N. Deák Martina • KonMari rendmentor és Önismereti csoportvezető

N. Deák Martina • KonMari rendmentor és Önismereti csoportvezető A rend nem a szekrényben kezdődik, hanem benned.

🌪️Lépj a káoszból az életedbe!✨ Üdv az oldalamon! 👋

N. Ki vagy te a káoszod nélkül?

Kísérlek a fizikai-, érzelmi- és mentális káoszból kivezető úton, a vágyott életed felé – hogy a káosz ne identitás legyen, hanem jelzés, és visszatérj önmagadhoz. Deák Martina vagyok, Magyarország egyetlen Mester fokozatú KonMari® rendmentora és Integrál önismereti csoportvezető. Egyéneket és csoportokat kísérek olyan önismereti úton, amely segít közelebb kerülni önmagukhoz, felszínre hozni a rej

tett szükségleteket és feloldani a régi mintákat. Pszichopedagógus terapeutaként kezdtem, önismereti utamat 20 éve járom. A külső rendteremtéshez a KonMari® japán módszer tudatos otthonrendezését, a belső rendteremtéshez pedig integratív, traumainformált, testorientált önismereti eszközöket használok. Megközelítésem középpontjában a Belső Gyermek áll — nem mint „valami, amit meg kell javítani”, hanem mint a gyógyulás tere, valamint az öröm, a kreativitás és az érzelmi szabadság forrása. Hiszek abban, hogy a külső és belső rend elválaszthatatlan egységet képez. A káosz megjelenhet a fizikai, érzelmi és mentális tereidben is, amely kihat az identitásodra és az életvezetésedre.

Átütő és maradandó változás akkor történik az életedben, ha megérted ezek összefüggéseit, és van bátorságod a különböző életterületek “rendetlenségeinek” mélyére nézni. Célom, hogy megismerjem az egyedülálló történetedet, amely formált téged és befolyásolja hogyan viszonyulsz a világhoz. Elfogadással kísérlek a káoszból kivezető úton, hogy azt az életet élhesd, amire régóta vágysz. Te vagy az ideális éned és életed megálmodója, én pedig melletted vagyok ebben a folyamatban. Ha kell lágy szeretettel, ha kell határozott kérdésekkel, vagy könnyed humorral túllendülve az akadályokon. Erre keressük a választ együtt, ha velem tartasz.


⬇️ MIVEL FORDULHATSZ HOZZÁM? ⬇️

HA...

📌 tartós káoszban élsz, ami megnyilvánul a fizikai, mentális, érzelmi tereidben;
📌 úgy érzed, az élet(ter)ed beszűkült és nem kapsz levegőt;
📌 zavaros merre tart az életed és keresed a tiszta irányt;
📌 nincs kedved elkezdeni a káosz felszámolását, mert az egy végeláthatatlan szélmalomharcnak tűnik;
📌 túl sok befejezetlen ügy, elintézetlen feladat vesz körbe, állandóan halogatsz;
📌 képtelen vagy fókuszálni és dolgokat elengedni;
.. és már nem is tudod igazán, hogy ki vagy te a káoszod nélkül.


✅ Mind az egyéni folyamatok, mind a csoportos rendteremtő és önismereti programok során virtuális helyet teremtünk a téged éltető erőforrásoknak: a tartalmasabb emberi kapcsolatoknak, minőségi (én)időnek, szakmai kiteljesedésnek, lelki harmóniának, önmegvalósításnak. Mindannak, ami örömet okoz az otthonodban és az életedben egyaránt. Leveted azokat a fizikai, érzelmi és mentális terheket, amelyek már nem szolgálnak téged és helyet teremtünk az újnak.

⬇️ ⬇️ ⬇️

FOGLALJ DÍJMENTES ONLINE KONZULTÁCIÓT, ÉS FEDEZD FEL HOGYAN TUDUNK EGYÜTTMŰKÖDNI:

💌 https://www.rendmentor.hu/kapcsolat

. . . . . . . . . . . . . .

