogy „hogyan szerezzem meg”, hanem az, hogy:

„Mi az a belső minőség, ami most éppen valóságot formál bennem? “Mivel vagyok összhangban?”
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

Június 13-14. Tanfolyamot tartok, jelentkezni emailben tudtok.
Source Memory Healing- kezdő tanfolyam online és személyesen

21/05/2026

Sokan megyünk most át mély változásokon, rakunk le régi szerepeket, amik a “túlélést”szolgálták. Közben megnyitunk új utakat, láthatóvá válik bennünk valami új, valami igazibb. Ez sokszor megtörténik az életünk során, mindig annyi, amennyit épp elbírunk.
Az identitásváltás egyik legfájdalmasabb része, hogy nemcsak a múltat kell elengedni — hanem azt az ént is, aki túlélte azt.
A segítő.�A jó kislány.�A csendben alkalmazkodó nő.�Az érzelmi megtartó.�A háttérben álló társ.
Ezek a részek valaha megvédtek valamit:�a kapcsolódást,�a szeretetet,�a túlélést.
Ezért az elengedésük nem egyszerű döntés, hanem gyász.
A valódi gyász nem csak sírás.�Hanem annak lassú beengedése, tényleges érzése, hogy:
* mennyire magányos voltál,
* hányszor nem választottak,
* mennyire vágytál a szeretetre,
* mennyit adtál fel önmagadból,
* és milyen régóta nem mertél teljesen élni.
A gyász része az is, hogy az ember elengedi a fantáziát:
* hogy egyszer majd mindenki megérti,
* hogy a család végül engedélyt ad,
* hogy a szeretet feltétel nélkül megérkezik azokból az irányokból, ahonnan mindig várta.
Ez nem keserűség.�Hanem valóság.
És a valóság elfogadásából születik meg az első valódi szabadság, mert a tested emlèkszik a valódi énedre.
Sok ember, aki hosszú ideig összehúzta magát, egyszer csak megél egy belső képet vagy érzést.
Egy pillanatot, ahol:
* látható,
* nyitott,
* szeretett,
* és nem kell védekeznie, ahol teljesen szabad és önazonos.
Mintha a lélek emlékezne valamire, amit az élet közben elfelejtett.
Lehet ez egy álom, egy színpad, egy tekintet, egy érzés a testben, egy ölelés, egy jelenlét.
És ebben az élményben nincs bizonyítás. Csak természetesség.
A test ellazul.�A szív megnyílik.�A figyelem nem fenyegető, hanem megtartó, mint egy meleg ölelés.
Ez nagyon fontos fordulópont.
Mert a lélek ilyenkor nem egy új személyiséget talál ki.�Hanem megmutatja azt, aki mindig is lenni szeretett volna.
Az identitásváltás csendes.
Az új élet ritkán egyetlen nagy döntéssel kezdődik.
Sokkal inkább apró engedélyekkel:
* helyet foglalni,
* vágyat érezni,
* nemet mondani,
* kérni,
* láthatóvá válni,
* örömöt megengedni,
* nem bocsánatot kérni a létezésért.
Eleinte ez ijesztő lehet.
Mert a régi rendszer még azt suttogja:�„Maradj kicsi. Maradj csendben. Maradj biztonságos.”
De közben megszületik egy másik hang is:
„Én is itt vagyok.”
És talán ez az identitásváltás legmélyebb pillanata:�amikor az ember már nem csak túlélni akar, hanem élni.
Nem tökéletesen.�Nem készen.�Nem félelem nélkül.
Hanem igazabban.
Amikor a nő már nem akar tovább láthatatlan maradni.
Nem azért, mert több akar lenni másoknál.�Hanem mert végre szeretne teljesen jelen lenni önmagában.
Szeretne:
* szeretve lenni,
* nőként élni,
* örömöt érezni,
* kapcsolódni,
* látszani,
* választottnak lenni,
* és nem elveszni többé mások életében.
És talán a legfontosabb felismerés végül ez:
Az élet nem akkor kezdődik, amikor minden készen áll.�Hanem amikor az ember többé nem hajlandó tovább eltűnni önmaga elől.
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

Te melyik szakasznál tartasz most?

