Pataki Éva pszichológus, sportpszichológus

10/02/2026

Kiegészíteném azzal, hogy változtatni, egyáltalán megtenni az első lépést sokszor nagyon nehéz, ne szégyelld, ha nem megy rögtön a nekirugaszkodás.
Nem elég, hogy ésszel pontosan tudod, hogy csak változtatni kéne.
Lehet, hogy még kell idő, hogy elindulj - nem baj. És lehet, hogy ha elindulsz, még sokszor győz a megszokás. Nem baj.
Minden kis lépés számít. Ne mondj le magadról!

Több mint 20 éves szakmai tapasztalatom egyetlen mondatban:
Amin nem változtatsz, tulajdonképpen azt választod.
Ha nem változtatsz azokon a szokásokon, amik megbetegítettek vagy amik miatt rosszul érzed magad vagy nem vagy jó formában, akkor tulajdoképpen azt választod, hogy továbbra is beteg légy vagy rosszul érezd magad vagy rossz formában légy.
Értsd ez fizikailag és lelkileg is.
Amikor rájössz, hogy az irányítás javarészt a Te kezedben van és át is veszed az irányítást, akkor fogsz meggyógyulni, jobban érezni magad és jobb formába kerülni.
Ennyi.

09/01/2026

Tele van a facebook és az instagram gúnyos képekkel, posztokkal azokról, akik most januárban, az újévi fogadalmaktól hajtva lelkesen megtöltik az edzőtermeket.
Igen, ők azok, akiknek a nagy része pár hét után eltűnik, feladja.
De ez feljogosít bárkit arra, hogy kinevesse a másik ember próbálkozását, nagy elhatározását, nekifutását?

Mindig is nagyon szomorúnak tartottam ezt, főleg, ha edzők oldalán látok ilyet. Életmódot váltani nehéz, és sokan hónapokig, évekig toporognak szorongva, mielőtt be mernek menni egy edzőterembe, mondván: "Mit fognak szólni ott a profik, ha ilyen testtel megjelenek? Biztos kinevetnek, ahogy bénázok."
Az élcelődő posztok pont erre a szorongásra erősítenek rá.
A kezdőket ilyenkor biztatni, buzdítani, segíteni kell - akkor nagyobb rá az esély, hogy nem adják fel.

04/01/2026

Kaptam pár érdeklődő üzenetet, hogy hová tűntem, miért nem posztolok. Maga a Facebook is noszogat, természetesen :)

Elfáradtam az év végére. Pihentem, kirándultam, a természetben voltam, erdőben, menedékházban merengtem a termosz gőzölgő szépségén, számomra kedves emberekkel, a szeretetgombóc kutyámmal, forró teával, hosszú reggelikkel, ráérős főzéssel, sütéssel, illatokkal, fényekkel, ropogó hóval vagy épp latyakkal, korcsolyázással, otthon, társasjátékozással, vagy csak a kanapén félálomban.

Nem olvasva híreket, posztokat. Nem volt már több kapacitásom befogadni a politikát, az egymásnak feszülő indulatokat, a gyermekprostitúciót, állatkínzást, hogy ki miért hülye.

Nem esett jól posztolni, írni, számomra pedig ez mindig egy kreatív, belső motivációból fakadó tevékenység. Nem munka, nem reklám: nem innen "szerzem" a klienseket. Nem érdekel, hogy nincs sokezer követőm.
Így hát pusztán azért, hogy etessem az algoritmust, nem írok. Pedig pontosan tudom, hogy naponta kellene posztolni, sztorizni, videót készíteni, kommentben linkelni, kérdezni... Színes-szagos, megérintő kis mondatokat, főleg a sémákról, párkapcsolatokról, a nárcisztikusokról, anyasebről. Látom, mi az, ami garantált siker.
Nos, mindez itt sosem lesz.
Nem szorulok rá, nem kell - de ha kellene, akkor sem tenném.

