08/02/2026
‼️Hagyományos orvoslás kontra holisztikus szemlélet❓
Mit ad Neked, ha nyitott vagy a megoldásra es mit vesz el Tőled ha vakon bízol, miközben valahol belül érzed, hogy nem oké valami?
🤔" A hagyományos szemléletű orvostudomány elvette az egyéntől a rendelkezés lehetőségét a saját teste fölött. A mi (értsd modern szemléletű szakemberek) dolgunk az, hogy ezt visszaadjuk."
❓Mit gondolsz a fenti idézet kapcsán? Tekintettek-e valaha partnernek a sajat tested, tüneteid, érzéseid, érzeteid kapcsán?
❓Szántak-e Rád pontosan annyi időt, ameddig valóban el tudtad mondani mi történt Veled, mit érzel és mihez tudod kötni?
❓Volt-e már olyan, hogy a felszín kapargatása helyett azt érzed itt vegre valaki figyel, megért es velem egyutt gondolkodik ertem?
⏩"Számomra alábbi gondolatok fogalmazódtak meg a fenti mondat kapcsàn. Elnézést kérek azoktól az olvasóimtól, akik az orvosi oldalt erősítik és mivel itt vannak, ebből következik, hogy az Ő gondolkodásuk tiszteletre méltóan más, mint az az átlag, amivel napi szinten találkozhatunk mindannyian.Ez a saját véleményem, lehet kicsit erős lesz.
🚫A mai modern egészségügy egy oximoron kifejezést takar, hiszen az egészségügy jelenleg BETEGSÉGKÖZPONTÚ.
Nem az egészség és az "egészségesség" áll a középpontban, hanem ha nem is szándékosan (ez erős lenne kimondani) a betegségtudat megalapozása és egyre inkább gondolati szintű elmélyítése.
▶️ Ezzel valójában a betegsegtudat fenntartása és a betegségre való determinàció folyamata erősödik az egyénben.
Valójában az egészségügy, elnevezés sem koherens, hiszen ritka az a hely, ahol valóban az ⏩EGÉSZET tekintik alapegységkent, globálisan vizsgálva, az alap ok és okozati összefüggéseket keresve, meglátva és ezek mentén fejlődésre ösztönözve a pàcienst. Mert rá pénz idő, eszköz, csak a részt, bevált módszer és protokollok.
✳️Már az is hatalmas ellentmondás, hogy betegnek hívjuk az egészségügyhöz ellátásért forduló egyént. Ezzel Őt determinàljuk valamire, nem pedig segítjük Őt abban, hogy megfejlődje ezt a helyzet. Beskatulyàzzuk abba a pácienst , hogy Ő beteg, neki ez a baja, ezt és ezt nem teheti többet, ne csinálja ,mondjon le róla de vegye be mert a tünetet ezzel el lehet nyomni.
✅Az egészségügynek egy ideális világában ⏩LEHETŐSÉGET kellene mutatnia, biztosítani, teremtenie arra, ahogy az ⏩OK-OKOZATI összefüggéseket meglátva lehetőséget, kaput nyitunk a gyógyulni vágyóknak, megmutatjuk azt, hogy ⏩MIT TEHET a testével és ⏩LELKÉVEL azért, hogy újra egyensúlyban legyen Önmagával, ezzel a lehetőséggel esélyt adni arra, hogy a felkínált lehetőségek által újra Ő rendelkezhessen a teste és lélek fölött egyaránt, valaszthasson gyógymódot.
❌A mai egészségügy elveszi rendelkezést az ember teste fölött, azzal, hogy a felmerült problémát uniformizálva, sémákat aggatva, protokollok mentén dolgozik. Nem gyógyít, hanem dolgozik. Ezek az uniformizált megoldások nem járulnak hozzá a valódi és komplex gyógyulàshoz, elveszik az egyén lehetőségét arról, hogy egy protokoll útról letérve a ⏩lehetőség taptalajàn szabadon dönthessen a saját teste és lelke gyógyulása fölött.
Nekünk új szemléletmódot képviselő szakemberként az lenne feladatunk és bízom benne, hogy sokunknak valódi hivatásunk is az magától értetődően, hogy ablakot nyissunk a lehetőségre a hozzánk fordulóknak. ⏩UTAT mutassunk a fejlődésre, arra, hogy jelen körülmények között mit lehet és hova juthat el, ha belefektet önmagába, és nem betegként hanem gyógyulásban lévőként tekint magára az egyén, a segítő kezet elfogadva. Utat mutassunk arra is, hogy a lehetőségek között az egyén a saját testével rendelkezve, biztos mennyiségű háttérinformàció ⏩(EDUKÀCIÓ) birtokában valóban választhasson és rendelkezhessen a teste fölött, bizonytalanság és félelem érzet nélkül.
Gondolataim alátámasztàsàra írom egy hétköznapi példát:
70 éves csípő fájdalommal küzdő hölgy, amikor elhiszi, hogy a torna segíthet és a harmadik-negyedik lazító mozdulat után, fejben megérkezik és már érzi is hogy ez hatásos lesz, majd óra végén csípő fájdalom nélkül könnyedén sétál le a lépcsőn hazafelé. Egy hét múlva újra érkezik, kezében az MR lelet, rajta az "ítélet", hogy beteg, hogy csontritkulás, hogy ízületi kopás, hogy mozgás javasolt de mellette xy gyógyszer és demokleszi kardként feje fölött lóg a műtét képe. Mozgása befàsult, lelke csalódott, szeméből eltűnik a remény, egyre fokozódik az a fájdalom, ami eddig is megvolt. Csak a tudata eddig a lehetőségre koncentrált a tornák alatt, és nem arra hogy mit nem lehet. Eddig Őrendelkezett a testével és azzal a tudattal, hogy valójában mire képes. Most viszont már benne van tudat, hogy nem Ő rendelkezik, papírja van róla. Ő most már abban a skatulyàban lépeget előre, amit ràaggattak."
Köszönöm, hogy végigolvastad.
Orsi