19/05/2026

„Nem kell bizonyítanom az értékemet.
A létezésem is hozzájárulás.
A jelenlétem emlékeztet a szeretetre, a szabadságra és az életre.
Nem erőből teremtek, hanem összhangból.”

17/05/2026

“Manapság van egy nagyon elterjedt betegség, amit száz évvel ezelőtt alig ismertek; nem mintha nem tudtak vol- na róla, csak valójában nem fordult elő: ez az idegesség. Ez a sajátságos betegségforma a XVIII. századi materia- lista világnézet következménye. A materialista gondolko- zásmód megjelenése nélkül ez sohasem jött volna létre. Az okkult tanító tudja, hogy ha a materializmus még évti- zedekig fennállna, annak szörnyű, pusztító hatása lenne a népegészségre. Ha ezeket a materialista gondolkozási szokásokat nem szabályoznák, akkor az emberek később nemcsak általánosan idegesek lennének, hanem a gyerekek remegve születnének, és nemcsak a környezetet érzékel nék, hanem a környezet érzékelése számukra fájdalommal járna. Mindenekelőtt a szellemi betegségek terjednének el szerfelett gyorsan: elmebaj-járványok lépnének fel az elkö- vetkező évtizedekben.

Valóban fennállt a veszély - amihez az emberiség hozzá- járult -, hogy járványos szellemi betegségek terjedjenek el. És e jövőbeli világkép volt a valódi oka annak, ami miatt az emberiség okkult vezetői, a bölcsesség mesterei, szük- ségesnek látták, hogy a szellemi bölcsességből valameny- nyit engedjenek beáradni az általános emberiségbe. Csak egy ilyen szellemi világkép tud az eljövendő generációk- nak ismét jó egészségre való hajlamot adni. Láthatják tehát, hogy a teozófia egy mély, az emberiség szükségletéből teremtett mozgalom.

Száz évvel ezelőtt, még az volt az „ideges” ember, akinek erős idegei voltak, akinek kötélből voltak az idegei. Már a szó értelmének megváltozásából látható, hogy valami telje- sen új jelent meg a világban.”

Rudolf Steiner 1906 augusztus 28.

14/05/2026

Többször írtam már a szégyenről, különböző aspektusokból. Mert amikor elindul a “növekedés” bennünk, tágul a valóságunk, sokszor bekapcsol a mechanizmusa. A szégyen idegrendszeri szinten egy nagyon ősi túlélési reakció, egy teljes testi–idegrendszeri állapot, amely a kapcsolódás, a közösséghez tartozás és a túlélés védelmére alakult ki.
Amikor szégyent élünk át, az agy és az idegrendszer úgy reagálhat testi szinten, hogy:
* lefagyást,
* összehúzódást,
* lesütött tekintetet,
* energiazuhanást,
* belső bénultságot okoz.

