Vissza önmagadhoz - Marcsó Annamária

20/06/2025

A családállítás nem mindenható – és nem is kell, hogy az legyen!

Vannak pillanatok, amikor egy mondat egy állításon – „nem a saját sorsomban állok” – mély, szinte sejtmemóriás felismerést hoz. A családállítás ebben a tekintetben valóban különleges módszer. Olyan mély rétegeket képes megérinteni, amelyekhez hétköznapi tudattal nem férünk hozzá. Az, hogy valaki egy elhallgatott halva született testvér helyére áll be, vagy viszi egy nagyszülő elfojtott sorsát, nemcsak szimbolikus kép – hanem nagyon is valós energetikai minta.

De ettől még nem oldódik meg minden.

Sokan – és köztük egyre több, egyébként elkötelezett, tisztességes szakember – úgy nyúlnak a családállításhoz, mint „mindenek feletti megoldáshoz”. Mintha minden elakadás mögött csak egy generációs titok, egy kitaszított ős vagy egy fel nem vállalt sors húzódna. Pedig az esetek többségében nem az állításon múlik a változás, hanem azon, hogy mit kezdünk utána a hétköznapokban.

A családállítás nem tanít készséget.
Nem tanít meg határokat húzni.

Nem tanít meg kommunikálni, nemet mondani, önmagunkért kiállni, sőt: néha éppen azt a veszélyt hordozza, hogy spirituális nyelven megideologizálunk egy teljesen gyakorlati életkészség-hiányt.

Ha valaki nem tud a férjével hatékonyan, egyenrangúan beszélni, nem fogja megoldani azt, hogy „ki lett zárva a férfiág a rendszerből”. Lehet, hogy ez is ott van – de attól még a mondatok kimondásának képessége, a konfliktuskezelés, a belső felnőtt kiépítése nélkül semmi nem fog változni.

Mi történik, ha nincs utókövetés?
Láttam klienseket, akik egy-egy családállítás után még inkább ledermedtek.. Mert nem értették, mit jelent az, amit „láttak”. Mert nem volt mellette senki, aki segítsen értelmezni, integrálni, megtartani. És főleg: senki nem segített gyakorolni azt, amit az állításon beláttak.

Ezért a családállítás nem önmagában veszélyes, hanem akkor, ha kizárólagosként kezelik, és ha a kliens nincs abban a stabilitásban, hogy "kibírja" a feljövő tartalmakat.

A belső gyermek nem családi rendszerhiba, hanem kötődési seb.
A belső gyermek nem „kicsi énünk” egy mitikus mezőben – hanem nagyon is valóságos: az a részünk, aki akkor alakult ki, amikor még mások szabályai határozták meg a túlélésünket. Aki nem kapott választ a szükségleteire, aki nem tanulta meg, hogy érezni biztonságos, és aki nem tudott önazonos lenni anélkül, hogy bajba ne kerüljön.

A családállítás olykor rávilágít ezekre a mintákra. De meggyógyítani nem tudja. A gyógyulás – a valódi, lassú, emberi – mindig a kapcsolaton keresztül történik: ahogy ma, felnőttként, másként kezdünk el kapcsolódni saját magunkhoz.

Amit én fontosnak tartok:
Nem vagyok a családállítás ellen. Nem vagyok mellette minden esetben.
A felelős segítői hozzáállás nem módszerpártiság – hanem személyközpontúság.

Ha szükség van családállításra, javaslom.
De ha arra van szükség, hogy valaki megtanuljon nemet mondani, határt húzni, visszamenni a testbe, beszélni a saját érzéseiről – akkor nem állítunk, hanem kísérünk.

17/06/2025

🤗

15/06/2025

Nem vagy folt – és a segítő nem mosópor

Egyre több helyen találkozom olyan ígéretekkel, amelyek azt mondják:
„Nem kell a múltban vájkálni. Elég az öröm. Itt és most. Gyorsan.”
És teljesen érthető, ha valaki fáradt a nehézségektől, és inkább örömre vágyik.

