01/03/2026
Sokan úgy tartják, hogy a február a leghosszabbnak és legreménytelenebbnek tűnő hónap az évben
Vágyunk a tél végére, a világosra, a tavasz színeire, arra, hogy beinduljon az élet.
Vagyis, hogy tapasztaljuk, van világosság a hosszú sötétség után és van remény arra, hogy…
… ezt a mondatot mindenki máshogy fejezné be.
Te hogyan?
Nálam a február a hirtelen fordulatok hónapja volt: több komoly döntést kérő helyzettel, amiben sokszor csak kapkodtam a fejem…
Tetszett vagy sem, ez a hónap szokatlanul gyorsan és intenzíven telt.
Egyenesen azon kaptam magam, hogy küzdök ez ellen, mert mint egy rendes mackó, szívem szerint a téli álmomat aludnám még mindig és semmi kedvem ahhoz, hogy az élet elinduljon!!
Hiszen még nincs itt az idő, még nem állok készen…
Csak az a gond, hogy az élet erről mást gondolt 😵💫🤨😂
És hogy ennek, a mondjuk szépen, véleménykülönbségnek mi lett a kifutása?
Elkezdtem tudatosan keresni azokat az apró dolgokat a mindennapokban, amik színekkel tölthetik meg a 🩶 szürkén kavargó helyzeteket,
Olyan dolgokat, amikben meg tudok pihenni, kellemesek és töltenek.
Azért, hogy legyen nyugvópontom és menedékem, amibe a kellemetlenből vissza lehet kicsit húzódni, mielőtt újra kiteszem magam a csapongó februári szeleknek.
Küzdök ám azért… csak kevesebbet. Mert a nehézség nem múlik el, ha küzdök azért, hogy ne legyen, sőt inkább csak sokasodik…
Ezekből a színekből hoztam egy válogatást, úton a télből a tavaszba…
❤️ Vámos Miklós Apák könyve c. családregényét olvasom
💛 az első tavaszi virágok a Gellért-hegy oldalában
🤍🖤 a mindfulness tanfolyami csoportomnak készített új munkafüzet
💙 az óriási ⏸️ szünet jel azon az AI generált rajzon, amit a ChatGPT rólam készített a meglévő tudása alapján
💚 az első idei medvehagyma pesto
🩷🧡 Anyukám szülinapi csokra
Neked mit hozott a február?👇🏻