A test ilyenkor nemcsak „szomorú” — hanem részben védelmi üzemmódba kapcsol. Aktiválódik:
* az amigdala (veszélyészlelés),
* az anterior cinguláris kéreg (szociális fájdalom),
* az insula (belső testi érzetek, undor),
* valamint a prefrontális kéreg, amely önreflexiót és önértékelést végez.
A társas elutasítás fájdalma részben ugyanazokat az idegi hálózatokat aktiválja, mint a fizikai fájdalom.
A szégyen a múltban segítette:
* a közösségi szabályok betartását,
* az agresszió csökkentését,
* a csoporthoz való visszailleszkedést.
Ezért vannak univerzális szégyen-jelek:
* lehajtott fej,
* kisebb testtartás,
* szemkontaktus kerülése,
* halkabb hang.
Ezek biológiailag azt kommunikálják:
„Nem akarok veszélyt jelenteni. Kérek visszafogadást.”
Ez a vegetatív idegrendszert aktiválja.
1. Szimpatikus aktiváció („harc/menekülés”)
* forróság,
* remegés,
* szapora szívverés,
* pánik,
* düh,
* menekülési vágy.
2. Dorzális vagális lefagyás
(A mélyebb, toxikus szégyennél)
* zsibbadás,
* összeomlás,
* üresség,
* „nem létezem” érzés,
* disszociáció jelenhet meg, ami egy ősi túlélési állapot.
A szégyen akkor válik rombolóvá, amikor nem egy viselkedésre, hanem a teljes lényre vonatkozik.
Például:
* „rossz vagy”
* „túl sok vagy”
* „ne légy ilyen”
* „veled baj van”
Különösen gyerekkorban a szégyen mély idegrendszeri mintává válhat, mert a gyermek agya még a kapcsolódáson keresztül szervezi önmagát.

Ilyenkor a test később is:
* automatikusan összehúzódhat,
* láthatatlanná akarhat válni,
* túlalkalmazkodhat,
* vagy állandó bizonyításba kezdhet indokolatlanul.

A szégyen és a kapcsolódás paradoxona, hogy kapcsolódásra vágyunk, de szégyenben el akarunk rejtőzni. Ez az idegrendszerben egyszerre aktiválhat:
* kötődési vágyat,
* és védekezést.
Ezért olyan nehéz sokszor segítséget kérni.
Gyógyulás idegrendszeri szinten először a tudatosítás, hogy a szégyen egy túlélési mechanizmus, egy eszköz, ami megvéd, visszakapcsol a közösséghez, a biztonsághoz.
Pl.: a tanár néni, megszidja az osztály előtt a gyermeket, mert nem figyel, - neki az a feladata, hogy az egész osztálynak megtanítson vlmit, ehhez meg kell tanítania a diákot figyelni is - a gyerek testèben bekapcsol a szégyen, ami egy összehúzódás, lehajtott fej, ami a biztonság érzetèt stabilizálja idegrendszerileg abban a pillanatban és visszakapcsolja az osztályhoz. Mivel a gyereknek még nincs eszköze, hogy megvédje magát ez kapcsol be automatikusan.
A szégyen nem pusztán „gondolkodással” oldódik, mert a testben és az idegrendszerben tárolódik.
A gyógyulást segítheti:
* a biztonságos kapcsolódás,
* együttérző jelenlét,
* testérzetek tudatosítása,
* lassú idegrendszeri újraszabályozás,
* szemkontaktus, hang, érintés,
* mozgás és légzés.

Az idegrendszer fokozatosan megtanulhatja:
„Kapcsolódhatok úgy is, hogy közben önmagam maradok.” “Minél jobban önmagam vagyok, annál jobban ide tartozok.”
“Az egyediségem érték a közösségem számára.”
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

08/05/2026

Az idegrendszer szabályozása azt jelenti, hogy a tested és az elméd képes érzékelni, feldolgozni és kiegyensúlyozni a belső állapotokat: a stresszt, az érzelmeket, az izgalmat, a veszélyérzetet, a biztonságot, a kapcsolódást és a nyugalmat.

Nem egy „bekapcsolt” vagy „kikapcsolt” állapot, hanem egy folyamatos alkalmazkodási folyamat.
* amikor szabályozott az idegrendszered, akkor képes vagy jelen lenni, gondolkodni, érezni, kapcsolódni és reagálni anélkül, hogy teljesen elárasztana a stressz;
* amikor túlterhelt vagy diszregulált, akkor a tested túlélő üzemmódba kapcsol.
Ez a működés szorosan kapcsolódik az autonóm idegrendszerhez és különösen a bolygóideg által szabályozott állapotokhoz.
Aamely az egyik legfontosabb ideg az autonóm idegrendszerben. Ez köti össze az agyat:
* a szívvel,
* a tüdővel,
* az emésztéssel,
* az arccal,
* a hanggal,
* és sok testi-érzelmi folyamattal.

