30/12/2024
December 28-án dolgoztam utoljára, az évet két páros relaxációval zártam. Az egyik alkalom karácsonyi ajándék volt a párnak – egymástól, egymásnak. A legjobb ajándék :)
Ilyenkor bizony át kell rendezni a relaxációs helyiséget, hogy kényelmes legyen két személy részére is, és én is elférjek, könnyen tudjak mozogni a szobában, valamint a hangszereknek is legyen helyük. Szombat estére elfáradtam, nehezen ment a szoba visszarendezése. Egy darabig csak ültem a matracokon, majd kedvet kaptam, és inkább játszottam a hangtálakon és a szélcsengőn.
A szélcsengő a csilingelő, tökéletesen hangolt rúdjaival a kedvenc téli hangszerem – az olvadó jégcsap csepegő vízcseppjeit hallom belőle. Szóval, játszottam, teleltem, és közben hálával gondoltam minden alkalomra, a bizalmatokra, amikor ismerősként vagy ismeretlenként megkerestetek, és velem töltöttetek egy-egy, vagy több órát csoportos hangfürdőn, illetve egyéni vagy páros hangtálas relaxáción, hangmasszázson.
Furcsa leírni, de legalább annyira jó érzés újra látni valakit alkalomról alkalomra, mint egy üzenetet kapni arról, hogy valami megváltozott: elindult, beindult, megszűnt. Egy „köszönöm” után elengedni valakit. Mert végül is ez lenne a cél – megtapasztalni, hogy milyen csoda maga az emberi test működése, és megtanulni, hogyan lehet a mindennapokban használni azokat a technikákat, amelyek beindíthatják az öngyógyító folyamatokat. Ezek segíthetnek megszüntetni a stressz okozta tüneteket, oldhatnak érzelmi blokkokat, támogathatnak traumák feldolgozásában, és kiegészíthetik más terápiákat.
Végül csak elpakoltam, kikapcsoltam a diffúzort – szibériai fenyő és narancs illóolaj keverékét párologtattam –, leengedtem a redőnyt, és hiába volt minden cuki nézés, Lujzinak tudomásul kellett vennie, hogy ez az év is úgy telt el, hogy abba a szobába kutya nem teheti be a lábát.
Ha már a lábaknál tartunk: készüljenek a talpak, mert jövőre jön a talpreflexológia!
Boldog új évet kívánok! ✨
