26/09/2023
Apa bejött, tudtuk, hogy mi lesz és körülbelül ezen a ponton feledkeztem meg a légzésről. Attól kezdve nem tudtam kicsit sem kontrollálni a fájdalmat, még szerencse, hogy ez már csak pár percig tartott.
Villámgyorsan összeszedtek, toltak át a műtőbe, ott már vártak rám. Anesztes vissza, elmélyítették az érzéstelenítést, ehhez újabb szúrás kellett, de semmit nem vettem észre belőle, fektettek is le.
Apa beöltözve bejött a fejemhez és leült. A forgatókönyvünk erre az esetre is kiterjedt, hogy a természetesre nem, a császárra viszont mindenképpen bejön, hogy megkaphassa Lénát.
Érkezett az orvos, pár perc alatt kint is volt Léna a 31. órában és mehetett is apával vissza a szülőszobára, hogy a mellkasára fektessék. Először odatartották a fejemhez, megpuszilgattam, elmondtam neki, hogy csodaszép, ügyes lány, nagyon szeretem és büszke vagyok rá, nemsokára találkozunk.
Körülbelül 20 perc múlva találkoztunk a szobánkban ahová már apuka tolhatta át Lénát. Én a fáradtságtól már a varrás alatt többször bóbiskoltam, a szobában hamarabb voltam bent, mint ők, akkor ébredtem, amikor bejöttek.
Nagyon boldog voltam természetesen, de..
Annyira mérhetetlenül fáradt és meggyötört voltam fizikailag, hogy én csak arra tudtam gondolni, hogy pihenni szeretnék és múljon el a fájdalom, amit érzek. A seb sokkal jobban fájt, mint amire fel voltam készülve, pedig azt hittem 2 endometriozis műtét után nem fogok meglepődni, de nem így lett. Szinte alkalmatlannak éreztem magam arra, hogy ellássam Lénát és az első gondolatom az volt, hogy rossza anya vagyok, gyenge és még erre sem vagyok képes. A mérhetetlen boldogság helyet, amit éreznem kellett volna, én őszintén csalódott voltam és a kislányommal való kapcsolatomban innen kellett elkezdenem építeni, amikor meglehetősen nyomorultul éreztem magam.
Szerencsére a felépülés gyorsan ment, már pár órával később képes voltam felkelni, kikerülhetett a katéter. Másnap szobán belül önállóan tudtam közlekedni, Lénával is tudtam sétálni egy rövidet a folyosón, kezdtem összeszedni magam. Otthon már rohamos volt a felépülés, de az érzés, hogy csalódtam magamban, nagyon nehezen akart múlni.
Folytatás kommenten..
