Gulbert Lili - Testorientált önismeret

03/02/2026

Ma hányszor és milyen módon kapcsolódtál a természethez? Milyen érzékszervi ingereket észleltél tudatosan? Mit láttál, mit hallottál, milyen szagokat érzékeltél, milyen testi érzetek jelentek meg benned?

Melyik inger hagyott benned nyomot? Egy fényminőség, egy hangritmus, a levegő hőmérséklete, a talaj érintése?

Milyen belső folyamat indult el benned a hatására?
Változott-e a figyelmed, a testi tónusod, az érzelmi állapotod vagy az aktivációs szinted?

Figyeld meg, hogyan hat mindez rád jelen pillanatban.
Megjelenik-e benned az igény a természethez való gyakoribb vagy mélyebb kapcsolódásra?

02/02/2026

Az elmúlt tíz év testorientált munkája során a természet szinte minden általam kísért testmunkában újra és újra megjelent. Nem témaként, hanem olyan erőforrásként, amit a test intuitív hív elő: egy elképzelt tájat, egy felidézett erdőt, a talaj, a levegő vagy a víz érzékszervi ingereit. Ezekkel a szomatikus erőforrásokkal dolgozunk annak érdekében, hogy a kliensek képesek legyenek szabályozni idegrendszerüket, visszanyerjenek egyfajta belső koherenciát, majd ezt az állapotot át tudják vinni a mindennapi életükbe.

Ugyanakkor itt egy alapvető ellentmondás jelenik meg. Mi értelme annak, hogy zárt terápiás vagy tanácsadói terekben rendre megidézzük a természetet annak érdekében, hogy valaki optimálisabban tudjon működni, majd kilép egy töredezett, túlstimuláló és kapcsolódásait vesztett élettérbe, ahol a természettel való közvetlen találkozás alig van jelen?

Legjobb esetben az történik, hogy az illető megtanulja a saját otthona falai között felidézni azt a természeti erőforrást, ami belső szabályozásként szolgál számára. A feszültség a testben megszokottá válik, miközben az azt létrehozó környezet változatlan marad. Előbb lesz valaki a feszültsége miatt kritikus a párjára, mint a környezetére.

Miért bízunk ilyen ritkán magában az érzékelés bölcsességében? Miért olyan nehéz meghallani, mit jelez már most a test arról, milyen környezeti feltételekre lenne szüksége, milyen érzéki minőségekre reagál jól, milyen ritmusokkal tudna együtt élni?

A többségben fel sem merül a kliensekben, hogy az élet könnyebb, örömtelibb vagy jelentéstelibb lehetne, ha ezekre a jelzésekre konkrét környezeti változtatásokkal válaszolnánk. Ehelyett inkább megpróbálják egyben tartani magukat olyan terekben, amik túl gyorsak, túl töredezettek és tartósan túl nagy terhet rónak rájuk.

Ez az esszé azt vizsgálja, hogyan szegényedik el fokozatosan az érzékelés a modern, technológiailag közvetített életformában, milyen tapasztalati és kapcsolati következményei vannak ennek az ökológiai válság idején, és milyen lehetőséget jelenthet az érzékelés finom áthangolása a visszakapcsolódásban.

🔗

Az emberi érzékelés nem elsősorban belső folyamat, hanem kapcsolat. Amikor ez a kapcsolat a földdel, a testtel és a környezettel meggyengül, nemcsak a világ szűkül be, hanem az önmagunkhoz való viszony is.

29/01/2026

Miért teszik jelentésteljessé a rituálék a mindennapjainkat?

Azért, mert összekapcsolják az átélt tapasztalatot (felt sense) az ismétlődő cselekvéssel, és ezáltal stabil jelentésmintázatokat hoznak létre. A jelentés nem elvont fogalomként keletkezik, hanem testi, érzelmi és kapcsolati tapasztalatok integrációjaként. Amikor egy minőséget – például gondtalanságot, biztonságot vagy pihenést – rituálékon keresztül újra és újra megélünk, az idegrendszer tanul: felismeri, hogy ez az állapot elérhető és fenntartható. A rituálé így jelentésgeneráló mechanizmussá válik, mely az átélés, az ismétlés és a testfókuszú jelenlét révén új életminőségeket hoz létre a mindennapokban.

