28/04/2022
Szilágyi Vilmos emlékére
Szilágyi Vilmos a héten 93 éves korában elhunyt.
Vilmos a szexuálpszichológia legrégebbi és egyik legmeghatározóbb hazai szakembere volt.
Nemrég találkoztunk, amelynek az emléke így egyszerre nagyon fájdalmas és örömteli érzés is.
Hetekkel ezelőtt jártunk Vilmosnál feleségemmel, beszélgettünk vele és feleségével. (Ekkor készült a mellékelt fotó.)
Mindig is fontosnak tartotta, hogy az utókornak továbbadja amit lehet.
Érezte a halál közeledtét, végrendelkezett.
Tőlem azt kérte, hogy a sok év alatt összegyűjtött könyveit őrizzem meg a szakmának. Kérte, hogy az egyesület (Magyar Szexuálpszichológusok Egyesülete) tagjai számára tegyem elérhetővé és kölcsönözhetővé a könyveit, amelyekről részletes listát is írt.
Ezen felül megegyeztünk abban is, hogy a honlapján lévő számos írást is gondozni fogom, megőrzöm az utókornak.
Kérdezte a véleményemet egy írásáról és hozzátette, hogy "Fontos a visszajelzés, mert azáltal lehet fejlődni!"
Szó szerint így hangzott el, amit disszonáns és megható is volt hallani a 93 éves Vilmostól.
Mindezzel együtt sosem ismertem rugalmas embernek, nagyon nem, de az is igaz, hogy már akkor sem volt fiatal, amikor közelebbről megismertem, 16 éve.
Így még mindig visszajelzést szeretett volna, vágyott a szakmai diskurzusra is, a korábban fontos témái még mindig fontosak voltak számára.
Még 93 évesen is választékosan beszélt, íve és tartalma volt annak, ahogy kifejtette a mondanivalóját. A szexuáletika kérdéseiről akart beszélgetni. Történelmi és kulturális keretbe helyezve beszélt lelkesen a szex jelenéről, jövőjéről és társadalmi kérdéseiről.
Sajnos a hallása az utóbbi pár hónapban jelentősen romlott, így a kétoldalú kommunikáció már sokkal nehézkesebbé vált.
A személyes beszélgetés után sokminden történt, majd pár héttel később covidosak lettünk a feleségemmel, így a könyvek elszállítása és elhelyezése halasztásra került, majd a héten jött a hír, hogy Vilmos meghalt.
Vilmosnak rendkívül hosszú és gazdag életútja volt, filozófia és történelem szakokon kezdte, majd végül filozófia és pszichológia szakon végezte tanulmányait az ELTE-n, ifjúságtudománnyal, nemiségtudománnyal foglalkozott, volt könyvkiadó főmunkatársa, szerkesztője volt a Családi lap orvos válaszol rovatának a 70-es években. Alapítója a Magyar Pszichiátriai Társaság Szexuálpszichológiai Munkacsoportjának, 1985-ben megszervezte az első magyar szexológiai konferenciát.
Létrehozta a Magánéleti kultúra, korszerű életvezetés alapítványt. Alapítója és szerkesztője volt a Magyar Pszichológiai Szemle című szakmai folyóiratnak.
32 könyve jelent meg. Legjelentősebbek között van Buda Bélával írt Párválasztás című könyve illetve érdemes kiemelni több könyvét is a sz*****is nevelésről, szexuálpedagógiáról és szexuálpszichológiáról.
Vilmos számára központi kérdés volt a nők helyzete, a nők hátrányos helyzete a társadalomban. Számos sz*****is problémának a gyökerét ebben látta, és szembe menve némely elfogadott paradigmával, úgy vélte, hogy hibás sz*****is forradalomról beszélni addig, ameddig a női egyenjogúság nem valósul meg teljes mértékben.
Vilmos 11 éves korától kezdve naplót írt egész életén át.
Gyermekkorában egy másfél szobás cselédlakásban lakott a családjával. Édesanyja házivarrónő volt. Édesapjáról úgy írt, hogy "apám gyakorlatilag nem volt", "apám egyébként tagadni próbálta, hogy az ő gyermeke lennék".
16 évesen a második világháborúban katonai kiképzést kapott, majd elvitték Németországba, ahol egy éven át hadifogságban volt.
Első gyermeke születésekor nem volt otthonuk, feleségével egy Vilmos által épített szerszámos kamrába költöztek és ott kezdték a közös életüket.
Vilmos nyilvánosan is sokat írt a naplójában foglaltak alapján a saját életéről, gondolatairól, motivációiról, nehézségeiről, párkapcsolatairól. Könyv formában és a honlapján is olvasható sok érdekes és megható részlet az életéről.
Vilmos örök kritikus és elégedetlen volt a világ történéseivel, a sz*****is kultúrával és minden emberrel is, akikkel kapcsolatba került.
Mégis az alábbi szavakkal zárta az egyik összegzését az életéről:
"Ambivalens, de alapjában elégedett visszatekintés. (Nagyobb kapcsolati tőkével nyilván többet lehetett volna elérni, de a „splended isolation”-nak előnyei is voltak.)"
