Zümmögő

10/03/2026

Manapság már MINDEN KISGYEREK SZENZOROS?
Ha annyi ezresem lenne, ahányszor feltették nekem ezt a kérdést... 🫢
A rövid válaszom a kérdésre a videóban van.
Hosszabban el szoktam mondani, hogy az elmúlt évtizedben az egyik legkutatottabb terület a fejlődő idegrendszer működése és sajátos fejlődési útjai. Mindez dinamikusan hat a diagnosztika rendszerére, új lehetőségeket kínálva a szenzorosság és a neurodiverzitás megértésére. Természetesen érinti többek között, a neveléstudomány a klinikai szakpszichológia és a társadalomtudományok területeit is.
Csoda, hogy a csapból is ez folyik? 😊 Csak szólok, hogy gyógypedagógusként sem lehet elkerülni a bevonódást és a szemléletünk formálódását... ☝️

09/03/2026

Vannak idegőrlő helyzetek, és embert próbáló gyermeki személyiségek, ahol egy hangulatos munkahelyi kényszerközösség csak úgy marad hangulatos, ha sikerül megoldásfókuszú munkát végeznünk...
Ez a történet bátorítás lehet mindazoknak, akik úgy érzik, hogy az utolsó idegszálukon táncol egy bizonyos gyermek. Gondolkodjatok, próbálkozzatok és merjétek elhinni, hogy jobb lesz! Nem csak a gyermeknek, hanem nektek is! Hisz az érzelmi nevelés minden körülmények között feladatunk!

(részlet a meséből) 👇

"Erőt vett rajtam a csüggedés, hogy valamit rosszul csinálok, hisz egy valamirevaló gyógypedagógusnak ezt meg kell tudnia oldani. Aztán úgy döntöttem feladom...
Én vagyok a felnőtt, aki felelősséggel tartozik egy gyermekért. A munkám arról is szól, hogy az érzelmi igényeivel és az érzelmi nevelésével is foglalkozzak. Ha képes vagyok a saját viselkedésemet pozitív irányba fejleszteni, az az ő viselkedésére is hatással lesz. Eldöntöttem, hogy nem csinálok vele semmit. Nem fejlesztem, a szó klasszikus értelében. Nem rakom irányított helyzetekbe, nem próbálom motiválni, nem próbálok görcsösen jókedvűnek lenni vele, vagy akár csak egy picit is elbagatellizálni azt, ha láthatóan rosszul van. Csak úgy simán elhordozom szeretetben, türelemmel."

A feladás indított el a megoldás felé. Ha elolvasnád hogyan, akkor itt a link: https://www.zummogokorai.hu/erzelmi-neveles/

06/03/2026

A csapból is a "befogadó intézmény" magasztos eszméje folyik, mindazonáltal jól látszik, hogy még a szegregáción belül is sokszor szegregációba ütközünk...
Ebben a történetben az epilepszia - mint betegség - témáján túl, helyet kapnak olyan dilemmák is, mint a befogadó intézmények és a dolgozók felelősségi körei, az inkluzív szemlélet kényszerű határai, és a valódi akadályok megjelenése...
Hab a tortán, hogy mindezt már vezetői munkakörben éltem meg...

(részlet a meséből) 👇

"Abban az esetben, ha az embernek van beleszólása az ellátás megszervezésébe, szükséges megvizsgálni az érdekellentétek hátterét, ahhoz, hogy elkerüljük az elefántok gyártását holmi bolhákból. Olyan társadalomban élünk, ahol az elhivatott emberek fejében is szükséges néha akadálymentesíteni, vagy más szemszögből megvilágítani az aktuális nehézséget. Ugyanis egyetlen speciális intézmény sincs, ahol minden gyermek állapota egyforma, lehetőleg nehézségektől mentes, és a nevelésüket is kizárólag egy jól bevált módszer szolgálja. Tetszik, vagy nem, ezt ki kell mondanom. Sokszor az ismeretlentől való félelem, a megszokott rutinokhoz való ragaszkodás, vagy a megoldásfókuszú gondolkodás hiánya gátat szab annak, hogy beismerjük, léteznek kompromisszumos megoldások, ahol a két oldalt elfogadható egyensúlyba lehet hozni."