⬇️

27/01/2026

A ‘szeretet’ szó nem mindenkiben kelt megnyugvást, pozitív érzelmeket. Feltérképezted már a korlátozó hiedelmeket, amik terhelik a ‘szeretet’ jelentését és kapcsolataidat?

Ha még nem, akkor arra biztatlak, hogy kezdd el. Érdemes tisztán látni, hogy ezek a terhek milyen kulturális és kapcsolati tanult lenyomatokból fakadhat. Én 21 gyakran visszatérő típust gyűjtöttem most össze. Listám kötődéselméleti és trauma-szemléletű megközelítésekre, családi és transzgenerációs mintázatokra, valamint hazai történelmi és kollektív tapasztalatokra épít, amik generációkon át formálták a kapcsolódás módjait. Emellett figyelembe veszi a vallási–erkölcsi tanítások kulturális hatásait, valamint a társadalmi és nemi szerepek változásait. Ezek gyakran egymásra rétegződő mintázatok.

1. Szeretet = feltétel
„Akkor vagyok szerethető, ha megfelelek.”

2. Szeretet = alkalmazkodás
„Ha nem okozok gondot, akkor nem utasítanak el.”

3. Szeretet = lojalitás
„Akit szeretek, azt nem hagyom cserben, akkor sem, ha nekem rossz.”

4. Szeretet = hallgatás
„A szeretet nem beszél ki dolgokat.”

5. Szeretet = önfeladás
„Ha magamra gondolok, az önzés.”

6. Szeretet = szenvedés eltűrése
„Aki szeret, az kibírja.”

7. Szeretet = gondoskodás másokról
„Az én szükségleteim másodlagosak.”

8. Szeretet = bűntudat
„Ha nemet mondok, megbántom.”

9. Szeretet = teljesítmény
„A szeretetet ki kell érdemelni.”

10. Szeretet = kontroll (aggódásnak nevezve)
„Ha szeretnek, akkor beleszólnak az életembe.”

11. Szeretet = összeolvadás
„A közelségnek nincs határa.”

12. Szeretet = megbocsátási kényszer
„Ha szeretek, nem tarthatok haragot.”

13. Szeretet = erkölcsi fölény
„A szeretet feljogosít arra, hogy megmondjam, mi a helyes.”

14. Szeretet = szégyen elkerülése
„Nem hozhatok szégyent a szeretteimre.”

15. Szeretet = tartozás
„Annyit adtak, tartozom.”

16. Szeretet = megmentés
„Ha nem segítek, rossz ember vagyok.”

17. Szeretet = érzelmi kiszámíthatatlanság
„A szeretet hol van, hol nincs, ehhez kell alkalmazkodni.”

18. Szeretet = vallási erkölcsi kötelesség
„A szeretet erkölcsi kötelesség, még ha fáj is.”

19. Szeretet = megalázkodás
„A szeretet alázat.”

20. Szeretet = kapcsolat megtartása bármi áron
„Egyedül rosszabb lenne, mint így.”

21. Szeretet = női önfeláldozás (marianisztikus szeretet-ideál)
„A szeretet akkor igazi, ha fáj, ha lemondással jár.”

Ez a lista arra hívja fel a figyelmet, hogy a ‘szeretet’ jelentése több hatás egymásra rétegződéséből alakul ki. A cél: a korlátozó hiedelmek rétegeinek beazonosítása és fokozatos átalakítás.