Az öröm fontos. Gyógyító is lehet.
De az önismereti út nem egy hétvégi csomagban érkezik.
Nem valami, amit megveszünk – hanem valami, amit átélünk, és igenis megdolgozunk érte, bár sokan nem szeretik ezt a kifejezést.

És itt van az, amiért mégis megszólalok:

Amikor valaki úgy hirdeti a módszerét, hogy „más módszerek nem működnek, csak az enyém”,
amikor azt sugallja, hogy „a múlt feldolgozása felesleges, én csak az örömre viszlek”,
akkor az már nem segítés.
Akkor az értékesítés.
És nem is akármilyen: mosóporreklám-szerű.

Mint amikor azt mondják:

„A többi mosópor csak habzik, az enyém tényleg tisztít.”

De mi nem foltok vagyunk.
És a segítő nem az, aki kisikálja belőlünk a fájdalmat.

Az önismereti folyamatban a sírás és a nevetés együtt jár.
A fájdalom és az öröm nem külön választható csomagok.
Aki csak az egyiket ígéri, az mindig a másikat hallgatja el.

Én nem árulok örömöt.
De ott vagyok, amikor megszületik.
A folyamat közepén, a felismerés után, a kapcsolódásban.

És ez nem csomagajánlat.
Ez emberi munka. Kísérés. Tér. Jelenlét.

11/06/2025

A nárcisztikus férfi a pop-pszichológiában – és ami mögötte van

Egyre többször hallom:
„A volt férjem nárcisztikus volt.”
„A főnököm csak magával törődik.”
„A párom mindig jobban tudja, megmondja, kijelenti.”

És valóban – sok nő meséli, hogy egy ponton azt érezte: nem lehet jelen, nem lehet nő, nem lehet érzékeny mellette.
Mintha mindenre reagálás lenne, kiigazítás, irányítás.
És ilyenkor könnyen jön a szó: „Ez a férfi nárcisztikus.”

De nem minden férfi nárcisztikus, aki zárkózott, fölényes vagy nehezen kezelhető.
Van, hogy egyszerűen csak így tanulta.

Mit hozott a magyar férfi?

Sokan úgy nőttek fel, hogy:
– az érzések nem számítottak,
– a férfi dolga az, hogy megold, megmond, végigcsinál,
– a kapcsolatokban pedig nem az volt a fontos, hogy mi igaz, hanem hogy kinek van igaza.

Ez nem minden férfira igaz, de nagyon sokukra igen.
Nem azért, mert bántani akarnak – hanem mert nem tanulták meg, hogyan lehet úgy jelen lenni, hogy közben nem uralnak.
Hogyan lehet valamit megérteni anélkül, hogy közben leértékelnék a másikat.
Hogyan lehet egy vitában benne maradni anélkül, hogy nyerni kellene.

Ez nem nárcizmus. Ez egy régi férfiszerep öröksége.

És miért fontos ez most?

Mert ha minden nehéz működésre rányomjuk a „nárcisztikus” címkét, akkor:

– nem látjuk meg, ha valaki valójában segítségre szorul,
– nem tudjuk elválasztani a tanulható hibát a valódi bántástól,
– és talán bezárjuk a lehetőséget is, hogy az a férfi egyáltalán máshogy kezdjen el működni.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell viselni.
De azt igen, hogy néha pontosabb kérdést kell feltenni:
„Ez a férfi tényleg bántani akar, vagy csak nem tanulta meg, hogyan lehet kapcsolódni?”

És mit vihet el ebből egy férfi?

Azt, hogy nem kell mindig megmondani.
Hogy nem a bizonyosság a szerethetőség alapja.
Hogy a nő nem azért vitatkozik, mert ellenfél – hanem mert kapcsolatban akar lenni.

És talán azt is, hogy ha valami nem megy jól, az nem feltétlenül gyengeség – lehet, hogy csak régi beidegződés, amit már nem kell tovább vinni.