Ha az egészet elolvasnád: https://www.zummogokorai.hu/dravet-szindroma-epilepszias-gyermek/

05/03/2026

A VISSZAKÖSZÖNŐ GYOMORTARTALOM mindig izgalmas téma az evésfejlődésben! 🤮
Az alábbi lapozóban a teljesség igénye nélkül tisztázom a három jelenség fogalmát, és létjogosultságát a csecsemő- és kisgyermekkori fejlődésmenetben. 👶
Tisztázzuk egy kicsit, hogy mi számít élettani jelenségnek, és mi az ami szakemberi beavatkozást kíván! ☝
Részben kapcsolódik a korábbi - normatív válogatósságról szóló - posztomhoz, így ez is elsősorban a neurotipikus fejlődésmenetet veszi alapul. Utóbbit, ha nem láttad akkor kommentbe csatoltam a linket.

04/03/2026

Pályakezdőként történt meg velem először, hogy örökre el kellett búcsúznom az egyik kis kliensemtől...
Ez a történet pedig arról szól, hogy, hogy éltem meg mindezt úgy, hogy az alapképzés során nem készítettek fel a veszteség gyógypedagógiájára...
Lotti (alternatív név) meséjét azért tartom fontosnak - amellett, hogy emléket állítok egy gyermeknek aki egy gyermekotthonban élte le az életét - mert a hiteles szakemberré válás szerves része, hogy merjünk kritikusan gondolkodni, és tabukat döntögetni. A veszteségek kezelésének képessége is idetartozik...

(részlet a meséből) 👇

"Aki olvassa ezt a történetet, az gondolhatja talán, hogy naiv voltam. Lehet, hogy az voltam. De inkább arról van szó, hogy az életben nagyon sok minden van, amiről hallottunk, vagy az elménkben tudat alatt raktározzuk, de a felszínre akkor jön, ha valami konkrét eset előhívja…
Én is elkezdtem a megszokott rutint aznap reggel. De a rutinom megtört, megakadt, amikor Lotti üres ágyához és szekrénykéjéhez értem. Álltam és sírtam. Próbáltam megérteni, ami történt, rendet rakni a kusza gondolataim között.
Mert nekem senki nem beszélt arról, hogy a gyógypedagógiai munkában ez előfordulhat!
Senki nem tanított a munkahelyi gyászról!"

Ha az egészet elolvasnád: https://www.zummogokorai.hu/veszteseg-gyogypedagogia-gyasz/

03/03/2026

Ha valakinek vannak ilyen eszközei, akkor egy szuper egyensúlyozós játékot lehet összedobni belőlük!

02/03/2026

A mentori munkám során sokszor tapasztalom, hogy egyes pedagógusok nem azért rekednek meg a megkövesedett rutinokban, mert nincsenek ötleteik. Inkább kevés a bátorságuk, vagy szégyenlik kipróbálni, vagy megvalósítani őket! Én azt tanítom, hogy a gyógypedagógiában soha nem szégyen fenekesül felforgatni a rendszereket, hisz az a dolgunk, hogy megtaláljuk a megfelelő utat az adott család életminőségének javításához. Egyebekben nem árt, ha mi sem unjuk halálra magunkat...:)

Épp ezért, így a hét elején egy vidám történetet hoztam, egy vagány terv megvalósításáról. Avagy amikor nem ismerjük azt a bizonyos lehetetlent...

(részlet a meséből, mely az Egy sima egy fordított - Egyesület az Inklúzióért blogjában is megjelent) 👇

"Egy gyógypedagógus életében sok olyan dolog van, amit megtanul az egyetemi képzés során, és legalább háromszor ennyi, amit nem. Ezzel szerintem nem árulok zsákbamacskát. Néhány nagyszerű tanárom értékes gondolatát elraktároztam a fejemben, hagyva, hogy formálja a szemléletem, de az igazi fekete öves szemléletformálódás a gyakorlati munkában indul el. Ahhoz, hogy ez hatékonyan működjön, persze szükséges kimozdulni a komfortzónából, amiről valahol azt olvastam, hogy az a hely, ahol bár nyugalmunk van, mégsem tudunk előnyünkre változni.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nincs olyan szakember ezen a földgolyón, aki egy reggel úgy ébred, hogy mindenről helyesen gondolkodik, mindent jól csinál, és sohasem küszködik imposztor szindrómával. Én is meg tudom határozni azokat a pillanatokat a szakmai életemben, amikor egy erősebb felismerés felrázott, kilökve az épp aktuális nyugvópontról."

