Lukács Adrienn

06/05/2026

100%-ban szezonális mindfulness gyakorlat 🤩

Csak ennyi kell hozzá:
- pár szem friss eper 🍓
- 5-10 percnyi idő

Ülj le az eperrel - döntsd el, hogy pár percre csak ide figyelsz

Csak nézd meg, amíg a tányéron van - színek, forma, hogy esik rá a fény….

Válassz ki egy szemet és vedd a kezedbe - érzheted a súlyát, a tapintását, a hőmérsékletét…

Emeled közelebb és így is nézd meg alaposan - mi mindent veszel észre rajta?

Emeld a füledhez - hátha van hanjga pl annak, aholgy az ujjaiddal simítod….

Szagold meg - talán jönnek emlékek, gondolatok is ezzel…

Harappj bele és tartsd a szádban - mit figyelsz meg így

Kezd el rágni

Majd pedig nyeld le és amennyire lehet, kövesd az útját nyelés közben

Ha jólesik, csukd be a szemed és figyeld meg, mi@maradt a szában - utóíz, illat…

És ismételd meg ezt a többi eperrel is…. 🍓

Milyen tapasztalat volt így epret enni? 👇🏻

29/04/2026

Életem több fontos eseménye is lovakhoz kötődik, a napokban pedig egy új elemmel is bővült a sor

Két szuper mindfulness-tanár kollégámnak -Hódi Edit Intró - Mindfulness és pszichiátria és Csilla Hollósi - nak köszönhetően.

Ló-asszisztált mindfulness workshopot tartottak nekünk.

Önismeret, kapcsolódás, határok, érzékelés - ebben tartott tükröt Pitypang, Zara, Leila, Momó és Betyár lovak.

Hamarosan 3 napos elvonulást tartanak felnőtt nőknek - még lehet csatlakozni.

Ha nem tudsz lovagolni, nem gond, mert nem erről szól a program.

Link a kommentben vagy írj rám és összekötlek velük, ha érdekel a program!

Egy pillanat a hétvégi lóasszisztált mindfulness workshopunkról, melyet egy mindfulnesstanári találkozó keretében tartottunk Horváth-Hollósi Csillával. Nem a leghatékonyabb marketingfotó talán. De szeretem, mert megmutatja, hogyan dolgozunk: a lovak saját döntéseik, szándékaik szerint vesznek részt a folyamatban - az idő nagy részében még egy kötőfék sincs rajtuk. Látszik, ahogy Pitypang (és Leila is) minden kényszer nélkül, kedves kíváncsisággal, de teret hagyva figyel Horváth-Hollósi Csilla-ra és a résztvevőre. Ha te is kipróbálnád, milyen ebben a támogató jelenlétben mindfulnesst gyakorolni, tarts velünk programjainkon - legközelebb május 15-17 között női táborunkban 🐎 Link kommentben.

22/04/2026

A -on voltam,
ahol a Magyar Coach Szövetség workshopján coachként dolgoztam.

A téma: karrier és a kiégés

A koncepció egyszerű, mégis erős volt: nem beszélgettünk a coachingról, inkább megtapasztaljuk.

Így a coach kollégáimmal mindannyian egy-egy résztvevővel indultunk el egy kb. 30 perces sétára a Millenárison.

Az én beszélgetőtársam egy olyan hölgy volt, aki a kiégés szélén áll.
Túlterhelt, elégedetlen a helyzetével, karrierváltáson gondolkodik, miközben egyedül neveli a gyermekét.

Nem csak az a kérdése, hogy merre lépjen, hanem az is, hogy megengedheti-e egyáltalán.

És mi történt 30 perc alatt?

Elmesélte, miben van.
Megfogalmazta a legnagyobb kihívását.

Ránéztünk, mi történik vele a mindennapokban és hogyan éli ezt meg belül.

Ami kirajzolódott:

😵‍💫sokat dolgozik, folyamatosan fáradt
😵‍💫 úgy érzi, szétcsúszik a napja
😵‍💫 azt gondolja, „időmenedzsmentben kellene fejlődnie”,

de közben azt is, hogy erre képtelen, mert későn fekvő, későn kelő típus

Innen indultunk. Aztán….