A tested folyamatosan figyeli:
* biztonságban vagyok?
* veszélyben vagyok?
* egyedül vagyok?
* kapcsolódhatok?
És erre automatikusan reagál — még azelőtt, hogy tudatosan gondolkodnál.

Az idegrendszer fő állapotai
1. Biztonság és kapcsolódás
* nyugodtabb a légzés,
* rugalmas a figyelem,
* képes vagy kapcsolódni másokhoz,
* van kreativitás és kíváncsiság,
* a tested nem „védekezik”.
Ez nem állandó boldogság, hanem egy elég biztonságos belső állapot.

2. Harc vagy menekülés
Amikor az idegrendszer veszélyt érzékel:
* felgyorsul a szívverés,
* feszülnek az izmok,
* megjelenhet szorongás, düh, kontrolligény,
* az elme túlaktiválódik.
Ez eredetileg túlélési mechanizmus.

3. Lefagyás vagy összeomlás
Ha a rendszer túl sok stresszt él át, és nincs menekülési lehetőség:
* zsibbadtság,
* üresség,
* kimerülés,
* motivációhiány,
* „nem érzem magam jelen” élmény jelenhet meg.
Ez sem „hiba”, hanem védelem.

Az idegrendszer nem csak genetikailag alakul. Nagyon erősen formálja a kapcsolat, a környezet és az ismételt tapasztalat.

1. Korai kapcsolódásból
A baba idegrendszere még nem tudja önmagát szabályozni.
A szülő idegrendszerén keresztül tanulja meg:
* biztonságban vagyok-e,
* megnyugodhatok-e,
* számítanak-e az érzéseim,
* veszélyes-e a világ.

Ha egy gondozó:
* jelen van,
* reagál,
* megnyugtat,
* kapcsolódik,
akkor fokozatosan kialakul a belső biztonság érzete.

Ha sok:
* kiszámíthatatlanság,
* félelem,
* elutasítás,
* túl sok stressz,
* érzelmi elérhetetlenség van,
akkor az idegrendszer állandó készenléthez alkalmazkodhat.

Ez később megjelenhet:
* túlgondolásként,
* kapcsolati szorongásként,
* túlzott alkalmazkodásként,
* kontrolligényként,
* kimerülésként,
* érzelmi hullámzásként.

2. A test emlékezik
Az idegrendszer nem csak „mentálisan” tanul.
A test mintázatokat tárol:
* hangszín,
* érintés,
* ritmus,
* tekintet,
* biztonság vagy fenyegetés érzete.
Ezért lehet, hogy valaki logikailag tudja, hogy most biztonságban van, a teste mégis riadót fúj.

Ez különösen kapcsolódik a Trauma fogalmához — ahol a túlélési energia nem tudott teljesen lezáródni.

3. Az idegrendszer újratanítható
Nagyon fontos: az idegrendszer plasztikus.
Az agy és a test képes új mintákat kialakítani.

Ezt támogatja például:
* biztonságos emberi kapcsolat,
* lassítás,
* tudatos légzés,
* ritmus és mozgás,
* dúdolás, éneklés,
* természet,
* testérzetek figyelése,
* meditáció,
* terápia,
* somatikus (testorientált) munka,
* megfelelő alvás és regeneráció.

A szabályozás nem azt jelenti, hogy „mindig nyugodt vagy”.
Hanem azt, hogy:
* képes vagy visszatérni,
* nem ragadsz bele tartósan a túlélő állapotokba,
* a tested újra megtanul biztonságot érzékelni.

Az idegrendszeri szabályozás egyik kulcsa: a ko-reguláció
Az emberi idegrendszer alapvetően kapcsolati rendszer.
Nem teljesen egyedül tanulunk meg megnyugodni.

