Mérgező emberek

Mérgező emberek Hogyan szabaduljunk meg mérgező emberektől?

24/07/2025

Hajrá Füssy Angéla újságíró 🙏🍀❤️!

Ez a kő távol tartja a negatív energiát és a mérgező embereket
23/07/2025

Ez a kő távol tartja a negatív energiát és a mérgező embereket

Ez a kő távol tartja a negatív energiát és a mérgező embereket

A cikk linkje a kommentben! 👇

...vannak, akik – mivel híján vannak valódi tartalomnak vagy érdemnek – fennhéjázó magatartással próbálják ellensúlyozni...
20/07/2025

...vannak, akik – mivel híján vannak valódi tartalomnak vagy érdemnek – fennhéjázó magatartással próbálják ellensúlyozni belső ürességüket. Ők egyenesen állnak, hangoskodnak és beképzeltek, azt gondolván, hogy az arrogancia elfedheti az űrt. Magatartásuk mély bizonytalanságról árulkodik, amelyet felsőbbrendűség álarca takar. Nem azért emelkednek ki, mert valóban nagyok, hanem mert lábujjhegyre állnak, hogy magasabbnak tűnjenek...

Szeretem ezt a közmondást: „A telt kalász meghajol, az üres egyenesen áll.” Mély igazságot fejez ki az emberi természetről. Azok, akik tudással, értékekkel, tapasztalattal vagy sikerekkel gazdagok, gyakran alázattal haladnak az életben. Akárcsak a búzával telt kalász, tudják, mit hordoznak magukban, és nincs szükségük arra, hogy ezt világgá kürtöljék. Nagyságuk a visszafogottságukban, a figyelmességükben és abban mutatkozik meg, hogy másokat nem lenyomva, hanem velük egy szinten tudnak létezni.

Ezzel szemben vannak, akik – mivel híján vannak valódi tartalomnak vagy érdemnek – fennhéjázó magatartással próbálják ellensúlyozni belső ürességüket. Ők egyenesen állnak, hangoskodnak és beképzeltek, azt gondolván, hogy az arrogancia elfedheti az űrt. Magatartásuk mély bizonytalanságról árulkodik, amelyet felsőbbrendűség álarca takar. Nem azért emelkednek ki, mert valóban nagyok, hanem mert lábujjhegyre állnak, hogy magasabbnak tűnjenek.

Ezért ha az élet tudással, szeretettel vagy eredményekkel gazdagít, sose felejts el meghajolni. Az igazi nemesség nem a szavakban, hanem a viselkedésben nyilvánul meg. Maradj szerény. Nem az számít, mekkora zajt csapsz járás közben, hanem hogy milyen nyomot hagysz magad után.

19/07/2025

A lelki (pszichológiai) bántalmazás többnyire észrevétlenül zajlik... Mind a környezet, mind pedig az áldozat számára meglepően hathat ennek felismerése, hiszen a bántalmazók többnyire roppant megnyerő, másokkal szemben kívánatos, kedves fellépést gyakorló személyek. Nehéz róluk elképzelni, hogy ők azok, akik helytelenül viselkednek, nem pedig az áldozat hibája az, ami történik.

17/07/2025

Megsértődik .....

14/07/2025
Bölccsé válni 🙏
13/07/2025

Bölccsé válni 🙏

Megkérdeztem egy barátnőmet, aki már elmúlt hetven, és lassan a nyolcvanhoz közeledik, hogy milyen változásokat érez önmagában.

Ezt válaszolta:

Miután szerettem a szüleimet, a testvéreimet, a páromat, a gyermekeimet és a barátaimat – végre elkezdtem szeretni önmagamat is.

Rájöttem, hogy nem vagyok Atlasz. A világ nem az én vállamon nyugszik.

Már nem alkudozom a piacon. Pár forint ide vagy oda nem fog tönkretenni, de talán segít annak az embernek kifizetni a lánya iskoláját.

Bőséges borravalót hagyok a pincérnőnek. Az a pár száz forint talán bearanyozza a napját. Ő sokkal keményebben dolgozik, mint én valaha is tettem a megélhetésért.

Nem szólok rá az idősebbekre, hogy már ezerszer elmesélték ugyanazt a történetet. Ez a kis elbeszélés visszarepíti őket az emlékeikbe, újraélhetnek egy számukra fontos pillanatot.

Leszoktam arról, hogy kijavítsak másokat, még ha tudom is, hogy tévednek. Nem az én dolgom, hogy mindenkit tökéletessé tegyek. A béke többet ér, mint a bizonyítási vágy.

