17/01/2026
Nyitott mellkas, erős jelenlét!
„Nem hittem benne, hogy megoldja a problémámat. Tudtam, hogy dolgoznom kell magamon, mert nincsenek csodák – de te az vagy. Köszi.”
-Köszönöm a megosztásokat, amelyek segítenek azoknak, akik keresik a megoldást, de még nem találták meg.-
Amikor testtartásról, légzésről vagy mozgásminőségről beszélünk, a figyelem szinte mindig a hátra, a törzs mélyizmaira vagy a csípőre irányul. A mellkas és a mellizmok eközben gyakran teljesen èrintetlenül maradnak ès egyáltalán nem beszélnek róluk. Pedig ez a terület kulcsszerepet játszik abban, hogyan állunk, hogyan mozgunk, és főleg: hogyan lélegzünk.
A mellkas nem egy merev doboz, hanem egy rugalmas, dinamikusan mozgó szerkezet. A bordák, a szegycsont és a hozzájuk kapcsolódó izmok minden egyes légvételnél részt vesznek a mozgásban. Ha ez a rendszer beszűkül, merevvé válik – legyen szó ülő életmódról, stresszről vagy rossz tartásról –, a légzés automatikusan felszínessé válik, és a test kompenzálni kezd.
A mellizmok (különösen a nagy- és kis mellizom) nemcsak a kar mozgásáért felelősek. Ha rövidültek vagy túlzott tónusban vannak, előrehúzzák a vállakat, zárják a mellkast, és akadályozzák a bordák szabad mozgását. Ez nemcsak „görnyedt” tartást eredményez, hanem megváltoztatja a légzésmintát is: a légzés felkúszik a nyakba, a vállakba, miközben a rekeszizom és a bordakosár alsó része háttérbe szorul.
Ami különösen fontos: a tartás és a légzés nem különálló rendszerek. A mellkas állapota összekötő kapocs köztük. Egy nyitott, mobilis mellkas lehetővé teszi a gazdaságos, mélyebb légzést, míg egy rugalmas légzés automatikusan segíti a függőlegesebb, könnyedebb tartást.
Talán azért beszélünk erről a területről olyan keveset, mert nem látványos „probléma”. Nem fáj azonnal, nem jelez hangosan addig amíg nem "fogok vele kezet".
- Aki járt nálam tudja miről beszèlek.-😉
Mégis hosszú távon döntően befolyásolja az energiaszintet, a stresszkezelést, a mozgás szabadságát – és azt is, mennyire érezzük magunkat „jelennek” a saját testünkben.
A mellkas felszabadítása nem pusztán nyújtás vagy erősítés kérdése. Tudatosság, légzés, finom mobilitás és új mozgásminták kialakítása szükséges hozzá. És ha ez megtörténik, gyakran nemcsak a testtartás változik meg – hanem az egész test működése.
