16/12/2024
Nagyon nehéz elsőgenerációs vállalkozónak lenni. Egy olyan családi háttérrel, ahol anya-apa tizen, huszon, harminc évig egy helyen dolgoztak, ahol érdemnek számított, ha onnan mész nyugdíjba, ahol kezdtél, ritkán nézik jó szemmel, ha Te nem ezt az utat választod. A női élet kiteljesedésének is rengetegen gondolják az anyaságot, de ezek az emberek nem töltöttek éveket egy vagy több csecsemővel otthon arról ábrándozva, hogyha majd kirepülnek a gyerekek, akkor esetleg nekik is lesz esélyük újra elhelyezkedni a szakmájukban vagy valami újat tanulni.
Az emberi lét sajátossága, hogy szeretne teremteni, nyomot hagyni a világban.
És igen, vannak, akiknél ez hangsúlyosabb, akik szeretnék használni a képességeiket, kibontakoztatni tehetségüket és várják, hogy eljöjjön az ő idejük.
De mi van, ha nem akarnak addig várni, amíg letelik a gyes. Amíg iskolás nem lesz a legkisebb is vagy le nem diplomázik a nagyobbik. Ugranának már, tevékenyek lennének, értéket szeretnének teremteni, de mindig van, ami vagy aki visszahúzza őket.
A negatív barátnő, az ősanya ovis anyukatárs, egy nem támogató férj, egy családbéli hitrendszer vagy a konkurens piaci térnyerése. Ha nincs támogató közeg, ezek az ötletek a fiókban maradnak, ezek az életek nem vagy nem így teljesednek ki és a mindennapi élet is szürkévé válhat.
Te mit tennél, ha biztosan tudnád, hogy bármi sikerülhet?
Mibe kezdenél, ha tudnád, hogy pont az és annyira támogat, mint amennyire szükséged van? Milyen új szolgáltatást indítanál, ha hirtelen eltűnne az összes konkurenciád vagy egy emberként beállna drukkernek Mögéd? Megosztod velem?