Bőkezűen osztogatom a dicséreteket. A szép szó balzsam a léleknek – annak is, aki kapja, és annak is, aki adja. És ha valaki bókot kap? Ne utasítsa vissza. Csak ennyit mondjon: köszönöm.

Már nem idegesít egy gyűrődés vagy folt az ingemen. A személyiségem többet mond rólam, mint a megjelenésem.

Eltávolodom azoktól, akik nem becsülnek. Talán ők nem tudják, mit érek – de én tudom.

Nem versenyzem senkivel. Ha valaki játszmázni akar, csak elengedem. Nem vagyok se patkány, se része egy vég nélküli versenynek.

Már nem szégyellem az érzelmeimet. Éppen ezek tesznek emberré.

Megtanultam, hogy néha jobb félretenni az egót, mint tönkretenni egy kapcsolatot. Az ego elszigetel, a kapcsolatok összekötnek.

Megtanultam minden napot úgy élni, mintha az utolsó lenne. Mert talán az is.

Azt csinálom, ami boldoggá tesz. A saját boldogságomért én vagyok felelős. A boldogság döntés kérdése. Bármikor választható – csak el kell határoznunk.

És úgy döntöttem, megosztom ezt az üzenetet minden barátommal.
Mert miért várnánk a 60-ra, 70-re vagy 80-ra?
Miért ne kezdenénk el most? Bármely életkorban, bármely pillanatban?

– Névtelen

Érdemes elolvasni
26/06/2025

Érdemes elolvasni

Én azt tanítom a lányaimnak, hogy függjenek csak nyugodtan a férjeiktől!
You can read it in English here: https://adamfejes.substack.com/p/i-teach-my-daughters-to-dare-to-depend
Mert míg a világ az önállóságot és függetlenséget hirdeti, én másként gondolkodom. Azt tanítom a lányaimnak, hogy ne féljenek attól, hogy érzelmileg és anyagilag is támaszkodjanak a párjukra — mert egy szerető, megbízható társ valódi erőt ad, nem gyengeséget.
A mai társadalomban a „függetlenség” szinte szent szóvá vált. Azt halljuk mindenfelől: meg kell tanulnunk egyedül megállni a lábunkon, nem szabad másokra hagyatkozni. Ez a szemlélet persze fontos is lehet bizonyos helyzetekben, de nem szabad túlbecsülni. Az önállóság nem garancia a boldogságra vagy a biztonságra.
Sőt, a „független” nő gyakran sokkal nagyobb kitettséggel és kiszolgáltatottsággal él olyan rendszerek, emberek irányában, akik nem feltétlenül szeretik vagy támogatják őt: főnökök, üzleti partnerek, állami hivatalok, egészségügyi intézmények vagy akár az intézményi gyermekgondozás. Ezek mind olyan külső erők, melyek fölött nincs közvetlen befolyása, és nem mindig érdekük a személyes jóléte.
Ráadásul a „függetlenség” magasztolása mögött ott rejlik egyfajta társadalmi ítélet is: aki nem képes függetlenül élni, az gyakran megbélyegzett, és automatikusan azt feltételezzük róla, hogy biztosan rossz, számára megalázó vagy ne adj isten abuzív kapcsolatba ragadt bele – mert gyenge vagy alkalmatlan, és mert nincs meg az anyagi és érzelmi háttere a kilépéshez. Így a „független élet” idealizálása sokszor egyfajta kényszerképzetet táplál, ami szembemegy a valóság nehézségeivel.
Ezzel szemben a valóság az, hogy aki egy valódi, szerető társra támaszkodik, egy olyan partnerrel osztja meg az életét, aki érdekelt a boldogságában és jólétében, egy olyan közösség része lesz, amelyben a függőség nem teher, hanem kölcsönös támogatás. Ez a partneri kapcsolat a valódi erő forrása, nem az elszigeteltség.
Sőt, még szabadság is. Mert ha van melletted egy erős, szerető társ, akkor nem kell mindig a túlélés ösvényét járnod. Nem kell mindig a biztos, kiszámítható utat választanod csak azért, hogy talpon maradj. Tered nyílik kísérletezni, álmodni, próbálkozni — sőt, akár hibázni is. Mert ha a szeretet és támogatás légkörében hibázol, az nem végzetes. Csupán egy bukkanó az úton. Egy valódi társ szabadságot ad — arra, hogy önmagaddá válhass.
Ezért tartom sokkal fontosabbnak azt, hogy megtanuljuk a jó párválasztás képességét — ezt a készséget, ami egész életre szóló tanulás és önismeret kérdése. Mert nem az számít, hogy egyedül vagyunk-e képesek megállni a helyünket, hanem hogy van-e mellettünk valaki, akire számíthatunk, aki támogat, és akit mi is támogatunk.
Ne csodálkozzunk azon, hogy egy olyan világban, ahol az apák minden kislányt a diploma- és karrierhalmozás irányába terelnek, egyre nehezebb a párválasztás. A lányok és fiúk elképzelése a jó életről megváltozott, és már nem feltétlenül hosszú, elhivatott kapcsolatokban keresik a boldogságot, hanem inkább az azonnali kielégülések és gyors megoldások vonzzák őket. Ez a trend pedig tovább bonyolítja a valódi társ megtalálását és a tartós kapcsolatok kialakítását.
Ráadásul az önállóságra nevelés látszólag könnyebb és a mai rohanó életmódunkkal jobban kompatibilis út. Nem is feltétlenül könnyebb, hanem kényelmesebb vagy kivitelezhetőbb, mert az életképes mintaadásához jelenlévő szülőkre van szükség — olyanokra, akiknek napi másfél óránál sokkal több idejük jut a gyermekeikre, és akik néha még a telefonjaiktól is el tudják vonni a figyelmüket. Ezért mondom: az értékes párválasztás képességének megtanítása egész embert és akár emberöltőt kíván.
Szülőként a legfontosabb, amit adhatunk, az a minta és a szemlélet. Ha a gyerekeink azt látják, hogy a párkapcsolatok nem harcok, hanem bizalomra és szeretetre épülő közösségek, akkor sokkal nagyobb eséllyel választanak majd olyan társat, aki mellett kiteljesedhetnek.
Ne csak az önállóságra készítsük fel a gyerekeinket, hanem arra is, hogy megtalálják a társukat. Mert a boldogság nem az egyedüllétben, hanem a közös erőben és szeretetben rejlik.
A kérdés csak az, hogy hány szülő képes ezt megadni a gyermekének?

