31/12/2022
"Gondoltam írok egy pár gondolatot a közelgő ünnepek kapcsán. Tavaly már volt erről szó részben, de csupán két sémamódot és sémát emeltem ki, de most lássuk kicsit részletesebben, hogy mely sémák aktiválódhatnak be az ünnepek közeledtével.
A sebzett gyermek mód többféle helyzet következtében aktiválódhat be.
A karácsony a szeretet ünnepe, ahol a család egybegyűlik és optimális esetben egy meghittség tér vissza a rohanó mindennapokba. Lelassulunk, figyelünk egymásra, hosszabb idő után találkozunk a távolabbi családtagokkal. Pont a találkozás, együttlét, szeretet miatt legfőképp a kapcsolati szükséglet sebződése, azaz az elszakítottság, elutasítottság sématartomány sémái tudnak bekapcsolni.
Például ha valaki, aki fontos nekünk, mégsem jön, vagy csak késik, vagy jön, de ő érzelmileg máshogy van, mondjuk dühös, vagy szomorú, vagy ő nem örül annyira a találkozásnak, amennyire mi, elégedetlen valamivel, stb. akkor ezek mind olyan helyzetek, amik triggerelhetik, azaz beaktiválhatják a sebzett gyermek mód ilyen sémáit. De ha valakit nem hívnak meg, vagy csak elfeledkeznek róla, esetleg elfelejtik, hogy ő mit szeret vagy nem szeret enni pl., ezek is az ebben a tartományban levő sémás működést indíthat. Persze nem csupán ezek, de ebben az időszakban ezen helyzetek tipikusak tudnak lenni, és hátha valaki így most felismeri saját valamely sémájának, vagy az azzal való megküzdési technikáinak valamelyikét.
És most akkor a sémák:
Az elhagyatottság-instabilitás sémájú ember ilyenkor ezt úgy értelmezi, hogy a másiknak ő már nem fontos, lehet most jön utoljára, vagy lehet nem is jön és szakítani fognak. Az is lehet, hogy azért késik a másik, mert baleset érte, vagy rosszul lett, és már esetleg kórházban van. Elárasztja a szorongás és bizonytalanság.
A bizalmatlanság-abúzus sémájú ember arra gondolhat, hogy ezt a másik direkt csinálta, hogy elrontsa emberünk örömét, minden pillanatban további bántásokra számít, emiatt egyre érzékenyebb lesz és képes mindenben valamilyen őt sértő, bántó szándékot felfedezni. Elárasztja a düh és a félelem. Készenléti állapotra kapcsol, hiszen meg kell védenie magát – gondolja.
Az érzelmi depriváció sémájú ember mély fájdalmat él meg, a magárahagyottság fájdalmát, és nagyon szomorúvá válik, hiszen úgy érzi, hogy rá senki nem figyel, ő nem fontos senkinek, és teljesen magára maradt. Még ha ott is van a másik fizikailag, benne már egy olyan hiány aktiválódott, hogy ha külön extra figyelmet nem kap, akkor ebben ragadhat, vagy erőteljes copingok indulnak be, hogy ne kelljen ezt éreznie, mert nem bírja tovább.
A csökkentértékűség-szégyen sémájú ember arra gondol, hogy ő nem elég érdekes/szeretetreméltó/vonzó/értékes, stb. ezért történt mindez. Bizonyára ő csúszott le a másik ember szívének belső listáján csak a harmadik, negyedik, sokadik helyre. Szíve megtelik szorongással és rossz érzésekkel.
A társas izoláció sémájú ember pedig azt gondolja, hogy ő annyira máshogy gondolkozik és érez, mintha ő egy másik bolygóról származna, ezért itt neki esélye sincs, hogy úgy szeressék, bárki is megértse, vagy úgy kapcsolódjanak hozzá, ahogyan azt ő szeretné. Van ő és az világa és mindenki más, és mintha a két világ közt nem lenne átjáró.
Vannak akik ebben az időszakban inkább saját copingjaikat tudják megfigyelni, a sémáik érzelmileg túl megterhelően beaktiválódnának ha nem ezt tennék – ez a tudattalan motiváció.
Például mindenkinek a kedvét keresik, és mindenki minden apró sóhajára, elejtett szavára nagyon figyel és azonnal ugrik és teljesíti a sokszor ki sem mondott vagy meg sem fogalmazódott kívánságot. Önmagát utoljára hagyja, mert ő nem számít, eszik majd ha lesz ideje, pihen majd ha mindenki elment, stb. Nem mond nemet, nem kér segítséget. Ez az önalávető coping megnyilvánulása.
Mások csak fizikailag vannak jelen, de igazi énjük nincs ott. Lehet fásult, kiüresedett, vagy épp sablon beszélgetésekbe megy, másokról/idegenekről/elvont dolgokról beszél csak. Az is lehet, hogy beleborul a telefonjába, vagy egy könyvbe, félrevonul vagy akár az sem, de se nem hall, se nem lát. Esetleg már reggel alkohollal kezd és egész napra bebiztosítja magának az agya elzsibbasztását. A valódi kérdéseit tartogatja, egy jobb pillanatra várva újra és újra elhalasztja, hogy elmondja azt, ami igazán nyomja a szívét, vagy amit szeretne. A búcsúkor jön rá, hogy kifutott az időből és vagy ekkor mond valamit, vagy már ekkor sem. Megbeszélni már egészen biztos nem lehet.. Az ilyen típusú reakciók az elkerülő coping megnyilvánulásai.
Aki végig pörög, pl. vicceket mond, szórakoztatja a társaságot, a középpontba akar kerülni, vagy épp mindenben hangosan és erőteljesen – már-már erőszakosan - képviseli, hogy mi hogyan jó csak és annak valóban úgy is kell lennie (szerinte). De az is lehet, hogy ő lesz a megmondóember és mindenkit jól kioszt, és mindenről elmondja kinyilatkozásszerűen és leértékelőn sarkos, vagy épp csípős véleményét, akár bántó/fenyegető módon. Ezek pedig a túlkompenzáló coping jellemző reakciói lennének." Vágyi Petra