🤩Beszéltünk az alvás szerepéről.
🤩Arról, hogyan próbáljuk néha a késői fennmaradással „visszaszerezni” a szabadidőnket.
🤩És arról, hogy mitől érezhetné újra azt: ura a saját idejének.

Aztán visszanyúltunk egy korábbi tapasztalatához.
Egy olyan időszakhoz, amikor ezt már megélte.

❗️És itt történt a fordulat:

rájött, hogy a váltás iránya már többször felmerült benne, csak eddig mindig lebeszélte magát róla.

Most viszont nem söpörte félre.
Azt mondta: ezzel fog dolgozni és ebben kéri majd a támogatásomat is.

Szóval… mire elég 30 perc?

Arra, hogy nézőpontot válts és kilépj a megrekedt állapotból.

Arra, hogy egy problémából elindulj egy lehetséges megoldás felé.

Sokszor nem az idő hiányzik, hanem a fókusz és a kapcsolódás.

A tér, amiben nem agyalsz és töprengsz, hanem tudatosítod azt, mi történik valójában benned:

A gondolatok mellett érzelmek, félelmek, hiedelemek, testi érzetek….

A beszélgetés végén ezt mondta:

„Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt el lehet jutni egy problémától egy lehetséges megoldásig valakivel, akit nem is ismerek.”

Izgalmas tapasztalat…. ;)

Te mire használnál fel 30 percet egy segítő szakemberrel?

11/04/2026

Még van időd átgondolni…

Sok dolog mozgat minket mostanában, ezek többsége valamilyen érzelem 👇🏻

Főleg félelem,
harag,
csalódottság,
düh,
frusztráció,
tehetetlenség,
elvakultság,
kiszolgáltatottság,
bosszúvágy,
kiábrándultság,
hitetlenség,
reményvesztettség,
lázadás …

Ritkábban hit,
bizalom,
remény…

Amennyi erőt és lendületet adhatnak ezek az érzelmek,

épp annyira le is béníthatnak.

Állj meg egy percre és vedd észre, ha ez történik benned!

Az érzelmek múlékony dolgok…

Vedd észre őket.

Fogadd el, hogy ezt érzed most….

De ne add át nekik az irányítást az életed felett.

Legyen a tiéd a választás!

05/04/2026

“Stresszes vagyok, szorongok.
Kipróbáltam már mindent, a meditációt is,

de nem működik, mert nem tudok megnyugodni tőle.
És ez csak még jobban kiborít.”

A napokban több helyen is hallom, olvasom:

Miért lehet ez?

A meditáció nem egy eszköz arra, hogy gyorsan megnyugtasd magad.

Abban támogat, hogy kapcsolatba kerülj azzal, ami éppen van.

Ha ez feszültség, idegesség vagy belső nyomás, akkor azzal.

Ezért lehet hatékony első lépésként a testbe való visszatérés👇🏻

a grounding, vagyis földelés.

❗️És amikor ez már megvan,
a meditáció és a megnyugvás is elérhetőbbé válik.

A mindfulness és a meditáció nem abban segít, hogy eltűnjön, ami nehéz,
hanem abban, hogy máshogy tudj viszonyulni hozzá.

Hogy egy kicsit hátrébb lépj,
és ne sodorjon el annyira.

Hogy észrevedd az automatizmusokat,
és legyen választásod abban, hogyan dönts és cselekedj.

És ebből születik meg a nyugalom.

Nem azonnal, de egyre stabilabban.

Ha szeretnél a groundinghoz néhány kapaszkodót,

kommenteld ide, hogy FÖLD

és elküldöm neked a gyakorlatokat.👇🏻👇🏻👇🏻

31/03/2026

Jól lenni, jobban lenni… ezzel telt a márciusom.

Február végén egy nehéz fejezet lezárult az életemben, és úgy döntöttem, a márciust arra szánom, hogy felfedezzem:

hogy vagyok és mire van szükségem.

Ehhez az is hozzátartozott, hogy a különféle felületeken a komolyabb tartalomgyártást felfüggesztettem,

és helyette azokat támogattam, akikkel közvetlenül együtt dolgoztam:

🫶🏻egyéni coachingban
🧘🏻‍♀️egyéni mindfulness folyamatban
🧘🏻‍♀️🧘🏻‍♀️csoportos mindfulness tréningen

… illetve a legközelebbi kapcsolataimat, és persze önmagam.

Olyan időszakot élünk, amikor mintha a külvilág naponta össze akarna omlani.

A félelem, szorongás, aggódás, düh… (sajnos) mindennapi tapasztalat.

Az eddig stabilnak hitt külső kapaszkodók rendre meginognak…

… és mégis: ott lehet a remény minden napban, az apróságokban,

ha egy kicsit is hajlandóak vagyunk kíváncsiak lenni.

Ez persze sokszor erőfeszítés, és nem is megy mindig könnyen.

De számomra mostanra egyértelművé vált, hogy ez az, ami megtarthat.

A belső kapaszkodók jelenthetnek támaszt, amikor a külvilágiak porrá válnak.

Ezt tanulom folyamatosan és ebben segítek másoknak is.

Pár apróság a márciusból:

2 – Séta közben mindig találok valami apróságot
3 – Eljött az első tavaszi záporok és a dupla szivárványok ideje
4 – Ritka találkozások – a vállalkozói lét magányát enyhítettük shofka_style Zsófival
5 – A havi kedvenc olvasmányom Al Ghaoui Hesnától a Félj bátra, amit dedikált is nekem
6 – Sok év kihagyás után újrakezdtem a nordic walkingot – a tavaszi erdő tökéletes terep ehhez
7 – Az intuíció témájával foglalkozom mostanában, és egyik nap összefutottam Pattermann Kingaval, a kedvenc, intuícióról szóló könyvem szerzőjével
8 – Lezárult egy 8 hetes mindfulness csoportom – a résztvevők készítették ezt a szófelhőt
9 – Illatokat vadászom – itt éppen a Budai Arborétumban

Te mit viszel magaddal ebből a hónapból?👇🏻👇🏻👇🏻

01/03/2026

Sokan úgy tartják, hogy a február a leghosszabbnak és legreménytelenebbnek tűnő hónap az évben

Vágyunk a tél végére, a világosra, a tavasz színeire, arra, hogy beinduljon az élet.

Vagyis, hogy tapasztaljuk, van világosság a hosszú sötétség után és van remény arra, hogy…

… ezt a mondatot mindenki máshogy fejezné be.

Te hogyan?

Nálam a február a hirtelen fordulatok hónapja volt: több komoly döntést kérő helyzettel, amiben sokszor csak kapkodtam a fejem…

Tetszett vagy sem, ez a hónap szokatlanul gyorsan és intenzíven telt.

Egyenesen azon kaptam magam, hogy küzdök ez ellen, mert mint egy rendes mackó, szívem szerint a téli álmomat aludnám még mindig és semmi kedvem ahhoz, hogy az élet elinduljon!!

Hiszen még nincs itt az idő, még nem állok készen…

Csak az a gond, hogy az élet erről mást gondolt 😵‍💫🤨😂

És hogy ennek, a mondjuk szépen, véleménykülönbségnek mi lett a kifutása?

Elkezdtem tudatosan keresni azokat az apró dolgokat a mindennapokban, amik színekkel tölthetik meg a 🩶 szürkén kavargó helyzeteket,

Olyan dolgokat, amikben meg tudok pihenni, kellemesek és töltenek.

Azért, hogy legyen nyugvópontom és menedékem, amibe a kellemetlenből vissza lehet kicsit húzódni, mielőtt újra kiteszem magam a csapongó februári szeleknek.