Ezért olyan gyógyító lehet:
* egy biztonságos jelenlét,
* egy nyugodt hang,
* szemkontaktus,
* ölelés,
* valódi figyelem,
* ítélkezésmentes kapcsolódás.
Az idegrendszer „olvassa” a másik ember állapotát. Ezért van az, hogy valaki mellett automatikusan megnyugszol, mások mellett pedig befeszülsz, még mielőtt gondolkodnál.

A gyógyulás nem azt jelenti, hogy többé soha nem lesz bennünk félelem vagy fájdalom. Sokkal inkább azt, hogy a test fokozatosan újra megtanulja a biztonságot, a kapcsolódást és azt az állapotot, amelyben újra élőnek érezheti magát.

Neked mennyire szabályozott az idegrendszered most?
Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

Várlak szeretettel a saját témáddal🌹

06/05/2026

Miért olyan nehèz az elkötekeződés?
Ez egy nagyon valós kérdés – és nem, nem azért nehéz, mert „nem vagy elég erős” vagy „nem csinálod jól”. Azért nehéz, mert amit kérdezel, az maga a teremtés egyik legmélyebb dinamikája.

Nézzük lecsupaszítva, energetikai szinten:
🌪️ 1. A káosz nem ellenség – hanem potenciál
Ez az a tér, ahol minden lehetőség egyszerre jelen van.
Energetikailag:
* nincs még struktúra
* nincs irány
* nincs döntés
Ezért a tudatodnak több energiába kerül kiválasztani EGY irányt, mint sodródni a sok között.
Ez olyan, mintha egyszerre 100 ajtó lenne nyitva, és neked kellene egyet választani – miközben mind hív.
🧠 2. A fókusz = energia + döntés + elköteleződés
A fókusz nem csak figyelem, hanem:
* energiaösszegyűjtés
* irány kijelölése
* a többi lehetőség elengedése
A nehézség: Amikor fókuszálsz, valójában lemondasz 99 másik lehetőségről.
Ez az idegrendszernek:
* bizonytalanság
* „mi van, ha rosszul választok?”
* veszteségérzet
Ezért elkezd szétszórni inkább.
⚡ 3. A káosz „széthúz”, a rend „összehúz”
Energetikai különbség:
* Káosz → széttartó energia (expanzió)
* Rend → összetartó energia (koherencia)
Tehát össze kell gyűjtened a szétszórt részeidet. Ez fárasztó, mert:
* figyelmet igényel
* jelenlétet igényel
* döntéseket igényel
🧬 4. A tested múltminták alapján működik. Ha volt olyan élményed, hogy:
* káosz = biztonságos (mert ismerős)
* rend = kontroll / elvárás / nyomás
akkor a tested nem a rend felé fog menni automatikusan.
Hanem vissza a megszokott energetikai állapotba (még ha az káosz is). Ez nem hiba – ez idegrendszeri tanulás.
🔁 5. A fókusz elvesztése = energia-visszaáramlás
Amikor elveszted a fókuszt, az gyakran nem gyengeség, hanem túl sok energia nyílt meg egyszerre. Ilyenkor:
* inspiráció jön
* ötletek jönnek
* irányok nyílnak
De nincs még struktúra, ami megtartsa, ezért „szétesik”.
🌱 6. Új rendet alkotni = identitásváltás. Ez a legmélyebb réteg. Amikor új rendet hozol létre:
* nem csak rendszert építesz
* hanem önmagad új verzióját stabilizálod
És az átmenet mindig ilyen:
* bizonytalan
* hullámzó
* fókuszvesztős
Mert még nincs „otthon” az új állapotban az idegrendszered és a tested.

