10/10/2024
Hervay Gizella ma lenne kilencvenéves. A Magyar Irodalomterápiás Társaság számára írtam róla.
Ma lenne 90 éves Hervay Gizella. Bálint Lilla, a Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja egy személyes kötődésekkel átszőtt írással emlékezik rá.
Valamikor a 90-es évek elején, átlagos kamaszkori depresszióm kellős közepén találkoztam először Hervay Gizella verseivel. Egy régebbi Szép Versek-antológiát lapozgattam, amikor egyszer csak a szemembe ötlöttek az Egymásban bíztunk eleitől fogva sorai. A kopogóan egyszerű, központozás nélküli, szikár, de döbbenetes mondatok letaglózóan hatottak rám:
megvakítanak fölfelé kacsintó szemek
ítélet már a szerelem is
koponyánk közölhetetlen
fejemben nem múlik a fájdalom
vak szememmel lát vak szemed
kocsonyás közönybe zárva
kezemtől menekül kezed
kimondhatatlan kaszárnyában
torkunkba gyűrve újságpapír
fuldoklunk egymásért külön-külön
magányba száműzöttek tarkónlőtt serege
felfaljuk magunkat felfaljuk egymást
A kötet elejére lapoztam, hogy megnézzem az írónő portréját. A szeméből ugyanúgy sugárzott a fájdalom, mint a verssorokból. Később beszereztem a Száműzött szivárvány és a Lódenkabát Kelet-Európa szegén című köteteit (micsoda cím, gondoltam, a 60-as évek Kelet-Európájának nehezen lehetne találóbb szimbólumot találni, mint a lódenkabát), de ahogy a kamaszkori depresszió múlni látszott, úgy Hervay versei kezdtek túlságosan sötétnek tűnni. Mert Hervay Gizella legtöbb versének témája a mindent átható egzisztenciális magány, a veszteség, a gyász és a halál, de megjelenik a hazátlanság, a kelet-európai nők traumatapasztalata és kiszolgáltatottsága is. A legsötétebb tónusú líra az övé, verseinek meghatározó képei (vér, katonák, koponyák, lövészárkok, halott szemek, csontok, föld) az erőszakhoz és a halálhoz kapcsolódnak. Költészete a balladákra jellemző homályt, a siratóénekek fájdalmát, az ünnepélyes és súlyos zsoltárokat idézi.
Hervay Gizella költői pályája az 1960-as években indult, a Ceaușescu-rendszer Romániájában, ami, mint tudjuk, számtalan nehézséget gördített azok elé, akik kisebbségi magyarként próbáltak boldogulni. Hervay különböző magyar nyelvű kulturális folyóiratokat (Napsugár, Ifjúmunkás, Művelődés) szerkesztett, verseskötetei a 60-as évektől kezdve jelentek meg, de meséket is írt, Szilágyi Domokossal közös fiuknak, a Kobaknak becézett Attilának ajánlva. Szilágyi Domokossal nélkülözések közepette éltek Bukarestben, barátaik, ismerőseik sorra tünedeztek el mellőlük. Sokan az öngyilkosságot választották, amikor a Securitate megpróbálta besúgónak beszervezni őket, másokat a rendszer kilátástalansága hajszolt a halálba, de voltak, akik „véletlen baleset” áldozatai lettek. Később egy Illyés Gyulának írt levelében Hervay így vallott erről: „De az már nem lehet véletlen, hogy néhány év alatt annyi véletlen baleset és annyi öngyilkosság érte egymást, hogy azon csodálkozunk, aki életben van. Jómagam »üldözési mániája« miatt többször is elektrosokkoltak. Úgy kezdődött, hogy valóban üldözni kezdtek.”
Szilágyi Domokost szintén beszervezte a Securitate, bár Hervay erről semmit sem tudott. Házasságuk megromlott, két év után elváltak, a férfi az alkoholba menekült, majd 1976-ban, 38 évesen öngyilkos lett. Hervay Gizella ekkor már Magyarországon élt, de a hírre összeomlott. Egy év múlva újabb feldolgozhatatlan veszteség érte: fia, Attila az 1977-ben a bukaresti földrengésben életét vesztette. Lelki egyensúlyát soha nem nyerte vissza többé: 1982-ben, 47 évesen önkezével vetett véget életének. Szilágyi Domokos és Szilágyi Attila mellett nyugszik a házsongárdi temetőben. Ma lenne 90 éves.
MIÓTA ELMENTÉL MINDIG ESTE VAN
betömve az ég szemgödrei
eső sem hull a föld kitikkadt
kiszáradt békák a lábak alatt
felhasad a szám utánad kiáltok
holtan hull vissza a visszhang
temethetem sóhajodat
ELMENTÉL JAJ MESSZIRE MENTÉL
lányom aki voltál fiam aki voltál
beomlott az én két szemem
egyedül járok a kútra hallgatom
a rádióban a nagy vizeket
minden folyót meghallgatok
hátha üzentek
lányom aki voltál fiam aki voltál
jaj
A bejegyzést írta: Bálint Lilla újságíró, mentálhigiénés szakember, irodalomterapeuta.
https://www.facebook.com/irasjelekirodalomterapia/
A kép forrása: Wikimedia Commons
A versek a következő kötetekben jelentek meg:
Hervay Gizella: Az idő körei. Kriterion Kiadó, 1999
Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén. Magvető Könyvkiadó, 1983