Más lesz.
Hamarosan :)

Holnap pedig már újra a rendelőben, folytatva a munkát azokkal, akik rám bízzák a lelküket. Ennél nagyobb megtiszteltetés sosem kell.

23/12/2025

15 fontos dolog az ünnepekre:

1. Az az ünnep, amit ünnepelsz. Nem muszáj ünnepelned - akkor csak egy ugyanolyan nap, mint a többi.
2. A hagyományok, tradíciók lehetnek szépek és örömteliek, biztonságot és megtartó élményt adók. Ám nem kötelezhetnek semmire, ami számodra kellemetlen, örömtelen, kényszeredett vagy akár taszító.
3. Szeretni nem kötelező. Senkit sem. A szeretetet nem lehet elvárni, sem kierőszakolni.
4. A tiszteletet és a szeretetet nem korral, ranggal vagy vérségi kapcsolattal érdemeljük ki, hanem a jellemünk, személyiségünk, viselkedésünk által.
5. Nem tartozol hálával senkinek pusztán azért, mert világra hozott - hiszen nem te kérted erre. Ha jól szeretett, ha valódi kapcsolódást, megtartást, biztonságot, odafigyelést kaptál, azért érezhetsz hálát - de akkor ez valószínűleg nem is kérdés.
6. A szeretet ünnepe szóljon a szeretetről. A szeretet pedig abban nyilvánul meg, hogy azt adjuk a másiknak, ami NEKI jó. A "szeretet nevében" való kioktatásnak, szurkálódásnak valójában semmi köze a szeretethez. Az érzelmi zsarolásnak és bűntudatkeltésnek pláne nincs ("Na, majd ha már nem leszek, bánni fogod, hogy nem látogattál meg/így beszéltél velem!").
7. Ünnepelj azzal, akivel jó együtt lenni, akivel jól érzed magad - ne azzal, aki bánt, kritizál, aki elveszi a jókedved. Az nem ünnep. Van, hogy jobb egyedül, mint olyanokkal, akikkel " illik".
8. A másikra tukmálni, erőltetni a hitünket, vallásos meggyőződésünket udvariatlan és empátiát nélkülöző dolog.
9. A másikra erőltetni bármilyen ételt "pusztán szeretetből" vagy nem elfogadni azt a választ, hogy ő nem kér, jóllakott, nem esik már jól neki - ez ismét csak erőszak, a másik figyelmen kívül hagyása. Ez nem a másik iránti szeretet, hanem a saját szükségletünk kielégítése.
10. Az ünnepi étel az, ami neked ízlik, jólesik és örömet okoz. Ez lehet töltött káposzta és halászlé, de ugyanígy lehet pizza, hamburger, gumicukor, ahogy saláta vagy zöldség is.
11. Jogod van egyedül lenni, elvonulni a társaságtól, pihenni, csendben lenni. Ez nem udvariatlanság, ha erre van szükséged.
12. A humor az egyik legjobb feszültségoldó, és az egyik legérettebb, legmagasabb énvédő mechanizmus - használd bátran! Valójában a legtöbb karácsonyi veszekedés kívülről nézve nagyon komikus.
13. Elhatározhatod, hogy TE jól fogod érezni magad. Hogy te derűs leszel. Mások jólléte, hozzáállása, szubjektív élménye pedig nem a te dolgod - neked nem muszáj idegeskedned, vitáznod, csak azért, mert az a hagyományos esti családi program.
14. Nehéz - és nagy nyomás - zsúfoltan összezárva, tétlenül, egymásra nézve azt várni, hogy pusztán a dátum miatt meghitt, örömteli hangulatba kerülünk, és másképp szólunk egymáshoz, mint eddig. Néha érdemes megtörni a szokások mókuskerekét, és olyasmit kipróbálni, ami kimozdít minket a megszokottból: egy séta, kirándulás, társasjátékozás, activity, bármi.
15. Ha segítségre van szükséged, ha kétségbeesel, ha szomorú vagy, ha nagyon jólesne beszélni valakivel, merj telefonálni! Akár ismerősnek, barátnak, akár lelkisegély szolgálatnak (ők most is, non-stop elérhetőek).

