Pataki Éva pszichológus, sportpszichológus

04/05/2026

Tortát csináltam a hétvégén egy számomra kedves ember 71. születésnapjára. Málnás-kókuszos-fehércsokisat. Nagyon finomat, nagyon szépet akartam alkotni, hiszen ő is olyan fantasztikus tortákat süt mindenkinek. Még nekem is.
Bevallom, bizonyítani akartam, hogy...
Mit is?
Tényleg, most épp mit is?
Mindenesetre a legfinomabb tortát akartam megalkotni.

De kimerült voltam, és végülis semmi sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az alap kemény lett, a málnás réteg túl zselés, a felső réteg túl folyós, a széle rusztikus...
A végtelenségig elkeseredtem.
Majdnem kidobtam, de végül mégis feldiszítettem, és lemondóan, szégyenkezve vártam az ítéletet...ami persze nem jött. Mindenkinek ízlett a torta.
Ellenben én továbbra is csak azt hajtogattam, mennyire sajnálom, hogy nem lett olyan igazán jó.

Aztán rájöttem, hogy hiszen én mondogatom mindig a klienseimnek, hogy az elég jó az ELÉG és JÓ.
Hogy a Könyörtelen mércék/Perfekcionizmus séma mennyire gyilkos tud lenni - önmagunkat hajszoljuk és ostorozzuk a végkimerülésig. Mindig próbáljuk a lehető legjobb munkát végezni, minimum tökéletesen. Mintha minden, amit csinálunk, meghatározná az értékünket, szerethetőségünket, létjogosultságunkat.

Miközben valójában ez csak egy torta.

Mi pedig értékesek vagyunk akkor is, ha kemény lesz a tészta, ha elrontunk egy emailt, ha nem leszünk dobogósak egy versenyen, ha nem sikerül minden egyes munkaóra tökéletesen.
Apróságok, jelentéktelen dolgok ezek, amikre senki nem emlékszik majd az élet végén. Még mi magunk sem.

03/05/2026

"Életképtelen vagy!"
"Mocskos, hülye, undorító kis görcs vagy, kár, hogy megszültelek!"
"Ronda vagy."
"Belőled nem lesz semmi!"
"Ne álmodj róla, hogy valaha is kellesz majd valakinek, ilyen ronda fejjel."
"Kutyát kellett volna vennünk helyetted."
"Intézetbe fogunk adni."
"Ostoba, buta, nyomorék!"

Ezeket a mondatokat a klienseimnek mondták gyerekkorukban a szüleik. Volt, akinek 5 éves korában azt mondták, hogy ő velejéig romlott, eleve rossznak, gonosznak született.

Volt, akit csak kinevetett az anyja, amikor gyerekként vagdosta a karját, vagy altatókat vett be, hogy öngyilkos legyen.
Volt, aki télen nem fűtötte a lánya szobáját.

Van olyan kliensem, aki 43 éves, még sosem volt párkapcsolata, de még egy csók, érintés se, és el sem tudja képzelni, hogy egyáltalán lehetne. Hiszen abban nőtt fel, hogy megmondták neki, hogy ő értéktelen, úgyse kell senkinek. Millimétereket haladva küzdök azon, hogy egyszer elhiggye: neki is lehet párja. Őt is szerethetik. Dolgozom azon, hogy egyszer azt lássa a tükörbe nézve, amit én látok, ha ránézek: egy mosolygós, kedves tekintetű, csupaszív, vonzó nőt.
Nem egy "csődtömeget".

Nincs rá szó, mekkora kárt okoznak az ilyen szavak egy gyerek egész életében.

A régi kedvenc filmemből, a Hollóból jut eszembe egy mondat:
"Az a szó, hogy édesanyám... ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán."
És amit ez az isten mond nekünk, rólunk, vagy éreztet velünk, azt csontig beépül.

Azt gondolom, Anyák napján különösen fontos lenne annak a valóságnak is teret adni, hogy:
-nem minden anya tud szeretni,
-nem minden anya biztonságos,
- és nem minden gyerek tartozik hálával.

Ha nehéz számodra ez a mai nap: megértelek. Nem mindenki tudja ünnepelni az anyját. Ünnepeld magadat, azt, hogy felnőttél, hogy te már más lehetsz, mást adhatsz.
Hiszem, hogy az a valódi siker az életben, ha tudsz többet, jobbat adni annál, amit kaptál.

30/04/2026

Azt gondolom, A döntés című könyv sokaknak meghatározó, akár életmentő erejű élmény volt. Ismerek olyan nőt, aki ennek hatására változtatott az életen, hagyta abba a súlyos önbántalmazást, és ma önálló, boldog életet él. Ez a könyv rengeteg emberre hatott világszerte.
Edith Eva Egerről fogok még írni bővebben.
Most csak annyit: ezt a könyvet ő 90 évesen írta.
Annyi 30-40-50 éves embertől hallom, hogy már késő, már nem lehetnek sikeresek, már nem alkothatnak, már késő vállalkozni, már úgyse...
Tényleg? 😃

https://www.facebook.com/share/p/1CrH3a93mn/

1927-ben születik.
2 lánytestvére van.
15 éves, amikor a zsidótörvények miatt eltávolítják a gimnasztika-válogatottból a balettozásban is jártas lányt.

17 éves, amikor a kassai gettóba kerül, ugyanebben az évben családjával együtt haláltáborba hurcolják.
1 egész kenyeret kap Josef Mengelétől, a haláltábor “orvosától”, akinek az utasítására táncolni kényszerül - aznap este, amikor az édesanyja gázkamrában hal meg.

55 kilométeres halálmenetre küldik a táborból fogolytársaival együtt, mert közelednek a felszabaditó csapatok a második világháború végnapjaiban.
32 kiló csupán, amikor a holttestek között megtalálják az amerikai katonák.

18 éves ekkor, hónapokba telik, amíg az amerikai katonai kórházban legalább testileg valamelyest felépül.
22 éves, amikor a kommunizmus elől az Egyesült Államokba menekül férjével, Bélával együtt, akit a kórházban ismert meg, a második világháború borzalmaiba szülei és vőlegénye is az életét veszítette.

49 éves, amikor klinikai pszichológus diplomát szerez a szintén holokauszt túlélő Viktor Frankl pszichiáter hatására, miután sokat dolgoztak azon terápiában, hogy Éva a traumáin túljusson.
4 gyermeke születik, 3 már az Egyesült Államokban.

56 éves, amikor visszatér Aushwitz-ba, hogy fájdalmát és elfojtásait oldja, ekkor még szeretteivel sem tud beszélni azokról a borzalmakról, amiket átélt.
90 éves, amikor A döntés című könyvet megírja, ami világhírűvé teszi az addigra már elismert pszichológust.

93 éves, amikor megírja Az ajándék című könyvét, mindkét alkotás arról szól, hogy az élet kulcsa az, ahogyan reagálunk a történésekre, az a szabadságunk mindig megvan, hogy ezt a döntést magunk hozzuk meg.

66 évesen válik özveggyé.
98 évesen pedig férje, Béla után megy Edith Eva Eger, akitől el akarták venni a reményt, akit meg akartak fosztani mindentől, a szeretteiről, a méltóságtól, az élettől, de aki döntéseivel ellenállt és aztán millióknak adta vissza ő maga a reményt életével, amely nem más, mint az egyik legigazabb tanúságtétel.

Fakadjon áldás Edith emlékéből.

28/04/2026

Ma reggel került elém ez a szöveg, talán épp jól jön annak, aki ADHD-val él. ❤️

"Ha valaki kerekesszékben ül, és lépcsőhöz ér, nem az lesz az első gondolata, hogy „majd igyekszem valahogy lejutni rajta”, hanem az, hogy rámpát vagy liftet keres. Akkor miért próbáljuk mi folyton ugyanazokat a dolgokat ugyanúgy csinálni, mint mások, amikor nem ugyanúgy működünk?
Lehet, hogy mentális zavarral, tanulási nehézséggel vagy idegrendszeri sajátossággal élünk — nevezzük bárhogy —, és bizonyos dolgok egyszerűen nem mennek olyan könnyen, mint másoknak. Akkor miért kellene pontosan ugyanazt, pontosan ugyanúgy csinálnunk? Nem tudjuk ugyanúgy csinálni.
Lehet emlékeztetőt beállítani a porszívózásra, de sokszor nem az a gond, hogy elfelejtjük — hanem maga a porszívózás. Félretehetünk időt a mosogatásra, de a nehézség nem az idővel van, hanem a mosogatással. Akkor miért próbáljuk még mindig ugyanazokat az elvárásokat követni, amikor tudjuk, hogy van egy diagnosztizált nehézségünk? Talán itt az ideje megállni.
Ha nehézséget okoz elővenni a porszívót a szekrényből és átvonni a nappaliba, akkor ne tedd. Tartsd a nappaliban. Ha megoldható, akár bedugva.
Ha a mosogatás okoz gondot, semmi nem tiltja, hogy időnként papírtányért használj.
Ha nehéz kivinni a szemetet a konyhába, tegyél minden szobába egy nagy szemetesedényt.
Ha a mosott ruhák elpakolása a probléma, ne pakold el őket. Hajtsd össze őket a szárítóból kivéve, és tartsd kosarakban.
Ha otthon képtelen vagy a tanulásra koncentrálni, ahelyett hogy erőltetnéd, menj el egy kávézóba vagy könyvtárba. Néha már az is segít, ha csak egy másik szobába ülsz át.
Ha a beszáradt fogkrémes tubus látványa undort kelt, és emiatt halogatod a fogmosást, nézz utána az egyszer használatos fogkrém-tablettáknak.
Ha mindig lemerül a telefonod, mert macerás a töltőt magaddal vinni, tegyél töltőt több helyre: a hálószobába, a nappaliba, az autóba.
Ha a főzés vagy az ételkészítés jelent akadályt, válaszd az előkészített ételeket. Sok elpazarolt alapanyag és romlott gyümölcs kellett hozzá, mire rájöttem, hogy jobb előre felvágott gyümölcsöt venni — és azóta semmit nem dobok ki. Lehet, hogy elsőre drágábbnak tűnik, de gondolj bele, mennyi étel ment már kárba azért, mert nem volt előkészítve, és nem tudtad rávenni magad az elkészítésére.
Ha megteheted, vegyél igénybe segítséget: takarítót, robotporszívót, heti ételkiszállítást. Ha nehéz számodra bármilyen rutint felépíteni, ne erőltesd magadra azokat a tervezőket és szokáskövető rendszereket, amelyek nem a te idegrendszeri működésedhez készültek.
Lehet, hogy bűntudatot érzel emiatt, de ezek a lehetőségek pontosan azért léteznek, hogy segítsenek. Nem kell rosszul érezned magad amiatt, hogy élsz velük. Ezek eszközök — érted vannak.
Érted már?
Nem kell rosszul érezned magad azért, mert más megoldásokat választasz a saját működésedhez igazítva. Ha lenne egy látható, fizikai akadályod, vajon szégyellnéd, hogy liftet használsz? Az, hogy a nehézséged nem látható, még nem jelenti azt, hogy csendben kell szenvedned.
Ezek a praktikák nem oldanak meg mindent — de kétségtelenül könnyebbé tehetik a mindennapokat. "

A magam részéről:
Én például már tudom, hogy képtelen vagyok másokhoz hasonlóan táblázatban vezetni, vagy egyáltalán írni a napi kiadásaimat, hiába próbáltam százszor. De attól még jól kezelem a megtakarításaimat.

Tudom, hogy bár megtanultam manuális váltós autót vezetni, és elsőre le is vizsgáztam vele, mindig nagyon stresszes és nehéz lesz számomra. Ezzel szemben automata váltós autóval élvezem a vezetést, és elég ügyesen is csinálom.

Tudom, hogy sok-sok apró, hétköznapi dolog, ami mások számára természetes, számomra nehézséget jelent. Nem megy. Fogcsikorgatós koncentrációt igényelnek, és sok szégyen, kudarc érzése kapcsolódik hozzájuk, egészen gyerekkorom óta. Az ADHD miatt.

De tudom, hogy sok-sok olyan dologra vagyok könnyedén, magától értetődően képes, amire mások nem. Átlagon felüli teljesítményre, figyelemre, tudásra, sok különböző területen. Az ADHD miatt.

Ismerd meg a működésed. Ne szégyellj használni mindent, ami neked segít. Ne erőltesd azt, ami nem a te megoldásod.
De ragyogtasd meg azt, amire lehetőséget ad ez a működés! Mindennek, minden egyes "idegrendszeri beállításnak" van előnye. Használd ki!

27/04/2026

"Teszem, amit tudok,
Ott, ahol vagyok,
Azzal, amim van."
..mondhatta magában ez a mini virág még mag korában, amikor körülnézve konstatálta, hogy elég rossz körülmények közé vetődött.
Kinőtt.
Szirmot bontott.
Gyönyörű.

24/04/2026

"Úgy szeretném, hogy szép, kerek fenekem legyen... Mindig is arra vágytam.
De úgyse lesz sose, nekem ilyen lapos, ez van. De olyan rossz. " - mondta tegnap egy fiatal nő kliensem, lemondóan sóhajtva.

Megkérdeztem, milyen gyakorlatokat végez. Csak pislogva, értetlenül nézett rám.
Úgyhogy megkérdeztem ismét, hogy milyen edzést végez farizomra, milyen erősítő gyakorlatokat: saját testsúllyal, gumiszalaggal vagy súlyzókkal, vagy lépcsőzéssel, emelkedőre futással edzi az adott területet?
Kíváncsi voltam, hol lehet a hiba, ami miatt nem fejlődik úgy az izomzata, ahogy annyira szeretné. Lehet, hogy túl sokat kardiózik?

Kiderült, hogy semmit sem edz.
Semmit nem tesz azért a célért, amit annyira szeretne - és régebben sem csinált semmilyen gyakorlatot.

Nos...

Tisztázzuk: bár jól hangzik, de nem igaz a mondás, hogy csak nagyon akarni kell. Hogy ha valamit nagyon szeretnél, azt úgyis eléred.
Ha pusztán csak nagyon vágysz rá, álmodozol róla, de nem teszel semmit, akkor nem fogod elérni. Semmiből csak semmi lesz, sőt...
Ami nem épül, amit nem gondozunk, az amortizálódik.

Álmodozhatsz, mantrázhatsz, hihetsz a "vonzás törvényében", de ha nem teszel a célodért, akkor nem is fog megvalósulni - és nem azért, mert "balszerencsés" vagy, nem a csillagok állása miatt, nem a sors miatt.

Mozdulj érte.

20/04/2026

Az elmúlt napokban, bő egy hétben sokan eufóriáról, örömről, izgatottságról, új energiákról számoltak be. Csillogó szemmel, tényleg szinte elektromosan feltöltve jöttek be a rendelőbe.
A választás eredménye miatt, igen. De teljesen mindegy, mi okozza épp az ilyen eufóriát, töltöttséget, én mindig arra biztatok mindenkit, hogy használja ki, forgassa be a saját életébe! Ne vesszen el kihasználatlanul ez az energia, gondoljunk erre úgy, mint a gőzgépre.

"Ha ez sikerült, akkor nekem is sikerülni fog az, hogy..."

Van, aki ennek hatására majdnem két év különélés után végre beadja a válóperi papírokat. Van, aki végre nekiállt egy teljes nagytakarításnak otthon. Van sportmászó kliensem, aki azt mondta: "ha ez sikerült, akkor én is megmászom végre azt a fekete utat!" (És tényleg megmászta.)
Van, aki megdöntötte a saját rekordját 5 km-en, és van, aki egyáltalán elkezdett végre futni, annyi majdholnap után.

Használd fel, forgasd be az energiát!

15/04/2026

Sok hosszabb terápiás folyamat zárult le az elmúlt időszakban.
Volt egy kliensem, aki 6 évig járt hozzám. Nagyon mélyről indultunk, olykor vak gyűlölet tombolt benne, gyakran végtelen szomorúsággal és kétségbeeséssel, néha stagnáltunk - sokszor nagyon nehéz volt.

A szemem előtt nőtt fel. Önálló, magabiztos, derűs, kapcsolatokat létrehozni és fenntartani képes, sikeres felnőtt emberré. Megtiszteltetés volt látni, kísérni ezen az úton.
Ő mondta az utolsó ülésen: "Sokszor gyűlöltem magamat és mindenkit, az egész világot, mindenkire dühös voltam. De rád nem. Azt valahogy mindig biztosan tudtam, hogy te jót akarsz nekem."

12/04/2026

"A végén minden rendben lesz. Ha nincs rendben, akkor még nincs vége."

(Addig is ideteszem ezt a képet Jamie-ről, aki ekkor még csak 5 hetes volt. Ha bármi rossz történik, ezt a képet lehet nézegetni. Segít.)

