24/06/2025
Krízis: a szétesés vagy az újjászületés kapuja?
Sokan úgy gondolunk a krízisre, mint valami elkerülendő, ijesztő dologra. Egy olyan állapotra, ami csak fájdalmat hoz, ahol úgy tűnik, minden szétesik. És ez gyakran így is van – a megszokott eszközeink, kapaszkodóink ilyenkor csődöt mondanak. Nem tudunk úgy működni tovább, mint korábban. De mi van, ha ez nemcsak a vége valaminek, hanem a kezdete is lehet?
A pszichológiában létezik egy fogalom: poszttraumás növekedés (Post-Traumatic Growth). Ez azt jelenti, hogy valaki egy súlyos élethelyzet – például veszteség, trauma vagy krízis – után nemcsak helyreáll, hanem új felismerésekre jut, megerősödik, és az élete mélyebb, hitelesebb irányt vesz. Nem magától a traumától fejlődik, hanem az azzal való megküzdésen keresztül.
Zoli, így emlékezett vissza az indulásra:
________________________________________
„Amikor felvettem Zsolttal a kapcsolatot, már tartoztam a szüleimnek, a barátaimnak, és két személyi kölcsönt is felvettem a játékfüggőségem miatt. Három munkahelyen próbáltam egyszerre helytállni, hogy a tartozásaimat törleszteni tudjam. Teljesen szét voltam esve, hazudtam, ígérgettem mindenhol. A barátnőm, elköltözött, egyedül maradtam az albérletben. A szüleim azt mondták: szeretnek, de nem tudják tovább nézni, hogy tönkremegyek. Ezen a ponton kértem segítséget.
A közös munka során elfogadást és támogatást kaptam. Elkezdtem naplózni az érzéseimet – korábban meg sem tudtam fogalmazni, mi zajlik bennem. El tudtam kezdeni járni egy önsegítő csoportba, korábban ezzel kapcsolatban teljesen elutasító voltam. Zsolt csak finoman bátorított, hogy mit veszthetek ha élményeket szerzek egy csoporton, semmi sem kötelező. A csoporton végül sokat jelentett, hogy láttam: vannak, akik már előrébb járnak ezen az úton, és működik az életük. Itt kezdett bennem átalakulni valami: a játékot már nem megoldásként láttam az anyagi helyzetemre, hanem felismertem, hogy ez maga a probléma az anyagi nehézségeimre.
Volt sóvárgás, voltak kisebb megingásaim, újra kockáztatások is, de már nem voltam egyedül – és nem mélyült tovább, tudtam előre menni.
Mára összeállt egy olyan életritmus, amiben kiegyensúlyozott vagyok. Vannak olyan barátaim, kollégáim, akik bíznak bennem, és már nem kell hazudnom. Az életem már nem csak a munka, a tartozások és a játék körül forog. Újra sportolok, időt töltök másokkal, és foglalkozom az önismerettel is. Már tudom: semmi nem oldódik meg egy csapásra, ahogy régen hittem. Nem várok már a nagy nyereményre, ami megváltást hoz – de minden nap megteszem azokat a lépéseket, amikkel rendezem az életem, és elérem a céljaimat.
Nyugodtan kelek, és elégedetten fekszem. Nem kellett hazudnom ma sem.”
________________________________________
Zoli története jól példázza, mi történhet, ha a krízisben nem zárkózunk el, hanem segítséget kérünk. A krízis állapota lehet a kezdet is – valami új, szabadabb, emberibb élet felé.
Ha úgy érzed, most egy ilyen ponton vagy – akár érintettként, akár hozzátartozóként –, ne várj tovább. Ez lehet a fordulópont.
📩 Vedd fel velem a kapcsolatot, ha szeretnéd, hogy elkísérjelek ezen az úton.
🗓️ Foglalj időpontot egy első beszélgetésre: www.szabadabban.hu