01/01/2026
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Hát... nem volt könnyű év... ezt elmondhatjuk.
Nyomást helyezett ránk a nagybetűs élet, de ez a nyomás felerősítette az érési folyamatainkat.
Persze ehhez szükséges volt az önreflexió - anélkül csak a szenvedés maradt.
Fontosak a helyesen megválasztott kérdések is a helyzetekkel kapcsolatban. Mert ameddig csak azt kérdezzük: "De miért?" addig nem tudunk kilátni a fájdalom fogságából.
De amint megszületik bennünk egy "Hogyan...?", akkor már megnyílik az út a jobbanlét felé.
Félreértés ne essék, nagyon fontosak a miértek, de nem úgy, ahogy mi általában használjuk őket.
Amíg azt kérdezem, "miért nekem kell ezt megcsinálni?", vagy "miért pont velem történik ez megint?", addig a fókuszom csak a szenvedésen van. Ebben nincs kivezető út, csak rójuk a köröket a labirintusban, a kijáratot keresve.
Azonban ha azt kérdezem: "Hogyan tudom én ezt megoldani?", vagy "Hogyan használhatom a múltam nehézségeit a jobbanlétemre?" - az felfedi a kijáratot. A fény az alagút végén.
Ezt nevezem én megoldás-fókusznak.
A "miért" olyan módon tud segíteni, ha azt kérdezem: "Mire emlékeztet engem ez az érzés?" vagy "Mikor éreztem magam hasonlóképpen a gyerekkoromban?".
Ez nagyon fontos különbség.
Mert itt nem azt keressük, mitől lehet itt szenvedni - hanem próbáljuk meglátni általa a valóságot.
Hogy amit éppen most érzek, talán csak egy visszhangja valami réginek. Talán amit én magamban lejátszok, nem is most történik, hanem évekkel ezelőtt.
Talán nem is arra reagálok, ami most van.
Ez a szintű valóságtorzítás mindannyiunkban ott van.
Ha van feldolgozatlan fájdalmunk vagy haragunk, az visszaköszön, ha hasonló helyzetben találjuk magunkat. És azt hisszük: már megint ugyanaz...
Pedig sosem történik semmi kétszer ugyanúgy.
De mi gondoskodunk róla, hogy mégiscsak úgy történjen.
Mert a visszhang-reakcióm automatikusan kizárja, hogy meglássam, mi van most igazából.
Kizárja, hogy megtapasztalhassam magam egy újfajta reakcióban.
Hát ezért fontos terápiára járni.
Mindenkinek.
Kortól és nemtől függetlenül.
Az egészséges emberek is járnak terápiára - mert nincsenek sérülésmentes emberek.
Az egészségesek sem azok.
Mert a terápia - legyen az bármilyen - hozzásegít minket az önismerethez.
Az önismeret pedig a valóságban megtapasztalható új élethez és új szemlélethez.
Saját új válaszkészségünkhöz.
A szenvedés megszüntetéséhez.
Hát ezért fontos terápiára járni.
Mert van, amit egyedül nem vagyunk képesek meglátni és felismerni magunkban.
Mert van, hogy amit mi egyedül össze tudunk hozni, az pont arra elég, amiben éppen vagyunk.
Ezért kell az új, külső látásmód. És nem azért, mert egyedül kevesek vagyunk. Hanem mert több szem, többet lát.
És aki használta az önreflexióját az évben - vagy eljárt terápiára, az sokat kapott a 2025-ös évtől.
Szerettem 2025-öt a nehézségeivel együtt, mert nagyon sok történetet hozott bennem felszínre.
Neki köszönhetem a Családállítás tankönyvem megjelenését, sok novellát és két regényt, amiket megírtam - amikkel még van munka bőven a kiadásig :)
És az első novelláskötetemet, ami a 2026-os év elején fogok megjelenni.
És ezek csak a kézzel fogható dolgok - rengeteg lelki tartalmat is megtapasztaltam.
Hálás vagyok mindenkinek, aki az életem része, akikkel találkoztam az elmúlt évben, akiktől tanultam, akik példát vagy ellenpéldát mutattak - mert minden értem van ebben a világban, ha tanulunk belőle vagy általa.
Szóval köszönöm!
És bizony várom a 2026-os évet :) - sok a terv, sok a változás :)
Legyen ez a következő évünk mantrája is: "Ami jön, fogadom; ami megy, engedem..." - a lelki békénk múlhat rajta.
Szeretettel:
Szabó-Horváth Zsófia
