24/11/2021
Kedves Mindenki :)
Készült velem egy újabb interjú, aki szeretné, el tudja olvasni!
Köszönöm a lehetőséget Virág Eszminek! :)
Gondola - ÉLETKÉPEK
Szerkesztő: Virág Eszmeralda
POLGÁR ANDI
- Kérlek, írj pár sort magadról!
- Polgár Andi vagyok, pszichológusként és asztrológusként is dolgozom. Az Asztromémek oldalt működtetem 2016 óta. Gyermekkorom óta foglalkozom asztrológiával, a pszichológia csak később, úgy kamaszkorom környékén jött. Idővel(már felnőttkoromra) ez a két szál összefutott. Az útnak azonban még nincs vége, vannak az életemben kiaknázatlan területek, amelyek felfedezésre és megvalósításra várnak.
- Mit jelent számodra a munkád?
- Nagyon szeretem a munkáimat. Sokan a szakmáimból kifolyólag azt gondolják, hogy biztos az a legfontosabb nekem, hogy embereknek segíthetek, és hogy ezért csinálom. Ez valójában csak egy része.
Alapvetően kutató, elemző ember vagyok, így inkább az elmélyülés és az analizálás az, ami motivál.
Mint egy örvény, úgy húznak be az emberek. Gyerekkori gondolataim közül is az elsők egyike, hogy meg akarom érteni az embereket, az emberi működést. Nem a segítségnyújtás volt tehát a fő motivációs elem, hogy ezek a szakmák lettek az életem részei, hanem a magatartástudomány, illetve az asztrológián belül a karakterológia az, ami érdekelt. A segítségnyújtás csak ezután, az elmélyülés és megértés után jön, gyakorlatilag az az „i”-re a pont, a dolgok végső kimenetele.
- Tervek. Mit mond neked ez a szó?
- Huh, hát az kell. Szándékosan nem a szükséges szót használom, az itt most nagyon „modoros” lenne.
Egész egyszerűen nem tudok létezni tervek nélkül. Ha nem lennének, bolyonganék, szerintem akkor szűnnék meg létezni; talán az jelentené a fizikai halált is. Azt hiszem, ha idős leszek és egyszer már nem lesznek terveim, akkor fogom tudni, hogy itt az ideje a végső búcsúnak. Szóval vannak mindig tervek és a terveknek is vannak altervei, de nem ágazom ezerfelé, az szintén összezavarna.
- Gyermekkori álmaid (ha voltak), mennyire sikerült megvalósítani azokat?
- Az emberek elemzését, a velük való kapcsolatomat,kapcsolódásomat igen.
Amit nem sikerült megvalósítani, vagyis inkább jobban kibontakoztatni, az a zene. Zenei tehetségnek indultam, az óvodában azt mondták édesanyámnak, hogy szigorúan zenetagozatos iskola javallott.
Voltunk is felvételizni, aztán túljelentkezés miatt nem jutottam be. Ennek ellenére a zene megmaradt, nyertem versenyeket is főként énekben, de a kottaírást is nagyon szerettem, illetve a zongorába konkrétan szerelmes voltam. A zene a mai napig velem van, pont mint az asztrológia, ez a két dolog az, ami gyerekkorom óta rendíthetetlenül elkísér (na meg a cicák, de ez egy másik sztori), rám vannak ragadva, mint a matrica . Nem mondtam le a zenéről, lehet életem utolsó szakaszában fogok ezzel foglalkozni és azzal fejezem majd be a földi pályafutásomat, amivel lényegében elindultam.
- Sikeresnek érzed az életet?
- Nagy százalékban igen. De deficit mindenki életében akad.
Van olyan dolog, amit nem bántál meg?
Hogy nem hagytam ott az egyetemet. Annyira elméleti volt (én meg gyakorlati), hogy majd’ megbuggyantam. Ettől függetlenül nagyon jó eredménnyel végeztem, ösztöndíjas is voltam, de azt kell, hogy mondjam, a jegyeim az erőfeszítéseimet tükrözték, nem pedig engem.
- Van olyan dolog, amit megbántál?
- Talán azt, hogy 11 éves korom körül abbahagytam a zenével való komolyabb foglalkozást, meg az ezzel járó versenyeket.
- Hová tart a világ?
- Hát azt én is szeretném tudni. Mindenesetre az evolúciót figyelembe véve bármi felé is megyünk, igyekeznünk kell azt magunkra szabni, helyt állni, alkalmazkodni, legalábbis ha részei akarunk lenni a világnak.
- Van kedved kérdezni tőlem valamit?
- Miért kerestél meg?
(Re: Andinak:)
- Egy Vízöntő hogy a fenébe, ne lenne érdekes?
Nekem csak Uránuszom van az aszcendensemen.
- Van bármiféle közöd a versekhez? (Kérlek, értsd jól!)
