31/07/2025
A legnagyobb vesztesek: a X generáció (1965–1980)?
Nemrég olvastam az The Economist cikkét, amely szerint a ma élő generációk közül a X generáció van a legnehezebb helyzetben anyagilag. Ők azok, akik lekéstek a rendszerváltás utáni gyors gazdagodási lehetőségekről, és még nem tudtak olyan erőteljesen részesülni a digitális gazdaság és a globális világ adta előnyökből sem, mint a fiatalabb generációk.
Sokan gondolják, hogy az X generáció szerencsés, hiszen ők voltak fiatalok a rendszerváltáskor – pedig épp ez az, ami miatt kimaradtak a nagy lehetőségekből. Túl fiatalok ahhoz, hogy részt vegyenek a korai privatizáció és gazdasági nyitás hozta meggazdagodásban. Nem volt tőkéjük, kapcsolatrendszerük, és az új szabályokat még senki sem tanította. Így ők lettek a "piacgazdaság első kísérleti generációja", akik már a bizonytalanság közepette próbáltak boldogulni – sokszor támogatás, minta és védőháló nélkül.
Míg a Baby Boomerek (1946–1964) Magyarországon gyakran olyan szociális rendszerben dolgoztak, ahol még létezett kiszámítható nyugdíj és stabil munkahely, az X generáció már a gazdasági bizonytalanság, a privatizáció és a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus közegében építette karrierjét. A 90-es évek és a 2008-as válság megtépázták megtakarításaikat, és sokan már középkorúan is pályamódosításra vagy újrakezdésre kényszerültek, (ami egyrészt új esély, de nem mindig könnyű).
Sokan közülük most, 45–60 éves korukban, a „szendvicsgenerációként” egyszerre támogatják idős szüleiket és még tanuló vagy pályakezdő gyermekeiket. Ez hatalmas érzelmi és anyagi terhet jelent, miközben a saját nyugdíjas éveikre egyre kevésbé tudnak tudatosan készülni. Magyarországon is jellemző, hogy a korábbi, úgynevezett „meghatározott juttatású” nyugdíjrendszerek helyett ma már a felelősség és kockázat nagy része az egyénen van – sok X-es viszont nem rendelkezik elegendő tudással vagy erőforrással, hogy hosszú távra tervezzen.
Egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy a X generáció idős éveiben szélesebb körű lehet szegénység, és akár ellátási válság is fenyegethet, ha nem születnek célzott szakpolitikai intézkedések.
Talán itt az ideje, hogy ne csak figyeljünk egymásra generációk között – hanem tanuljunk is egymástól.
A X generáció elképesztő élettapasztalatot, alkalmazkodóképességet, csendes felelősségvállalást, válságkezelési rutint, lojalitást és türelmet hordoz. Ők azok, akik végigcsinálták a rendszerváltást, megélték a 90-es évek kiszámíthatatlanságát, túléltek gazdasági válságokat, munkahelyi leépítéseket, miközben családot alapítottak, gyereket neveltek, és közben sokszor a szüleikről is gondoskodtak. Ők azok, akik akkor is kitartanak, amikor más már feladná.
A fiatalabb generációk – legyenek Y-ok vagy Z-k – technológiai magabiztosságot, gyors alkalmazkodást, friss gondolkodást, kritikus kérdéseket és új nézőpontokat hoznak. Ők bátrabban váltanak, kérdőjeleznek meg elavult struktúrákat, keresik az értelmet, és nem félnek kimondani, ha valami nem működik.
Mi lenne, ha ezeket nem versenyeztetnénk, hanem összekapcsolnánk?
Akár egy munkahelyen, akár egy közösségben – de akár egy családi vacsorán is –, egy-egy beszélgetés, közös projekt, vagy kölcsönös mentorálás lehet az első lépés ahhoz, hogy ne csak túléljünk egymás mellett, hanem erősítsük is egymást.
Mert nem az a kérdés, melyik generáció a jobb – hanem az, hogy mit kezdünk azzal, amink van: együtt.
https://www.economist.com/finance-and-economics/2025/05/08/why-gen-x-is-the-real-loser-generation
