04/01/2026
Vasárnap délután van…
Már nem pihensz igazán, de az otthon kényeztető biztonsága még körülölel.
Kihasználod az ünnepek adta szabadság utolsó perceit és lazulsz még egy jót. Olvasol, sétálsz, filmet nézel.
De valami rossz érzés kezd már gomolyogni a gyomrodban. Aztán lassan a torkodat is eléri.
Szorongató.
Nem egy konkrét gondolat, inkább egy érzés a mellkasodban.
Megmagyarázhatatlan a feszültség.
És akkor beléd villan: "holnap újra be kell mennem!"
Próbálsz nem foglalkozni vele.
Elterelnéd a figyelmed, de a tested jelez. Vészjelzést ad le, szerinte veszély közeledik.
Mert a tested emlékszik. Nem szavakkal, hanem érzésekkel.
Emlékszik a kellemetlen munkahelyi szituációkra és az igazságtalan helyzetekre.
A ki nem tárgyalt félreértésekre és a rosszul szervezett munka folyamatokra.
Az értelmetlen és felesleges megbeszélésekre.
Minden olyanra, amelyben rosszul érezted magad.
Ahol tehetetlenséget vagy bizalmatlanságot éltél meg, ahol fájdalmak és félelmek kerítettek hatalmukba.
És ahol magadra maradtál.
Ha úgy érzed, ez az írás rólad szól, megtetted az első lépést. Tudatosítottad, miben vagy.
Mondd ki bátran: "Igen, ez rólam szól!"
A következő lépés is megérkezik majd.