08/05/2025
A rendről beszélni olyan, mintha darázsfészekbe nyúlnék. De vállalom. 🤷🏻♀️ Mint ahogy t***e Bibók Bea pszichológus is, aki arról ír alább, milyen hatása van a rendnek és káosznak a gyerekek fejlődésére. Rengeteg, indulatokkal teli hozzászólás érkezett hozzá — és nem véletlenül.
Ez a téma nagyon érzékeny pont sokak életében. Mert a rend nem csak polcokat és fiókokat jelent. Hanem önazonosságot, kereteket, kapcsolati dinamikákat. Azt, hogy mit vállalok, és mit nem. Hogy ki vagyok én valójában.
Amikor arról beszélek, hogy rendmentorként a KonMari® módszerrel is dolgozom, gyakran látok megütközést, sőt: előítéletet. Mintha a rendteremtés valami felszínes, női magazinos humbug lenne. Pedig az otthonunk tükör. Amit ott látunk, az sokszor mélyebb rétegeket mutat meg, mint egy beszélgetés.
🤱 Olyan anyákkal dolgozom, akik félnek szembenézni azzal, hogy az anyaszerepen túl is léteznek. Akik a gyerekük minden lépését figyelik, miközben már rég nem tudják, ők maguk mit éreznek vagy akarnak. Mert elsőre ijesztőnek tűnik visszatalálni önmagukhoz.
🧑🎓 Vagy olyan emberekkel, akik elképesztően kompetensek a munkájukban, akár vezető pozícióban vannak — és közben szenvednek az otthonuk káoszától. Nem azért, mert lusták. Hanem mert soha nem tanulták meg, hogy a tér, a tárgyak, a hétköznapok ritmusa megtartó erő is lehet.
🧓 Ott vannak azok a kliensek is, akik még mindig a szüleik körül keringenek, és azt mondják: „Nem tudok változtatni, amíg anyám/apám él.” Ilyenkor nem a csak rendetlenségről beszélünk, hanem leválásról, felelősségről, valódi felnőtté válásról.
❗ A rend nem a térről, lélektelen minimalizmusról, hajtogatásról és tökéletességről szól.
❤️ Hanem önállóságról, belső biztonságról, határokról, és végső soron az önszeretetről. És ez az, ami nagyon sok embert megérint — vagy éppen triggerel.
Lehet, hogy hirtelen minderre ránézni felkavaró. Első lépésként érdemes tudatosítanod: a rend sosem csak a tárgyakról szól. Hanem RÓLAD.
👉 Ha pedig tennél is lépéseket a külső-belső rended felé, írj nekem. Link a kommentben. ⤵️
Nem is gondolnánk, hogy az ember környezete mennyire meghatározza a hangulatát. Azt sem gondoljuk, hogy a rend, vagy ennek az ellentéte a káosz, mennyire meghatározza a gyerekek globális gondolkozását. A 'rend' kifejezést én nemcsak a fizikai rendre értem, hanem a szokás rendszerre, a rituálékra, arra hogy a családban az egész élet szerveződése milyen rendszer szerint történik, vagy ha éppen egyáltalán nincsen rendszer, akkor minden ad-hoc módon szerveződik.
Azokban a családokban, ahol a szülők egymásra épülő lépésenként működnek, tehát rendszerszintűen gondolkoznak, ott kiszámíthatóság és biztonság uralkodik, így a gyerekek is megtanulják ezt a gondolkozást. Ezekben a családokban fizikailag is megjelenik a rend, tehát becsukják az ajtókat, elválasztják a szobákat, azonos időben reggeliznek, vacsoráznak, általában a dolgoknak fizikailag is van helye, így nem kell őket keresni.
A gyerekek képesek rendet tartan,i megtanulják, hogy a dolgoknak helye van, időben érnek az iskolába, tehát az egész működésben, az egész gondolkozásban kialakul egy rendszer. Éppen ezért az így működő emberekre jellemző, hogy hatékonyak, és képesek párhuzamosan több feladatot is ellátni úgy, hogy nem hagyják a vállalt feladatokat befejezetlenül.
Míg azokban a családokban, ahol káosz uralkodik, felfedezhetjük, hogy a gondolkozás szerveződésében is kaotikusság észlelhető. Ezek a gyerekek általában elhagyják a dolgaikat, késnek, nem fejezik be az iskolákat, feledékenyek, nincsenek szabályok, káosz uralkodik a szobájukban is. Sokszor hallok olyat, hogy halomban áll a ruha a földön, a heverőn nem lehet leülni a felhalmozott tárgyaktól, így ezek a gyerekek soha nem találnak semmit, épp úgy mint a szüleik. Azért van ez mert nem rendszer szinten gondolkoznak, nem látják a következő lépést, egy szóval nem tudnak a határokhoz igazodni.
Később felnőttként jellemző, hogy nem tudnak a pénzzel bánni, hiszen a szüleik sem mutatták meg nekik, hogy milyen az a gondolkozás, ami lépésről lépésre egy rendszer alkotva működik. Egy szóval nincsen tudatosság, hanem az impulzusok alakítják a működést.
Ilyenkor az egész család működése a köré szerveződik, hogy éppen ebben a pillanatban mi esik jól. Nagyon sokszor párhuzamosan több befejezetlen feladat zajlik a családban, és a gyerekek ezt szívják magukba, ami nagymértékben kihat a gondolkozásukra, így az egész életükre. Gyakran hallom, hogy az így nevelkedett gyerekek felnőttként egész életükben azzal küzdenek, hogy nem tudnak rendet teremteni a környezetükben fizikailag sem, és pénzügyi problémái is vannak, hiszen nem tudnak a vásárlásban, a költekezésben sem határokat tartani.
Többször hallottam már azt, hogy a 'művészi káosz' az mennyire inspiráló. Én azt gondolom, hogy ennek az az egyik nagy nehézsége hogy ha valakinek egy rendszerető társa van, akkor valószínűleg rengeteg feszültség uralkodik a családban, mert a rendet szerető ember megőrül a káoszban. Így viták tarkítják az életet, a rendszerető fél folyamatosan pakol, így ő hamarosan el fog fáradni, csalódottá válik, és rosszul érzi magát a kapcsolatban. A káoszt teremtő fél pedig nem érti a problémát, hiszen őt nem zavarja a rendetlenség, valószínűleg egy fokkal jobban tájékozódik a szétszórt tárgyak körében, mert neki gyermekkorától ez az ismerős.
