N. Deák Martina • KonMari rendmentor és Önismereti csoportvezető

13/02/2026

"Hiába mondom én valakinek, hogy nagyon szeretlek – azt, hogy valóban szeretem-e, csak ő tudhatja!

Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabb általam, ha jobban el tudja viselni a rárótt terheket, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha boldogtalanabb, bűntudatosabb, ha a terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Ezt ő tudja eldönteni, nem én! Én csak mondhatom." (Popper Péter)

💔 Sok kliensemmel eljutunk a konzultációban oda, hogy a felszíni káosz-problémán túl meg tudja fogalmazni: "Nem érzem magam szeretve, mert mindent én tartok egyben.”

Ilyenkor a rendetlenség csak egy tünet. A kimondatlan érzések, a láthatatlan terhek, a csendben lenyelt sértettség kivetülése. Az a fáradt belső monológ, hogy "ha én nem csinálom meg, nem csinálja meg senki.”

Közben a másik oldalon sokszor nincs rossz szándék. Van felőrlő rutin, fáradtság, "észre sem vettem”. És gyakori, hogy a felek nem beszélik egymás szeretetnyelvét, illetve nem is kommunikálnak nyíltan egymással.

👉 Gary Chapman szerint a szeretetnyelv az a mód, ahogy az adott ember kifejezi és megéli a szeretetet. Az 5 szeretetnyelv: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, testi érintés, szívességek.

Szóval bármennyire is mellékesnek tűnik, a szeretet néha csak annyi, hogy visszateszem a töltőt a helyére, kérés nélkül kiviszem a szemetet, vagy elpakolok magam után.

❣️ Nem azért, mert jólesik, hanem azért, mert szeretlek! Tudom, hogy neked ez könnyebbséget ad az életedhez, és szeretve érzed magad tőle. Emellett bízom abban, hogy te is megteszel majd olyan dolgokat, amelyektől én érzem szeretve magam.

Ha szingli vagy és egyedül élsz, ezt magadra is érdemes vonatkoztatnod. Mert a legfontosabb kapcsolatod önmagaddal van. Sokszor találkozom azzal, hogy valaki nem hiszi el, hogy joga van a rendezett és feltöltő otthonhoz, ezért tudattalanul nem bánik jól magával, és fenntartja a káoszt maga körül. Szóval tedd fel a kérdést magadnak: Mi az, amitől szeretve érzed magad, és hogyan tudod saját magadnak ezt megadni?

🔍 A káosz sokszor nem rend-probléma, hanem kapcsolódás-probléma. A kapcsolódást pedig nem évente egyszer, Valentin-napi csokrokkal és bonbonokkal érjük el. Az év 365 napján megtett apró mozdulatokkal, amelyektől megérkezik a "szeretve érzem magam" állapot.


📷2022

11/02/2026

Én is sokáig éltem „tűzoltásban”. Amikor minden nap újabb lángok csapnak fel: feladatok, elvárások, javítandók, égés nagylángon. És közben ott motoszkál a félelem is, hogy ezt vajon meddig lehet bírni? Ott van a fáradt csalódottság, hogy az élet tényleg ennyi?🔥

Ez a visszajelzés nekem arról szól, amikor valaki azt mondja: eddig és ne tovább. Nem a tökéletes rendről szól, nem a „mindent kézben tartok” illúziójáról. Hanem a felelősségvállalásról és határhúzásról.

A rendteremtés és az önismeret itt annak a tanulása, hogyan lehet a lángokat irányítani. Hogyan lehet visszavenni az energiát abból, ami eddig csak égetett, és alkotó erővé alakítani.

