01/08/2025
Történetem a Balaton-nemátúszással kapcsolatban. 😅 Ugyanis megint elhalasztották és így vissza kellett lépnem. Ma végeztem egy önreflexiót ezzel kapcsolatban, amit szívesen osztok meg, mert inspiráló lehet sokaknak. 😊
Az átúszás ötletét az adta, hogy kíváncsi voltam, milyen egy sportesemény hangulata. A saját teljesítményem is érdekelt: hogyan tudok egy felkészülést megtervezni, kivitelezni, és magán az eseményen egyedül önmagammal részt venni. Volt fitness célom is: beépíteni a rendszeres mozgást és letenni pár kilót. Erre 12 hetem volt, ezután következett volna az átúszás, mint egy megkoronázása, jutalma a folyamatnak. 👸
A felkészüléssel arra láttam rá leginkább, hogy jellemzően túltervezek, túl magasra teszem a lécet, és amikor nem sikerül, csalódott vagyok. Végletesen csinálom, mert nagyon sokáig ki tudok tartani, hatalmas erőket tudok megmozgatni, ez jó, de túl jól megy, így simán elmegyek a falig, viszont amikor lekoppanok, ellenállásba megyek, mint egy dacos gyerek, semmit sem csinálok.🙄
A felkészülés időszakában ezt felismertem és dolgoztam a belső hajcsárommal. Sikerült a végére kedvesebbé tenni őt, és visszavenni az irányítást ettől az énrészemtől. És láss csodát, ahhoz képest, amit terveztem, "csak" kb 60%-ban csináltam meg, mégis elértem a céljaim: le tudtam úszni a próbaúszáson gond nélkül az 5000 métert és elértem a fitness céljaimat is. Tehát a jövőben megpróbálok 80%-ra tervezni csak. Mellesleg fizikai munka és 2 kisgyerek mellett teljesen irreális volt heti 5 edzést betenni. 🙄🤣
A legfontosabb felismerésem, hogy a kezdeti kíváncsiságom alatt bizonyítani akarás is volt, kicsit magamnak is, de a külvilág felé is: bizonyítani a kitartásom, az akaraterőm, az erőm, hogy elég jó vagyok, elismerésre méltó (belső gyermek).
Amikor próbaképpen leúsztam az 5000 métert, az utolsó hossznál meg is fogalmaztam: szuper, azt megint bizonyítottam, hogy kemény csaj vagyok, mi lenne, ha most már megtanulnék pihenni is? 🤔
Az, hogy végül az esemény számomra elmarad, erre a felismerésemre egy hatalmas felkiáltójelet rak.‼️‼️‼️
✨️ Nem kell bizonyítanom, se magamnak, se a külvilágnak. Így vagyok teljes, ahogy vagyok. Teszem a legjobbat, amit éppen tudok. És ez bőven elég. végre élégedettséget érzek. Nem kell semmit tennem ahhoz, hogy elismerésre, szeretetre méltó legyek. Az vagyok akkor is, amikor a kanapén ülök és bambulok.✨️❤️
Ezt most éreztem át igazán mélyen. És azt remélem, ez az érzés már velem marad örökre. 🙏 Ebből az állapotból tudok valóban önszeretetből tenni magamért mozgással, étkezéssel, pihenéssel, szórakozással, munkával, vagy bármivel, amire éppen szükségem van.🥰
Ehhez kellett ez a folyamat. Nem az 5 kg mínuszhoz, nem az izmokért. Hanem a valódi önszeretet megismeréséért és átéléséért. ❤️
Talán jövőre újra nevezek, de már nem bizonyításból, hanem azért, hogy megünnepeljem magam és az életet ezzel a vélhetően fantasztikus élménnyel. Majd elmesélem. 😉
