15/02/2026
Mindig arra gondolok, hogy, amit ❤️mi mutatunk adunk magunkból akár terapeuták, akár szülők, azt a gyermekek mind mind valamilyen módon magukévá teszik. Talán emiatt is rendkívül fontos a saját és a másik oldal tehát az 🌟ÉN és a 🌟GYERMEK oldalának leválasztása és felismerése.
“Hogy érzem magam én, tudok most vele futni szaladni? Ha nem annyira jól elmondom neki? Mit javaslok helyette?”
“Hogy érzi most magát a gyermekem mire van neki szüksége?”
Ha a gyerkőc éppen aktívabb hangulatban van, hogyan tudom olyan odafigyeléssel mind rá mind magamra alakítani a közös játékot, hogy mind a ketten tudjuk örömünket lelni benne?!
Hogyan dekódolja ezt egy gyermek?
Ha azt látja, hogy a mozgás öröm, számára is az lesz.
Ha azt látja, hogy a test büntetés vagy teljesítménykényszer, azt viszi tovább.
🙏🏻Ha azt látja és érzi, hogy tiszteled a tested és óvod, figyeled a rezgéseit akkor ő is így fog tenni, neki is alapérték lesz!
Nem kell tökéletesnek lenned.
Nem kell sportolónak lenned.
Elég, ha:
✨ néha együtt mozogtok
✨ leülsz mellé a földre játszani
✨ megmutatod, hogy felnőttként is lehet felszabadultan nevetni
✨ kimondod, ha fáradt vagy, jelzed felé a saját szükségleteidet
✨ beszélgettek arról, miért jó vigyázni a testünkre, kiváncsian figyeled az ő igényeit és szükségleteit.
A mozgáskultúra nem az edzőteremben kezdődik.
Hanem a nappaliban.
A kapcsolódásban.
És abban a mondatban, hogy:
„Szeretlek.”
Mert a szeretet nemcsak szó.
Hanem minta.
Ha egyetértesz, mentsd el későbbre 🤍
És írd meg kommentben: te mivel mutatod meg a gyermekednek, hogy a mozgás öröm?