- Nem vagyok egy poéta alkat. Ugyanakkor az irodalmat nagyon szeretem. Szerettem az iskolában is, igaz, csak azt a részét, mikor verset elemeztünk vagy olvasónaplót kellett írni. Jó volt belelátni az írók / költők fejébe, lelkébe, érzelmeibe, gondolataiba . Olyankor én közelinek éreztem őket.
- Szerinted a mai ember olvas?
- Hát, remélem… Mondjuk magamból kiindulva most lényegesebben kevesebbet, mint 10-20 éve.
Egyrészt kevesebb az időm, másrészt a sok tanulás valahogy kiölte belőlem az olvasás iránti szeretetet. Remélem, csak ideiglenesen.
- Fontosabb az olvasás, mint bármilyen más agysejteket megmozgató tevékenység?
- Nem. Mindenki csinálja azt, ami neki jó, és ami kikapcsolja az elméjét. Mindenki másképp pihen. Én pl. imádok sorozatokat meg dokumentumfilmeket is nézni.
- Az iskolás éveidet hogyan élted meg?
- Az igazság az, hogy nem túl jól. Mondhatom úgy is, hogy fullasztó volt. Sok volt a felesleges szabály és keret és kevés a szabad gondolkodás meg a kreativitás. Ugyanakkor jó eszű gyerek voltam, ez mindig „megmentett”. A tanárok alapvetően úgy jellemeztek, hogy „tud, ha akar”. Amit feleslegesnek éreztem (pl. 20 versszakos vers bemagolása), azt nem tanultam meg és nem érdekelt, hogy egyest
kapok. Amin keresztül valami újat tanulhattam vagy gondolkodásra késztetett, azt viszont nagyon is.
- Amikor ünnep van Nálad, beleszövöd a hagyományokat?
- Minimalista szinten. Nem ragaszkodom makacsul a hagyományokhoz. Pl. volt olyan karácsony, mikor lencsét főztem és szilveszterkor káposztát. Fát nem szoktam venni. Nagyon sajnálom és végtelenül elszomorít, hogy egy két hetes „mulatságért” elpusztítanak egy csomó fát. Csak remélni merem, hogy évről évre fokozatosan visszaszorul a fa vásárlása és ez által, egyre kevesebb esik áldozatul ennek a hagyománynak. Díszíteni viszont szeretem a teret, ahol élek, főként karácsonyi színekkel. Az ünnepek hangulatát is nagyon szeretem családostul és a nagy közös beszélgetéseket, társasozásokat is.
Ja és például hiába hagyomány szilveszter éjjelén enni (virslit, lencsét, bármit), nem vagyok hajlandó a gyomromat éjfélkor terhelni. Meg a rengeteg evésnek sem vagyok híve. Tehát vannak hagyományok, amelyeket nem követek a komfortérzetem miatt.
- Van olyan tapasztalatod, ami az életedet átrendezte?
- Mondjuk az, hogy kisülhet abból is sok jó, öröm és siker, ha valamit nem tervezek meg.
Hanem egyszer csak jön. Akkor hagyjam, hogy ott legyen és úgy, ahogy ő akarja. Számtalan ilyen helyzet volt.
Nehéz ezeket a helyzeteket, hogy is mondjam… a kognitív rendszerembe elhelyezni. De mivel nyitott embernek gondolom magam, dolgozom ezen és figyelem, hogy ezek a helyzetek mit adhatnak, miben járulnak hozzá a fejlődésemhez vagy az életem alakulásához.
- Volt törést okozó dolog az életedben?
Van kedved írni arról?
- Életem első mellkas szorítása 6 éves koromban volt, mikor jött az értesítő, hogy nem vettek fel a zenetagozatosba. Végtelenül szomorú voltam és nem tudtam, hogyan tovább. Azt hittem, hogy itt minden megáll és nincs tovább.
Törésnek mondanám még az iskolarendszert is, amiben felnőttem. A rengeteg, korunkhoz képest magas elvárást; annak kiemelését, hogy egy gyerek miben rossz, s nem azt, hogy miben jó; a felfogást, hogy nem azzal kell foglalkozni, ami megy, hanem azzal, ami nem; hogy a tudás mennyisége számít elsősorban és így tovább... Azt gondolom, hogy nekem ezek nehezen feldolgozható traumák.
- 2021. Mit "mond" ez az év?
- Számomra ez a transzformáció éve. Meg kellett állnom egy kicsit, leülni, átgondolni helyzeteket és priorizálni, arányokat egyensúlyba hozni. Kezdenek is a dolgok más ruhát ölteni, de hát ez volt a cél.
Nem rosszabb vagy jobb az előzőeknél az év, csak más most a fontos. Pl. visszaálltam az aktív sportra, amire korábban kevesebb időm volt. Nagyon hiányzott, így ez jelenleg mindenekfelett áll.
Kedves Andi!
Köszönöm szépen, hogy eleget tettél kérésemnek, s megtiszteltél azzal, hogy válaszra méltattad kérdéseimet!
Kedves Olvasók!
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Üdvözlettel: Eszmi
Kép: Polgár Andi - a felvételt készítette: " Valami Hektor"