💜 SZEMÉLYES UTAM 💜

Az önismereti úton kisgyermekként indultam el, és a húszas éveim elejéig meghatározó identitásom a "szülei által elhagyott gyermek" volt, akit millió kérdés feszített. Azért, hogy megtaláljam a válaszokat és hiteles segítő szakemberré válhassak, egyéni terápiába kezdtem járni. Azért, hogy nyitottabb legyen az elmém, elkezdtem utazni és megismerni különböző kulturális és spirituális világokat. Pszichopedagógus terapeutaként és tanárként diplomáztam, majd kanyargós utat jártam be, de mindvégig elkísért egy szenvedélyem. Bármit csináltam, bárhová mentem, bármit tanultam - egy dolog érdekelt igazán: az emberi történetek. A szakmai látóköröm bővítéséért és önmagam felfedezéséért rengeteg egyéni és csoportos terápián, tréningen vettem részt. Örömmel jártam-keltem a pszichodráma, szomatodráma, családállítás, bodywork, integrál pszichológia és különböző művészetterápiák világaiban. Jó barátom lett a jóga és meditáció is. Az elmúlt 20 évben nagyon fontos volt számomra a saját történetemhez fűződő negatív narratíváim átírása és a velem történtek erőforrássá alakítása, amelynek köszönhetően szenvedéllyel és biztonsággal tudlak kísérni a káoszból kivezető úton.
. . . . . . . . . . . . . .

👩‍🎓 TANULMÁNYOK 👩‍🎓

2003 - 2007 || ELTE BGGYK | Pszichopedagógus terapeuta - Tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanár

2007 - 2010 || Donáth Attila | Playback improvizációs színházi képzés | Önismereti sajátélmény - Színész - Játékmester

2018 - 2019 || Werk Akadémia | Enteriőrstylist és lakberendező

2019 - 2020 || Official KonMari® Consultant Certification Course - Los Angeles | KonMari® tanácsadó

2023 - 2024 || Kun Szilvi - Integrál csoportvezető képzés | Integrál csoportvezető

2024. || Official KonMari® Certification | KonMari® Master Level

2025. || Kun Szilvi - Terápiás- és tiszta kommunikáció segítőknek

2025 - || dr. Máté Gábor & Sat Dharam Kaur - Compassionate Inquiry® Professional Training | Együttérző Feltárás® képzés folyamatban


🎯 SZAKMAI TAPASZTALAT 🎯

2007 - 2010 || Pszichopedagógus terapeuta

2010 - 2023 || Alkalmazott színházterápia | M1M Akciócsoport Társulata

2019 - || KonMari® rendmentor és Önismereti csoportvezető

2000+ óra egyéni rendteremtő és önismereti folyamatvezetés
500+ óra csoportos rendteremtő és önismereti program csoportvezetés

TI KÉRDEZTÉTEK: "Miért van az, hogy nem teszek semmit, pedig nyomaszt?""Elméletben tudom, mit kellene… de miért nem való...
15/05/2026

TI KÉRDEZTÉTEK: "Miért van az, hogy nem teszek semmit, pedig nyomaszt?"

"Elméletben tudom, mit kellene… de miért nem valósítom meg?"
"Honnan nyerjek erőt a rendrakáshoz?"

Ezeket a kérdéseket nagyon gyakran kapom meg. És a legtöbben ilyenkor magukat kezdik hibáztatni: "lusta vagyok", "gyenge vagyok", "nincs kitartásom".

☝️ Pedig legtöbbször nem erről van szó!
👉 A "nem csinálom meg" mögött gyakran nem akaratgyengeség van, hanem túlélő üzemmód.

Amikor a tested és az idegrendszered túlterhelt, akkor nem a rendrakás lesz a következő lépés. Éppen azon fogsz spórolni! Energiát, figyelmet, döntéseket. Ilyenkor a halogatás nem rossz szokás, hanem egy belső fék: "most nincs több kapacitásom".

