30/07/2025
Néhány napja láttam gyereknevelés témában egy borzasztóan tanulságos videót: az volt a lényege, hogy egy kisfiú rádörrent a húgára, hogy milyen idegesítő, erre az anyjuk közbeszólt és elmagyarázta neki, hogy attól, hogy őt idegesíti a testvére viselkedése, a kislány még nem lesz idegesítő és nem szép dolog a saját érzéseinkből fakadó tulajdonságokkal felruházni a másikat.
Mert attól, hogy valaki idegesítően viselkedik vagy hülyeséget csinál, még nem lesz idegesítő és hülye.
Nem is maga a videó volt az, aminek az üzenete beleégett az agyamba, hanem az egyik komment, amit a hozzászólások között találtam. Egy nagyjából 35-40 éves férfi írta, hogy felnőtt fejjel, az ehhez hasonló internetes tartalmakat látva döbbent rá, hogy őt soha nem nevelték, hanem csak fegyelmezték a szülei.
Wasn’t parented, only disciplined. – az eredeti angol megfogalmazás talán jobban visszaadja a mondanivalót, mert mi magyarul igazából szinonimaként használjuk a nevelés és a fegyelmezés szavakat.
Gondoljatok bele, amikor azt mondja valaki, hogy „az én gyerekeim jól neveltek!” vagy „ők rendesen meg vannak nevelve!”, akkor nem az az első gondolatunk, hogy meg lettek tanítva asszertívan kommunikálni, empatikusak, figyelembe vesznek másokat; ha hibáznak, felvállalják, de nem félnek segítséget kérni vagy kimutatni az érzéseiket – hanem arra, hogy különböző büntetőeszközökkel és vasszigorral elérték, hogy tudják hogyan kell „jól viselkedni”, úgy, hogy lehetőleg semmilyen bonyodalmat ne okozzanak a felnőtteknek.
Ne viháncoljanak, ne szaladjanak el, ne beszéljenek csúnyán, ne legyenek tiszteletlenek és gorombák, ne felejtsenek el köszönni, ne vágjanak közbe, amikor más beszél, ne, ne, ne, ne, ne – mi ezt nevezzük úgy, hogy „megneveltük” a gyerekünket, de ez igazából fegyelmezés, nem?
Mert a nevelés nem csak abból áll, hogy megmondjuk mit ne csináljon, mi helytelen viselkedés, hanem rávezetjük, hogy mi lenne helyette a megfelelő és legfőképpen, hogy MIÉRT, mert úgy tanítjuk meg őket, hogy később önállóan is megtalálják a helyes megoldást minden helyzetre, ami az életük során szembejöhet velük.
Bár mi a magyar nyelvben ezt mind egy kalap alá vesszük és gyűjtőszóként használjuk, de valójában a nevelés a belső értékek és az önálló gondolkodás kialakítását jelenti, hogy a gyerekeink olyan asszertív és döntésképes felnőtté cseperedjenek, akik könnyen megbirkóznak a kihívásokkal és maguktól is tudják, hogy mi a helyes, míg a fegyelmezés a viselkedés külső kontrolljáról szól.
És tetszik vagy sem, a tudatos nevelés elsősorban a szülő önismeretén és önkontrollján múlik.
Ha anya vagy apa csak akkor fegyelmez, amikor elveszíti a türelmét, vagy pusztán azért büntet, mert a saját elvárásait akarja érvényesíteni, azzal igazából nem nevel, csak a saját feszültségét vezeti le a gyerekén.
Éppen ezért bármennyire is jellemző, hogy ezt értjük a „jólneveltek a gyerekeim” vagy a „megneveltem őket” kifejezések alatt, a nevelés ezzel a szülői mentalitással valójában a háttérbe szorul, mert nem a gyerek jelenlegi és jövőbeni érdeke a cél, hanem a szülő pillanatnyi kényelme és a követelményeinek a kiszolgálása.
Nem vagyok álszent, ahogy mindenkivel, velem is elő szokott fordulni, hogy felhúzom magam vagy csak egyszerűen nincs energiám hosszabb és kielégítőbb leckét adni, ezért egy-egy helyzetben a tudatos nevelés helyett a fegyelmezéshez nyúlok, de ettől függetlenül törekszem arra, hogy ez minél ritkábban történjen így.
Nem az a célom, hogy a gyerekeim minden kérésemet és elvárásomat vakon teljesítsék, hogy minél kevesebb gond legyen velük, mert nem fegyőr akarok lenni, hanem az anyjuk és a gyereknevelés számomra azt jelenti, hogy értékeket és gondolkodásmódot adok át, nem pedig merev szabályokat és maximális szülői kontrollt.
Ne azért csinálják azt, amit, mert nekem akarnak megfelelni és tudják, hogy ezzel kerülhetik el a büntetést, hanem azért, mert miután gyerekkorukban sikerült átadom azokat az elveket és értékeket, amiket az életben fontosnak tartok, legeslegbelül érzik, hogy mi a helyes.
Azt akarom megtanítani hogy hogyan, nem pedig azt, hogy mit.
Remélem, hogy 15-20 év múlva, amikor végignézek rajtuk, akkor majd az fog átfutni az agyamon, hogy „megneveltem a gyerekeimet”, és nem, nem azt fogom alatta érteni, amire a többség általában gondol.
Salty
