10/10/2025
Ferenc története
Kövér – ahogy ő mondja. Mindig is az volt, csak eltérő mértékben. Az elmúlt időben 50 kilótól szabadult meg, de most megállt a fogyás, tudni szeretné, hogy miért.
A testével kamasz kora óta nincs jó viszonyban. A súlyával összefüggő megpróbáltatásairól úgy mesél, mintha könyvből olvasná. Nem néz rám, csak maga elé mormolja a történetét. Mintha semmi köze nem lenne ahhoz a testhez, amely számára nem elég vonzó, nem elég „átlagos".
Persze ő sem így született. Szülei egymás iránti „csendes" gyűlölködése belengte a gyerekkorát. Anyukája ételekkel „szerette", apukájának semmi nem volt elég jó, amit a fia tett. Sem testileg, sem lelkileg nem érezte magát elég jónak, szerethetőnek, hát – tudattalanul – megszakította önmagával a kapcsolatot, hogy ne érezze önnön fájdalmát.
De eljött az ideje az újrakapcsolódásnak.
Bár szüleiről beszél, a képzeletbeli találkozás lehetőségében mégis a nagymamáját hívja, akinek fojtogató „szeretete" szorító, ketrecszerű érzést vált ki belőle. Megrendíti, mennyire megmérgezte ez a kapcsolat az önmagához fűződő viszonyát. De épp ez a felismerés segíti hozzá ahhoz, hogy elengedje a múlt hatalmát: a rég halott nagymama ideje lejárt, és csak ő dönthet úgy, hogy többé nem hagyja szorítani magát.
Könnyei és egymást tördelő kezei jelzik, hogy az egykori kisfiú énje riadtságával, tehetetlenségével, végtelen magányával már „itt van" közöttünk. Nehezen megy a kapcsolódás, sejti, hogy a gyűlölt testbe zárt fiú bánatával kell szembesülnie. A fájdalom egyre közelebb kúszik a szívéhez, szavai nincsenek, csak lassan pergő könnyek jelzik belső útját. Később csendes-kedves szavaival hidat kezd építeni a magára hagyott gyermek és a mostani felnőtt énje között. Megérti és megérzi saját erejét és egyben felelősségét önmaga iránt. Mert most már meg tudja védeni, ki tudja szabadítani és akár meg is tudja szeretni önmagát – ez most már csak rajta múlik.
Ülünk még egy darabig csendben, a pillanat súlyát átérezve, majd egyszer csak kimondja, amit én is gondolok: „Most történt valami".
Szeretettel,
Lilla