02/03/2024
"Nem könnyű helyzet, ha egy traumatizált, meggyötört, szenvedő emberrel beszélünk. Már önmagában valakinek a fájdalmát együttérzéssel meghallgatni nem egyszerű, mert ha együttérzel, neked is fájni fog. De ha nem érzel együtt, neki fog fájni. Még jobban.
Sok ember, amikor egy fájdalmas történetet hall, kényszert érez, hogy mondjon rá valami vígasztalót, valami okosat, valami nagyon pozitívat. De ez sokszor egyrészt felesleges, másrészt a szenvedő embernek gyakran nem erre van szüksége. Ha felsorolják neki, milyen sok mindennek kellene örülnie, nem igazán szokott segíteni. Magától is tudja, és épp attól szenved, hogy nem tud örülni annak, aminek kellene. Mert épp a fájdalmai az erősebbek. Mert üvölt és vérzik a lelke.
Nem kell mindig mondani valamit. Sokszor a legjobb, amit tehetsz, ha meghallgatod. Értőn, figyelmesen, együttérzéssel. Ha adsz egy vállat, amin sírhat. Ha hagyod, hogy fájjon neki, hogy nem próbálod meg „lebeszélni” a fájdalomról, csak egyszerűen vele vagy. Ha együttérzel, a fájdalmán osztozol, azzal enyhítesz a legtöbbet.
Ha egy traumatizált emberrel beszélsz, lehetőleg kerüld el a felszólító módot. Az utasításokat. A mit kellene tenned kezdetű mondatokat. A traumatizált emberek szinte mind olyan bántalmazások áldozatai, ahol felszólító módban beszéltek vele, utasításokat adtak, elnyomták, és megfosztották a saját maga feletti kontrolljától. Ne ismélteld meg, mert ártalmas, és nem segít neki visszaszereznie a kontrollt saját maga, a saját élete felett. Ami pedig a legeslegnagyobb vágya, és a legeslegerősebb szükséglete.
Ne mondd meg, hogy mit kellene éreznie, mert valószínűleg korábban is mindig megmondták neki. Mert valószínűleg a saját érzéseihez keresi a visszautat, amiktől a bántalmazója mindig is eltávolítani próbálta. Mert valószínűleg a saját érzéseinek kellene létjogosultságot adni, felszínre hozni. Nem pedig mások által előírt vagy tanácsolt érzéseket megpróbálni magára, vagy rá erőltetni. Érzések vagy vannak, vagy nincsenek, felszólításra nem születnek érzelmek.
Ne erőszakold rá a segítséged. A segítő erőszak is erőszak. Egy bántalmazott ember különösen annak éli meg. Ajánld fel a segítséged, és bízd rá, hogy él-e vele. A segítséged nem rólad szól, hanem róla. Ne használd arra, hogy a saját lelkiismereteden enyhíts, ne használd arra, hogy jobb embernek érezd magad. A traumatizált ember épp attól szenved, hogy korábban a bántalmazója, bántalamazói használták. A világ egyik legfájdalmasabb érzése és felismerése, ha valaki azt érzi, használva volt. Ettől az érzéstől szeretne leginkább szabadulni. Engedd meg neki, és ebben segítsd.
Bármilyen bántalmazást túlélő legjobban a kontrollvesztéstől szenved. Ne vedd ki a kontrollt a kezéből, engedd, hogy ő irányítson, hozzá igazodj, az ő tempójához. Ne akard beszéltetni, amikor nem akar beszélni. Ne akard siettetni, ne akard löködni, segítő szándékkal se. Ne akard ölelni, ha ő nem akarja.
A kontroll érzését úgy segítheted neki leginkább visszakapni, ha kérdezel. Sokat. Nem vallatod, nem faggatod, hanem megkérdezed, hogy segíthetnél. Mi lenne neki jó. Mi enyhítene a fájdalmán. Tehetsz-e bármit érte. Kérdezd meg tőle gyakran, mit szeretne. A bántalmazást túlélőknek simogatja a lelkét ez a mondat, nincsenek hozzászokva.
Ha azt kéri, legyél csendben mellette, mert épp megszólalni sincs ereje, akkor tedd azt. Jó, ha tudod, hogy egy fájdalmas élményről beszélni sokszor iszonyúan fájdalmas. Mintha egy óriás sebről tépnék le a ragtapaszt. Újra vérzik, és újra még sebezhetőbbé teszi.
Ha megnyílik előtted, és beszél a fájdalmáról, tarts szem előtt, hogy ilyenkor a legkiszolgáltatottabb. Felnyíltak a sebei, a mondataid, a reakcióid vagy gyógyírek egy nyílt sebre, vagy feltéped a sebeket, és tovább fokozod a fájdalmát, és lassítod vagy akadályozod a gyógyulását.
Egy nyílt sebre az egyik leghatékonyabb gyógyír, ha elismerik a fájdalmát, a fájdalmának jogosságát. Ha azt mondod, az ő hibája, hogy nincs jól, az ő hibája, hogy fájdalmai vannak, mert valamit nem jól értelmezett, mert nem akarja eléggé, hogy jobban legyen, mert nem azt érzi, amit szerinted kellene, újabb fájdalmat okozhatsz.
Ha bagatelizálod a fájdalmát, ha más traumákhoz hasonlítod, ha azt mondod a neki éppen legnagyobb, legjobban vérző, legfájóbb sebére, hogy nem olyan nagy dolog, mások ennél nagyobb fájdalmakat is kibírtak, nem kéne, hogy ettől szenvedjen, újabb fájdalmat okozhatsz.
Ha mentegeted, és véded a bántalmazóját, felmentéseket gyártasz annak az embernek, aki őt tönkretenni próbálta, az olyan, mintha tépnéd a nyílt sebet. Elviselhetetlen fájdalmat tud okozni. Ha enyhíteni akarod az elkövető felelősségét, az elkövető tettének súlyosságát, tovább mélyíted a sebeit. Ha nem állsz mellé, az ő oldalára, ha pártatlan akarsz maradni, a megtépázott igazságérzetét csorbítod tovább.
Ha gyógyír szeretnél lenni, hallgasd meg, érezz együtt, adj létjogosultságot a legfájóbb érzéseinek is. Kérdezz, próbálj meg hozzá igazodni, ne vedd ki a kezéből a kontrollt. Ne ítélkezz, ne minősíts.
Engedd sírni, engedd fájni, csak légy mellette. Adj helyet az igazságának. Ha valódi gyógyír akarsz lenni, csak nyújtsd ki a kezed. Adj egy olyan kezet, akibe bármikor kapaszkodhat. Amikor ő akar. Ami soha nem üt, soha nem okoz fájdalmat, soha nem mélyíti a sebeket. Adj egy olyan kezet, ami tapintattal nyúl hozzá egy sebzett emberhez."