❣️ Aztán jön a szégyen, ami az egészet berántja. Mert ha nyomaszt a káosz, de közben nem nyúlsz hozzá, akkor könnyű elhinni, hogy veled van a baj. A szégyen viszont nem motivál, hanem lefagyaszt. És minél több a szégyen, annál nagyobbnak látszik a feladat.

🔍 A "Miért torpanok meg?" mögött nagyon gyakran ezek vannak:

- túl nagyra nőtt a feladathalmaz
- félelem a kudarctól, a szigorú belső kritikus
- érzelmi és időbeli túlterheltség

✅ Ilyenkor az első lépés nem az, hogy megnézel még több "tuti rendrakós tippek" videót. Helyette térképezd fel, hogy mi van a megtorpanásod hátterében? Hogyan tudsz ennek figyelmet adni? Hogyan tudsz magaddal elfogadóbb és együttérzőbb lenni?

A megnőtt feladathalmazt lépésekre bonthatod; a belső kritikusnak megtaníthatod, hogy a kudarc helyett tanulási folyamatot lásson; az érzelmi és időbeli túlterheltséget pedig határhúzással csökkentheted.


📷pexels

A belső rended megteremtése arról is szól, hogy végre kimondhatóvá válik, ami eddig csak nyomasztott.A változás sokszor ...
13/05/2026

A belső rended megteremtése arról is szól, hogy végre kimondhatóvá válik, ami eddig csak nyomasztott.

A változás sokszor úgy indul, hogy szembenézel a jelennel, a múlttal, az érzéseiddel, és közben egyszer csak elkezd összeállni a kép, mint egy puzzle. És amikor tisztán látod ezt a képet, akkor van lehetőséged mást választani. 🧩✨

Sokszor ott csúszik el a rendteremtés (és úgy általában a változás), hogy a keret szótól egyből összeugrik a gyomrunk. M...
11/05/2026

Sokszor ott csúszik el a rendteremtés (és úgy általában a változás), hogy a keret szótól egyből összeugrik a gyomrunk. Mintha a keret automatikusan azt jelentené: szabályok, elvárások, szorítás, kontroll, beszűkülés.

☝️ És ez nem véletlen. A keretekhez való viszonyunk gyerekként belénk íródik. Nem csak az számít, volt-e határ, hanem az is, hogy milyen volt.

Volt-e benne szeretet? Rugalmasság? Magyarázat? Kapcsolódás? Vagy csak az volt, hogy "mert csak", "mert én azt mondtam", "ne csináld", "ne beszélj", "ne érezz"?

👉 Ha gyerekként azt tanultad, hogy a határ egyenlő azzal, hogy nem fejezheted ki önmagad, akkor felnőttként érthető, ha a keret ellen lázadsz. És ez a lázadás néha egészen hétköznapi formát ölt: rendetlenség, halogatás, önszabotázs.

Nem azért, mert nem érdekel, hogy egy rendezettebb életben és otthonban élj. Hanem mert a tested valahol azt mondja: "ha keret van, én megszűnök."

❣️ Ilyenkor a belső hiedelem nagyon egyszerű: a keret nyomasztó és fojtogató. És ha ezt hiszed, akkor logikus, hogy a rend gondolatát is könnyen nyomasztónak éled meg. A rend ugyanis keret: ritmus, helyek, szabályok, következetesség. És ha a keretről rossz emléked van, akkor a rend is gyanús lesz.

Pedig a jól kialakított, személyre szabott keret nem elvesz, hanem megtart. Hordozó és tápláló. Olyan, amiben nem összehúzódsz, hanem tágulsz. És amikor biztonság van, a változás nem erőlködésből indul, hanem belső tengelyből.

🔍 De van a keret témának egy másik oldala is, amit érdemes látni. Van, aki nem lázad a keretek ellen, sőt, csak abban hisz. Mert gyerekként pont az hiányzott: nem volt ritmus, következetesség, kiszámíthatóság. Minden random volt, gyorsan változott, és a biztonság nem volt alapélmény.

