Ultrarövid Terápia

21/08/2025

“Pár évvel ezelőtt történt, hogy kirándulni indultunk a lányaimmal. Két nagy kézitáskát a rollerem egy-egy fogantyújára akasztottam, így próbáltam könnyebbé tenni a cipekedést. Egy lejtős részen az egyik táska rácsúszott a fékre, amitől a járgány leblokkolt. Nem gurultam gyorsan, de így is látványos fejreállás és leröpülés lett a dologból. Ilyesmi előfordul, nem mondom, de ez valahogy az átlagos taknyolásoknál is röhejesebbre sikerült. A lányaim mindent beleadtak, hogy visszatartsák a hahotázást, majd’ kipukkadtak szegények. Amikor elkezdtem nevetni magamon, akkor szakadt ki belőlük is a java.

Odajöttek, leporoltak, megszeretgettek, majd Adél megszólalt: „Papa, ne haragudj, hogy ezt mondom, de ezt most fontos volt látnom. Hogy ez a felnőttekkel is megtörténik. Hogy ezek szerint ötven fölött is van élet...”

Ez az egész jelenet az életközépi válság egyik szép illusztrációja volt számomra. Amikor az életünk első felében jól kitaláljuk magunkat, felépítjük az egónkat, a táskánkba mindent összegyűjtünk, ami kellhet. Valameddig működik is a dolog, gurul a roller, aztán egy ponton az egész konstrukció összeomlik. Amiről azt gondoltuk, hogy „ez vagyok én” – bármilyen menő és impozáns építmény is –, azt durván lebontja az élet, ha mi önmagunktól nem kezdjük el lebontani.”

/Dr. Buda László: Mit üzen az életed? - részlet/

👉 Ha van kedved, olvass bele a könyvbe! Ugyanitt meg is tudod rendelni: https://budalaszlo.hu/mit-uzen-az-eleted-konyv/

15/08/2025

„Nem azt kell megváltoztatni, hogy mit látok a tükörben, hanem elfogadni azt a valakit, akit a tükörben látok.” 💛

A változókor nem csupán a test átalakulásáról szól. Ez az időszak arra hív, hogy újragondoljuk, mennyire tartjuk magunkat értékesnek, és újradefiniáljuk, mit jelent számunkra a nőiesség. Lehet, hogy a társadalom a fiatal, f**t testet ünnepli, de ebben a korban már nem a hamvasbarack bőr hívja fel ránk a figyelmet – hanem az az összhang, ami az érettségünkből fakad.

Ebben az epizódban arról beszélgetünk:
- hogyan változik meg a testünk és a kapcsolatunk vele a változókorban,
- milyen lelki folyamatok kísérik ezt az időszakot,
- hogyan lehet a változókor egy lehetőség: önmagunk újrafelfedezésére, új célok kitűzésére,
- hogyan forduljunk szeretettel ahhoz a nőhöz, aki a tükörből visszanéz.

🎙 Beszélgetőtársak:
• Oláh Kata – pszichológus, SzomatoDráma® vezető oktató
• Bujtás Ágnes – a SzomatoDráma® és az Ultrarövid Terápia® hivatalos oktatója, mentálhigiénés szakember
• Koppány Emese – az Ultrarövid Terápia® hivatalos oktatója, mentálhigiénés szakember, coach

„Nem azt kell megváltoztatni, hogy mit látok a tükörben, hanem elfogadni azt a valakit, akit a tükörben látok.” 💛A változókor nem csupán a test átalakulásár...

12/08/2025

"Bementem a gyógyszertárba, megtaláltam a spray-t, amit akartam, letettem a gyógyszerész hölgy elé, és egy kedves gesztussal valahogy így üdvözöltem őt: "Jó napot kívánok, ezt szeretném kérni”. Még mosolyogtam is hozzá, ami meglepő hatást gyakorolt a hölgyre, mert neki is elkezdett fülig érni a szája, és fontos, hogy szó szerint idézzem: "Jó napot kívánok! Biztos, hogy ezt szeretné elvinni? Mert magának őszintén megmondom, ez nem ér egy kalap szart sem." Ott egy picit kisiklottam a sínemről, mert a kedvesség az rendben van, de ezt olyan eltúlzott intimitásnak éreztem így elsőre köztünk. Elindult az a pszichológiai folyamat, hogy ’most mit csináljak?’."

