16/11/2025
Már megint a nőgyógyásznál ülök, és regélem a hosszú történetet, ami a ciklusommal kapcsolatos. Sokan nem tudjátok, de ezt az oldalt eredetileg azért hoztam létre, hogy visszanyerjem a menstruációmat — hogy motiváljon az evésben, a mozgásban, az odafigyelésben. És közben vannak, akik azóta is velem jógáznak. 💜
Szóval ismét egy diagnózis: PCOS.
Újabb fárasztó körök, mio-inozitol minden nap, neked az olyan, mint egy pohár víz. Nem értem, és igazságtalannak érzem. Nem dohányzom, alkoholt sem nagyon iszom, figyelek, hogy szépen egyek, mozgok..és a rendszer mégis ellenem játszik.
Hány darabot szeretnétek még lenyesni rólam? Hányszor kell még csüggedten elhagynom a rendelőt, vagyonokat fizetve? Miért nem jár alapból és ingyen minden nőnek, hogy ismerhesse a testét, és biztonsággal beszélhessen a ciklusáról?
Szeptemberben kezdődött ismét: mély, gyulladt pattanásokkal, derékfájdalommal.
Huszonegy évesen a rendelőket járni — hol egyedül, hol anyukámmal —, hallgatni, hogy senki nem tudja, mi baj..ennek már lassan hét éve. Hosszú, rögös az út idáig, ahol most vagyok.
A lelkiismeretem tiszta. Szeretem az életemet. Egészségesek a kapcsolataim. Rendszeres a ciklusom. Figyelek az alvásra, a stresszcsökkentésre, a mozgásra, az étkezésre. Mindannyian tudjuk, mik az alappillérek — de úgy érzem, hogy a városi ember számára sokszor ezen részek egyszerre szinte kivitelezhetetlenek.
Bennem például van egy állandó drive: hogy menni, csinálni kell, van feladatom. Nehezen engedem meg a pihenést. De a test előbb-utóbb jelez. Úgyhogy most próbálok újra ráhangolódni.
Mert hiába fotózom a szép ételt a tányéron, ha közben nem alszom eleget. Vagy pakolom a súlyokat a teremben egy olyan nap után, ahol fel sem álltam a meetingekből. És így tovább…
És ugyebár; üres pohárból nem lehet tölteni. 🍵
📷: // Dávid hihetetlenül ügyes, ez a második közös munkánk, amit nagyon szerettünk, olyan szeme van, ami nagyon ritka, és a fotói tényleg életre kelnek és van lelkük, szívből ajánlom őt!
📍:
