Zsuzsa Élet és Business Coach

02/06/2022

Te felismerted már magadban a múlt árnyékait?

https://www.facebook.com/100045101391800/posts/520647522781956/

„Meine Eltern haben mich geschlagen, als ich ein Kind war, und ich bin nicht traumatisiert“, sagt ein männlicher Alkoholiker, dessen Partnerin ihn wegen körperlicher Gewalt anzeigte.

„Als Kind wurde ich oft bestraft und es geht mir gut“, sagt der Mann, der sich jedes Mal quält, wenn er ein Fehler macht.

„Wenn ich als Kind nicht gehorchte, hat mich mein Vater in ein Zimmer gesperrt und dafür bin ich ihm heute dankbar“, sagt die Frau, die unter Panikattacken und einer Angst vor engen Räumen leidet.

„Meine Eltern haben mich zu einer Ausbildung in diesem Beruf gezwungen, wo ich viel Geld verdiene, und dafür bin ich ihnen sehr dankbar“, sagt der Mann, der den Freitag kaum erwarten kann, weil er seinen Job hasst.

„Als ich klein war, haben mich meine Eltern gezwungen, solange am Tisch zu sitzen, bis ich alles aufgegessen habe“, sagt eine Frau, die nicht versteht, warum sie mit Essstörungen zu kämpfen hat.

Es ist an der Zeit, das generationenübergreifende Trauma zu durchbrechen und sich unserer Muster aus der Vergangenheit bewusst zu werden. Es ist an der Zeit, uns selbst und unseren Kindern gegenüber mitfühlend zu werden.

Ein Kind lernt, Probleme durch Gespräche zu lösen, wenn wir Konflikte in der Familie auf diesem Weg lösen. Wenn Probleme mit Drohungen und Strafen gelöst werden, wird es eines Tages genauso handeln.

Ein Kind lernt Mitgefühl, wenn wir ihm gegenüber mitfühlend sind.

Ein Kind lernt, anderen zuzuhören, wenn wir dem Kind zuhören, wenn wir uns dafür interessieren, wie es sich fühlt und wie seine Welt aussieht.

Ein Kind lernt an sich zu glauben, wenn wir an es glauben.

Wir müssen unsere Kinder nicht erziehen, sondern sie liebevoll kultivieren. ❤

08/03/2022

A remény hal meg utoljára!?!

Biztos veled is megesett már, hogy halogattál valamit, mert tudtad/érezted, hogy az nem úgy fog megtörténni ahogy azt Te szeretnéd. És végül amikor megtetted mégis, utána érezted hogy bizony jól gondoltad előtte. Okkal történt a halogatásod.

Elmesélek egy ilyen esetet:
Volt egy fiatal nő, aki nagyon vágyott az anyja szeretetére, de sose kapta meg úgy ahogy az neki jólesett volna. Hosszú éveken keresztül nem tudtak beszélni egymással. Szinte mindig csak feszültség gerjedt abból ha szóban vagy írásban kommunikáltak.
Az utolsó telefonos beszélgetésükre viszont tisztán emlékezett (nem a pontos szövegére, hanem az érzésre ami utána napokig vele maradt).
Felhívta az anyukáját, aki akkor is éppen valamit nézett a TV-ben és aggódott az ott látottak miatt. A beszélgetésük olyan semmilyen volt. Ami mégis a lelkébe hatolt az a tudat, hogy az anyukájára ahogy eddig, ezután sem fog tudni számítani. Az, hogy sose fogják ezt a helyzetet tisztázni, hogy megint reménykedett, hogy másképp fog lezajlani a beszélgetés....DE nem így történt. Kimondta, hogy ismét csalódott és rosszul érezte magát amiatt, hogy reménykedett.

Vajon lehetett volna ezt másképp megélni?
Vajon lehetett volna tenni valamit, hogy a lány ne így érezze magát?
Vajon az elfogadás segítség lehetne?
Vajon a csalódást lehetne másképp megélni?

Te mit gondolsz? Tényleg a remény hal meg utoljára?

21/01/2022

Te tudsz bocsánatot kérni?
Biztos??

Bizony vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy persze hogy tudnak, de ha a környezetüket is megkérdeznénk rögtön kiderülne, hogy ők bizony nem szoktak.
Miért is lehet ez?
Miért gondolja valaki magáról, hogy tud bocsánatot kérni de a valóságban ez mégsincs így?

Véleményem szerint ez csak az ego miatt van.
Hisz aki saját maga szerint tévedhetetlen, ha mindig mindent jobban tud másoknál, akkor bizony nem is hibázik, így nincs is miért bocsánatot kérnie.

Hány olyan emberrel találkoztatok eddig, akinek nem volt igaza, talán még be is lett neki bizonyítva hogy tévedett, de ezt követően sem hangzott el tőle a bűvös mondat: Sajnálom, tévedtem! ?

És vajon mitől lehet az, hogy nem merünk bocsánatot kérni valakitől? Miért hisszük azt, hogy a bocsánatkérés a gyengeség jele?

Mindenkinek van már tapasztalata a bocsánatkérés / nem kérés területén, hiszen ez a mindennapjaink szerves része.

Sokszor nagyon nehéz beismerni, hogy nem vagyunk mi se tökéletesek és nem tudunk mi se mindent. Viszont az aki felismeri magában a gyarló Én-t, annak a hibák elfogadása is könnyebben megy!

Mit gondolsz, Te hogy állsz a bocsánatkérésekkel?

Legyen csodás a mai napod 🌞♥️

20/01/2022

Ki mit gondol a képről?

Mennyire lehet nehéz ezt megvalósítani, ha nem támogató családból származól?