Küzdök ám azért… csak kevesebbet. Mert a nehézség nem múlik el, ha küzdök azért, hogy ne legyen, sőt inkább csak sokasodik…

Ezekből a színekből hoztam egy válogatást, úton a télből a tavaszba…

❤️ Vámos Miklós Apák könyve c. családregényét olvasom

💛 az első tavaszi virágok a Gellért-hegy oldalában

🤍🖤 a mindfulness tanfolyami csoportomnak készített új munkafüzet

💙 az óriási ⏸️ szünet jel azon az AI generált rajzon, amit a ChatGPT rólam készített a meglévő tudása alapján

💚 az első idei medvehagyma pesto

🩷🧡 Anyukám szülinapi csokra

Neked mit hozott a február?👇🏻

15/02/2026

A te belső támogatód mit mondana most neked?

Mentsd ele ezt a posztot magadnak vagy

Oszd meg azzal, akinek most jól jönne a támogatás…🙏🏻

13/02/2026

A kritikusság természetes: egy automatizmus, amit kikapcsopni nem lehet.

Sőt, sok esetben hasznos is, de csak egy pontig…

Arra van lehetőség, hogy észrevedd és lehalkítsd, ha azt látod, átveszi a hatalmat feletted.

Te milyen üzenetet halkítanál le a belső kritikusodtól?

09/02/2026

Csend.

Nincs wifi, nincs térerő, nincs beszélgetés.
Csak te, a gondolataid és az érzelmeid.

Mi történik ilyenkor?
Félelem, szorongás, ellenállás…

Vagy valami egészen más?

Erről szól ez a poszt.
És arról is, mi történik akkor, amikor nem elmenekülünk a csend elől, hanem benne maradunk.

02/02/2026

Egy csendes, de annál gazdagabb hónap volt ez.

Megkésve mesélek, de ennek is oka van. 👇🏻

☃️ A hó körül forgott ez a hónap: szó szerint keretbe foglalta a januárt, de szerintem nem csak nálam. 

Ez az utóbbi években egyre ritkábban látott tünemény kihozta belőlem az óvodást.

Amikor csak lehetett, tapogattam, fotóztam, gázoltam benne, és örömmel néztem, ahogy mások is hasonlóan tesznek…

😮‍💨Sokat pihentem, töltődtem, de jutott idő 2025 zárására is. Minden januárban archiválom az előző évet: fotókat, belépőjegyeket és egyéb személyes apróságokat ragasztok az albumomba, amit a születésem évétől kezdve vezetek.

⚖️És jutott idő a tervezésre is, de nem „üzleti” módon. Dávid Adél Balance évtervező workshopján néztem rá arra, mi volt eddig, és mit szeretnék ebben az évben tovább vinni, gyarapítani a munkában és a magánéletemben egyaránt.

✏️Az elmúlt időszakban egyre mélyebben kezdtem foglalkozni az írással, elsősorban annak terápiás irányával. A Magyar Íróképző 2 napos írókurzusán Murinai Angéla írónő vezetett be minket a naplózás, a memoár, a családregény és a traumaírás alapjaiba. Rengeteg ötletem van, kíváncsian várom, milyen irányok rajzolódnak ki a következő időszakban.

🧘🏻‍♀️A mindfulness-gyakorlás is velem volt. Sokszor a legváratlanabb helyeken botlottam bele, például egy ajándékba kapott panettone csomagolásában.

Azért is öröm ez nekem, mert a tudatos jelenlét nem arról szól, hogy hány órát tudok meditációval tölteni, hanem a hétköznapi pillanatokról, mint amikor nagyobb figyelemmel eszem meg a sütit, vagy észreveszem, hogy elfáradtam, és önmagam hajszolása helyett megpihenek, esetleg nemet mondok a csapongó gondolatoknak… 

💡Vagyis amikor ki tudok lépni az automatizmusaimból, az agyalásból, és ott tudok lenni, ahol az életem történik: a jelen pillanatban.

🙌🏻A hónapot pedig az 5 napos mindfulness csend elvonuláson zártam Kerekerdőn. Sokan szokták kérdezni, mit csinálunk 5 napig, úgy, hogy nem beszélünk egymással egy szót sem. Nehéz is erről mit mondani – tapasztalni kell inkább.

Ez a mindfulness lényege is.
Az utolsó órákban pedig a hó ismét hullani kezdett, így keretezte be a januáromat.

Te mit viszel el magaddal 2026 első hónapjából?👇🏻