/Részlet Dr. Buda László "Hogyan lehetnék jobban?" című előadásából/

Az előadás augusztus 23-án 19:00 órakor kerül bemutatásra az Auditóriumban. Elérhető lesz egyedileg és előfizetés keretében is: www.auditorium.hu

10/08/2025

"Miért lettem színész? Egyrészt nyilván azért is, mert többet jártam színházba, de szerintem inkább azért, mert már akkor valamilyen módon bennem volt az, hogy azért szerettem volna - ki tudja miért - más lenni, mint amilyen éppen vagyok. És bíztam abban, vagy tudtam azt, hogy egy szerep által viszont lehetek olyan." - Csonka András

"Én nem riporterként ülök itt. Nem készülök okos kérdésekkel, sokszor nem is ismerem a vendégem munkásságát. Nem faggatózom, nem provokálok – inkább teret adok. Mintha a „terapeutája” lennék: abból indulok ki, amit a beszélgetőpartnerem megoszt velem. Arra építek, ami az adott pillanatban fontosnak tűnik. Itt-ott megjelenhetnek saját módszerem, az Ultrarövid Terápia elemei, de fontos, hogy ez nem terápia és nem is a módszer bemutatása." - Dr. Buda László

Dr. Buda László ebben a részben Csonka Andrással beszélget – nemcsak a gyerekkorról és a színészetről, hanem arról is, hogyan határozza meg a múltunk azt, akik ma vagyunk. András mesél arról, miként formálták őt a gyermekkori élmények, a családi háttér és az első színpadi élmények, valamint hogyan tanulta meg elfogadni és felvállalni önmagát a reflektorfényben és azon kívül is. Szó esik arról is, hogyan lehet a színészet nem csupán hivatás, hanem önismereti út – és miként segíthet a művészet a belső világunk rendezésében.

Evergreen Health és Dr. Buda László közös podcast sorozata: MIT ÜZEN AZ ÉLETED?Dr. Buda László ebben a részben Csonka Andrással beszélget – nemcsak a gyerekk...

07/08/2025

Volt már olyan, hogy a szorongás szinte ránehezedett a mellkasodra, és nem kaptál levegőt? Hogy a félelem pillanatok alatt elvette az erődet és kizökkentett a jelenlétedből?

„Mintha egy láthatatlan kéz nyomná a mellkasomat…” – ezzel a képpel írta le Szilárd a szorongását. 42 éves, sikeres, vezető beosztásban dolgozó üzletember, harmonikus párkapcsolatban él, mégis régóta küzd bénító szorongással. Egy éve stresszhelyzetekben hirtelen tör rá a félelem, éjszakánként heves szívdobogásra riad fel, és úgy érzi, nincs kontrollja a teste felett.

Ahogy az UT konzultáción együtt haladtunk élettörténete mélyebb rétegei felé, egy fájdalmas gyermekkor képe rajzolódott ki. Egy agresszív, kiszámíthatatlan, alkoholista nevelőapa árnyéka lengte be mindennapjait, és egy túlterhelt édesanya, aki bár szerette, nem tudta megvédeni fiait férje indulatkitöréseitől. Szilárd gyermeki lelkében a félelem és a rettegés állandósult, miközben öccséért is felelősséget érzett. Gyermekként szülői szerepeket kellett betöltenie – érzelmi és fizikai készenlétben élve. Mindez megterhelte idegrendszerét, túlvállalásokban bővelkedő felnőtt életében egy munkahelyi konfliktus volt az utolsó csepp, amely elindította a testi-lelki lavinát.

Miután közösen megértettük, hogy jelen élethelyzeteiben jelentkező testi jelzéseit milyen mélyen gyökerező, múltbéli érzelmi túlterhelődések indítják el, lehetőséget teremtettünk arra, hogy Szilárd egy képzeletbeli érzelmi fogadóórán találkozhasson múltjának és belső világának fontos szereplőivel: elhunyt nevelőapjával, öccsével, édesanyjával, és legfőképpen a saját, védelemre vágyó gyermeki énjével. Érzelmi felszabadító folyamata úgy indult, hogy őszintén hangot adott mindannak a haragnak és fájdalomnak, amit belső világának meghívott szereplői felé hordozott.

Megindító volt látni, ahogy a könnyek és a szavak lassan utat törtek maguknak, érzelmei, indulatai keresztül hullámoztak rajta, de a legmélyebb pillanat akkor érkezett el, amikor átölelte egykori hatéves önmagát, és szívből kimondta: „Itt vagyok neked, megvédelek. Ellazulhatsz, most már megnyugodhatsz itt, a karjaimban.” Abban a csendben és érzelmi közelségben, amit ez a két mondat teremtett, szinte tapinthatóvá váltak az öngyógyító folyamatok lágy hullámai, amelyek lassan megindultak testében és lelkében.

Ezt követte a radikális megbocsátás felszabadító élménye – először nevelőapja, majd édesanyja felé. Öccsével pedig tisztázta: ma már nem „szülője”, hanem testvérbátyjaként tekint rá. Felszabadult, érett felnőtt énállapotából Szilárd úgy döntött, elengedi addig gúzsba kötő megfelelési- és bizonyítási kényszerét, és élete homlokterébe helyezi határai képvisletét és az öngondoskodást. Majd a konzultáció végén azt mondta: „Mintha egy malomkő esett volna le a mellkasomról.”

Hálás vagyok, hogy megtisztelt bizalmával és kísérhettem önismerete ezen útszakaszán. A múlt fájdalmai alól felszabadulni, azt feldolgozni nem könnyű, de érdemes - új távlatokat nyithat a jelennek – és felszabadíthatja a jövőt.

Ági

02/08/2025

Generációk nőttek fel úgy, hogy a fájdalmak, félelmek, sőt sokszor az öröm is elfojtva maradt. Ma viszont lehetőségünk van másképp csinálni. A 21. század egyik legbátrabb lépése a radikális öngondoskodás: az a folyamat, amikor szembenézünk a transzgenerációs örökségeinkkel, és elindulunk önmagunk felé.

Ebben az epizódban arról beszélgetünk, hogy:

💭 hogyan hatnak ránk – sejtjeink szintjén is – a generációkon átívelő emlékek,
💭 hogyan gyógyíthatjuk nemcsak önmagunkat, hanem a családi vonalunk múltját és jövőjét is. Hisz amit önmagunkban gyógyítunk, az visszafelé is hat.
💭 milyen felelősségünk van anyaként, emberként abban, ahogyan önmagunkkal bánunk – hiszen amit magunkból továbbadunk, az hatással van a következő nemzedékre is.

Ha képesek vagyunk igazán egymásra nézni, észrevenni a másik szemében önmagunkat, akkor elkezdhet halványulni, ami elválaszt – és erősödhet az, ami összeköt.

👉 Akik minderről beszélgetnek:
- Oláh Kata pszichológus és a SzomatoDráma® vezető oktatója,
- Kóka Izabella a SzomatoDráma® hivatalos oktatója és
- Láng Bea SzomatoDráma® játékvezető, az Ultrarövid Terápia® hivatalos oktatója és mentálhigiénés szakember.

„Sejtjeinkben őrzött emlékeink” – egy beszélgetés az örökölt érzések, a belső gyógyulás és az öngondoskodás erejéről.Békeidőben sem volt igazán divat megélni...

31/07/2025

“Az egészséges önszeretetnek egyik alapeleme szerintem az öntisztelet. Van, aki bántja magát szisztematikusan a döntései miatt. Nem kellett volna hozzá mennem… hogy a Hufnágel Pistihez kellett volna… Tehát ezek a „kellett volnák” nagyon megterhelőek akkor, hogyha nincs az emberben annyi tisztelet, hogy a mindenkori döntéseit legalább ő maga tisztelettel elfogadja. Ha ezt a tiszteletet nem adom meg visszamenőleg magamnak, akkor az életemet nem tudom szeretettel átölelni, akkor hibáztatni fogom magam, és aki magát hibáztatja, az várja a büntetést szinte. Aki bűntudatot cipel, az vágyik a vezeklésre. És ez a vezeklés nagyon gyakran nem más, mint például egy betegség.”
Dr. Buda László

👉 A teljes interjút itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/episode/1EcZIOzEfPiuaI9a25mvdQ?si=qbYPL5LCR_SH-h53SGz8ag

27/07/2025

"Most már merek és szoktam is nemet mondani. Kár, hogy nem 20 éve bizonyosodtam meg erről. Ezt sajnálom. Szerintem erre kéne a fiatalabbakat bíztatni, hogy jár nekik a "nem". Nem történik semmi tragédia, nem lesznek sikertelenebbek, kevésbé szeretettek. Lehet a nemet úgy is mondani, hogy az nem sértő, nem agresszív, nem bántó." - Borbás Marcsi

