10/06/2022
Őszintén.
A KÍNÁLÁSRA NEMET MONDANI, FELVÁLLALNI...
Szinte minden konzultáció során fel szokott merülni a kérdés: mit mondjon majd a kliens, ha kínálják társaságban. Erről már írtam többször is a cikkeimben, pl. itt: https://divany.hu/vilagom/2017/06/02/nemet_mondani_fuggoseg_bajzath_sandor_drog/
Most itt egy felépülő kliens személyes példája. Nyilván minden eset más, van ahol hasznos az ilyen szintű felvállalás, de előfordulhat, hogy ez kontraproduktiv tud lenni. Nekem, mivel ez a munkám, nem okoz problémát, de a felépülésem elején, amikor még nem függőkkel dolgoztam, hanem pl. szállodai recepciós voltam, én is gyakran gondban voltam, kivel milyen mértékben legyek kitárulkozó.
"Új munkahelyem van. Egy suliban tanítok, tanàrnő vagyok. Szóval a kolléganőm elhívott munka utàni "beszélgetésre", mivel új lakàsba költözött. Nyolcan voltunk. Természetesen azonnal előkerült a sör, a rövid italok. Ki mit kér? Mondtam, hogy én semmit, köszönöm szépen. Dede…, és elkezdődött a szokásos tukmàlgatàs. Miutàn nem értették, hogy miért utasitom minden alkalommal vissza, elmondtam nekik az én élettörténetemet Mr.Alkohollal. Döbbent csend lett. Nem hitték el. Aztàn màr elhitték. Aztàn senki sem ivott alkoholt. Aztàn az egyik elkezdett sírni. Aztàn a màsik is. Aztàn elmondtàk,hogy nekik is problémàjuk van az alkohollal.... (Én csak hallgattam). Aztàn elmondtàk, hogy nem csak nekik. Hanem a férjüknek, kedvesüknek, gyereküknek is.... Aztàn megkérdezték, hogy miért mondtam el ezt az egészet nekik? És, hogy nem szégyenlem-e, hogy alkoholista vagyok? Én pedig elmondtam, hogy azért mondtam el, mert szeretem magamat és büszke vagyok - az akkor még 165 napomra, amiket józanon élek meg.😊 És elmondtam nekik azt is, hogy egyàltalàn nem zégyellem, hogy ki és mi vagyok, hiszen van ennek rengeteg pozitív oldala IS.
Nem értették, amit mondtam. Akkor. Ott. Illetve úgy tettek, mintha...
Mert ahogy hazaértem (és ők is), elkezdett zizegni a telefonom. És csak kérdeztek… kérdeztek… Aztàn megköszönték, hogy nem ittam és hogy elmondtam az én kis történetemet. De mind megkérdezték, hogy miért? Miért kellett ilyen őszintének lennem? Ez veszélyes. Én pedig válaszoltam. Az őszinteség nem veszélyes. Hanem fàjdalmas. Annak, aki kapja. Mert szembesülhet olyan dolgokkal, amelyekkel nem akar.
Én sokàig nem voltam őszinte. Senkivel sem. Össze-vissza hazudoztam, csaltam. Ha elkezdek vetíteni megint, nekem annyi. És én élni akarok. Őszintén.
A màsik ok, amiért elmondtam, hogy függő vagyok az, hogy tisztàban vagyok azzal is, hogy szinte minden csalàdban van függő. (Ma kb. 800 ezerre tehető az alkoholisták száma Magyarországon, és akkor ebbe még nem kalkuláljuk bele a hozzátartozókat is. Így már sokszoros az érintettek száma.) Akiről az egész família tudja, hogy az, csak a csalàdi jàtszmàkban mindenkinek ott van a szerep. Ami "kiosztódott "rà vagy önként felvàllalta. És folyik a színjàték. Tudom, mert tag voltam egy ilyenben. Tizenévig.
Szóval ezt a kis történetet szerettem volna megosztani veletek.
Jaa! A kolléganőknek annyit mondtam, segíteni a sajàt történetemmel tudtam. A többi màr az ő dolguk…"