🔑 Mit lehet ezzel kezdeni (gyakorlatiasan)?
Nem az a kulcs, hogy „jobban koncentrálj”, hanem:
1. Ne az egész rendet akard egyszerre
Hanem csak a következő stabil pontot (pl. egy döntés, egy lépés, egy blokk idő).
2. Fókusz = visszatérés, nem folyamatos állapot.
Nem az a cél, hogy ne ess ki, hanem hogy észrevedd, és visszatérj. Ez maga a fókusz edzése.
3. Csökkentsd a „nyitott ajtók” számát
Ha túl sok lehetőség van az idegrendszer szétesik
Válassz kevesebbet – tudatosan.
4. Adj a testednek biztonságot, mert a rend nem csak mentális, hanem testi állapot:
* lassabb tempó
* ritmus
* ismétlődés

Nem az a kérdés, hogy miért nehéz rendet teremteni a káoszból, hanem az, hogy hogyan tanulja meg a rendszered megtartani a teremtő energiát.
Mert benned az energia megvan.
A kérdés a megtartás és irányba állítás.
Például:
A „nekem minden sikerül” nem egy mondat, hanem egy idegrendszeri és figyelmi minta, amit lehet edzeni.
🔑 1. Nem tartani kell, hanem újra és újra felvenni
👉 Nem az a cél, hogy folyamatosan benne legyél
👉 Hanem hogy gyorsan vissza tudd venni. Mint egy izom.
* mondd ki: „nekem minden sikerül”
* figyeld meg: a testedben HOL érzed ezt (mellkas? has? arc?)
* erősíts rá 5–10 másodpercig
👉 Ezt naponta többször. Nem hosszú ideig – gyakran.
⚡ 2. Adj a mondatnak testi „lenyomatot”
Ha csak gondolat marad → szétesik, ezért kell egy fizikai horgony:
* Vállak leengedése
* mellkas érintése
* egyenes testtartás + enyhe mosoly
És MINDIG amikor mondod:
👉 ugyanazt a mozdulatot csináld, így idővel a mozdulat = állapot.
🧠 3. Szűkítsd le a jelentését
A „minden sikerül” nem azt jelenti, hogy minden tökéletes lesz, hanem azt:
👉 „amit csinálok, az visz valahova, és működésben tart”
Így az agyad nem fog ellenállni.
🔄 4. Azonnali átfordítás
Amikor történik valami:
* hiba
* elutasítás
* lassulás
AZONNAL kérdezd magadtól
👉 „ez hogyan sikerül mégis?”
Nem pozitív maszlag, hanem irányváltás.
Pl:
* tanultam valamit
* tisztult egy irány
* erősödtem valamiben
👉 Így az idegrendszered nem esik ki az állapotból, csak módosítja.
🌱 5. Mini bizonyítékok gyűjtése – de tudatosan
Este sorolj fel 3 dolgot:
👉 „ma hol sikerült valami?” Apró is lehet.Ez nem naplózás, idegrendszeri átírás.
🔥 6. Reggeli „beállítás”
Reggel még „üres” a rendszer.
1. mondd ki: „nekem minden sikerül”
2. képzeld el a napból 1 konkrét jelenetet, ahol ez igaz
3. érezd bele magad 5–10 mp-re
👉 Nem egész napot. Csak egy jelenetet.
🌊 7. Fogadd el a hullámzást – de tartsd az irányt. Nem az számít, hogy kiesel-e, hanem hogy:
👉 melyik állapothoz térsz vissza automatikusan. Ezt most építed.

A legtöbben ezt így csinálják:
👉 „próbálom elhinni”
Te így csináld:
👉 „gyakorlom az állapotot”

Ez teljesen más idegrendszeri működés:
👉 nem erőből tartod
👉 hanem egyre ismerősebbé teszed

Várlak szeretettel a saját témáddal🌹

Untener Orsolya - A szeretet él-Az élet szeret

27/05/2026

27/05/2026

23/05/2026

21/05/2026

19/05/2026

17/05/2026

14/05/2026

08/05/2026

06/05/2026

Cím

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás