Vissza önmagadhoz - Marcsó Annamária szakmai oldala

21/01/2026

Autizmus vagy ADHD érintettség van az életedben?

Szülőként kimerült vagy, mert mindent egyedül viszel, és nem kapsz valódi segítséget?
Vagy felnőttként úgy érzed, egyedül vagy, meg nem értettnek érzed magad, és sehol nem tudsz igazán kapcsolódni?

Autizmussal és ADHD-val élő felnőtteknek, valamint érintett gyermekek szüleinek nyújtok mentálhigiénés támogatást:

– kimerültség és túlterheltség csökkentésére
– magány és elszigeteltség oldására
– kapcsolati és érzelmi elakadások megértésére
– érthető, ítélkezésmentes keretek között
– diagnózis előtt és után
– neuroaffirmatív szemléletben

👉 További információ: https://www.marcsoannamaria.hu/adhd-es-autizmus-tamogatas/

21/01/2026

11/01/2026

Konfrontáció vagy támogatás?

Mi történik egy coaching folyamatban – és miért nem mindig „kedves”?

Sokan úgy érkeznek coachingba, hogy azt várják: megértést, együttérzést, támogatást kapnak. Ez valóban része a folyamatnak, de néha nem elég a fejlődéshez.

A coaching célja nem az, hogy jobban érezd magad egy működésben, ami valójában nem visz előre, hanem az, hogy el tudj mozdulni onnan, ahol elakadtál. Ehhez néha támogatás kell. Máskor konfrontáció.

Mit jelent itt a konfrontáció?

A konfrontáció nem támadást jelent, nem számonkérést, és nem „megmondást”. Azt jelenti, hogy kimondjuk azt, ami történik, akkor is, ha ez kényelmetlen.

Erre akkor van szükség, amikor:

- ugyanazokat a köröket futod újra és újra;

- logikusan meg tudod magyarázni, miért nem lépsz, de belül érzed, hogy ez inkább kibúvó;

- már pontosan látod a mintát, mégsem történik változás.

Ilyenkor a folyamatos megértés és vigasztalás valójában bent tart a régi működésben. A konfrontáció célja ilyenkor az, hogy visszakapd a döntési helyzetedet, és ne a megszokás irányítson helyetted.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

Konfrontáció esetén például:

-visszatükrözöm, amit mondasz, anélkül hogy megszépíteném;

-megnevezzük az ellentmondást a céljaid és a döntéseid között;

-kimondjuk, minek mi a következménye;

-visszakapod a felelősséget ott, ahol eddig kívül volt.

Ez nem ellened történik, hanem értéked felismerésével : azért, mert képes vagy többre, mint amit épp csinálsz.

És mikor kapsz támogatást?

Támogatásra akkor van szükséged, amikor már kockázatot vállalsz.

Amikor:

-új működést próbálsz, de még bizonytalan vagy benne;

-kiléptél egy régi mintából, és nincs még stabil kapaszkodó;

-teszel lépéseket, csak épp nem tökéletesen.

Ilyenkor nem az a feladat, hogy „erősebben toljunk”, hanem az, hogy megtartsuk azt, ami már elindult.

Támogatás ilyenkor például:

-annak megerősítése, hogy a bizonytalanság nem kudarc, hanem tanulás;

-annak kimondása, hogy amit csinálsz, valódi erőfeszítés;

-a részleges siker észrevétele, nem csak a hiányoké.

Van egy alapelv, ami végigvezeti a folyamatot:

Nem konfrontállak akkor, amikor már mersz lépni.
És nem támogatlak ott, ahol a megszokás kényelmesen irányít.

A coaching nem mindig kellemes, de mindig a mozgás irányába dolgozik. Hol megtart, hol szembesít – attól függően, hogy mi visz előre téged abban a pillanatban.

Ha olyan folyamatot keresel, ahol nem elkenjük, hanem tisztázzuk a helyzeteket, és ahol a támogatás nem helyettesíti a változást, akkor ez a szemlélet neked szól.

„A múlt mintái kísérnek, de a jelen pillanatban születik az új kezdet.” Marcsó Annamária Mentálhigiénés segítő szakember Küldetésem Hiszek abban, hogy a problémák nagy része megoldható, ha megtaláljuk az életben a helyünket, megértjük saját magunkat és tudatosabbá vál...

08/01/2026

Amikor a gyereked több figyelmet igényel, és te közben elfáradsz

Lehet, hogy azt érzed, a gyereked valahogy másképp működik. Nem feltétlenül rosszul, nem feltétlenül problémásan, csak intenzívebben, érzékenyebben, több odafigyelést kérve, mint amit a környezet természetesnek vesz. Lehet, hogy az iskolában csendes, alkalmazkodó, szinte észrevétlen, otthon viszont kiborul, szétesik, dühös vagy éppen nagyon magába zárkózik. Az is lehet, hogy pont fordítva: otthon minden rendben, kifelé viszont állandó a feszültség.

Te érzed, hogy a gyereked különleges. Nem feltétlenül tudod még pontosan megfogalmazni, miben, csak azt, hogy több jelenlétet, több értelmezést, több rugalmasságot igényel. Lehet, hogy már elindult valamilyen kivizsgálás, lehet, hogy még csak gondolkodsz rajta, és az is lehet, hogy egyelőre nem is akarsz címkéket. Ettől függetlenül a mindennapok terhe ugyanúgy ott van.

Ilyenkor gyakran az történik, hogy a szülőség teljesen kitölti a teret. Nemcsak nevelsz, hanem folyamatosan figyelsz, igazítasz, értelmezel, alkalmazkodsz, és közben egyre kevesebb hely marad arra, hogy te is ember legyél ebben az egészben. Hogy vidd a saját fáradásodat, a saját érzéseidet, a saját történetedet, miközben próbálod megtartani a gyerekedet is.

Lehet, hogy közben a párkapcsolatod is megterhelődik, mert nem ugyanúgy élitek meg ezt a helyzetet. Lehet, hogy a saját szüleid nem értik, miért „ilyen nehéz” neked, vagy éppen nem kapod meg tőlük azt a támogatást, amire most szükséged lenne. Az is lehet, hogy állandóan harcolnod kell: az iskolával, az intézményekkel, a környezettel, miközben belül csak azt érzed, hogy nagyon elfáradtál, és jó lenne egy pillanatra letenni mindezt.

Ilyenkor nem feltétlenül megoldásokra van szükséged, hanem megtartásra. Arra, hogy legyen egy hely, ahol nem kell erősnek lenned, ahol nem kell egyszerre szülőnek és mindent bíró embernek lenned. A hétköznapokban gyakran ezek a kérdések kerülnek elő:

*hogyan lehet úgy jelen lenni a gyerek mellett, hogy közben te se tűnj el,

*hol van értelme a következetességnek, és hol segít inkább a rugalmasság,

*mit lehet elengedni anélkül, hogy bűntudatod legyen,

*és hogyan lehet hosszú távon együtt élni ezzel a fajta érzékenységgel.

A gyereked nagyon pontosan reagál arra a közegre, amelyben él. Nemcsak a szabályokra és a napirendre, hanem arra is, hogy te mennyire vagy túlterhelt, mennyire van benned feszültség vagy éppen megnyugvás. Ezért nem mellékes kérdés az sem, hogy te kapsz-e közben támogatást, vagy mindent egyedül próbálsz megtartani.

Online, egyéni konzultációkban dolgozom szülőkkel mentálhigiénés tanácsadás keretében. Abban támogatlak, hogyan lehet egy neurodiverz működésű gyereket nevelő családban élhetőbb, kiszámíthatóbb mindennapokat kialakítani úgy, hogy te is számíts ebben a történetben, ne csak a gyereked.
Kövesd be az oldalamat, vagy jeletkezz egyéni tanácsadásra

„A múlt mintái kísérnek, de a jelen pillanatban születik az új kezdet.” Marcsó Annamária Mentálhigiénés segítő szakember Küldetésem Hiszek abban, hogy a problémák nagy része megoldható, ha megtaláljuk az életben a helyünket, megértjük saját magunkat és tudatosabbá vál...

05/01/2026

Január van.
És miközben mindenhol azt hallod, hogy „most kell beleállni”, „most indul az év”, „most kell felvenni a tempót”, az ADHD-s idegrendszer gyakran egészen mást él meg.

Lassúságot.
Kimerültséget.
Egyfajta belső ellenállást, ami nem lustaság, nem akaratgyengeség, és nem „rossz hozzáállás”.

Egy ADHD-s fiatal nőnek január nem lendület, hanem ütközés.
Vizsgaidőszak, határidők, projektindulások, reggeli rohanás, gyerekindítás az iskolába – mindez akkor, amikor a test és az idegrendszer még téli üzemmódban van.

Ilyenkor sokan nem azt érzik, hogy „nem csinálják jól”, hanem azt, hogy valami alapvetően túl sok.
És ezzel együtt jön a szégyen:
„Mások miért bírják?”
„Veled van a baj.”
„Össze kellene szedned magad.”

Fontos kimondani:
👉 az ADHD-s idegrendszert nem lehet akarattal felpörgetni következmények nélkül.
👉 a tempó nem döntés kérdése, hanem szabályozásé.
👉 januárban sokaknál nem fejlődés zajlik, hanem túlélés.

Ha most azt érzed, hogy ez pontosan rólad szól, akkor nem vagy egyedül.
És nem kell egyedül kitalálnod, hogyan lehet ezt kevésbé fájdalmasan végigcsinálni.

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis kapaszkodó ebben az időszakban, gyere – várlak.

„A múlt mintái kísérnek, de a jelen pillanatban születik az új kezdet.” Marcsó Annamária Mentálhigiénés segítő szakember Küldetésem Hiszek abban, hogy a problémák nagy része megoldható, ha megtaláljuk az életben a helyünket, megértjük saját magunkat és tudatosabbá vál...

01/01/2026

Az év elején sokaknál előkerül a visszatekintés és az évtervezés kérdése, és azt látom, hogy ez rengeteg emberben inkább ellenállást vált ki, mint lelkesedést. Sokan kifejezetten visszataszítónak érzik az évértékelést, nem akarnak ránézni arra, ami mögöttük van, mert az egész kaotikusnak tűnik, túl sok volt, túl nehéz volt, vagy egyszerűen nincs kedvük újra végigmenni rajta. Ugyanez történik a tervezéssel is: már a gondolattól elfáradnak, hogy „most akkor mit kellene csinálni jövőre”.

Én ezt nagyon értem. Ugyanakkor számomra a visszatekintés nem egy kötelező gyakorlat, hanem egy szükséges kapaszkodó. Azért van rá szükségem, mert az idegrendszeri működésemnek nagyon fontos, hogy keretek között tudjon létezni. Nem külső szabályokra gondolok, nem arra, hogy „így kell élni”, hanem olyan keretekre, amelyeket én magam határozok meg. Számomra a szabadság nem azt jelenti, hogy nincs semmi keret, hanem azt, hogy nem mások kereteiben élek, hanem a sajátjaimban.

Volt az életemben egy nagyon nehéz időszak, amikor ezek a saját keretek egyszerűen eltűntek. Nem volt ritmus, nem volt tartás, a napok szétfolytak, és ezzel együtt én is. Akkor értettem meg igazán, hogy a keretek hiánya nem felszabadít, hanem bizonytalanná tesz, és hosszú távon kimerít. Hiányzott az a fajta rend, ami nem szorít, hanem megtart.

Az elmúlt időszakban sokat foglalkozom idegrendszeri működésekkel, biztonságos téradással, és olyan családokkal, ahol neurodiverz gyerekeket nevelnek. Ezekben a helyzetekben újra és újra ugyanabba ütközöm: az első és legfontosabb dolog a keret. Nem a merev szabályrendszer, nem az, amit „kell”, hanem az, ami az adott embernek vagy családnak való. Az első számú tanácsom szinte mindig ez: alakítsanak ki kereteket, olyat, ami nekik jó, és legyenek benne következetesek.

A keretek ugyanis nem a szabadság ellenségei. Inkább olyanok, mint egy biztos dobbantódeszka. Ha van mire rálépni, akkor el lehet rugaszkodni, lehet kísérletezni, lehet kreatívnak lenni. Ha nincs, akkor csak kapkodunk, egyensúlyozunk, és előbb-utóbb elfáradunk. A kreativitás és a szabadság nem a káoszból születik, hanem a biztonságból.

Az új év kapcsán ezért én nem nagy fogadalmakat szeretnék hangsúlyozni, és nem is tökéletes rendszereket. Inkább azt kívánom – magamnak is, és mindenkinek –, hogy találjuk meg azokat a kereteket, amelyek megtartanak bennünket. Olyan rendet, amit nem ránk kényszerítenek, hanem mi magunk alakítunk ki. Olyan életet, amilyet valóban szeretnénk magunknak: amelyben van rend, béke és nyugalom, ahol megélhető a szeretet, és ahol érezhetjük azt is, hogy tartozunk valahová.

31/12/2025

Jövőre is keresd a zöld zászlókat!

Sok ”zöld zászló“ élményt nektek (is) 2026-ra, BÚÉK! 🥳😍

27/12/2025

2026 éve nálam a kapcsolódás éve lesz.
Neked mi a célod?

22/12/2025

Kis karácsonyi túlélőkészlet.

14/12/2025

AuDHD-s klienseknél figyeltem meg, hogy az autizmust könnyebb elfogadni és szeretni magukban, mint az ADHD-t. Ezért hoztam valamit, ami segíthet.