Ettől még nem lesznek tökéletesek a napok, de véget ér a krónikus tűzoltás. És ott, ahol eddig csak túlélés volt, megjelenik a kreativitás, a játék, az élet. ✨


📷 Everness Fesztivál

09/02/2026

🎂✨ Február mindig különleges hónap számomra. Ekkorra már nagyon belefáradok a hidegbe, a sötétbe és a baromi tudatos évtervezésbe. 😅 És mindig eljön a kilencedike, amikor ebből az egészből kilépek egy pillanatra, visszanézek..
. és rácsodálkozom arra, hogy milyen jó, hogy itt vagyok. Hogy megszülettem, hogy ezt az életet élhetem. Minden magasságával és mélységével együtt. Amúgy tényleg fogalmam sincs, ez az idő hova ment el, belül én még mindig huszonnak érzem magam... 🙊

Ma 41 lettem! Ezen alkalomból ajándékot adok azoknak, akik bizalmat szavaznak nekem, és szeretnének önmagukkal mélyebben kapcsolódni:

👉 4+1 konzultáció = 5 alkalom most 4 áráért. Ez utoljára érhető el a jelenlegi díjazáson.

📈 Márciustól az óradíjam emelkedik, mert rengeteg időt, energiát és pénzt fektetek a szakmai fejlődésembe, továbbképzésbe, mentorálásba – hogy még tisztábban, stabilabban és mélyebben tudjalak kísérni.

🎁 A legnagyobb szülinapi ajándékom, hogy felvettek dr. Máté Gábor Compassionate Inquiry nemzetközi képzésébe! 🥳

A szülinapi akció pedig az én ajándékom neked. Egy „köszönöm”, egy meghívás, egy közös út kezdete vagy folytatása. 💜

📅 Az akció február 10. éjfélig él. Ha szeretnél élni vele, írj üzenetet, és megbeszéljük a részleteket.
Extra gyors választ ne várj, mert most a szülihetemre én is megajándékozom magam: egy adag feltöltődéssel. 😉

#41

06/02/2026

„Ügyes húzás hasznot húzni a rendetlen népségből, akiket nem neveltek egészséges rendre a szülei.”

Ezt nem egy arctalan kommentelő írta. Egy ismerősöm volt. És nem azért volt nehéz olvasni, mert „beszólt”, hanem azért, mert ebben a mondatban minden benne van, ami miatt annyian szégyennel élnek együtt.

Ez a mondat nekem arról a mély, ítélkező narratíváról szól, hogy aki káoszban él, az valahol „elrontott ember”, rosszul nevelt, hibás.

És ez az, ami miatt úgy érzem, erről muszáj írnom.

A valóság az, hogy a rendetlenség nem pusztán "nevelési" kérdés, hanem gyerekkori bizonytalanság, idegrendszeri túlterheltség, feldolgozatlan veszteség, krónikus alkalmazkodás, érzelmi túlélés következménye. Sokszor olyan történetek folytatása, ahol gyerekkorban nem volt elég biztonság, megtartás és érzelmi jelenlét.

A „rendetlen népség” kifejezés számomra azért fáj, mert pont azokat bélyegzi meg, akik már így is túl sok szégyent cipelnek. Akik nap mint nap hallják belül: „velem van a baj”. Akik próbálnak működni, megfelelni, helytállni... miközben a saját szükségleteik rég a sor végére kerültek.

És akit ez a téma annyira felzaklat, hogy leállítja az oldalam követését és ilyet ír nekem, annál gyakran saját történet is van a háttérben. Sokszor az ítélet nem más, mint védekezés. Ha lenézem, ami fáj bennem, talán nem kell szembesülnöm vele.

Én nem vagyok káoszellenes és nem a rendet képviselem. Emberekkel dolgozom, a történeteikkel és érzéseikkel. Azokkal a láthatatlan terhekkel, amelyek előbb jelennek meg a fejekben és a testekben, és csak utána a szekrényekben.

A rend számomra nem morális fölény vagy erény, hanem tehermentesítés. Egy esély arra, hogy valaki kevesebb szégyennel, több energiával, nagyobb belső biztonsággal éljen.

És ha erről beszélni „haszonszerzés”, akkor vállalom. Mert abból élek, hogy segítek embereknek nem szégyenben élni.


📷 Szabó Gábor | M1M Akciócsoport előadás, réges-régen egy messzi galaxisban

04/02/2026

Van az a szekrény, amit már csak úgy lehet becsukni, ha nekidőlsz. Pont így működnek a lenyomott érzések is.

A testsúlyoddal tartod az ajtót, miközben belül minden feszül, nyomódik, türelmetlenül várja, hogy egyszer kipattanjon.

