03/12/2024
Nem leszel több, ha megfelelsz annak, akinek nem akarsz. Nem leszel jobb, ha bólogatsz, amikor nem értesz egyet. Nem fognak jobban szeretni és elfogadni, ha azt csinálod, amit elvárnak tőled.
A valóságban ezzel csupán megtanítod másoknak azt, hogy bármit megtehetnek, mert Te úgyis hagyod és beolvadsz. A megfeleléssel megtanítod, hogy a határaidat mások bármikor átléphetik, mert ezzel megengeded nekik és felhatalmazod őket Te magad, bármire...
Ismerjük ezeket a gondolatokat.
De mindig kötelező határhúzás előtt belenézni abba a tükörbe, amit a másik tart Önmagadról, mert nincs olyan, hogy nincs benne üzenet - olyan van, hogy annyira belecsúszunk az áldozat szerepbe, hogy nem vesszük észre emiatt.
Pedig ott van. Mindig.
A szeretet, amiért küzdesz, amit másoktól vársz, amiről úgy érzed nem kapod meg, nem lesz pótolható soha azzal, ha cserébe másoknak a lelkedet adod, miközben Te nem adod meg saját magadnak.
Mindig lesznek emberek, helyzetek, akik nem azért vannak, hogy bántsanak, hanem azért, hogy a bántáson keresztül efelé vezessenek. Vajon meg tudod-e látni, amit igazából ezzel Neked üzennek saját magadról?
A bántás csak egy eszköz, egy külső, tükröződő látszat, ami megmutatja, hogy TE mennyire is bántod magadat azzal, hogy nem tartod a határaidat, amikor kellene, hogy nem teszed meg magadért, amit meg kellene a mindennapokban, hogy nem tiszteled és szereted Önmagadat, a saját testedet, hogy foglalkozz és törődj vele, vagy akár hogy megfelelően tápláld. Alapvető dolgokat nem teszel meg figyelmetlenségből, lustaságból...saját magadért. Akkor mások miért tennének másként? Miért nem látod meg ebben a tükörben a saját magaddal szembeni bántásaidat?
A másik nem hibás. Csak segít, hogy észrevedd azt a mérhetetlen közönyt, tiszteletlenséget, cserbenhagyást, ahogyan sokszor, jelentéktelennek tűnő helyzetekben magaddal bánsz.
Minden helyzet, minden perc, minden meghozott vagy meg nem hozott döntés számít.
Mindenki, aki bánt, abban tart tükröt, hogy hányszor bántod és hagyod cserben magadat azzal, amikor nem kelsz fel mozogni, amikor órákig nyomkodod a telefont egy üres apátiában, amikor egyszerűbb és gyorsabb szemetet enni, mint a saját ételeid szeretetével táplálni magadat. Amikor napok, vagy hetek óta nem ültél csendben magaddal legalább 10 percet, mert inkább beletemetted magadat valami másba, amikor a lépcső helyett a liftet választod, hogy felmenj a másodikra, amikor szívhatnál friss levegőt punnyadás helyett, de nem teszed.
Amikor tudod, hogy kellene, de nem teszed.
Amikor tudod, hogy nem kellene és megteszed.
Mindegy milyen apróság, ezekkel mind Önmagad ellen mész, ezekkel mind magadat bántod és nem tiszteled semennyire - minden pillanatban.
És csodálkozol, ha ezt kapod a külvilágtól vissza, így vagy úgy...
A bántás csak tükör, hogy észrevedd és Te ne bántsd magadat. Segít hogy kimozdulj abból, amiből nem akarsz, nem mersz még - pedig lassan muszáj...magadért. 🙏
Ha Te nem teszed meg, mégis ki a manó fogja?
Az erőnk visszavétele, megtartása ebben kezdődik.
Tedd meg, amivel magadat szereted és tiszteled, akkor is, ha nincs kedved (sőt, akkor a legjnkább), vagy ha emiatt nem "szeretnek" majd - és ha ez így lesz, akkor az sosem volt "szeretet".
Elég jó vagy. Bármihez.
A szeretethez mindenképpen.
Hinned kell ebben, a magadért megtett cselekedeteiden keresztül anélkül, hogy másoknál keresnél erre folyton visszaigazolást.
