Simon Alina mentálhigiénés szakember

08/01/2026

Akár a szívedben hordozott otthonról, tápláló, feltöltő, megtartó otthonosság érzésről, akár egy fizikai helyről van szó, amit épp megtalálni, megteremteni igyekszel, a benned növekvő tisztánlátás, tudatosságod fénye segít odatalálni.

08/01/2026

Szuper kezdeményezés!
Hiszen megkerülhetetlen kérdés, hogy miként lehet a mesterséges intelligenciával egészséges viszonyulást, kapcsolatot kialakítani. Tudatosan formált hozzáállással, kritikai gondolkodással és mértékkel mindennapjaink segítője, megbízható és inspiráló "munkatárs", és megfelelő keretek mellett információk összességét egységbe rendező, vagy új megvilágításba helyező "témavezető" lehet.

Örömmel látok minden ilyen kezdeményezést, mely segít abban, hogy az aggodalom helyét a megismerés és az egyéni emberi felelősségvállalás vegye át!

🤖✨ Mesterséges intelligencia csoport – újraindul

péntekenként 14.00-tól 17.00-ig | élőben

Péntekenként újraindul a mesterséges intelligencia csoport
Kéri Péter vezetésével,
Ébredések Alapítvány helyszíni alkalmain.

Ez nem „AI-tanfolyam”, nem kódolós képzés,
és nem arról szól, hogy mit kell tudni.
Arról szól, hogy mit lehet csinálni az AI-val úgy, hogy közben te maradsz a középpontban.

Miről lesz szó?

Az AI filozófiájától indulunk,
és eljutunk oda, hogy
hogyan lehet különböző mesterséges intelligenciákat egymással „bulizósan” használni –
kreatívan, játékosan, néha provokatívan,
de mindig emberi kontrollban.

Érintünk majd:
gondolkodást és kérdezést
kreatív használatot
határokat, félelmeket, lehetőségeket

és azt is, hogy kinek mire jó az AI, és kinek mire nem

Hogyan működik?
élő, személyre szabott csoport
nem előadás, hanem közös gondolkodás
mindenki a saját tempójában, a saját kérdéseivel dolgozik

Szükséges:
saját laptop
alap digitális komfort
ChatGPT előfizetés (a közös munkához)

📍 Helyszín: Ébredések Alapítvány
🕑 Időpont: péntekenként 14.00-tól

👉 Már holnap láthatjuk egymást az Ébredésekben.

Ha kíváncsi vagy,
ha nem akarsz lemaradni, de nem akarsz elveszni sem,
ha érdekel az AI emberi oldalról nézve –
akkor itt a helyed.

07/01/2026

Legutóbb 2008-ban landoltam Bázelben, amikor a doktori képzésemre készülve, dr. Buda Béla pszichiáter, pszichoterapeuta és addiktológus szakmai mentori és emberi támogatásával részt vettem a World Psychedelic Forumon, ahol a pszichedelikumok terápiás célú, orvosi alkalmazhatóságával kapcsolatos kutatások irányvonalaiba és eredményeibe nyerhettem betekintést.

Végül nem a megkezdett doktori képzés lett a szakmai irányvonalam, de kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy nyitott gondolkodású, a tudomány új útjaira és eredményeire kíváncsi, szakmailag befogadó, partneri szemléletű, együttműködést kereső, kollégáimat és a fiatalabb, képzésben lévő szakembereket támogató ember legyek.

Most egy rövid pihenést lehetővé tevő utazás kapcsán visszatérni a bázeli reptérre olyasmi volt számomra, mint Marcel Proust-nak a madleine. A kis teasütemény, amelynek illata és íze élénken felidézte számára életének egy meghatározó korszakát.

02/01/2026

Mentálhigiénés szakemberként és pszichoedukációs tanácsadóként, elsősorban borderline személyiségzavarral élők és hozzátartozóik érzelmi és kapcsolati egyensúlyát, valamint életminőségét középpontban tartva, az alábbi gondolatokat hozom magammal az új évbe. ✨

Ha megszólítanak ezek a gondolatok, nyugodtan mentsd el őket, vagy küldd tovább annak, akinek most jól jöhetnek.
És ha valaki számára ezek a kérdések személyesen is aktuálissá válnak, egyéni konzultáció keretében is van lehetőség a közös gondolkodásra. 🤝

info@simonalina.com

26/12/2025

Sokak számára a karácsony korántsem a szeretet ünnepe, sőt, kifejezetten a legszorongatóbb része az évnek. Az ünnepek időszakában emberi kapcsolataink megterhelő sajátosságai vagy épp érzelmi kötelékeink, kapcsolati védőhálónk hiánya fokozott erővel mutatkozik meg. Olykor illúziókból kijózanító élményekkel leszünk gazdagabbak, melyek megnyitják a tudatosabb és pozitívabb döntések lehetőségét jövőnk formálása terén. Cikkem ennek folytán ma is aktualitással bír.

Kívánom Neked, hogy vedd észre az ünnepekben a hétköznapi csodákat és a hétköznapokban az apró ünnepeket. Légy türelmesebb önmagaddal és figyelmesebb másokkal. Lehetőségeidhez mérten tegyél lépést valaki felé, akiről érzed vagy tudod: különösen nehéz számára ez az időszak. Egészen apró gesztusokkal, egy-egy kedves szóval már csodákat tehetsz.

Vigyázzunk egymásra az ünnepek időszakában! 🤍

Emberi kapcsolataink sérülései nagyban nehezíthetik az ünnepek megélését. Az, hogy „együtt a család” sokkal több ember számára jelent nyomasztó és feszültséggel teli összezártságot, mint gondolnánk.

24/12/2025

Tökéletlenségében is meghitt, emberi, elvárásoktól és kliséktől a lehető leginkább mentes és minden földi, égi jóval teli, senkinek megfelelni nem akaró, szeretettelien szabad, fejlődés, gyarapodás, gyógyulás és béke reményével megáldott karácsonyt kívánok
✨️🎄✨️

Van úgy, hogy ezt először magunknak kell megteremtenünk ahhoz, hogy rátaláljunk arra/ azokra, akivel/ akikkel együtt is lehet. Szeretettel gondolok most rátok, akik ezt idén magatoknak teremtitek.

Jók vagytok, szeretetreméltóak vagytok, és lesz ez sokkal jobb is! 🤍

21/12/2025

A szeretet a másik méltóságának és határainak tiszteletében nyilvánul meg talán a legvilágosabban.

Annak idején, állami gondoskodásban élő gyerekekkel folytatott munkám során meghatározó volt számomra az az élmény, amikor egy magyar nyelven nem beszélő, önérzetességét és meg-nem-érettség élményét problémás viselkedésben kinyilvánító tinédzser fiú egyszer azzal a meglepő és megvilágító erejű mondattal fordult hozzám: „Mami, I love you because you respect me.”

Soha addig nem gondolkodtam el a szeretet és a tisztelet ilyen összefüggésein, bár a másik emberi méltóságának tisztelete, támogatása, a másikban rejlő értékek felismerése és kihangsúlyozása iránti elkötelezettségem szerintem öntudatom ébredésével egyidejű, tehát kisgyerek korom óta kísér. De a szimpla tisztelet kifejezés valahogy egészen addig hierarchikus színezettel volt bennem felruházva és inkább tűnt olyannak, amihez akkor nyúlunk, ha a szeretet nem adott. Legalább tiszteljük a másikat ugyebár, ha szeretni nem is tudjuk.

Ennek a lázongó kamasznak a mondata új utakat nyitott bennem a szeretet természetének megértésére, pontosítására vonatkozóan. Azóta a szeretet számomra elválaszthatatlanul kapcsolódik a tisztelethez.

