18/12/2025
❓Tudtad-e, hogy a félsivatagi öntözés a tájak kiszáradásához vezet?
👉 Az iparszerű öntözés lesüllyeszti a talajvizet, tönkreteszi a talajokat – a megoldás inkább a víz tájban tartása, nem a túlöntözés.
🚿 Magyarországon az öntözést gyakran csodaszerként emlegetik, miközben 1 hektár intenzíven öntözött terület vízfelhasználása valójában több (kb 4-5) hektárnyi területről von el vizet. A kutakból, csatornákból kivett víz nem „új víz”: olyan készletek eltűnését jelenti, amelyeknek természetes módon be kellene szivárogniuk a talajba, feltöltve azt és emelve a talajvízszintet. Amikor ezt a vizet idő előtt kiszivattyúzzuk, megszakítjuk a természetes vízkörforgást. Ennek következménye a tartós talajvízszint-csökkenés, amely az Alföld nagy részén (is) már hosszú évek óta komoly, mérhető és tudományosan is alátámasztott probléma.
🌱 A növények sincsenek felkészülve a félsivatagos körülmények közötti öntözésre, nem tudják értelmezni azt. A forró talajra kijuttatott víz hő- és gyökérstresszt okozhat. A növények nem a természetes csapadékritmus szerint jutnak vízhez, hanem mesterséges „löketekben”, amit biológiailag nem tudnak rendesen hasznosítani.
🚿 A lineáris és körforgó öntözőrendszerek ráadásul jelentős párolgási és porlasztási veszteséggel működnek. Az a víz, ami el tudja érni a talajt, sokszor nem olyan mértékben, nem ott, nem úgy hasznosul, ahogyan kellene és ez a technológia sokszor rendkívüli károkozással jár együtt.
🚜 Az intenzív, monokultúrás szántóföldi gazdálkodás tovább rontja a helyzetet. A nehéz munkagépek tömörítik a talajt, rontják annak állagát és vízmegtartó képességét. Az öntözés az elporosodott, szerkezet nélküli talajon gyakran eliszapolódott kéregképződést okoz, ami vízzáró réteget hoz létre. Így paradox módon kevesebb víz jut a gyökérzónába, miközben a lehulló csapadék sem tud beszivárogni, hanem lefolyik a felszínről.
❗Ráadásul az egész rendszer egy kommunikációs hazugságra épül:
📊 Magyarországon mintegy 5 millió hektár mezőgazdasági terület és közel 2 millió hektár erdő található. Az előbbiből jelenleg csak 3-4 %-on megoldott az öntözés, és még a legoptimistább becslések szerint sem emelhető 8–10% fölé. Az öntözőberendezések, a kútfúrás, az üzemeltetés rendkívül költséges és energiaigényes, ezért a kisgazdálkodók számára megfizethetetlen, így ez a módszer a nagygazdaságok játékszerévé vált.
🔁 A valódi feladatunk tehát nem az, hogy egyre több vizet pumpálunk ki, hanem a tájhasználatváltás, a táj potenciáljához igazított művelégi ág megválasztása. A lehulló csapadékot helyben tartjuk, az időszakos többletvizeket a tájba vezetjük, beszivárogtatjuk, a talajban raktározzuk el.
Ha a víz marad, a talaj él, a növény alkalmazkodik és az öntözés kényszere is csökken.
💣 Összegzésként mondjuk ki nyíltan: az öntözés nem megoldás, hanem elfuserált tünetkezelés, ami többnyire csak súlyosbítja a problémát.
🔥 Amikor mindezt „klímaadaptációnak” és „ökológiai vízpótlásnak” nevezik, valójában azt jelenti, hogy: szárítsuk tovább a tájat!
💥 A vízhiányt nem lehet vízkivételekkel megoldani!
💧 A megoldás: vízmegtartás, élő talaj, csapadék helyben tartása, a többletvizek talajban történő elraktározása
🌿 Ha ezt nem lépjük meg, öntözhetünk bármeddig — a táj akkor is meghal. Ezt akarjátok? Mi nem.