És ha még egy gondolatot hozzáfűzhetek — van itt egy mélyebb, sokakat érintő körforgás is.

Azok a családok, ahol a szülők nem tudnak — vagy nem akarnak — elég időt és valódi jelenlétet adni a gyerekeiknek, gyakran akaratlanul is olyan fiúkat nevelnek fel, akik képtelenek felnőni a felelősségteljes, szerető társ szerepéhez. Ezekből a fiúkból aztán olyan férfiak lesznek, akik mellett a nők magukra maradnak a kapcsolataikban — vagy bele sem kezdenek egy olyan életbe, ahol egy család egyben tartása reális lehetőség lenne. Így viszont újra és újra olyan családmodellek születnek, ahol nincs minta a valódi, kölcsönös társas létre.

Ez az ördögi kör csak akkor törhető meg, ha a jelen generáció — mi, szülők — tudatosan más alapokra építjük a nevelést. Ha időt, figyelmet és értéket adunk, nem csak túlélést. Ha nemcsak azt tanítjuk meg, hogyan boldogulj egyedül, hanem azt is, hogyan legyél valakinek a támasza — és hogyan engedd, hogy ő is a tiéd legyen.

Mert így nőhet fel az a következő nemzedék, amelyik végre tudni fogja, mit jelent valódi társnak lenni.

És ha megengeditek, egy személyes zárszó:
Azt is szeretném, hogy a lányaim meg tudjanak állni a saját lábukon ebben a világban.
De ennél sokkal jobban szeretném, ha nem kellene nekik ezt egyedül.
Ha választanom kellene, melyik gondolkodásmódot helyezzem előtérbe a nevelésükben,
akkor százból százszor az utóbbit választanám.
Ha ehhez hasonló őszinte és mély beszélgetésekre vágysz személyesen velem, akkor szeretettel várlak a Józan Paraszt Táborban szeptember legvégén!
Jelentkezés és infók: https://vegatabor.hu/taboraink/jozan-paraszt


És még egy fontos dolog! Nekem óriási segítség, ha tetszik a tartalmam, kérlek tisztelj meg azzal, hogy követed az oldalam! És aki angolul szeretné olvasni ezeket a bejegyzéseket, vagy szívesen továbbítaná külföldi barátainak, akkor nyugodtan iratkozzatok fel a frissen létrehozott Substack oldalamra!
https://adamfejes.substack.com/

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Mérgező emberek új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás