23/01/2023
A masszázs története
A masszázs az emberiség gyógyító eljárásainak egyik legősibb módja. Betanult műveletek és speciális kézi fogások sorozata. Elnevezésének eredetét nem ismerjük pontosan, származhat a görög massein /dörzsölni, gyúrni/
a francia massage, a héber mases, az arab mass szavakból egyaránt. Fejlődése folyamatos volt a történelem során, kihatással voltak rá a
gyarapodó tapasztalatok, valamint az orvosi felfedezések.
A masszázs gyökereit kutatva, története a legrégibb időkig nyúlik vissza.
Ókor
Mivel sok betegségről nem lehetett tudni, hogy mi az oka, így a gyógyulást az istenek jóindula- tára bízták.
India i.e. 4000
Nemcsak az orvosi ismeretek voltak fejlettek, hanem híresek voltak a fürdőik, sportcsarnokaik, s mindezek mellé a masszázst is rendszeresen alkalmazták. Gyógyszereik három csoportba oszthatók: növényi eredetűek (gyümölcsök, virágok/, állati ere- detűek /méz, viasz, olajok/ és ásványokból nyert szerek/fémek, mészkő, drágakövek/. Rituális szertartások alkalmával illatos olajokkal kenték be a testet, majd utána megfürödtek a szentnek tartott Gangesz folyó vizében.
Egyiptom i.e. 3200
Fejlett volt az orvosi kultúra, az emberek egészséges életmódjához hozzátartozott a masz- százs és a testmozgás. A Nílus iszapjával masszíroztak és végeztek pakolásokat. Herodotosz Egyiptomot tartotta az Ókor legegészségesebb országának. 1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget. I.e. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi tapasztalatait írja le.
Kína i.e. 2700
Számos bizonyíték van arra, hogy a kínaiak már 3 ezer évvel ezelőtt ismer- ték és alkalmazták a masszázst. Az orvos papok kasztja már használta a vérkeringés és egyéb nedv keringések betegségeinek gyógyítására, de is- mert gyógymód volt az idegrendszeri megbetegedések serkentésére, vala- mint bizonyos működésbeli rendellenességek befolyásolására.
Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve, mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára.
Antik kor: Görög - Római kultúra
A masszázs kötelező volt a görög atlétikai versenyek előtt és után is, hogy az izmok fáradtságát leküzdje. Herodikoszt - aki híres orvos és tornász volt egy személyben - nevez- hetjük az orvosi masszázs megteremtőjének. Betegeinek torna és masszázs gyakorlatokat írt elő megerősödés céljából.
Hippokratesz folytatta elődje módszereit, írásai arról tanúskodnak, hogy ismerte a masszázs élet- tani hatásait is. Galenus görög származású római orvos, leírta a masszázs alapfogásait, megkülön- böztette az erős, mérsékelt és enyhe voltát. A római birodalom bukása és felosztása és az ennek következtében kialakult zűrzavaros helyzet a természettudományok hanyatlásához vezetett.
Mialatt Európa a hűbériség terhét nyögte, az arab világ fejlődésnek, virágzásnak indult. Nagy erővel láttak a tudományok és művészetek műveléséhez. Avicenna, a nagy arab orvos és tudós sok orvosi művével vált ismertté, hiszen Galenus tanait vitte tovább.
Alapvető munkájában az Orvosi Törvények c. könyvében összefoglalta az addigi összes orvostudományi ismereteket. Leírta az általa ismert masszázsfogásokat, valamint megemlíti a masszázs összekapcsolását a hidroterápiával.
Magyarország-középkor
A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is foglalkoztak. A kereszténység elterjedése után a papi gyógyítás vált uralkodóvá. A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be.
A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból, ami a gyógynövényeket illeti és ennek köszönhető, hogy a gyógyfüves gyógyítás hagyománya mindmáig fennmaradt.
Hazánkban Mátyás király (1443-1490) udvarában tűnik fel a masszázs, amelyet ún. „dögönyö- zők” végeztek különösebb végzettség nélkül. A török megszállás idején terjedt el a fürdőkultúra és vele együtt a masszázs gyakorlata is.
Európa 19. század
A 19. századi Európában ún. svéd korszak kezdődik. Henrich Ling (1776-1839) stock- holmi vívómester a masszázst egy tornarend- szerbe építette be és ezzel megvetette az alapjait a svéd tornának és masszázsnak.
Amit ma svédmasszázsnak nevezünk, azt Metzger amszterdami orvostól tudjuk, aki Ling tanítványa volt. 1867-ben megjelent könyve az alapja a mai klasszikus gyógymasszázsnak. A svéd masszázsiskolának számos angol, német, orosz, francia képviselője volt, így terjedhetett el a masszázs Európában, majd Amerikában is. Hoffa Németországban Ling módszerét továbbfejlesztette, tapasztala-
tai alapján leírta a masszázs helyi és távolhatásait. 1893-ban megírt „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az 5 alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés és rezegtetés.
A 19. század végén a berlini egyetemi klinikán megalapítják az első állami masszírozó iskolát. William Murell londoni klinikus is bevezette a masszázs oktatását, Gustav Zander pedig me- chanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna céljaira.
Európa 20. század
A 20. század első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett kialakultak a speciális masszázsfajták is. 1886-ban Gaskell bebizonyította a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezettségét. Jelentős változást jelentett Head-nak az a felismerése, hogy az emberi test szeg- mentekre, szelvényekre tagolódik. 1898-ban felfedezi, hogy a belső szervek megbetegedéseikor a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki (Head-zónák). Head és Mackenzie kutatásai felderítették a masszázs reflexes hatásait, s az azokban rejlő lehetőségeket.
Ezzel a klasszikus masszázs mellett új, speciális masszázsformák kialakítását tették lehetővé. Ezeket a masszázseljárásokat összefoglaló elnevezéssel „reflexzóna masszázs” néven írták le. Vog- ler 1928-ban kezdi a perioszteális kezelés néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1929-ben
Elisabeth Dicke német gyógytornász kidolgozta a kötőszöveti masszázs elméleti és speciális technikáját. Napjainkban a masszázs elmélete és gyakorlata mindig fejlődik, de alapjait megtartja.
Az eredeti klasszikus svédmasszázs talcummal történik, ami a zsírkő nevű ásvány őrleménye / higroszkópos púder/, amely lehetővé teszi az iz- mok alapos átdolgozását, kiemelését. A bőr által kiválasztott anyagokat megköti, a bőrt nem inger- li, sőt simává teszi, de éppen a higroszkópos tulajdonsága miatt ki is szárítja. Napjainkban egyre jobban elterjedő vivőanyag a krém, illetve az olaj.
Az illatos olajok és gyanták a föníciai ke- reskedők révén jutottak el Keletről az Arab-félszigetre, onnan a mediterrán területeken fekvő ókori görög és római birodalomba, ahol azokat nem csak koz- metikumként, hanem gyógyítási céllal is használták. Jó néhány régészeti lelet és feljegyzés igazolja, hogy ezeket az anya- gokat az ősi civilizációkban - India, Kína, Egyiptom - már évezredekkel ezelőtt is használták, kozmetikai és vallási célokra - testápolásra - illatosításra, gyógyításra, járványok tovaterjedésének megállítására vagy akár a halottak bebalzsamozására - egyaránt. 4–5 ezer évvel ezelőtt az illóolajos növényeknek nem csupán a kivona- tait használták, hanem a desztillátumát - azaz az illóolaját/illé- kony anyagokban gazdag részét - is, hiszen ugyanitt parfümök tárolására használt edényeket is találtak.
Mindezek fontos bizonyítékai annak, hogy az illóolajos nö- vényekből 5000 évvel ezelőtt már állítottak elő illóolaj jellegű anyagokat, és parfümöt is készítettek. A fejlődő technikának köszönhetően ma már számos fajtáját használhatjuk a különböző masszázsfajtáknál. A természet adta gyógyhatásuk
A masszázs eljárásokat két különálló vonal fémjelzi, az európai és az ázsiai stílus. · európai stílus /svédmasszázs, szegment, reflexzóna, kötőszöveti, csonthártya/
· keleti irányzatok /yumeihó, shiatsu, ayurvedikus, thai, ma-uri/ már az első alkalommal kellemes érzést, hatást nyújt, mivel a hatóanyagok orron és a bőrön át azonnal éreztetik hatásukat. Íme néhány példa: a levendula: görcsoldó, gyulladáscsökkentő, immunrendszer erősítő, aloe vera: bőrnyugtató, sejtregeneráló, körömvirág: nyugtató hatású, méz: méregtelenítő, bőrtápláló, citrom, rózsa: nyugtató hatású.
Ezzel ellentétben az orvosi gyógymasszázs alapos szaktudást igényel, mivel orvosi javallatra kúraszerűen alkalmazzuk. A gyógymasszőrnek alapos elméleti és gyakorlati tudással kell rendel- keznie a hatásos kezelés érdekében. A masszázs először fájdalmas, kimondottan kellemetlen, majd fokozatosan jutunk el a célzott terület fizikai és neurohormonális javulásához.
A masszázs során tartós fájdalom esetén a központi idegrendszerben fájdalomcsillapító anyagok szabadulnak fel, melyek hatására az eredeti fájdalom csillapodik, majd idővel megszűnik. A hatása hosszabban tart, ezért részesítik előnyben a fájdalom ellenére is az alternatív masszázs- fajtákkal szemben.
Salus aegroti suprema lex esto - A beteg érdeke a legfőbb törvény
