Nyerusai Bea mentálhigiénés szakember

08/04/2026

06/04/2026

́s

29/03/2026

Felszabadult holnapra a 17 és a 18 órás időpontom is.
Várlak szeretettel 😊
Teréz krt.19. - Pszichofészek
(Messengeren tudod jelezni, ha jönnél.)

29/03/2026

́la

27/03/2026

23/03/2026

https://www.facebook.com/share/r/1ArGzx4KVb/

20/03/2026

,,Az emberiség központi félelme, mi van ha elhagynak? Kiszolgáltatott csecsemőként születünk, ha otthagynak meghalunk. Mélyen belénk van kódolva a rettegés az elhagyatástól, mg akkor is ha már felnőttként önellátásra képesek, talán életképesek vagyunk. De az elhagyatottság mindenkinek fáj.

Amikor valaki azt mondja a rendelőben: „Úgy érzem, mindenki elhagyott” – ilyenkor sosem csak egy mondatot hallok.
Sok év pszichoterápiás munka után már szinte látom magam előtt azt a belső teret, amiben ez a mondat megszületik: sűrű, nehéz levegő, magány, zavarodottság, és valami mély, szavak nélküli félelem...
Mit él át az ember, amikor elhagyatottnak érzi magát?
A kvalitatív kutatások – vagyis olyan vizsgálatok, amelyek emberek saját szavaira, történeteire figyelnek – nagyon hasonló mintázatot írnak le.

Az elhagyatottság érzését gyakran kíséri:
• szomorúság és mély magány,
• bizonytalanság: „most akkor ki van mellettem, számíthatok-e bárkire?”,
• zavarodottság: „mit rontottam el, miért hagytak magamra?”,
• frusztráció, düh, tehetetlenség,
• szorongás és az „összeomlok” élménye,
• túlterheltség: mintha hirtelen minden súly rám zúdulna, és már nincs, aki segítsen cipelni...
Az is gyakran megjelenik, hogy aki elhagyatottnak érzi magát:
• egyre jobban függ másoktól, miközben szégyelli is ezt,
• csökken az önértékelése: „nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy maradjanak mellettem”,
• vagy túlságosan ragaszkodóvá válik a kapcsolataihoz, mintha az lenne az egyetlen esélye elkerülni a teljes magányt,
• esetenként visszahúzódik, „inkább nem kérem többé senki segítségét, úgysem lehet rá számítani”.

Ez az élmény nem „gyengeség”, hanem nagyon is érthető emberi reakció arra, amikor valaki túl sok veszteséget, túl kevés megtartó kapcsolatot, vagy túl sok „láthatatlanná válást” él át...
Talán az egyik legfontosabb lépés:

• átkeretezni azt, amit látunk.
Nem „dráma”, hanem fájdalom.
Nem „manipuláció”, hanem kapaszkodás az összeomlás szélén.
Nem „figyeleméhség”, hanem segélykiáltás, hogy „legyek már valaki számára fontos”."

foto: igenyesferfi.hu

Dr. Unoka Zsolt