👉 Ilyenkor felnőttként könnyen kialakul a túlkeretezés: túl sok szabály, túl sok kontroll, túl sok "így kell", túl sok kényszeres rend. Nem azért, mert "rendmániás" vagy, hanem mert a keret lett az egyetlen kapaszkodód, ami biztonságot adott. Ez is keret- és határprobléma, csak a másik irányból.

A rendteremtésben ezért én mindig azt figyelem: a keret nálad szabadságot adhat… vagy védekezésként van jelen?

Ha lázadsz ellene, lehet, hogy egy régi "nem lehetek önmagam" emlék él benned. Ha görcsösen ragaszkodsz hozzá, lehet, hogy egy régi "különben szétesik minden" félelem van benned.

✅ Egy kérdés, ami segít eligazodni:
Amikor a keretre gondolsz (rendre, ritmusra, szabályokra), a tested inkább megfeszül… vagy inkább megnyugszik?

A célunk a keret nélküli élet és a vasfegyelem szélsőségei helyett kialakítani a te ideális rendedet. Azt a keretet megtalálni, amiben van élet. Van benne levegő, játék, jelenlét. Amiben te is benne vagy.


📷galahpress

TI KÉRDEZTÉTEK: "Hol kezdjem? Teljes a káosz!" "Mi az ELSŐ lépés?" "Hogy és hol kezdjem, hogy tartós eredményt érjek el?...
08/05/2026

TI KÉRDEZTÉTEK: "Hol kezdjem? Teljes a káosz!"

"Mi az ELSŐ lépés?" "Hogy és hol kezdjem, hogy tartós eredményt érjek el?"

Ezeket a kérdéseket rengetegszer hozzátok, és nagyon értem miért. A teljes káosz élménye nem csak annyi, hogy sok a cucc kívül és sok az érzés belül. Az agyad nem lát kapaszkodót, csak egy óriási, egybegyűlt feladathalmazt.

☝️ Ilyenkor nem az a gond, hogy nem vagy elég ügyes.
👉 Az a nehéz, hogy nincs kiindulópontod. És egy kiindulópont nélkül a legjobb tipp is csak további zaj az idegrendszerednek.

Én két nagyon konkrét eszközzel szoktam kezdeni, mert ez segít visszahozni a fókuszt a fejedből a valóságba.

1) Káosztérkép: szembenézés ítélet nélkül

Vedd végig az életterületeidet, és adj mindegyikre egy százalékot: hol tartasz most? Tér/otthon, naptár/idő, kapcsolatok, munka/karrier, pénz, test/egészség, érzelmi élet, nemes célok/spiritualitás.
Nem azért, hogy osztályozd magad. Hanem hogy lásd: hol a legnagyobb terhelés, és hol van már most is erő.

❣️ Sokaknak már ez is nehéz. Mert a káosz mögött gyakran szégyen van. És a szégyen azt suttogja: ne nézz oda. Pedig a változás ott kezdődik, amikor először csak ránézel ítélet nélkül, és azt mondod: oké, itt tartok.

2) Ideális élet-tér vízió: iránytű a tippek helyett

A másik oldal pedig az, hogy hova szeretnél eljutni. Sokszor ez a nehezebb. Mert van, aki évek óta nem kérdezte meg magától, hogy mire vágyik. Csak túlél, alkalmazkodik, működik.

Képzeld el nagyon konkrétan:
Milyen lenne egy átlagos napod, ha könnyebb lenne az életed? Mit látnál magad körül? Mire lenne időd? Mit nem kéne cipelned? Mi lenne más a lelkedben és a testedben?

🔍 A "Hol kezdjem?" kérdés mögött sokszor valójában ezek vannak:
"Jogom van egyáltalán változtatni?"
"Szabad nekem könnyebbet?"
"Mi van, ha belebukom?"

✅ Az ELSŐ lépés, ami tényleg működik: NE az otthonoddal kezdd.
Kezdd azzal, hogy feltérképezed ezt a két pontot: hol vagyok most (káosztérkép), és hova tartok (ideális élet-tér vízió).