11/06/2025

Anti-könyvajánló – Avagy amikor az önismereti könyvek félrevisznek

Az önismeretem hajnalán faltam az ilyen könyveket:
„Szeresd magad!”, „Hogyan bánj nehéz emberekkel?”, „Ha fáj a térded, bajod van az alázattal.”
És persze: „Szeresd magad, és mindegy, kivel élsz.”
Pedig: nem, nem mindegy!
Sőt, ha igazán vannak problémák a kapcsolatodban, ez a mondat könnyen vezethet önbántásba.
Mert azt kezded el hinni: „biztos velem van a baj, nem szeretem magam eléggé.”

Mi a gond ezekkel?
Ezekből a könyvekből viselkedésformákat tanultam meg. Hogy mit kellene csinálni.
De valódi, mély átalakulást nem hoztak. Mert nem tükröztek vissza.
Nem kérdezett vissza senki. Nem tartott keretet senki.
Nem mondta azt, hogy „most csináld másképp.”
És a legrosszabb:
Ezekből a könyvekből másokra ismertem rá.
A szüleimre. A páromra. A főnökömre.
Csak épp saját magamra nem.

Így lesz az önismereti könyv önigazolás.
A „látod, milyen toxikus vagy te!”
Ahelyett, hogy megnézném: én mit viszek bele a játszmába.
🙅‍♀️ Milyen könyvekkel érdemes óvatosnak lenni?

1.A megbocsátás sürgetői
Egyes konzervatív irányzatok szerint a düh „destruktív érzelem”, aminek ellenszere a megbocsátás.
De ha előbb nem kap teret a fájdalom, akkor a „megbocsátás” is elfojtás lesz.
És az elfojtásból – újra csak – önbántás születik.

2. A hurráoptimizmus hirdetői
Pozitív pszichológia = igen.
De ha csak annyi jön át: „mosolyogj, és jobb lesz”, az sokunknak vád lesz, nem segítség.
Egyes sokat szereplő sztárszakértők arcára már odafagyott ez a mosoly.
És bennünk ott marad a kérdés: miért nem tudok én ilyen boldog lenni?

3. A „megvilágosodottak” üzenetei
„A traumáid csak addig fájnak, amíg rájössz, hogy minden és mindenki EGY.”
– köszönöm, de előbb ki akarom haragudni magam, meg akarom gyászolni, amit elvesztettem.
A szakrális tudatszinthez az út nem a fájdalom tagadásán, hanem a feldolgozásán át vezet.

4. A pszichoszomatikus diagnózisgyártás
„Ha fáj a nyakad, nem vagy rugalmas.”
„Ha herpesz jön ki, valamit el akarsz engedni.”
Ez már nem önismeret – hanem boszorkánykonyha, szégyenítéssel fűszerezve.

5. Az elméletekhez rendelt esetpéldák csapdája
A példák hasznosak – de a vakfoltjaink miatt sokszor másokat ismerünk fel bennük.
A nárcisztikus exet. A bántalmazó anyát. A kontrolláló főnököt.
És újra: csak magunkat nem.

✨ Mit keresek ma?
Ma már nem az érdekel, hogy hogyan kéne viselkednem.
Hanem az, hogy hogyan kapcsolódom magamhoz.
Hogy felismerem-e, amikor csak csinos önismereti szavakkal elfedem a sebet.
Hogy merek-e leülni a fájdalom mellé – mielőtt elnevezném „fejlődési lehetőségnek.”
És hogy kacagni tudjak magamon – igen, néha hangosan is.
Mert a humor is gyógyít.
Ezért lett ez most: anti-könyvajánló.
💬 És te?
Olvastál már olyan könyvet, amitől inkább bűntudatod lett, mint megkönnyebbülésed?
Ami nem vigaszt nyújtott, hanem csak mélyítette a hiányt?
Vagy ami csak megerősített abban, hogy „másokkal van a baj”?

