08/03/2026
Ha megnèztètek az előző. 2 poszt videóit ès jártatok már nálam akkor èrteni fogjátok!
Van egy érdekes felismerésem, amin mostanában gyakran mosolygok.
Ha az emberek egy kicsit mélyebben értenék az agy működését, és azt, hogy milyen elképesztő hatással van a testünkre – fizikai és szellemi szinten egyaránt –, talán rájönnénk, hogy mennyire kevés dologra lenne valójában szükségünk. Talán a neurológia és a pszichológia már önmagában is egy egész világot nyitna meg előttünk.
Mégis sokszor azt látom, hogy mindenki biztos válaszokat keres. Valakit, aki majd megmondja a „tutit”. Valakit, aki azt mondja: „Nálam voltál, és most már minden rendben lesz.”
Sokszor én magam is rácsodálkozom erre a jelenségre. Arra, hogy mennyire könnyű ebbe a szerepbe belecsúszni. Azt mondani: ezt állítom, azt állítom, megoldom, megszüntetem a problémád. Hogy annyi helyen jártál, de majd én segítek. Hogy engem ajánlanak, sok a követőm, jó a marketingem.
És közben talán épp az igazság marad ki a mondatból.
Az, hogy valójában mindannyian úton vagyunk. Tanulunk, tapasztalunk, és néha ugyanúgy rácsodálkozunk saját magunk működésére, mint egy kisgyermek a világra.
Néha az az érzésem, hogy az igazi megértéshez újra el kellene érnünk egy gyermeki szintet. Azt a nyitottságot és tisztaságot, amikor még nem hisszük, hogy mindent tudunk. Amikor nem állítjuk, hogy nálunk van a végső válasz.
Talán éppen ott kezdődik a valódi tudás, amikor őszintén ki tudjuk mondani: még mindig tanulunk.
És talán éppen ez az a pont, ahol végre közelebb kerülünk önmagunkhoz.
