18/11/2025
Indítsuk el az indításos témát?
Bár mozgalmunk egyik fő üzenete az, hogy akkor lenne végre élhető a szülészeti ellátás, ha mindenki minden szinten felelősen elvégezné a saját feladatát, és az irányelvek társadalmi konszenzusra bocsátása, teljes körű véleményeztetése és sokszempontú felülvizsgálata nem a mi dolgunk lenne, - ahogy az irányelvek frissítése, megismertetése és a valósággal való összevetése sem –, mégis tudjuk, hogy várjátok az új irányelvek kapcsán a véleményünket.
A 0. pontként azt mondhatjuk:
A szülésindukciós irányelv első ránézésre jól összerakott szakmai dokumentumnak tűnhet, amely nagy, nemzetközi kutatásokra épít, amelyek alapján több országban is azt mondják, bizonyos helyzetekben a szülés megindítása biztonságos lehet. Logikus, következetes, és saját struktúrájában azt teszi, amit a klasszikus orvosi gondolkodás diktál. A kérdés az, hogy erre van-e most a legnagyobb szükségünk, és hogy jó-e a szemüveg, amivel a témára tekintenek.
A dokumentum célja egyértelmű:
egy jól protokollált, kiszámítható, medikális, mainstream indukciós gyakorlat meghonosítása itthon is.
Orvosi szövegként nem elhibázott, ha azt gondoljuk, hogy az orvosi irányelveknek egy nagy „betegségként” kell felfogniuk a szülést, amelyben
– a klinikai paraméterek a fontosak,
– a női élmény nem evidencia,
– a szülésznői szakértelem nem evidencia,
– a testtapasztalat nem evidencia,
– a mozgás, szabadság, érintés, érzelmi támogatás, természetes oxitocinszint, a félelem–biztonság érzelmi és hormonális összjátéka nincs a horizonton.
Bár az irányelv több nemzetközi kutatás eredményeit ismerteti, a szemléletéből nem derül ki egyértelműen, hogy a spontánul induló, élettani szülést önmagában előnynek tekinti-e. Ez éles különbség a WHO, az ICI és a hazai családbarát szülészeti irányelv megközelítéséhez képest, amelyek értékként írják le a magától induló folyamatot: a nő testi ritmusának tiszteletét, a beavatkozások késleltetését, a természetes hormonális folyamatok támogatását. Ezek a dokumentumok a szülés természetes lefolyását önálló egészségnyereségnek tekintik, míg a magyar indukciós irányelv nem fogalmaz egyértelműen az élettani folyamat előnyeiről.
Miközben a dokumentum egy nagy amerikai kutatás eredményeit tekinti kiindulópontnak, nem veszi figyelembe, hogy a magyar kórházak teljesen más működési körülmények között dolgoznak. Eltér a személyzet száma, a figyelem, a rendelkezésre álló idő, a szülésznői jelenlét és a technikai háttér. Ami máshol jól működik, az nálunk a jelenlegi kapacitások és a jelen levő ártalmas gyakorlatok mellett könnyen több beavatkozáshoz, több fájdalomhoz, több császármetszéshez és nagyobb kiszolgáltatottsághoz vezethet.
Az indukciót jól kell tudni csinálni. A nem megfelelően végzett indítás a céljával ellentétes eredménnyel járhat, és felesleges szenvedést okozhat.
További súlyos hiányosság, hogy a magyar irányelv gyakorlatilag nem részletezi az expectant managementet – vagyis a biztonságos kivárás szakmai feltételeit, lépéseit, kontrolljait és indikációit. Az angol ajánlás, a NICE, ezzel szemben részletesen leírja, hogyan néz ki a várakozó módszer, mikor biztonságos, mikor nem, milyen vizsgálatok szükségesek, és hogyan kell a nőt támogatni abban, ha a spontán szülést választja az indukció helyett. Nálunk ez a lehetőség csak megemlítő mondatszinten jelenik meg, tényleges és részletes szakmai tartalom nélkül.
A világ eközben sok szempontból éppen az ellenkező irányba megy: az International Childbirth Initiative (ICI), a Nemzetközi Szülészeti Kezdeményezés például kifejezetten azt mondja, hogy biztonságosabb a szülés, ha szülésznői/bábai modellben vagy közösen kialakított irányelvek készülnek, és a nő autonómiája, döntéshozatala és élménye ugyanolyan fontos, mint a beavatkozások sorrendje. Hazai szülésznők nincsenek az irányelvet fejlesztő csoportban, a szülésznői kompetencia nem jelenik meg a dokumentumban, és az ellátásban is kevésbé, illetve nem valósul meg az egy szülő nő, egy szülésznő arány sem, holott az indítás esetén is fontos.
Az ICI 12 lépése szerint a szülés akkor biztonságos, ha
– a nő dönthet,
– jelen lehetnek a választott kísérői,
– mozoghat, ehet, ihat, választhat testhelyzetet,
– tisztelettel bánnak vele,
– a szülésznő folyamatosan mellette van,
– és a beavatkozás soha nem automatikus, hanem közös döntés eredménye.