04/06/2025

ÍGY DOLGOZOM ÉN

Sokan kérdezitek,hogyan is zajlik nálam a közös munka a belső gyermek témában. Hogyan lehet feldolgozni azt, ami sokszor szavakkal ki sem mondható?
Fontos számomra, hogy tisztán lássunk:
Nem vagyok pszichológus , sem pszichoterapeuta. Nem diagnosztizálok, nem kezelek, nem tartok terápiát.
Mentálhigiénés segítőként kísérek: jelen vagyok, figyelek, kérdezek, és közösen haladunk.
Nálam nincs hierarchia. A kliens mindig partner pozícióban van. Nem „megmondom”, hanem együtt figyelünk. Nem kész válaszokat adok, hanem segítek, hogy saját válaszokat találj.
A munka középpontjában a kapcsolódás áll – és nemcsak velem, hanem önmagad elfeledett részeivel is.
Gyakran a belső gyermek az, aki először csak egy érzésben, egy mondatban, vagy egy képre adott reakcióban jelenik meg. És lassan kezdjük őt felismerni.
Amit csinálunk, az több, mint beszélgetés.
Dolgozunk a tudatos szinten, de a tudattalan rétegeket is megszólítjuk:
használok imaginációs gyakorlatokat,
OH-kártyákat és szimbolikus képeket,
művészetterápiás eszközöket,
és időnként csak egy testérzés, egy hangulat visz tovább.
Nem „technikázunk”, hanem érzékenyen figyelünk arra, ami feljön benned.
Van, amikor egy történet segít, máskor egy kép. És van, hogy csak csendben vagyunk, amíg valami megmozdul belül.
A cél nem csak az, hogy megértsd magad – hanem hogy kapcsolatba kerülj azokkal a részeiddel, amelyek eddig nem kaptak szót.
És aztán egy ponton észreveszed:
valamit másképp csináltál. Nem automatikusan, hanem tudatosan.
Ez az a pillanat, ahol elindul a gyógyulás – nem látványosan, hanem valódi mélységből.
Ha szeretnél erről többet hallani, vagy csak figyelnéd, hogyan születik meg benned a kapcsolat a belső gyermekeddel – itt vagyok.

03/06/2025

📣 Miért lett új neve az oldalamnak? És miért nem a végzettségem került bele?

Az oldalam új neve: Vissza önmagadhoz.

Nem azért, mert megtagadnám, hogy mentálhigiénés segítő vagyok.
Hanem mert nem szeretném, ha bárki is pusztán a végzettségem alapján döntene.

A kapcsolódás, a kísérés, az emberi jelenlét nem diplomához kötött – hanem valós figyelemhez, tapasztalathoz és emberséghez.

Tisztelem a pszichológusokat, coachokat, mindenkit, aki emberekkel dolgozik.
De nem szeretnék részt venni abban a csendes szakmai hierarchiaversenyben, ahol nem az számít, hogyan vagy jelen, hanem az, mit ír a papírod.

És talán ez az új név nemcsak másoknak, hanem nekem is egy visszatérés.
Visszatérés abból a világból, ahol mindent a címkék és tanulmányok határoznak meg – egy olyan térbe, ahol végre elég csak jelen lenni.

Ez az oldal eddig sem a végzettségről szólt.
És most már kimondottan a kapcsolódásról szól – ahol nem kell megfelelni, csak önmagunk lenni: hitelesen, önazonosan, őszintén.

Ha ezt keresed, itt vagyok.

(A képen a rendelőm egy részlete – ez az a tér, ahol dolgozom.
Egy tér, ahol nem kell tökéletesnek lenni. Elég, ha jelen vagy.)

31/05/2025

Egy megosztó ás aktuális témáról írtam:

Ahogy a mesterséges intelligencia egyre közelebb kerül hozzánk a mindennapokban, sokan elkezdtek kísérletezni vele önismereti, lelki folyamatokban is. Talán te is kipróbáltad már, milyen, amikor egy AI-válasz segít tisztábban látni egy helyzetet, összefoglalni a gondolataidat, vagy a...

28/05/2025