11/04/2026

A költészet napjára most Nemes Nagy Ágnes versét teszem ide, Mácsai Pál zseniális előadásában.
Gyönyörű vers ez a hiányról, az elveszett transzdencenciáról, arról, hogy a gondolkodó ember nem tud mit kezdeni Isten fogalmával, mégsem tud szabadulni tőle.
Az én olvasatomban Isten itt nem mindenképp egy lény, nem valaki, hanem valami: felsőbb rend, biztos pont, az élet értelme, jelentése. Keressük újra és újra, oly sok formában, hiszen ha nincs, minden bizonytalan és értelmetlen.
Egy kliensem mondta pár napja: "Nem az a fájó, hogy nincs Isten, hanem hogy szükség lenne rá. "

2020 szeptember 13-20. között szervezik meg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az M5 csatorna is csatlakozott az előkészületekhez. 52 héten át kl...

10/04/2026

"Engem nem érdekel a politika, én nem politizálok. Én ezekkel nem foglalkozom." - mondod.
Közben pedig politizálsz, csak nem tudatosan, nem gondolkodva, nem megoldást keresve, nem tanulva, nem cselekedve.
De mindenképp politizálsz - mindannyian tesszük.
Ne áltasd magad, igen, te is politizálsz.
Onnantól kezdve, hogy kisgyerekként először megfogalmaztad, hogyan lenne jó élni, mi tetszik a világban és mi nem.

"Politizálni" nem azt jelenti, hogy pártokról okoskodsz, hanem hogy a mindennapi élettel foglalkozol, azzal, ami mindenkit érint, azzal, ami körbevesz.
A levegő, amit beszívsz, a víz, amit iszol, a föld, amiben a gyümölcs terem, amit megeszel - ha mélyen spirituális személyként csak ezekkel foglalkozol, akkor is politizálsz.
Mert a levegő, a víz, a föld, a gyümölcs minősége is attól függ, milyen döntéseket hoznak azok, akik vezetik az országot.
Politizálsz, hiszen önkéntelenül is megfogalmazod, hogy "megint drágább lett a kenyér", vagy épp hogy "ó, én már inkább magamnak sütök kovászos kenyeret, mert nem lehet kapni jó minőségűt". Csak nem gondolsz bele, hogy emögött milyen gazdasági folyamatok állnak.

Politizálsz, amikor bizonyos településekre biztosan nem költöznél, vagy bizonyos városrészek utcáin inkább nem sétálsz végig nappal se, mert nem érzed biztonságosnak. Csak nem gondolsz bele, hogy igen, ez a mélyszegénység.

Politizálsz, amikor a barátaiddal arról beszélgetsz, hogy mennyire mások lettek manapság a férfiak/nők, milyen nehéz párt találni, olyan sok az elkerülő kötődésű, nehezen kapcsolódó ember. Csak nem gondolsz bele, hogy jelenleg is több száz csecsemő van kórházban hagyva, rengeteg gyerek nő fel intézetben, mert az örökbefogadást szinte lehetetlenné teszik. Ezek a gyerekek nem tanulnak meg kötődni, bízni. Rengetegen.

Politizálsz, amikor elszörnyedsz néha egy brutális állatkínzásról szóló híren, és azt mondod, bárcsak megbüntetnék végre az ilyen embereket.
Politizálsz, amikor természetes, hogy magánorvoshoz mész, hiszen az állami kórházban egy évet kellene várnod az MR-re.
Politizálsz, amikor viszed a szappant, wc papírt a kórházba.
Politizálsz, amikor azt mondod, este már nem jár busz a településeden.
Politizálsz, amikor hitetlenkedve puffogsz, hogy milyen elképesztően magasak lettek az ingatlanárak, de még az albérletek is, hát ilyen kis patkánylyukért ennyit elkérni, ugye?

De politizálsz akkor is, amikor örülsz, hogy szépen megcsinálták az utat a ház előtt, amikor megnyersz egy pályázatot, amikor elégedetten ülsz le a tiszta, új vonat ülésén, amikor úgy érzed, biztonságban van a jövőd, lesz nyugdíjad.

De leginkább:
Politizálsz, amikor álmodozol, hogy hogyan lenne szép élni. Milyen világban, milyen lehetőségekkel, milyen emberek közt.
Ez a politizálás.
..nem tudatos módja.
A tudatos módja pedig pusztán abban különbözik ettől, hogy informálódsz, tanulsz, kíváncsi vagy rá, mi miért történik. Hogy miért olyan most épp a levegő, a víz, a föld, a kenyér, az ember, amilyen.

Fotó: Mohos Zsófia - Görbeország