👶 Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy bizonyos érzések nem elfogadhatók, nem biztonságosak, "túl sokak". Akkor a túlélés érdekében betuszkoltuk őket valahova mélyre, rácsuktuk az ajtót, és minden energiánkkal azon vagyunk, hogy ott is maradjanak.

Harag, fájdalom, félelem. Kimondatlan vágyak és veszteségek. Mindezek nem tűnnek el attól, hogy nem nézünk rájuk. Csak egyre több erőbe kerül őket lent tartani.

🫥 Mivel a belső energiád jelentős része elmegy arra, hogy tartsd azt az ajtót... megélhetsz folyamatos fáradtságot, elakadást, szorongást, kiábrándultságot, "semmihez sincs kedvem" állapotot. És amíg ott állsz a "szekrény" előtt, addig nem élsz igazán. Csak túlélsz.

❤️‍🩹 A jó érzéseket sem tudod teljesen befogadni. Nem lehet szelektíven csak az örömöt megélni, miközben a fájdalmat kizárjuk. Ahhoz, hogy valóban könnyebb legyen, először ki kell nyitni az ajtót. Ránézni arra, mi van bent. És lassan, kíméletesen elengedni azt, ami már nem szolgál.

Ugyanez igaz a tárgyakra is. A felhalmozott holmik nem véletlenül vannak ott. Történeteket, érzéseket, kapaszkodókat őriznek. De ami egykor megtartott, az később már fogva is tarthat.

A rend nem attól jön létre, hogy erősebben tartod az ajtót. Hanem attól, hogy mersz benézni mögé. És amikor már nem kell ott állnod támasztva, akkor rengeteg energia tud felszabadulni. Lesz tér, energia, élet. Nem csak a szekrényben. Benned is. ✨

02/02/2026

Te milyen érzésekkel engeded el a januárt? 🥶 Nekem nagyon pörgős volt. Újabb rétegeit fedezem fel, hogy az öngondoskodás hogyan lehet valós, és nem csak egy szép gondolat a fejemben.

Ez most egészen konkrétan azt jelenti, hogy akkor is csinálok magamnak teret, amikor a naptáram tele van, amikor minden „fontos”, és amikor a régi automatizmusom az lenne, hogy még egy feladat, még egy kör, még egy kipipálás.

A januárom alapján már most látom: ez idén sem lesz könnyű út. Néha olyan, mintha a saját idegrendszeremmel tárgyalnék: „nem, most nem pörgünk tovább, most megállunk.” És igen, néha úgy ismételgetem magamnak, mintha ez lenne az új mantrám: ÉN–I–DŐ. 🙈 Sokat emlékeztet a "megmondós" bögrém is, amit nem véletlenül kaptam egy barátomtól. 😁

Lehet, hogy neked is sokkal ismerősebb 120%-on működni? Szereted a tempót, a haladást, a fejlődést. Csak közben ott van az a régi belső program is, hogy ha nem csinálsz valamit, akkor nem érsz semmit. Hiába tudod fejben, hogy ez egy csapda, érzés szinten mégis be tud rántani: a „semmittevés” értéktelen, az üres idő gyanús, az üres tér kényelmetlen.

Pedig pont ezekben a látszólag semmittevésekben történik a legtöbb gyógyulás. Ilyenkor jönnek a legjobb ötleteim. Ilyenkor áll össze, mi fontos valójában. Ilyenkor töltődik vissza az energia, amiből aztán nemcsak magamat, hanem a kapcsolataimat, a munkámat, az egész jelenlétemet tudom táplálni.

A „semmi” azért ijesztő, mert szokatlan. Mert üres helyet hagy a naptárban és a belső világban is, és ilyenkor közelebb kerülsz ahhoz, amit eddig elnyomtál: vágyakhoz, hiányhoz, kérdésekhez. És ez tényleg bátorságot kér.

Szóval ha a január elteltével azt érzed, hogy nem „teljesítetted” az öngondoskodást, csak néha-néha sikerült egy kicsit jelen lenni magadnak: az is valami. Minden ilyen pillanat egy döntés. És a sok kicsi döntésből lesz egyszer csak egy új ritmus. ✨

29/01/2026

Nem a tárgyakat nehéz elengedni. A hozzájuk tapadt múltat.

