22/09/2024
Ma van az őszi nap/éj egyenlőség. Az elődeink ezt az időpontot tartották az év kezdésnek. Ezen a napon indítjuk a következő negyedéves ciklust, a téli napfordulóig, de akár egy teljes éves ciklusként is gondolhatunk rá. Érdemes megfogalmazni egy szándékot, hogy mit szeretnénk ezen időszakra. Picit összegezni, mit adott az elmúlt időszak, mit engedünk el vele, mit tartunk meg, mit várunk az újtól.
Erre a napra hívott meg Pilisszántón a Pálos-kő és mögötte, rejtetten a Boldogasszony-kő.
Bevallom kicsit kételkedve indultam neki a napnak, hiszen kevesen jeleztek vissza, hogy jönnének a Kőhöz.
Tömegközlekedve jöttem, így Pilisvörösváron át kellett volna szállnom buszra, ami szó szerint megvárta, hogy odaérjek és elindult nélkülem, még egy kört is tett, úgy húzott el. Sebaj, sétáltam két megállónyit, és ott stoppolásba fogtam, hiszen azaz út jön át Pilisszántóra. Végül egy Tündér vett fel, aki lovakkal segít embereknek. Nemrég született meg bennem a vágy, hogy dolgozhassak együtt lovas terapeutával. Ahogy megérkeztem a Kő mostani otthonához és épp nekiálltam, hogy kapcsolódjak vele, lassan, szertartásosan, rögtön betoppant egy hölgy két kutyussal, akik dirr-durr “nekiugrottak” a kapcsolódásnak. Azt hiszem először meg is botránkoztam magamban, mire jött, hogy nincs rá okom, én kerítettem túl nagy feneket a dolognak. Közben egyre erősebben éreztem, hogy mit szeretne a Kő: asszonyi gondoskodást, életet, tüzet. A megzöldült vizében elszáradt csokrot leszedtem az oltárról, a pókhálók és a por egyrészét letakarítottam, meg felsöpörtem, az ajtó szárnyait kitártam. Érkezett egy szimpatikus pár, hogy ők megnéznék a Boldogasszony-követ, amit én nem tudtam hol van, ők tudták, megmutatták, ahogy láthattam a többszintes pincerendszer egy pici szeletét is. Ezen újabb ajándék után elkezdtem kirakni a mécseseket, gesztenyéket (amik Martonvásárról érkeztek általam). Közben a reggeli kutyás hölgy érkezett vissza, hozott két csodálatos kis élő virágot az oltárra, így ez a vágyam is teljesült. Egyre inkább érzetem, hogy a saját, előzetes tervemmel szemben ami az volt, hogy csendben, szavak nélkül kapcsolódunk a Kőhöz és a Kőnél nem is beszélgetünk, a Kő mást szeretett volna. Életet, beszélgetést, kapcsolódásokat. Így mire a várt, kedves család megérkezett, még nem raktam ki az összes gesztenyét, mécseseket. Bevontam őket is, így közös munkával lett élő fény a Kő oltárán és Boldogasszony szentélyénél. Együtt tapasztaltuk meg, fedeztük fel a helyet. A csend/elcsendesedés éppúgy meg tudott jelenni, mint a szeretetteljes, szavakon keresztüli kapcsolódás, ami plusz volt, az a csodaváró izgalom, játékosság. A család után két fiatalembert hívott be a kő. Utánuk egy középkorú párt. A tárt ajtó bevonzott helyi és itt túristáskodókat. Egy lány épp csak benézett, mire elment a busza, hát itt maradt, a következő buszig, tőle kaptam egy üvegnyi forrásvizet a helyi Trézsi forrásból, ami a szeretet forrása. Alig fél órával korábban kezdett már nagyon kiszáradni a torkom, mert nem hoztam magammal inni, és olvastam a Trézsi-kútról, hogy milyen jó lenne inni belőle.
Lassan lejár a magamnak szabott “virrasztást” idő, amit a Kő kért tőlem. Örülök, hogy engedtem a hívásnak, hogy túl léptem a saját árnyékomat (szeretem, ha lépésről-lépésre megszervezem vagy legalábbis tudom a lépéseket) és hagytam történni a dolgokat, így ma számos csodának lettem gazdája. Öröm és hála van bennem most.
A szándék, amit megfogalmazok a most induló időszakra azaz, hogy megéljem a bőséget, hogy tovább tudjam adni a mintát, ebben az örömben és hálával, amiben most vagyok 🙏❤️
