08/03/2024
Terápiás közösségünk meseírási kísérlete annyira jól sikerült, hogy eredményét szerettük volna megosztani tágabb közönséggel is. Beleegyezésükkel ezt meg is tehetjük, fogadják szeretettel a „Felép-ülünk: utazás a Felép Szigetekre” című alkotásukat 🤗
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Józan Kapitány, ő pókeren elvesztette a legénységét, majd több sikertelen próbálkozás után újra csapatot próbált toborozni, hogy eljusson a Felép Szigetekre. A plakátján a következő szöveg állt: „Várunk minden felépülni vágyót a Csoda Csónakra, ahol korlátlanul fogyaszthat terá-piát!” Hosszú interjúk sorozata után rálelt a megfelelő legénységre a Nyírő-kikötőben.
A kéthetes izoláció után indulhattak el a Trauma Tengeren. A Józan Kapitány a koordinációs időben mindenkinek kiosztotta feladatot: Volt akinek az út programozása volt a feladata, és volt akinek a főzés - az első ebéd a kókuszban a család volt. Egyikük felügyelte az árbócot, ezzel fontosnak érezhette magát és elmerenghetett. Másikuk tisztasági manager volt, aki néha bealudt, de a Józan Kapitány kitartóan ébresztgette őt. Akadt olyan társ is, aki a tettek mezejére lépett, a kormánykerékhez állt, hogy megnyilvánulhasson a felelősségteljes énje. Egy másik legénységi tag jellemzően besegített mindenkinek a munkájába, de végül nem kerülte el saját távcsövének önmagába fordítását sem. A hetek alatt sziklaszilárd bizalom alakult ki a legénység tagjai között.
Pont amikor már a legénység összes tagja stabilnak érezte magát, felbukkantak a káb-szirének, így hangzott az énekük:
„Végtelen lebegés
józanul veretés,
beteges szeretés,
sóvárgás etetés,
másnapra feledés…”
Az ének hatására mindeki a saját függőségét látta a szirénekben és emiatt többen majdnem visszaestek a Trauma Tengerébe. Ekkor a Józan Kapitány a szeretet fonalával az árbochoz kötözte legénységét. A szirének az összetartás láttán vissza is vonultak, így a Csoda Csónak épségben elérte a Felép Szigeteket. Életük végéig a szeretet köteléke fűzte őket össze.