Sokan mondják, hogy a KonMari® módszer „nem működik Magyarországon”, mert kulturálisan nem ránk van szabva. Én ezt máshogy látom.

❗️ Nem azért csúszik el nálunk, mert életidegen, hanem mert a káosz mögött általában lelki tényezők vannak. Tárgyörökség. Kimondatlan családi történetek. Gyász, félelem, hiány, ragaszkodás. A „jó lesz még valamire”, a „kár lenne kidobni”, a „nehogy megbántsam, hiszen tőle kaptam” – és közben észrevétlenül az egész múltunkat életben tartjuk az otthonunkban és az életünkben.

👉 Én a KonMari®-t sosem úgy kezelem, mint egy szentírást. Ez egy ESZKÖZ. Egy szemlélet. Nem kell pontról pontra végigcsinálni, nem kell magadra erőltetni, és főleg nem kell belőle újabb teljesítményprojektet gyártani.
💛 Amiért szeretem, az a központi filozófiája. Nem azt erőlteti, hogyan dobj ki minél több holmit, hanem azt kérdezi: mi az, ami örömöt ad, ami élő, ami támogat téged a JELENBEN.

És ez sokaknak nehezebb, mint a szelektálás. Mert az örömfókusszal kapcsolódnod kell magadhoz. Ahhoz, hogy mit szeretsz, mire vágysz, mi esik jól, mi épít, mi tágítja az életed. És itt fordul át az egész rendTEREMTÉS valami egészen másba, mint ami egy sima rendRAKÁS lenne. ✨

❓ Ha azzal a kérdéssel indulsz neki, hogy

„Mi ad értéket az életemhez?”,

akkor a kezedben lévő póló és a naptáradban lévő program ugyanabba a kategóriába kerül: támogat-e még, vagy csak megszokásból cipelem? Lehet, hogy nem a ruhát engeded el, hanem egy régi szerepet. Nem a programot, hanem egy történetet, amit már kinőttél.

Szóval szerintem a KonMari nem azért „nem működik” nálunk, mert japán.

❤️‍🩹 Hanem azért, mert túl pontosan mutat rá arra, amit sokszor épp kerülni próbálunk. Az elengedést. És ha ezt a folyamatot finoman, önismerettel kísérve visszük, akkor nemcsak a tér lesz levegősebb, hanem valami bennünk is.


📷 eredeti kép: liveanddare

28/01/2026

Lehet, hogy nem a káosszal van bajod, hanem azzal, amire rámutat. 🤷🏻‍♀️

A napokban indítottam el az Otthon Önmagamban 6 hónapos programot, és máris a sűrűjében vagyunk. 🤩 A nulladik lépésünk nem a célokról szól, hanem arról, hogy ki hol tart most.

🎯 Az élet különböző területeire ránézünk egy kördiagramon. Hívhatjuk ezt önismereti keréknek, életkeréknek – én káosztérképnek hívom, mert megmutatja, melyik életterületünkön jelenik meg leginkább a káosz. Munka, kapcsolatok, otthon, egészség, idő, pénz, önmagaddal való viszony stb… és mindegyiknél felteszed magadnak a kérdést:

❓Most, ebben a pillanatban mennyire vagyok megelégedve ezzel az életterületemmel?

Elméletben ez nagyon egyszerűnek tűnik. Belül viszont sokszor egyáltalán nem az. Mert ez az a pont, ahol olyan területek is láthatóvá válnak, amiket régóta kerülünk. Nem azért, mert lusták vagyunk, vagy nem akarjuk a változást, hanem mert fájdalomelkerülésre szabályozunk. Amire nem figyelek, az egy darabig nem fáj annyira. Csakhogy közben irányítani és fejlődni sem tudok azon a területen.

Ez a gyakorlat egyszerre tud felszabadító és lehúzó is lenni. Segít tisztábban látni, és közben szembesít azzal, amivel dolgod van: ahol valami feszít, valami hiányzik, vagy már régóta a „majd egyszer” stratégia működik.