Ha az egészet elolvasnád: https://www.zummogokorai.hu/alternativ-kisherceg/

27/02/2026

Szerintem szülőként és szakemberként is fontos érteni, hogy egy adott pillanatban kimondott szónak, vagy információközlésnek lehet teremtő, de mélységesen romboló hatása is. A korai intervenciós munkában ez egy rendkívül érzékeny terület...

Ebben a történetben a bennem zajló dilemmákról és a megfelelő pillanat kereséséről olvashattok egy olyan család kapcsán, ahol egy koraszülött kiscsecsemő a létezés határáról tért vissza a szüleihez, hogy megmutathassák neki ezt a szép világot!
Avagy így ismertem meg Lucababa családját! 🩷

(részlet a meséből) 👇

"Én igazán hálás vagyok, hogy úgy lettünk megteremtve mi emberek, hogy nem látjuk egymás gondolatait. Azokban a pillanatokban ugyanis mérhetetlen sebességgel cikáztak az agyamban a szakmai és az emberi felelősség szempontjai, hogy mit és mennyit mondhatok ennek a két reményteljes szülőnek itt előttem. Az őszinte tények ismeretéhez joguk van, ez biztos. De mennyit tudnak befogadni? Nem intellektuálisan, hanem érzelmileg? Ott, abban a pillanatban. Van-e jogom elvenni a reményüket? Egyértelműen nincs. Egy szakembernek sosincs joga elvenni a szülők reményét. Mert ki higgyen egy sérült kisgyermek fejlődésében és boldogulásában, ha nem a saját szülei, akik a világot jelentik számára."

Ha az egészet elolvasnád akkor ide kattints: https://www.zummogokorai.hu/korai-fejlesztes-serult-kisgyermek/

26/02/2026

Muszáj volt írnom a normatív válogatósságról újra! ☝️Azt tapasztalom ugyanis, hogy olyan sok szó esik a problémás étkezésről minden platformon, hogy kicsit elfelejtődik, mi is a normális, ami valójában a kisgyermekkori fejlődésmenet természetes része. 👶
Ez a lapozó, most kizárólag erről szól. ☝️ Remélhetőleg csökkenteni fogja a kisgyermekes szülők rémüldözését. 🥰 Az eltérő, problémás étkezést, most direkt nem említettem, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal... 🙃

25/02/2026

Ez a történet pont egy olyan családról szól, akiket egyáltalán nem akartam vállalni, úgy 8 évvel ezelőtt...Aztán azóta sem tudjuk elengedni egymást. :)
Igen, van olyan, hogy szakemberként nem akarsz együtt dolgozni egy családdal, mert úgy érzed mentálisan és érzelmileg megterhelő az esetük komplexitása. Aztán ember tervez, Isten végez, ahogy mondani szokás...:) Mindenesetre hálás vagyok, hogy így alakult a közös utam velük. :)

(részlet a meséből...)👇

" elmondhatom, hogy engem már nem igazán lehet zavarba hozni a fogyatékosság mértékével, vagy külsőleges megjelenési formáival, az onkológiai esetek mégis okoznak bennem némi diszkomfortot. Talán azért, mert a testi fogyatékosságok általában következményként jelennek meg, amihez szakmai tudással hozzá tudok nyúlni, és van lehetőségem pozitív irányba mozdítani az életminőséget. Viszont az onkológiai betegségek sokszor magukba hordozzák az elmúlás lehetőségét, amit gyógypedagógusként nem tudok megállítani. Úgy érzem, hullámvasúton ülök, pereg az időm, nem tudom hova fut ki a dolog, és vergődök a kompetenciáim és az érzelmi vonatkozások határán. Lehetek akármilyen tudatos szakember, nem vagyok hiteles, ha a józan érzelmeket mellőzöm a munkából."

Ha az egészet elolvasnád: https://www.zummogokorai.hu/malacka-onkologiai-gyogypedagogia/

24/02/2026

Szelektív evő, szenzoros étkezési zavarral küzdő és ARFIDos gyermekeket nevelő szülők figyelmébe ajánlom az alábbi cikket! 👌💪

Régi adósságomat törlesztem ennek a posztnak a megírásával. Írtam már a módszerről, sőt a podcastban két hosszú részt is szenteltem neki (linkek a bejegyzés végén), mégis úgy érzem, nem lehet eleget beszélni róla, és mindig lehet egy kicsit jobban, egy kicsit világosabban be...