Én miért vállaltam be, hogy 2 gyermek - egy 19 és egy 5 éves - és egy főállás mellett még dolgoznék? Mert láttam benne a lehetőséget.
Egy olyan lehetőséget, amivel még nem találkoztam, pedig már sok mindennel foglalkoztam. Ennek a lehetőségnek a lényege, hogy kicsiben kezded és ahogy haladsz, látod, hogy még nincs vége az útnak. mindig van új szint, amit elérhetsz, mindig.
Sajnos eddigiekben azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek sok fél információval rendelkeznek és ez alapján döntenek .
Valaki azt mondta nekem, hogy az okos ember megfelelő mennyiségű és minőségű információ tudatában hoz meg egy döntést.
Emlékszem, mikor a nagyobbik fiam a pályaválasztáshoz érkezett, nehéz volt. Azt neki kellett eldönteni hogy milyen szakmát választ. Ez eddig rendben is van, de ami ezután jött az nekem volt kemény. Kerestük a legjobb iskolákat, hetekig csak olvastunk róla. Olvastam az iskola bemutatkozását, a véleményeket a neten, mert mindent tudni akartam. Az volt a leghitelesebb, ha az ismerősök között volt olyan, aki oda járt. Hát én ezt a tapasztalatot mondanám megfelelő mennyiségű és minőségű információnak. Amikor mindennek utána jársz, hisz a gyereked fog évekig ott tanulni. Akkor mi felnőttek, ha magunkról van szó, egyáltalán nem tájékozódunk, csak már hallottam róla, de nem tetszett kifogásokkal élünk. Nem értem, mert látom, hogy az az Anyuka, aki meghallgatta és megpróbálta, végül milyen életszinvonalat ért el. Hihetetlen, de komolyan.
Te mit választanál? Meghallgatsz egy olyan embert, aki már ezt csinálja, vagy az ismerősökre hagyatkozol?
Én meghallgattam, igaz, kb 1 órát elvett az életemből, de megérte.
Nem kerül semmibe, csak ülsz a telefonod vagy laptopod előtt és beszélgetsz, kérdezel. És egy olyan ember válaszol, aki lehet, pár hónapja ugyanígy hallgatott, de már több üzleti szinttel feljebb van, mert csinálja.
Na de kanyarodjunk vissza, jól elkalandoztam.
Én meghallgattam és kérdeztem.
Én elég nehezen tudok döntést hozni, ha úgy érzem, hogy számomra vagy a családom számára fontos. Itt szokott előjönni a papír meg a toll.
Nekem ez a módszerem.
Jöttek a kifogások: nincs időm, nem vagyok olyan, nincsenek ilyen ismerőseim, hallottam már róla, stb.
Na de mikor meghallgattam és tudatosult bennem, hogy nincs vesztenivalóm, na akkor jött az, hogy most kell elkezdeni. Mert mikor, ha nem most?
Főállás mellett 2 gyerek mellett, de most kell elkezdeni.
A Te életedben is volt már olyan pillanat, amikor azt mondtad, ezt most kell elkezdeni?
Ha kíváncsi vagy az Én miértemre, vagy hogy mi mellett raktam le a voksomat, írj beszéljünk .
Üzeneted várom szeretettel.
