26/06/2025
Érdemes elolvasni
Én azt tanítom a lányaimnak, hogy függjenek csak nyugodtan a férjeiktől!
You can read it in English here: https://adamfejes.substack.com/p/i-teach-my-daughters-to-dare-to-depend
Mert míg a világ az önállóságot és függetlenséget hirdeti, én másként gondolkodom. Azt tanítom a lányaimnak, hogy ne féljenek attól, hogy érzelmileg és anyagilag is támaszkodjanak a párjukra — mert egy szerető, megbízható társ valódi erőt ad, nem gyengeséget.
A mai társadalomban a „függetlenség” szinte szent szóvá vált. Azt halljuk mindenfelől: meg kell tanulnunk egyedül megállni a lábunkon, nem szabad másokra hagyatkozni. Ez a szemlélet persze fontos is lehet bizonyos helyzetekben, de nem szabad túlbecsülni. Az önállóság nem garancia a boldogságra vagy a biztonságra.
Sőt, a „független” nő gyakran sokkal nagyobb kitettséggel és kiszolgáltatottsággal él olyan rendszerek, emberek irányában, akik nem feltétlenül szeretik vagy támogatják őt: főnökök, üzleti partnerek, állami hivatalok, egészségügyi intézmények vagy akár az intézményi gyermekgondozás. Ezek mind olyan külső erők, melyek fölött nincs közvetlen befolyása, és nem mindig érdekük a személyes jóléte.
Ráadásul a „függetlenség” magasztolása mögött ott rejlik egyfajta társadalmi ítélet is: aki nem képes függetlenül élni, az gyakran megbélyegzett, és automatikusan azt feltételezzük róla, hogy biztosan rossz, számára megalázó vagy ne adj isten abuzív kapcsolatba ragadt bele – mert gyenge vagy alkalmatlan, és mert nincs meg az anyagi és érzelmi háttere a kilépéshez. Így a „független élet” idealizálása sokszor egyfajta kényszerképzetet táplál, ami szembemegy a valóság nehézségeivel.
Ezzel szemben a valóság az, hogy aki egy valódi, szerető társra támaszkodik, egy olyan partnerrel osztja meg az életét, aki érdekelt a boldogságában és jólétében, egy olyan közösség része lesz, amelyben a függőség nem teher, hanem kölcsönös támogatás. Ez a partneri kapcsolat a valódi erő forrása, nem az elszigeteltség.
Sőt, még szabadság is. Mert ha van melletted egy erős, szerető társ, akkor nem kell mindig a túlélés ösvényét járnod. Nem kell mindig a biztos, kiszámítható utat választanod csak azért, hogy talpon maradj. Tered nyílik kísérletezni, álmodni, próbálkozni — sőt, akár hibázni is. Mert ha a szeretet és támogatás légkörében hibázol, az nem végzetes. Csupán egy bukkanó az úton. Egy valódi társ szabadságot ad — arra, hogy önmagaddá válhass.
Ezért tartom sokkal fontosabbnak azt, hogy megtanuljuk a jó párválasztás képességét — ezt a készséget, ami egész életre szóló tanulás és önismeret kérdése. Mert nem az számít, hogy egyedül vagyunk-e képesek megállni a helyünket, hanem hogy van-e mellettünk valaki, akire számíthatunk, aki támogat, és akit mi is támogatunk.
Ne csodálkozzunk azon, hogy egy olyan világban, ahol az apák minden kislányt a diploma- és karrierhalmozás irányába terelnek, egyre nehezebb a párválasztás. A lányok és fiúk elképzelése a jó életről megváltozott, és már nem feltétlenül hosszú, elhivatott kapcsolatokban keresik a boldogságot, hanem inkább az azonnali kielégülések és gyors megoldások vonzzák őket. Ez a trend pedig tovább bonyolítja a valódi társ megtalálását és a tartós kapcsolatok kialakítását.
Ráadásul az önállóságra nevelés látszólag könnyebb és a mai rohanó életmódunkkal jobban kompatibilis út. Nem is feltétlenül könnyebb, hanem kényelmesebb vagy kivitelezhetőbb, mert az életképes mintaadásához jelenlévő szülőkre van szükség — olyanokra, akiknek napi másfél óránál sokkal több idejük jut a gyermekeikre, és akik néha még a telefonjaiktól is el tudják vonni a figyelmüket. Ezért mondom: az értékes párválasztás képességének megtanítása egész embert és akár emberöltőt kíván.
Szülőként a legfontosabb, amit adhatunk, az a minta és a szemlélet. Ha a gyerekeink azt látják, hogy a párkapcsolatok nem harcok, hanem bizalomra és szeretetre épülő közösségek, akkor sokkal nagyobb eséllyel választanak majd olyan társat, aki mellett kiteljesedhetnek.
Ne csak az önállóságra készítsük fel a gyerekeinket, hanem arra is, hogy megtalálják a társukat. Mert a boldogság nem az egyedüllétben, hanem a közös erőben és szeretetben rejlik.
A kérdés csak az, hogy hány szülő képes ezt megadni a gyermekének?
És ha még egy gondolatot hozzáfűzhetek — van itt egy mélyebb, sokakat érintő körforgás is.
Azok a családok, ahol a szülők nem tudnak — vagy nem akarnak — elég időt és valódi jelenlétet adni a gyerekeiknek, gyakran akaratlanul is olyan fiúkat nevelnek fel, akik képtelenek felnőni a felelősségteljes, szerető társ szerepéhez. Ezekből a fiúkból aztán olyan férfiak lesznek, akik mellett a nők magukra maradnak a kapcsolataikban — vagy bele sem kezdenek egy olyan életbe, ahol egy család egyben tartása reális lehetőség lenne. Így viszont újra és újra olyan családmodellek születnek, ahol nincs minta a valódi, kölcsönös társas létre.
Ez az ördögi kör csak akkor törhető meg, ha a jelen generáció — mi, szülők — tudatosan más alapokra építjük a nevelést. Ha időt, figyelmet és értéket adunk, nem csak túlélést. Ha nemcsak azt tanítjuk meg, hogyan boldogulj egyedül, hanem azt is, hogyan legyél valakinek a támasza — és hogyan engedd, hogy ő is a tiéd legyen.
Mert így nőhet fel az a következő nemzedék, amelyik végre tudni fogja, mit jelent valódi társnak lenni.
És ha megengeditek, egy személyes zárszó:
Azt is szeretném, hogy a lányaim meg tudjanak állni a saját lábukon ebben a világban.
De ennél sokkal jobban szeretném, ha nem kellene nekik ezt egyedül.
Ha választanom kellene, melyik gondolkodásmódot helyezzem előtérbe a nevelésükben,
akkor százból százszor az utóbbit választanám.
Ha ehhez hasonló őszinte és mély beszélgetésekre vágysz személyesen velem, akkor szeretettel várlak a Józan Paraszt Táborban szeptember legvégén!
Jelentkezés és infók: https://vegatabor.hu/taboraink/jozan-paraszt
És még egy fontos dolog! Nekem óriási segítség, ha tetszik a tartalmam, kérlek tisztelj meg azzal, hogy követed az oldalam! És aki angolul szeretné olvasni ezeket a bejegyzéseket, vagy szívesen továbbítaná külföldi barátainak, akkor nyugodtan iratkozzatok fel a frissen létrehozott Substack oldalamra!
https://adamfejes.substack.com/