Amikor ez megvan, akkor a káosz már nem egy fal, hanem egy út eleje. És máris lesz következő lépés.


📷pexels

Van, amikor nem “tippek” kellenek, hanem lehetőség, hogy végre megérkezhess önmagadhoz. Sokan azért szabotálják tudattal...
06/05/2026

Van, amikor nem “tippek” kellenek, hanem lehetőség, hogy végre megérkezhess önmagadhoz.

Sokan azért szabotálják tudattalanul a rendet az életükben, mert az a belső hiedelmük, hogy a keret nyomasztó és fojtogató. Pedig a jól kialakított, személyre szabott keret megtartó, hordozó és tápláló. És amikor biztonság van, a változás nem erőlködésből indul, hanem belső tengelyből. 🌿

Egy kliensem - nevezzük most Nellinek - már tavaly tudta milyen döntést akar meghozni, mégsem lépte meg. Úgy érezte telj...
04/05/2026

Egy kliensem - nevezzük most Nellinek - már tavaly tudta milyen döntést akar meghozni, mégsem lépte meg. Úgy érezte teljes káosz veszi körbe, és valaki más életét éli. Más elvárásai, elképzelései és jólléte mindig fontosabb volt az övénél.

Tudnod kell: amikor nem döntesz, akkor is döntesz. Azt választod, hogy marad minden ugyanúgy. Hogy halogatsz, "majd egyszer", és inkább kivárod, amíg az élet dönt helyetted.

☝️ A megállás és gondolkodási idő lehet érettség is.
👉 De van egy pont, ahol átfordul önszabotázsba. Amikor már nem azért nem döntesz, mert még információ kell… hanem mert félsz.

Ilyenkor általában nem a döntés tárgya a nehéz, inkább az, amit a döntés jelent rólad.

🔍 A döntés nagyon gyakran identitás-kérdés:

"Jogom van ezt választani?"
"Mi van, ha kiderül, hogy ... ?"
"Mi van, ha csalódást okozok?"
"Mi van, ha valaki haragudni fog rám?"

❣️ A "nem döntök" sokszor védekezés. A belső gyermeked egy része ilyenkor azt mondja: ha nem lépek, nem lehet baj. Csak közben a felnőtt élet szűkül, a mozgástér fogy, ahogy a te erőd is.

Viszont a döntés nem pusztán logikai feladat. A kognitív érvek mellett ott van rengeteg érzelmi és testi visszajelzés is, amelyek mind befolyásolnak.

Van, amikor mindent jól végiggondolsz, mégis szorít a mellkasod. És van, amikor nincs minden kipipálva, mégis érzed: ebben van élet.

Nelli is ebben a belső káoszban fordult hozzám, amikor elkezdtünk a jelenlegi történeteken túl, visszamenni a gyerekkorába és a testébe is.

👉 Mert a tested sokszor hamarabb tudja, mint az eszed. Feszüléssel, gyomorgörccsel, fáradtsággal, vagy egy halk megkönnyebbüléssel jelzi, mi az, ami tágít, és mi az, ami csak biztonságosnak tűnik, de valójában beszűkít.

A döntés nehézsége gyakran nem arról szól, hogy nem tudod, mit válassz. Hanem arról, hogy félsz együtt élni a következményeivel: hogy elveszítesz valamit/valakit, hogy hibázol, hogy nem lesz tökéletes.

Pedig az igazi bátorság nem a "tökéletes" választásban van. Hanem abban, hogy kimondod: most ezt, most magamat választom. És vállalom, hogy közben tanulok magamról.

Nelli pár napja üzent nekem: "Kedves Martina! Megtettem. Az elmúlt hónapokban a konzultációink során megerősödtem annyira, hogy ki tudtam mondani magamnak és a környezetemnek is, egy korszak véget ért. Óriási teher esett le rólam, szinte el sem hiszem még. Felszabadító, köszönöm!!! 😊🙏"


📷 pexels

"Martina, elegem van. Már megint visszacsúsztam."Mennyit hallom ezt a mondatot! Válaszként nem győzöm ismételni: a tanul...
01/05/2026

"Martina, elegem van. Már megint visszacsúsztam."