Azokban az otthonokban, ahol egymás igényei nincsenek respektálva, ahol több a kijelentés, mint a kérdés, ahol az egyik ember a másiknak megmondja, hogy mi volna a másik számára jó, ahol ki van jelölve hogy minek és hogyan szokás örülni, ahol az ajándék az ajándékozó ízlését vagy ideológiáját tükrözi és köze sincs a ajándékozott személy vágyaihoz és személyiségéhez, ahol fontosabb a családról előnyösnek vélt kép fenntartása mint az, hogy a benne élők szükség esetén pszichiátriai ellátáshoz, speciális oktatáshoz és egyéb szakszerű, külső segítséghez jussanak ott nincs szeretet. Lehet, hogy mindenki vágyik rá – az is, aki fenntartja a merev rendszert, meg az is, aki elszenvedője a meg-nem-értettségnek – de a szeretet nem tud gyökeret ereszteni olyan talajon, ahol akár egyetlen ember is akad, akinek értékei, álmai, vágyai, szava, érzései nincsenek értőn meghallgatva, tiszteletben tartva és támogatva. Ahogy abban az adományban sincs szeretet, ami levetett, lyukas holmi, koszos kacat, ami „nekik” jó lesz, hiszen semmijük sincs. Az ilyen gesztusokban nincs szeretet. Csak kényelmi szempontok, esetleg elvek és egy nagy adag magamutogatás.

Azt, hogy van-e bennem szeretet igazából csakis a másik tudja megmondani. Ha megbecsülve, látva, meghallgatva érzi magát a társaságomban, akkor én magam is tudhatom, hogy van szeretet, valós, figyelemmel és tisztelettel teli szeretet a szívemben iránta.

Szóval, ha kérhetlek, ajándékozz tisztelettel, hallgass és szólj tisztelettel, adj értő figyelmet, időt és teret a másiknak.
🤍🎁🤍

20/12/2025

Munka terén különösen erősre sikeredett az évvége. A környezetváltozás ilyenkor sokat segít a kicsapcsolódásban, a teendőktől való eltávolodásban.

Szeretem a rövid városlátogatásokat, amelyek nincsenek túlzsúfolva programmal. Amolyan lassú, ráérős hömpölygés a város hangulatával, amelyben nagy tere van a spontaneitásnak.

Ez alkalommal Bécsre esett a választásunk, ahol annak idején, az első diplomám megszerzése után, éltem is egy ideig, így otthonosan mozogtam most is benne.

Schönbrunnhoz a meditatív séták és a parkban olvasgatás emlékei kapcsolódnak. Szeretem ennek a parknak az arcait minden évszakban.
Érdekes eltűnődnöm egy-egy ilyen "hazalátogatós" utazás során azon az úton is, amit azóta megtettem az életben.

Téged mi segít kikapcsolódni, ráhangolódni az ünnepekre és az évvégére?

18/12/2025

A biztonságos kötődés nem azt jelenti, hogy mindig közel vagyunk egymáshoz, hanem azt, hogy van hova visszatérni.
A biztonságos kötődésre alapuló belső biztonság teszi lehetővé, hogy az élet ne csak túlélés, hanem izgalmas kaland és felfedezés is legyen 🧭

14/12/2025

Advent harmadik vasárnapja a hagyomány szerint az öröm vasárnapja.
Az öröm azonban nem mindig hangos, nem mindig látványos. Sokszor inkább finom, meghitt nyugalom, amit a hajszolt hétköznapokhoz szokva időnként unalomként érzékelünk. Ám hamar kibomlik tartalmassága, értékessége, amint elcsendesedünk hozzá.

Vannak, akik számára az ünneplés természetes része a zaj, a fények, a pezsgés. Mások számára az öröm egészen más formában érkezik meg: egy bensőséges pillanatban, egy mély beszélgetésben, egy közös hallgatásban. Abban az állapotban, amikor nem kell sehova haladni, nem kell kitölteni az időt, és nem kell azonnal válaszolni. Amikor ráérünk egymásra és önmagunkra.

A csend az a közeg, ahol az értő figyelem megszületik.
✨Amikor valóban oda tudunk fordulni a másikhoz.
✨Amikor meghalljuk azt is, ami kimondatlan marad, és biztató tekintetünkkel jelezzük, hogy van türelmünk kivárni a gondolatok megfogalmazását, vagy a bizalom felépülését.
✨Amikor a másik hallgatásába nem tolakodunk bele saját történeteinkkel, saját apró-cseprő ügyeinkkel, amikor a másik csendjét nem arra használjuk, hogy magunkról beszéljünk.
✨Amikor kellő érettség és bátorság lakozik bennünk arra, hogy együtt legyünk valakivel csendben, szavak nélkül is.
✨Amikor engedjük a formálódó gondolatokat, a másikban és önmagunkban egyaránt lélegzethez jutni.

Ahogy munkám során, úgy a magánéletemben is újra és újra megtapasztalom, mekkora ajándék az ilyen csend, az ilyen figyelem. Amikor valaki egyszerűen csak jelen van, türelmesen, tolakodás nélkül. Amikor a hallgatás nem feszültség, hanem megtartó tér.
Néha épp ez a csendes együttlét válik a legemlékezetesebb örömmé. Talán mert ilyenkor valóban kapcsolódunk. Egymáshoz és önmagunkhoz egyaránt.

Te tudsz-e valóban odafordulóan, nyitott szívvel kérdezni, figyelni, jelenléttel teli csenddel a másik felé fordulni, amelyben elmondhatja mi rejlik benne? 🤍

Advent harmadik vasárnapján és az azt követő héten kívánom, hogy legyen hely az életedben ennek a csendben, odaforduló figyelemben megszülető örömnek is.

11/12/2025

Az év vége közeledtével sokaktól hallom, hogy kimerültebbek ebben az időszakban. Idén magamat is azon kaptam, hogy decemberre túl sokat vállaltam. Nem akartam lerendezetlenül, elvarratlanul hátrahagyni teendőket, és át se szerettem volna tologatni őket a következő évre.

De minden fontos-e ezek közül, illetve mindent nekem kell-e megoldanom?

„Amit ma letehetsz, ne cipeld holnapig.” Szép és felszabadító, ahogyan Fodor Ákos rövid haikuja átírja azt a régi közmondást, hogy „amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra”.

Mindannyian cipelünk magunkkal régről származó érzéseket, történeteket, sérelmeket. A múlt súlya nem azért marad velünk, mert „gyengék” vagy „ügyetlenek” vagyunk. A fájdalmas élmények ragaszkodóak. Néha a saját védelmünk részeként kapaszkodnak belénk, hogy jelzőtáblaként emlékeztessenek, merre ne menjünk. Sok intelem ezek közül már idejét múlt, jelenünk számára nem hordoz tanulságot, mégis magunkkal hurcoljuk ahelyett, hogy hátrahagynánk őket.

Mindezeken felül sok új terhet is cipelünk, sőt, mitöbb, halmozunk. Vállalásokat, feladatokat, ígéreteket. Jelenünkben vesszük a vállunkra őket, vagy mert nem tudunk másoknak nemet mondani, vagy mert azt reméljük, hogy ezáltal jövőnket építjük.

Év végére a sok cipekedés összeadódhat és ólmos teherré válhat. Idén, se csináltuk jobban, nem kezdtük el időben, nem értünk a végére, nem teljesítettünk eléggé.

A felesleges terhek letétele nem nagy gesztusokkal kezdődik, hanem
🔹️ az önvád monológjában bekövetkező kis csenddel;
🔹️ a rákérdezéssel, hogy ez valójában kinek a hangja, kire emlékeztet;
🔹️ azzal, hogy ami nem a sajátod és nem is szolgál téged, azt hagyod, hogy vigye a szél;
🔹️ lassabb léptekkel, amikor valahova tartasz;
🔹️ egy gyengédebb mondattal önmagad felé;
🔹️ annak felismerésével, hogy valami, ami régen védett már nem szolgál téged;
🔹️ vagy egy elszánt lépéssel afelé, hogy támogatást kérsz mindezek elkezdéséhez.