🧭 Azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb lépés, amikor elindulunk egy önismereti folyamatban. Mert ha nem tudod, honnan indulsz, azt sem igazán fogod látni, milyen útvonalon juthatsz el a valódi vágyaidhoz.

A külső–belső rend számomra nem ott kezdődik, hogy „hogyan kéne jobban csinálni”. Hanem ott, hogy őszintén kimondod: igen, itt tartok most. Ítélkezés, önostorozás és maszkok nélkül. És azt is kimondod: igen, szeretnék másképp élni. 💙

Ha van kedved:
1. rajzolj egy kört,
2. oszd fel az életterületeidre,
3. jelöld be, hogy 1-100%-ig mennyire vagy elégedett a különböző területeken,
4. és készíts egy listát: mik azok az apró lépések, amivel tudsz tenni magadért? ✨


📷 JodiPaloni

27/01/2026

Végre egy férfi is leírta mindazt, amivel évek óta dolgozom a női oldalon, női klienseimmel. Minden szava arany. ✨

A rendetlen nő

Férfikörökben újra és újra hallom:
„Nagyon zavar otthon a rendetlenség, és nem tudom, mit csináljak. A párom egyszerűen nem tart rendet…”

Ebben a posztban szeretném megírni, hogy hol a férfi felelőssége.
És nem a szélsőséges, bántalmazó, súlyosan sérült, sorozat gyilkos nőkről beszélek, mert belőlük nagyon kevés van. Beszéljünk az átlagos nőkről. Azokról, akik mellett egy férfi férfivá válhatna, ha értené, mi történik valójában.

Nem a rendről van szó. A rend csak tünet. A tudatos férfi első reflexe nem az, hogy „hogyan javítsam meg a nőt”,
hanem az, hogy:
- Hol az én felelősségem?
- Hol nem vagyok jelen én, mint férfi?

Nem rendet kell csinálnod. Teret kell tartanod.
Mit jelent a tértartás?
1. Ne kritizálj. A kritika kasztrál.
Amikor egy férfi szóvá teszi a rendetlenséget,
a nő nem a koszt hallja, hanem ezt:
„Nem vagy elég jó.”
Ez bezárja a női minőséget.
A nő nem virágzik elvárás alatt.
Biztonságban nyílik ki.

2. Nézz mélyebbre: mit üzen a rendetlenség?
A rendetlenség sokszor nem lustaság, hanem:
- túlterheltség
- érzelmi kimerültség
- láthatatlanság érzése
- passzív lázadás
- vagy egyszerűen: nem érzi tartva magát

Egy nő, aki érzi a férfi jelenlétét,
ösztönösen vágyik a rendre.
Mert a rend a nőnél gyakran a belső állapot tükre.

3. A tudatos férfi nem kér, hanem vezet
Nem azt mondja: „Kérlek, tarts rendet.”
Hanem példát mutat:
- csendesen rendet rak maga körül
- nem mártírként
- nem szemrehányással
- nem passzív-agresszíven
- Hanem természetesen. Mint aki otthon van a saját energiájában.

A nő ilyenkor vagy elkezd igazodni vagy előjön belőle az ellenállás
Mindkettő előrelépés. Egyik sem ellenség.

4. Mondd ki az érzésed, ne a követelésed
A tudatos férfi nem utasít. Feltár.
Például:
„Amikor szétesik a rend körülöttünk, én elveszítem a fókuszomat és a nyugalmamat.
Fontos nekem az otthon rendezettsége, mert ott tudok igazán jelen lenni veled.”
Ez nem támadás.
Ez önfeltárás.
A nő erre nem védekezik.

5. A valódi kérdés ez:
Érzi-e a nő, hogy biztonságban van mellettem?
Meg tudok-e maradni nyugodt férfiként akkor is, amikor feszültség van?
Ha igen, a rend gyakran magától megjelenik.
Ha nem, a rendetlenség csak az egyik módja annak, ahogy ez láthatóvá válik.