⬇️

24/01/2026

Amikor a családodról beszélsz – arról a közegről, ahová születtél –, a szavaid, a hangsúlyaid, a mozdulataid gyakran megmutatják a korai kapcsolati tapasztalatból kialakult, többnyire implicit mintázataidat. Ezek automatikus reakciók: ahogyan érzelmileg és testileg válaszolsz a kapcsolódásra, anélkül hogy észrevennéd.

Ha ezek a mintázatok nincsenek tudatosítva és szabályozva, nagyobb eséllyel ismétlődnek a későbbi kapcsolataidban és a saját családi működésedben is , különösen azokban a helyzetekben, amikor a múlt és a kötődési örökség „aktiválódik”.

Ezért fordulhat elő, hogy fejben már tudod: ami történt, nem volt rendben, mégis nehéz másként reagálni. A változáshoz általában nem elég a belátás: szükség van arra is, hogy az implicit érzelmi–testi válaszok (arousal, védekező impulzusok, kapcsolódási stratégiák) fokozatosan átalakuljanak. Így válik reálisan építhetővé egy más minőségű „szeretetkultúra”. Nem egyik napról a másikra, hanem fokozatos tanulás és újraszerveződés révén

23/01/2026

Szerintem nem az újító módszertanok idejét éljük, hanem a józanodásét és a visszatérését. Annak a visszatérését, amihez emberként már eleve hozzáférünk, és ami generációkon keresztül öröklődött bennünk tapasztalati tudásként és adaptív bölcsességként.

Ennek a tudásnak az újraaktiválása teremthet alapot a településeink, a közösségeink, a lakóhelyeink, az otthonaink, a közeli kapcsolataink, valamint az önmagunkkal való kapcsolatunk regenerálásához. Ez a bölcsesség az emberi működés mélyebb rétegeiben gyökerezik, és az alkalmazkodás, az együttélés és a környezetalakítás alapjául szolgál.

Ezért foglalkoztat napjainkban az a kérdés, hogy mit jelent embernek lenni egy szétkapcsolt, fragmentált világban. Ennek a jelentésnek a feltárása nem elsősorban módszerek elsajátításán keresztül történik, hanem azon a képességen múlik, hogy újra kapcsolatba tudunk-e lépni a belső és közösségi bölcsességünkkel.

Ez a tudás rendelkezésünkre áll. A kihívás annak újraaktiválásában és integrálásában rejlik.

Ahhoz, hogy együtt élhetőbb környezeteket hozzunk létre – lakóhelyként, településként, munkahelyként, intézményként és közösségi térként –, erre az emberi léptékű, tapasztalati tudásra szükséges támaszkodnunk. Ebben az összefüggésben a módszer könnyen leválhat az élő tapasztalatról, és önmagában elégtelenné válhat. Nincs szükség több módszerre.

A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e bízni abban, hogy már rendelkezünk ezzel a tudással. Képesek vagyunk-e tisztán látni, komplex problémákat értelmezni, és azokra adaptív válaszokat kialakítani és megvalósítani, vagy nem.

22/01/2026

A mai torzult közbeszédben ahhoz, hogy egyben maradj és fel tudd mérni a valóságot, nemcsak az számít, igaz-e egy állítás, hanem az is, honnan származik, ki fogalmazza meg, milyen pozícióból és milyen nyelvi keretben, és ezek hogyan befolyásolják azt, amit igazként észlelünk.

Ez az episztemikus reflexió.

Az episztemikus reflexió annak felismerése, hogy az igazság nem evidens, hanem többnyire társadalmilag és intézményileg közvetített formában jut el hozzánk.

Ez a készség teszi lehetővé, hogy különbséget tudjunk tenni állítás és magyarázat, tény és értelmezés, valamint hozzáértés és manipuláció között.

⬇️ Folytatás kommentben

13/01/2026

Amikor a szeretetről beszélünk, többnyire egy érzelmi állapotra utalunk. A kapcsolati tapasztalat azonban arra mutat rá, hogy a szeretet jelentése a kapcsolati térben szerveződő orientációkból áll össze. Ezek az orientációk a test mozgásain, a figyelem irányultságán, a válaszok ritmusán és a térhasználaton keresztül öltenek formát, és meghatározzák, hogy egy kapcsolatban a közelség, az elérhetőség, az újrakapcsolódás milyen módon válik megélhetővé.

