03/02/2026
A 12–14 ÉVES SPORTOLÓ MEGTARTÁSA
Mit tehet a szülő az „arany középúton”?
Előző posztunkban arról írtunk, miért válik a sport sok 12–14 éves számára terhessé. A kérdés most az: hogyan tud a szülő segíteni úgy, hogy ne helyezzen túl nagy nyomást a gyerekre, de ne is engedje teljesen el a gyerek kezét?
Sportpszichológiai szemmel a kulcsszó: empatikus kísérés.
1️⃣ A kapcsolat az eredmény felett
Ebben az életkorban a gyerekek nem tanácsokra, hanem érzelmi biztonságra vágynak.
A legfontosabb üzenet, amit a szülő közvetíthet:
„Fontos vagy nekem akkor is, ha nyersz, és akkor is, ha épp nincs kedved.”
Ha a sportoló azt érzi, hogy a szeretet és elfogadás nem teljesítményfüggő, csökken a szorongás – és ezzel gyakran a motiváció is visszatér.
2️⃣ Kérdések, nem megoldások
A serdülő egyik legnagyobb belső harca az autonómia.
Ezért működik jobban a kérdezés, mint az irányítás:
* „Mi az, ami most a legnehezebb a sportban?”
* „Mi hiányzik abból, amit régen szerettél benne?”
* „Mire lenne most leginkább szükséged tőlünk?”
Ezek a kérdések nem döntést erőltetnek, hanem gondolkodási teret nyitnak.
3️⃣ A fejlődés újradefiniálása
Ebben a korban a testi és lelki fejlődés rendkívül egyenetlen.
Ha a fókusz kizárólag az eredményen van, sok gyerek elveszik.
A szülő sokat segít, ha az edzői visszajelzések mellett más fejlődési szempontokat is láthatóvá tesz:
* kitartás
* tanulás a hibákból
* bátorság
* önfegyelem
Így a sport nem „vizsgahelyzet”, hanem tanulási tér marad.
4️⃣ Normalizálni a hullámzást
A motiváció ingadozása nem kudarc, hanem életkori sajátosság.
A „most nincs kedvem” nem feltétlenül azt jelenti, hogy „soha többé nem akarom”.
A szülő szerepe ilyenkor:
* elbírni a bizonytalanságot,
* nem azonnal megoldani,
* nem pánikból dönteni.
Ez a nyugalom átadódik a gyereknek is.
💬 Összefoglalva
A 12–14 éves sportoló elsősorban nem irányítást keres, hanem megtartó jelenlétet, érzelmi biztos pontot.