"Én nem riporterként ülök itt. Nem készülök okos kérdésekkel, sokszor nem is ismerem a vendégem munkásságát. Nem faggatózom, nem provokálok – inkább teret adok. Mintha a „terapeutája” lennék: abból indulok ki, amit a beszélgetőpartnerem megoszt velem. Arra építek, ami az adott pillanatban fontosnak tűnik. Itt-ott megjelenhetnek saját módszerem, az Ultrarövid Terápia elemei, de fontos, hogy ez nem terápia és nem is a módszer bemutatása." - Dr. Buda László

Dr. Buda László ebben a részben Borbás Marcsival beszélget – nemcsak a belső nyugalomról, hanem arról is, mit jelent megérkezni önmagunkhoz. Szó esik a örömteli egyedüllétről is, ahol újra lehet rendezni a lelkünket.

Evergreen Health és Dr. Buda László közös podcast sorozata: MIT ÜZEN AZ ÉLETED? Dr. Buda László ebben a részben Borbás Marcsival beszélget – nemcsak a belső ...

25/07/2025

Az öngondoskodás: minden nap egyetlen szál fonalat szőni életünk szőttesébe – látszólag jelentéktelen, nélküle mégis széthullana minden.

Július 24. – a Nemzetközi Öngondoskodás Napja

Tegnap egy különösen szép üzenetet hordozó nap volt: a Nemzetközi Öngondoskodás Napja.
A dátum nem valami véletlen választás eredménye: a 7. hónap 24. napja azt üzeni, hogy az öngondoskodás a hét minden napján, napi 24 órában gyakorolható (24/7) – épp ezért ma is, és az év minden napján aktuális! 😊

Az öngondoskodásról a hétköznapi gondolkodásban leggyakrabban az anyagi függetlenség jut eszünkbe, ami nagyjából annyit tesz, hogy

✅ önálló, felnőtt életet élni, megállni a lábunkon, nem függeni senkitől és semmitől;
✅ szakmai sikereket elérni és tovább fejlődni bennük, hogy fenntarthassuk mindazt, amit elértünk;
✅ felkészülni a jövő kihívásaira tartalékok felhalmozásával, a jövő bebiztosításával – már amennyire ez lehetséges.

Az öngondoskodásnak persze van fizikai szintje is:
✅ aktív életet élni,
✅ mélyen és jól aludni,
✅ egészségesen táplálkozni és
✅ részt venni a szűrővizsgálatokon.

De vajon a teljes – és úgynevezett radikális – öngondoskodás kimerül-e abban, hogy boldoguljunk az anyagi világban, és megőrizzük a testi egészséget, vagy van mindennek valamiféle belső vetülete is? Mit jelent az öngondoskodás lelki értelemben?

Mi mással is kezdődhetne ez a gondolatmenet, mint az önismerettel: amikor ráébredsz, hogy gondolataid és érzéseid hatással vannak arra, ahogy a világra reagálsz – ez felbecsülhetetlen!
És ha ezt felismerted, innentől már csak egyetlen lépés annak a felismerése, hogy a mentális és érzelmi állapotod hatással van a fizikai testedre.

Kétségtelenül fontos a mozgás, a táplálkozás, a pihenés – de ez csupán az érem egyik oldala. A másikon ott rejlenek a gondolatok, az érzések, az elakadt történetek… ragaszkodások, aggodalmak, neheztelések, amik sokszor szinte észrevétlenül rágnak belülről…

Ha csak azon az egyetlen dolgon elgondolkozol, hogy mit tehetnél önmagadért és azért, hogy mindez másképp legyen, máris nagy lépést teszel afelé, hogy kezedbe vedd az életed és érdemben tehess valamit testi-lelki egészségedért.
És ha ennek nyomán meghozod azt a döntést, hogy elindulsz ezen az úton, ezzel meg is születik benned a felelősségvállalás önmagadért. Azért, hogy az életedet valami más, valami jobb minőségben élhesd: könnyedebben, több mosollyal és kevesebb önbántalmazással – azaz több önelfogadással.