Önszabotázs lehet a következménye annak, hogy túl sokáig és túl sok terhet cipeltünk egyedül. „Mindegy, megoldom”, „nem akarok ezzel terhelni senkit”, „úgyse tud senki segíteni” – ezek önszabotáló kijelentések.

Önszabotáló mondatok helyett mondhatod inkább:
✅️ Ma megteszek egy lépést a megoldás felé.
✅️ Ma leteszek valamit abból, ami már nem szolgál engem.
✅️ Most adok időt a pihenésre.
✅️ Belső és praktikus terheimet egyaránt megosztom valakivel, aki talán tud segíteni, az pedig, hogy akar-e, meghagyom, hogy legyen az ő döntése. Addig megyek, amíg rá nem találok arra, aki mellém áll a pozitív változásban.

Apránként, kicsi, hétköznapi döntéseink által válunk könnyebbé.
Minden, amit ma leteszünk – akár azáltal, hogy megcselekedtük, akár azáltal, hogy hagytuk felismert jelentéktelensége vagy ártalmassága folytán tovatűnni – helyet ad annak az értékekkel teli életnek, amit minden szépségével és kihívásával együtt megéri élni.

Ha mostanában úgy érzed, túl sok minden nehezedik rád, az új évben szívesen segítek eligazodni – akkor is, ha még csak ismerkedsz ezzel a gondolattal. Adj időt magadnak, hogy beérjen, mit szeretnél.
Én is megadom a módját és az idejét a pihenésnek.

07/12/2025

A reményről szól advent második vasárnapja a hagyomány szerint. De csakis a fényen, az általunk megteremtett, a bennünk élő és a rajtunk átragyogó fényen keresztül tudom megközelíteni azt a reményt, amit hitelesnek, igaznak érzek. Azon a fényen keresztül, amely szimbolikusan, színes füzérek és szelíd világosságot teremtő mécsesek formájában áthidalja a téli sötétséget, és azon a belső világosságon keresztül, amelyet felismerések és megérzések formájában magunkban hordozunk lelkileg nehéz időkben is ✨

Az év végéhez közeledve gyertyákkal, fényfüzérekkel, mécsesekkel tesszük meghittebbé az otthonunkat és ünnepi tereinket, önismereti utunkon pedig kitartóan vezet bennünket az a belső fény, amelyet gyakran épp a legsötétebb időkben teremtünk magunknak. Ezáltal növünk fel életünk feladatához: azon kérdések személyes hangnemű megválaszolásához, amelyeket az élet szegez nekünk. Önismereti utunkon gyarapodik az a fény is bennünk, amit egy kedves gesztussal, értő meghallgatással továbbadhatunk egymásnak. Hiszen másokhoz is önmagunk megértésén keresztül tudunk igazán érzelmileg kapcsolódni.

A remény sokszor akkor erősödik, amikor valaki más fényénél elidőzve egy kicsit mi is világosabban látunk, meg akkor is, amikor a saját fényünkből adunk, megkönnyítve ezzel valakinek az útját. Mindkettő gyarapít minket. Mindkettő egy kicsit jobb hellyé teszi körülöttünk a világot, mint ahogy kaptuk.

🔸Hol van most az a fény, amelyhez fordulhatsz, hogy tisztábban láss?
🔸Hol tudsz fényt adni valaki másnak értő figyelmeddel, támogató jelenléteddel?
🔸És kell-e nagyobb ajándék ennél?

Kísérjen végig a heteden ez a fény és találj biztos pontot benne!

✨ Szívesen őriznéd a benned élő fényt és szeretettel adnál tovább másnak is belőle?
Őrizd meg magadnak ezeket a sorokat nehezebb napokra, vagy ajándékozd tovább valakinek, akinek most talán épp reményre és biztatásra van szüksége.