17/12/2025

Tudod, nem csak a fájdalomnak lehet mélysége. A boldogsághoz sokkal több bátorság kell :)

Ha vidám vagy, ha tudsz felnőttként is felszabadultan nevetni, bohóckodni, kedves lenni, bízni másokban és igazán örülni apróságoknak, az nem azt jelenti, hogy
- naiv vagy még
- gyerekes vagy, de "majdfelnősz, majdmegtudod"
- biztos szerencsés vagy, nem történt veled még igazán rossz dolog
- nem csalódtál még nagyot
- neked könnyű
- nem vagy elég bölcs, tapasztalt, nem láttál még elég sokat az életből

Hanem azt, hogy bátor vagy. És erős.

15/12/2025

Ma az egyik ülés csak 30 percig tartott - közös megegyezéssel. Az ok egyszerű: a fiatal férfi egyszerűen csak jól volt, elégedett, boldog. Mindig nehezére esett kötődni, kimutatni és kimondani az érzéseit, de most: szerelmes.
"Nem hittem volna ezt az elmúlt két év rossz időszaka után" -mondta.
Együtt örültünk annak, hogy igazából nincs most miről beszélnünk. Ilyenkor nem kell analizálgatni, nagy nehezen felkutatni valamit, amit boncolgathatunk - a boldogság ünnep, kiérdemelt ajándék, amit ki lehet és kell élvezni.

"Amúgy... Azt gondolom, hogy azért is sikerült ez most, és megy ilyen jól, mert a beszélgetéseink hatására valahogy jobban fel tudom ismerni, megfogalmazni és kimondani a dolgokat, amik bennem vannak. Vagy ilyesmi. Szóval így kimondom, ami jó vagy ami zavar, megbeszéljük, és jó. Köszönöm."

09/12/2025

"Segíts mindennek olyannak lennie, mint amilyen úgyis."
(Fodor Ákos)
Erről szól a terápia, az önismereti folyamat. Nem az a cél, hogy tökéletes legyél, vagy hogy teljesen megváltozz.
Az a cél, hogy a lehető legteljesebb önmagad legyél.

Dr. Ranschburg Jenő a Nyitott Akadémia Pódiumon (2009).

02/12/2025

Ismét aktuális 😃
Ma délelőtt azt vettem észre, hogy végtelenül frusztrált és ingerlékeny voltam, dühös voltam emberekre, helyzetekre, forrongott bennem az indulat, de mélyen belül mégis inkább szomorúság és kétségbeesés volt az alapja ennek a sokrétegű érzelemtortának.
(Soha nem írtam még le, nem is mondtam ki ezt a szót: érzelemtorta.)

Amikor ennyire intenzíven negatív érzéseket élünk át, a legkönnyebb és legprimitívebb megoldás az, ha egyszerűen ezeknek megfelelően cselekszünk. Például jól rámordulunk a körülöttünk lévőkre, türelmetlenek leszünk velük, csapkodunk, és konstatáljuk, hogy MINDEN rossz, MINDENKI idegesítő.

Ez szimpla reakció. Erre az állatok is képesek.

Emberként viszont képesek vagyunk arra, hogy ne csak ösztönösen reagáljunk egy érzésre, ingerre, hanem tudatosítsuk azt, átgondoljuk, és döntsünk a viselkedésünkről.

Én ma - miután mogorva voltam az engem körülvevő ártatlanokkal - jól magamba néztem: valójában mitől érzem magam ennyire rosszul? Mitől ez a düh-frusztráció-szomorúság-kétségbeesés egyveleg?
Rájöttem, hogy akkor érzem ezt, amikor hajszoltnak, az idő által sarokba szorítottnak érzem magam. Amikor a túl sok (akár örömteli!) tennivaló miatt rohanok, kapkodok, és végül semmire sem marad igazából minőségi időm, semmit nem tudok olyan szinten csinálni, ahogy szeretném. Mindent csak összecsapva - így elmarad a jó élmény, az elégedettség.