Mennyit hallom ezt a mondatot! Válaszként nem győzöm ismételni: a tanulás nem egyenes vonal, és sosem lesz az. A "visszacsúszás" természetes, és nem bukás, hanem a tanulás természetes része.

Gondolj csak egy 1 év körüli gyerkőcre. Hányszor és hányszor földre huppan, mielőtt biztonsággal megtanul járni? És valaha ez a gyerek te voltál, aki kitartott és négyszázhuszonhatodjára is megpróbálta. Te voltál, különben most nem tudnál járni!

☝️ Szóval a pillanatnyi visszalépés nem sikertelenség, hanem a tanulási folyamat része.

👉 Az idegrendszered úgy épít új mintát, hogy először próbálkozik, lesz benne kis visszalépés, újrapróbálás, aztán stabilizálódás. Nem azért "csúszol vissza", mert béna vagy. Hanem mert az újat még tanulod.

🔍 Ezt hívják tanulási görbének: a legelején egy új szokás vagy minta rengeteg energiát kér, és könnyű visszamenni a régi automata üzemmódba. Aztán minden új próbálkozással egyre kevesebb erőfeszítés kell hozzá, és egyre stabilabb lesz.

A tanulási görbe 4 szakasza nagyon egyszerűen:

1. Tudattalan inkompetencia: Nem is látod, hogy másképp is lehetne. (A régi minta fut.)
2. Tudatos inkompetencia: Már látod, mi nem működik, de nem nem tudod másképp csinálni, és ettől piszok nehéz. (Itt van a legtöbb visszacsúszás.)
3. Tudatos kompetencia: Már tudod, mit szeretnél, és néha sikerül is másképp csinálni, de állandó figyelmet igényel. (Itt születnek a mikroszokások és első sikerélmények.)
4. Tudattalan kompetencia: Annyiszor ismételted, hogy automatikussá válik az új minta. (Olyan, mint biciklizni vagy vezetni.)

❣️ És fontos a belső gyermek szál is, ami sokaknál mindent megkavar. Megérkeznek a teljesítményelvű belső kritikus mondatai:

"Ha hibázol, baj lesz."
"Csak a tökéletes a jó."
"Ezt már tudnod kellene."

Ezáltal a visszacsúszás egy érzelmileg telített állapot lesz, amiben jönnek a tipikus "elrontottam", "kezdhetem elölről", "semmi értelme nem volt" gondolatok. Ilyenkor legyen gyanús, hogy ezek egy gyermeki állapot végletes gondolatai, nem a racionális felnőttedé.

Mert valójában egy tanulási folyamat kellős közepén vagy, ahol teljesen normális, hogy a testednek és az idegrendszerednek idő kell a változáshoz.

✅ Mini átkeretezés legközelebbre, amikor jön a szégyen hangja:
"Nem visszaestem. Tanulok. Gyakorlok. Ez a görbe természetes része."


📷toyoufromsteph

Sokszor hálával elmerengek, hogy tényleg ez a "munkám"? 😊 Van, amikor a változás nem egy nagy felismeréssel kezdődik, ha...
29/04/2026

Sokszor hálával elmerengek, hogy tényleg ez a "munkám"? 😊
Van, amikor a változás nem egy nagy felismeréssel kezdődik, hanem azzal, hogy valaki tényleg figyel rád. Jelen van, emlékszik. Nem ítél, nem siettet, nem akar megjavítani. Kísér.
És ebben a figyelemben lassan történik valami. Könnyebb lesz a lélek, és az élet örömtelibbé válik.

"Nálunk rend volt otthon gyerekkoromban, én miért vagyok mégis rendetlen?".. írta nekem egy olvasó a korábban kitett pos...
27/04/2026

"Nálunk rend volt otthon gyerekkoromban, én miért vagyok mégis rendetlen?"
.. írta nekem egy olvasó a korábban kitett poszt kapcsán, ami a gyerekkorban megtapasztalt káosz hosszútávú hatásairól szólt. A gyerekkori tapasztalások sokféleképpen megjelenhetnek a felnőtt életünkben. Van ennek egy másik, kevésbé látott oldala is: amikor otthon minden "patika" volt.