Zárás, férfiként:
Nem a feleségedet kell „megjavítanod”.
A tér minőségét kell megemelned.
És amikor egy férfi emeli a teret,
a nő vagy felemelkedik vele,
vagy megmutatja, hol van a valódi feszültség.
Mindkettő ajándék.
A tudatos férfi nem rendet követel.
Jelenlétet teremt.
Ez már nem a rendről szól.
Ez a férfi útja.

Ui.: üzenet azoknak, akik azt kérdezik:
„Miért megint nekem kell változnom?”
Igen.
Az életedben mindenért te vagy a felelős, 100%-ig.
Pont úgy, ahogy a párod is a sajátjáért.
Ha elkezdesz eszerint élni,
nem csak a kapcsolatod,
az egész életed fejlődni kezd.
Amíg kifelé mutogatsz,
nem vállalsz felelősséget.
És ahol nincs felelősség,
ott változás sincs.

Kiss Gergely
Férj - Apa - Férfi

25/01/2026

A fényes évkezdéshez nekem hozzátartozik, hogy már 4. éve indítom el az Otthon Önmagamban programot. ✨

Szenvedélyesen kutatom, hogy a gyermekkori sérüléseink hogyan irányítják a felnőtt életünket, és mi közük van a káoszunkhoz - legyen az külső vagy belső.

Szeretem érteni, hogy milyen visszatérő, korlátozó mintázatok bukkannak fel nálam és a klienseim életében. Nagyon fontos ezekre tudatossá válni, különben egyszerűen esélyünk sincs szabadulni és mást választani, mint ami eddig volt.

🙌🏻 Mindig is az vezérelt, hogy egy századik rendrakós csodakurzus helyett létrehozzak valami mást, ami az intellektuális tudáson és ígéreteken túlmutat. Így alakult ki ez a program, ami évről évre felülmúlja a várakozásaimat.

Hozzám tesz, inspirál és mindig új szakmai fejlesztésekre hajt. Mélyre megy, és átalakítja a résztvevők életét.

Közben nem csak értjük a miértet, hanem a saját bőrünkön érezzük egy-egy tudatosulásunk átütő és lelki sebeket gyógyító erejét... és ez semmihez sem fogható.

✨ Nekem ez a REND. Amikor otthonra lelsz önmagadban. ✨

Az idei 6 hónapos program egy fantasztikus csapattal már elindult. 🥳 Te is szívesen indulnál velem a káoszból kivezető úton, de még bizonytalan vagy? (Egyéni konzultációval van lehetőséged.) Olvasd el a többi visszajelzést az oldalamon. Katt a linkre a kommentben. ⬇️

18/01/2026

❣️ Ha csupán egy gondolatot adhatnék át neked a legutóbbi webináromból, ez lenne az:

Nem új életet kell kezdened, hanem visszatérni önMAGadhoz. Az újrakezdés nem teljesítményből, hanem kapcsolódásból születik.

Méghozzá kapcsolódásból magaddal, a középpontoddal és a valódi vágyaiddal.

Nem olyan dolgokkal, amiket mások akarnak neked. És nem is olyan dolgokkal, amikről azt gondolod, hogy kellene, illene.

Az elmúlt napokban sokan írtátok: „idén tényleg másképp szeretném.” És közben ott a másik hang is: a fáradtság, a kétely, a „majd ha lesz időm…”.

Pedig a változás legtöbbször NEM akkor kezdődik, amikor végre minden ideális. Hanem akkor, amikor a káosz közepén is kimondod:

FONTOS VAGYOK MAGAMNAK.

Ez az, amiről a Káoszból az életembe webinár szól. Nem trükkökről. Nem újabb „csináld jobban” listáról.

⏰Ma van az utolsó nap:

♦️a webinár visszanézhetősége ma éjfélkor lejár,

♦️ és az Otthon Önmagamban programhoz járó bónuszok is ma éjfélig elérhetők.

Ha eddig csak szemeztél vele, ma érdemes feltenni magadnak ezt az egy kérdést:

Mi történik, ha most sem választom magam?

🌟 A kommentben található linken ma még megnézheted a webinárt. Engedd, hogy ez a döntés ne teljesítmény legyen, hanem kapcsolódás magaddal, magadért.