25/06/2020
Ez a gyönyörűség várt a kapunál, mikor kutyasétából jöttünk reggel vissza. Az első indiánfonatom jutott eszembe a királykék színéről, amit az első Diákszigeten készíttettem. De csak most, ahogy lefotóztam ide – kutyák meg azért gondolkodtak erősen, hogy ez meg ezt miért fotózza? (Lehet, hogy nem ezen gondolkodtak.)
Szóval ez az írás már megint (volt már ilyen) TOLL kezdetű. A toll-látás mindig inspirál valamiért 😊 Olyan, mint egy szövegkiemelés. Csak ez a Világban.
Ma az „okosbirkáktól” ismét tanultam valamit.
„Ott legelj, ahol van fű. Lehetőleg teljes átéléssel és élvezettel.”
Ezt már én teszem hozzá: „Merj felfedezni új területet, még ha úgy is tűnik, hogy le vagy kerítve.” Mondjuk szerintem ők csak mentek a megkívánt finomságok irányába ösztönösen 😊(Ugye max a visszaterelés veszélye forgott fent, de addig is vidáman világot láttak.) A jelenben való elégedettségük briliáns.
Nem tudom, jó-e mindez valamire vagy kell-e jónak lennie valamire. Mindenesetre látom ám egyszer csak, hogy nevezett rackák a vonalon kívül kóricálnak.
Van elég nagy terület, amit mozdítható rácsozattal zárunk nekik. De mondom én, hogy okosok ezek, megtalálták a kibúvót. Megint.
Elindultam visszaterelni használt nyugágykerettel felfegyverkezve, mely kezembe akadt. Gondoltam, jó lesz hosszabbítani a „kerítést”. Használd, ami kéznél van, akár másra, mint amire tervezték. Ld. még Andersen meséjét a teáskannáról. (https://www.youtube.com/watch?v=MW3ToG83xTw) A tárgyak életpálya-modellje.
Volt cél, terv, akarat, motiváció. Mire odaértem, látom, hogy nem is biztos, hogy a birkákat kell visszaterelni a már igencsak legelt részre, hanem hát hadd teljesüljön be, amiért kicsalinkáztak. A fűtlenítés egy újabb magasfüvű zónában. (Igazából ők csak csemegézni indultak, semmi magasztos „-tlan” és „-tlen”.)
Tehát: köszi, hogy szóltatok, hogy ideje a kerítést odébb telepíteni – küldetés teljesítve. Először halasztani akartam persze, de látva, hogy eső segítséggel föld puhára ázott, kerítés mozdítható, hát mégis megcsináltam. Ez is milyen jó érzés.
Terület szépül, birkuszok elégedettnek tűnnek (mélán szemlélték a munkálatokat a kerítés átrakása körül), én meg voltam szerintem hirtelen, de puhán rugalmas és akarást bölcs-félén engedő.
Az eset pedig ezennel megörökítve.
Intim tornához van-e köze? Nem sok. Esetleg annyi, hogy jól érzés és mosoly. Amit kívánok odaátra is szétterjedni – szépséges csütörtökölést!