Mindig rend és tisztaság, szoros keretek és elvárások, látszólag működés. Közben azonban az anya állandóan gürizett, feszült volt, mártírkodott, és a rendnek óriási ára volt. Méghozzá az, hogy ő érzelmileg sosem volt igazán jelen a család életében.

☝️ Ilyenkor gyerekként nem a biztonságot tanulod meg a rendből. Hanem azt, hogy a rend feszültség, teljesítmény és végeláthatatlan munka. A rendért cserébe hiányzik a figyelem, játék, jelenlét.

👉 Ha anya érzelmileg nem volt jelen, mert mindig csinálni kellett valamit, akkor felnőttként teljesen érthető, ha megjelenik egy belső lázadás benned:
"Én ezt nem akarom így csinálni."
"Én nem akarok ebbe belehalni."
"Én nem akarok olyan lenni, mint ő."

❣️ És néha ez a lázadás úgy néz ki, hogy nem tartasz rendet. Halogatsz és tudattalanul szabotálsz. Még akkor is, ha közben az eszeddel tudod, jobb lenne egy rendezettebb térben és életben élni.

🔍 Ilyenkor a rendetlenség nem a tárgyakról szól. Egy belső mondatban sűrűsödik össze: "nem leszek mártír." Csak közben ettől a tested és az idegrendszered nem az áhított szabadságot, hanem a folyamatos nyugtalanságot éli át.

✅ Mini gyakorlat mára:
Fejezd be őszintén ezeket a mondatokat:
"Gyerekkoromban a rend ára az volt, hogy …"
"A rendet ma akkor tudnám választani, ha …"

A rendteremtés sokszor nem a polcoknál kezdődik... hanem ott, hogy újraírjuk: rend létrejöhet úgy is, hogy közben van élet, játék és jelenlét. A rendért nem kell mindent feláldozni.

A káosz és rendetlenség nem csak tárgyak kérdése, sokszor az önértékelés egyik jelzője. Mert ha mélyen azt érzed, hogy "...
24/04/2026

A káosz és rendetlenség nem csak tárgyak kérdése, sokszor az önértékelés egyik jelzője. Mert ha mélyen azt érzed, hogy "nem vagyok fontos", akkor nehéz lesz magadnak helyet teremteni. Az otthonodban és az életedben is.

A renddel kapcsolatban ez gyakran úgy jelenik meg, hogy halogatsz, nem kezded el, mindig feladod... mert "nem elég fontos" vagy "úgyse lesz tökéletes".

A rend és rendezettség egy belső üzenet:
"Érdemes vagyok arra, hogy legyen egy olyan otthonom és életem, amiben jól érzem magam." És ha gyerekként nem volt tér az érzéseidnek, nem voltál "csak úgy" értékes, akkor felnőttként sokszor nehéz mindezt megadni magadnak.

✅ Mini gyakorlat mára:
Amikor a renddel kapcsolatban halogatsz, mi az a gondolat, ami sokszor megjelenik benned magadról? És hogyan hangozna ez úgy, mintha egy értékes emberhez beszélnél?


📷freepik

Van az a pont, amikor elengeded a "milyennek kellene lennem" történetet, és elkezdesz a saját ritmusod, a saját rended s...
22/04/2026

Van az a pont, amikor elengeded a "milyennek kellene lennem" történetet, és elkezdesz a saját ritmusod, a saját rended szerint élni. 💪

És ebben a felszabadulásban nem csak magadhoz kerülsz közelebb, hanem olyan emberekhez is, akik értékelik azt, aki valójában vagy. 💙

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni N. Deák Martina • KonMari rendmentor és Önismereti csoportvezető új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése N. Deák Martina • KonMari rendmentor és Önismereti csoportvezető számára:

Megosztás