Ezt megfejtve jöhet az újabb kérdés: valóban muszáj mindent megcsinálnom?
Természetesen nem.
Csak szeretném.
De itt hívjuk be az Egészséges Felnőtt énünket, aki józanul, racionálisan közli velünk: nem lehet mindent egyszerre.
Főleg, ha alapos önismerettel rendelkezve tudjuk, hogy egy egyszerre ADHD-s és maximalista személyiségnek ez a fajta szűk időkeret a legborzasztóbb élmény, amiben hamar szétesünk.

Ismerni magunkat, minden gyengeségünket, a működésünket a legnagyobb lottó ötös.
A gyengeségeinket előnyünkre fordíthatjuk, ha tudjuk jól használni őket. Keresni tudjuk azokat a helyzeteket, ahol az ADHD-nk, OCD-nk, introvertáltságunk, extrovertáltságunk, stb. pont jól jön, és segít minket. Fel tudjuk ismerni azokat a helyzeteket, amikben nehezen működünk.

Én ma arra jutottam, hogy bár nagyon szeretek mindig meleg vacsorát és reggelit alkotni annak, aki fontos számomra, ez a mostani időszakban egyszerűen nem kivitelezhető.
Átgondoltam, mi fontos, mi kell a testi-lelki egészségemhez, mi az, amiről ha lemondok, feszült leszek, és mi az, amit el tudok engedni egy időre.
Bocsánatot kértem attól, akivel mogorva voltam.

Emberek vagyunk: tengernyi érzéssel,tengernyi különböző temperamentummal, szükséglettel, erősséggel és gyengeséggel, végtelenül bonyolult idegrendszerrel.
A legtöbb, amit tehetünk, hogy igyekszünk nem csak ösztönösen reagálni - vagy ha mégis, akkor utána korrigálunk, ha kell.

Mi alakítjuk az életünket. Mindig.

28/11/2025

"Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.
Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: " Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter! " - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást.
Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért- te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."
(Márai Sándor)

26/11/2025

Nem tudhatod, nem érzed, amit a másik érez. Nem ugyanonnan jöttök, nem ugyanazt kaptátok gyerekkorotokban, nem ugyanúgy nőttetek fel, nem ugyanazok az ingerek értek. Nem ugyanolyan az idegrendszeretek, nem ugyanolyan a különböző hormonok szintje a véretekben (amik meghatározzák az érzéseket, ezáltal pedig a viselkedést is).
Teljesen mindegy, hogy te mit tennél a másik ember "helyében" - mert te nem ő vagy.
Teljesen felesleges egyértelmű igazságként és/vagy egyetlen normális megoldásként hangoztatni a te szokásaidat, véleményedet - mert az rád igaz.
A te igazságod, a te megoldásod. A te kis egyszemélyes, külön világodban érvényes.

24/11/2025

Pár napja láttam ezt valahol, és csak lelkesen helyeselni tudok.
Olyan könnyű magától értetődőnek venni azt, amit már elértünk, és elégedetlenül tekinteni az életünkre, teljesítményünkre.
Az elégedetlenség visz előre, az a fejlődés motorja, ez tény. De tudatosítani kell magunkban újra és újra azt is, hogy amit most birtoklunk, ahogyan most élünk, amire most képesek vagyunk, az egyszer a kitűzött célunk, vágyunk volt.
Megdolgoztunk érte, és elértük. Akár örülhetünk is neki 😃

21/11/2025

Huszonnyolcezer-hatvan.
28.060 😃
Ennyi napot él meg átlagosan egy magyar ember.
Hadd férjen bele pár tucatnyi esős, szürke novemberi nap. Hadd férjen bele akár több száz esős, szürke nap! Hadd férjenek bele rosszabb időszakok. Még így is marad rengeteg, még így is eltörpül a huszonnyolcezerhez képest.

Beleférnek a rossz, nyűgös, nehéz napok.
Ez nem az egész élet. Ezek csak napok.