Ez az írás a szeretetet kapcsolati kultúraként vizsgálja. Ebben a keretben a szeretet olyan kapcsolati rendszerként jelenik meg, melyet ismétlődő kapcsolati orientációk tartanak fenn. A kötődéselmélet, a szenzorimotoros pszichológia és a környezetpszichológia összefüggéseire építve a szöveg azt tárja fel, miként szerveződnek ezek az orientációk a test, a tér és az idő metszéspontjában, és hogyan határozzák meg, miként közelítünk egymáshoz, miként maradunk jelen, és miként kapcsolódunk újra.

Kiemelt figyelmet kap az otthon mint inkubációs tér. Az otthon olyan kapcsolati környezetként jelenik meg, ahol ezek az orientációk a legsűrűbben íródnak be a testbe és az észlelésbe, és ahol a szeretet kultúrája térben, időben és testi jelenlétben válik tapasztalhatóvá. A cikk azt vizsgálja, hogyan válik ez a tér egy adott szeretetkultúra hordozójává, és milyen feltételek mellett alakulhat át a benne működő “kapcsolati csillagzat”.

A fókusz így nem az egyéni szándékokra kerül, hanem arra a kapcsolati mezőre, amit a testek, a terek, az időbeli ritmusok és tanult kapcsolati minőségek együtt hoznak létre, és amely meghatározza, milyen szeretet válik élhetővé egy adott kapcsolati világban.

A szeretet mint kapcsolati kultúra: hogyan formálják test, tér és idő a kapcsolódást, és miért az otthon a szeretet elsődleges tanulási tere.

09/01/2026

Soha ne add fel a reményt! Tartsd, s ha kell, akkor építsd újra.

06/01/2026

Ki kell mennünk a terápiás szoba négy falain kívülre ahhoz, hogy kiderüljön, valójában ki vagy. A környezetek, amikben jelen vagy, és azok az emberek, akikkel kapcsolatban állsz, legalább annyira meghatároznak, mint a múltad berögzült tapasztalatai.

Az izolált környezet és az azon belül zajló elvont történetek könnyen ahhoz vezethetnek, hogy félreértelmezed önmagad, és ettől egyre távolabb kerülsz a valódi természetedtől és az abban rejlő lehetőségektől. Ki kell menned. Kapcsolódnod kell. Vizsgálnod kell, hogyan hatnak rád a találkozások, a látványok, a szagok, a hangok; ahogyan mozogsz, ahogyan jársz; ahogyan ritmusba kerülsz valaki mással. Mert ezekben az élő tapasztalatokban válik láthatóvá annak a lehetősége, hogy mit tehetsz azért, hogy a kívánt változás valóban megtörténhessen benned és az életedben.

A mély önismereti munka nem izolált térben, hanem a mindennapjaidban történik.

03/01/2026

A testorientált önmegfigyelés alapja a jó kérdezés, csak így tudjuk testi reakcióinkon keresztül pontosan beazonosítani a válaszainkat.

Ha idén a harmóniád megteremtése áll a fókuszban, íme az első kérdés, amit érdemes megvizsgálnod:

🔦 Mit jelent számodra most a harmónia a mindennapi működésedben?

*A kérdés megválaszolását ne egyetlen benyomásra vagy gondolatra alapozd. Figyeld magad legalább 7 napon keresztül, ideálisan 14 napig, különböző hétköznapi helyzetekben. Azonosítsd be hol, mikor, kivel, milyen tevékenység során, milyen belső jelzések tapasztalata utalhat arra, hogy harmóniában vagy. Naplózd a megfigyeléseidet, hogy a minta kirajzolódhasson. Ne csalj! Csak a testérzeteid, ne az elképzeléseid szerint vizsgálódj.