
11/09/2025
Azt hiszem, sok-sok éve most először nem szorongat az ősz közeledte. Valahogy a nyár elmúlása egyet jelentett a szabadságom “elvesztésével”.
Hiszem, hogy a sötétet a világos követi, és már nem félek tőle. Mert azzal, hogy az ember átrágja és átharcolja magát a nehézben, elkezd bízni saját magában, egy útban, amely előre visz, kisebb kitérőkkel. Már nem akarok mindent megfejteni és mindennek értelmet adni.
Az erdőben elkezdtek potyogni a levelek; én is ugyanilyen nyugalommal vetem le, azt, ami már nem szolgál.
A sok otthon töltött munkás napon rájöttem, hogy mi az ami igazán számít : a kapcsolódás. Mennyire szeretnénk mind tartozni valahová. Egy közösségbe, csoportba, ahová jó megérkezni. Mintha egy puha fotelba süppednél. És ha ez nekem nem adatik meg, azt nehezen viselem.
Szeptemberben is várlak minden kedden a .shala -ban gyakorolni.
Ősszel lesznek közösségi kirándulások, jóga&matcha, pilates, és ismét visszatér a kerámia is.Találkozzunk a matracon, vagy azon túl.❣️