Ezekből a magyar indukciós irányelvben szinte semmi nem szerepel. A beleegyező nyilatkozatok és tájékoztatók aláírásánál is lennének sokkal fejlettebb, valós döntéstámogató módszerek a nők számára.
Bár az szuper, hogy legalább a mellékletben ott van, hogy ezek visszavonhatóak szóban.
Az angol NICE/NHS irányelv is teljesen másképp gondolkodik:
ott a beavatkozási protokoll mellett szerepel a nő jogainak, választásainak és az indukció helyett a várakozó módszernek a részletes leírása is. Kimondják, hogy a nő bármikor megváltoztathatja a döntését, a folyamatnak együttműködésen kell alapulnia, és a szülésznő kulcsszereplő a folyamatban. Nálunk ezek a mondatok hiányoznak, és az orvosok nem kapnak útmutatást ahhoz, hogy hogyan kellene a páciens döntési folyamatát jól támogatni indukció esetén.
Ezért, bár az indukciós irányelv orvosi szempontból logikus és nemzetközi kutatásokkal alátámasztott, a jelenlegi formájában nem a nők valós szükségleteire, hanem elsősorban a magyar szülészeti rendszer eddigi logikájára és az amerikai indukciós modellre reflektál. A szülést technikai műveletté teszi, és kevéssé foglalkozik azzal, ami a jó ellátás lényege lenne: a biztonság és a méltóság egyszerre.
Azt semmiképp sem tagadjuk, hogy az indukciónak van helye az ellátásban, és nem kevesebb az az anya, akinek a szülését indítják, így jövünk még posztokkal a témában.
Különösen fontos az a kérdés is, hogy a szoptatásra, az anya–baba összehangolódásra hogyan hathat a baba pár héttel korábbi születése, vagy az érettség határán való születés.
Az indukciós irányelv (túlzó?) medikális szemléletének értékelésénél figyelembe kell vennünk azt is, hogy a hazai alkalmazhatóság korlátja lehet, hogy pár éve az ország két vezető szülész-nőgyógyásza azt nyilatkozta, hogy vannak kollégáik, akik felett nincs kontroll, így a családbarát ellátási elvek sem fékezhetik náluk az esetleges túlzott és ártalmas medikalizációt.
“Ács Nándor arról is beszélt, hogy előfordulhatnak olyan, elsősorban vidéki kórházak, amelyeken a nyugdíjhoz közel álló szakemberek munkájára nincsen közvetlen ráhatásuk, és ha köteleznék is őket olyan alternatív szülészeti gyakorlatra, amelyben nincs tapasztalatuk, könnyen lehet, hogy felmondanának, aminek következtében helyenként akár pótolhatatlan orvoshiány alakulna ki.
Ács Nándor tíz, Bálint Balázs tíz-húsz évre saccolja, hogy elérjük azt: mindegy, hová megyünk be, a jelenleg érvényes családbarát irányelv a gyakorlatban is alapvető lesz. „Az ellátás biztonságában sajnos az is benne van – részletezi Dr. Bálint Balázs –, hogy az egészségügyi szakemberek abban tudnak jól működni, ami a képzettségükben benne van. Ami nincs benne, abban nem.”
Bízunk abban, hogy az indukciós irányelvből az említett szakemberek sokasága felé nem annak üzenete megy át, hogy mostantól szabad a tánc, ha a szakember úgy látja jónak, és csak remélhetjük, hogy az indukciós irányelv valódi célja – a biztonság növelése – nem vész el a rendszer működési hiányosságaiban. Azt szeretnénk, hogy az új irányelv ne felhatalmazásként, hanem felelősségként jelenjen meg: felelősségként a nők és újszülöttek iránt, akiknek a teste, döntése ugyanannyira része a biztonságnak, mint bármelyik klinikai paraméter.
Kiegészítés: A családbarát szülészeti irányelv kritikája épp az volt, hogy nem egységesen elvárja, csak engedi a jó gyakorlatokat. Az indukciós irányelv kapcsán inkább az, hogy gerjeszti-e káros gyakorlatokat, akár az irányelv nem megfelelő alkalmazásával, akár nem megfelelő ajánlásokkal egy olyan közegben, ahol az élettani folyamatok értéknek tekintése és támogatása nem alapvetés.
Tudjuk, hogy sok szülés körüli szakember kiszolgáltatott helyzetben van, így szívesen közzétesszük anonim módon is a szakma és a társszakmák, hallgatók gondolatait az elkészült irányelvek kapcsán. (A masallapotot@gmail.com-ra várjuk.)
Folytatjuk.
Források: https://www.neak.gov.hu/pfile/file?path=/letoltheto/EOSZEF_letoltheto_doku/002151-2025-a-szulesindukciorol&inline=true
https://wmn.hu/ugy/59571-a-muhibaperektol-valo-felelem-miatt-van-annyi-csaszarmetszes
Figyeljétek az a világra oldalát is, mert ő is pont ma írt az indításról. Rezonálunk. 😉