De készülj föl: a "radikális" jelző arra utal, hogy nem elégszel meg a felszínes megoldásokkal, hanem a mélyebb gyökerekig hatolsz majd, mert hamar ráébredsz, hogy csak ez hozhat valódi változást az életedbe. Amint elkezdesz körbenézni odabent, biztos lehetsz abban, hogy idővel másképp nézel majd önmagadra és a világra „idekint”.

Legyen minden napban egyetlen szál, amit magadért szősz az életed szövetébe: egy mély beszélgetés, egy óra önmagaddal, egy határozott „nem”, amikor szükséges, egy csöndes séta, egy jó ebéd, egy kiadós pihenés, vagy egy meditáció… és a világod kerekebb lesz, mint valaha!

24/07/2025

Békesség, mesterséges intelligencia és valódi megbocsátás – egy délután Deepak Choprával

Belgrádban jártam a múlt héten, ahol Deepak Chopra „Awakened life” című előadását hallgathattam meg. A nagyközönségnek tartott fellépése előtt egy kisteremben tudtunk vele személyesen is találkozni. Amikor belépett a terembe, mintha egy láthatatlan nyugalom is megérkezett volna. Nem volt harsány, nem volt különösebben teátrális – mégis érezhetően más kisugárzással volt jelen, mint a legtöbb ember. Szavai lelassították az időt, megnyugtatták a jelenlévőket, és még akkor is simogatták a lelkem, amikor olyan mondatok hangzottak el, mint: „az AI térnyerésével vagy kihal az emberiség, vagy pont az ellenkezője fog történni.”

Azóta is töröm a fejem: mi lehet a kihalás ellenkezője? Talán az emberiség felemelkedése? Egy új tudatszint? Egy kollektív megvilágosodás? Chopra gondolkodásmódjában egyébként a mesterséges intelligencia nem a félelem, hanem az ébredés lehetőségét hordozza. Ahogy a Digitális Dharma című könyvében is írja: „Az emberi tudat nem helyettesíthető. Az AI csak felnagyítja azt, ami már bennünk van.” Vagyis, ha a kollektív tudatunk félelemmel, ítélkezéssel és elnyomott traumákkal van tele, akkor az AI is ezt fogja tükrözni. De ha a fejlődés, együttérzés és bölcsesség irányába mozdulunk, az AI partnerünk lehet ezen az úton.

Ez a délután azonban nemcsak az AI-ról szólt, hanem valami sokkal intimebb, emberibb kérdésről is: a harag elengedéséről. Egy résztvevő megkérdezte, hogyan lehet lecsendesíteni a bennünk tomboló dühöt. Deepak válasza egyáltalán nem lepett meg:

„A harag legtöbb esetben egy trauma emléke. A trauma feldolgozásához a megbocsátás segít hozzá. De az, hogy egyik pillanatban még haragszol, majd azt mondod: megbocsátok neked – az nem megbocsátás, hanem inkább melodráma. A valódi megbocsátás ott kezdődik, hogy befejezed az ítélkezést önmagaddal és másokkal szemben is.”

Hányan gondoljuk azt, hogy megbocsátottunk, miközben valójában csak elnyomtuk a fájdalmunkat, vagy udvariasságból „elengedtük”? Azt sokan tudjuk, hogy a megbocsátás segíti a lelki béke elérését, de azt a kérdést, hogyan érdemes elindulni ezen az úton, azt már kevesebben tudják hitelesen közvetíteni. Chopra arra hív, hogy a megbocsátás nem egy nagy gesztus, hanem egy belső elcsendesedés. Egy olyan állapot, ahol már nem kell „igazunknak” lennie, ahol már nincsen jó vagy rossz, ahol tényleg nincsen minősítés, a dolgok egyszerűen csak vannak.

Az egész délutánnak volt egy különleges, szinte sorsszerű momentuma is: teljesen véletlenül Dr. Buda Lászlóval futottunk össze a parkolóban, és együtt éltük át vele ezt az élményt. Mintha a belső béke, az öngondoskodás és a tudatosság témái egymásra találtak volna ebben a találkozásban is.

Ami pedig Deepak Chopra hatását illeti… még mindig érzem. Nem csak a szavait, hanem azt a finom, csendes jelenlétet, amit talán így lehetne összefoglalni: „Légy csendben. És figyelj. Minden válasz benned van.”

Szilvi

/Az eseményről készült fotót az első kommentben találod./