Családka

09/05/2026

2500-an lettünk! Köszönöm, hogy ennyien követitek a munkámat, hamarosan érkezem az elmúlt időszakban készült kutatási eredményekkel. 🙂

16/04/2026

Tegnap megjelent egy cikkem az anyakönyvezés ügyes-bajos dolgairól a Jogászvilág oldalán, fogadjátok szeretettel! :)

https://jogaszvilag.hu/szakma/ahogy-a-nagykonyvben-meg-van-irva-anyakonyveken-innen-es-tul/

És amíg ti olvasgattok, addig én robogok Székesfehérvár felé, mert nincs is jobb mint egy levéltári látogatás reggelire. Városnézésre sajnos most sem lesz időm, pedig itt aztán bőven van mit. A város gazdag történelmi múlttal rendelkezik, elég csak Szent Istvánra gondolnunk, aki ide temetkezett. A magyarok őstörténete szinte párolog a földből, a falakból. Mindig szeretek itt járni, még ha csak ilyen rövid időre is.

A közösségi oldalak, ügyfélnyilvántartó rendszerek és egyéb digitális platformok korában teljesen hozzászoktunk, hogy nyilvántartásba vagyunk véve. Gyakorlatilag minden lépésünk elektronikus lábnyomot hagy maga után. Az életünknek három leghangsúlyosabb eseménye azonban kit....

13/04/2026

Kiöntött a Tisza.

Nem sokan tudják, hogy a Tisza-tó zegzugos kanyarulatai a magyar Atlantiszt rejtik. Tiszahalász lakossága egykor a tó Óhalászi szigetén élte mindennapjait. A település együtt lélegzett a folyóval, az emberek hozzászoktak, hogy olykor-olykor a Tisza fellázadva kiönt és elsöpri, ami az útjába kerül. A 19. század pusztító árvízei a Tiszára és mellékfolyóira is ráirányították a figyelmet. Bár a lecsapolások, gátepítések már jóval korábban, az 1700-as években megkezdődtek, az igazi fókusz csak az 1840-es évek árvízei után irányult a folyóra. 1876-ban egy újabb árhullám következtében a már folyamatban lévő szabályozás miatt rekord magasságba emelkedett a vízszint. A gátak átszakadtak és a folyó dühöngve áradt meg. Tiszahalászon ekkor több mint 400 ember élt és a feljegyzések szerint a folyó összesen három házat hagyott épségben. A halásziakat a lesújtó tragédia közepette a környékbeliek segítették, de ekkor már teljesen egyértelmű volt, hogy a település nem maradhat jelenlegi helyén. A lakók közül sokan nem akarták elhagyni a területet, végül megszületett a döntés, melynek értelmében 1879-ig fel kell épülnie az új falunak, a régi falu maradványait pedig le kell bontani.

Ezen a ponton kell megemlíteni Hartl Ede építészt, aki saját javaival nem foglalkozva a gátak átvágásával földjeire terelte az őrjöngő folyót, ezzel kímélve a lakott területeket. Ezen kívül számtalan embernek segített élelemhez és ingóságokhoz jutni, valamint saját vagyonával és fizikai erejével is hozzájárulva aktívan részt vett az építkezésekben. Önzetlen segítségnyújtásáért Ferenc József a nemesek sorába emelte és a Nyárádi előnév használatával jutalmazta. A másik személy, akit meg kell említenünk, Schlauch Lőrinc, aki a saját birtokát ajánlotta fel a falu felépítéséhez. A halásziak hálájuk jeléül róla nevezték el az új falut, így jött létre Újlőrincfalva.

Tiszahalászból az egyetlen ami megmaradt, az egykori temető 1848-ban emelt kő emléke. Ezen egy kovácsoltvas kereszt látható, amelyet már az első rehabilitáció alkalmával, 1989-ben helyeztek rá. Ez nem az első halaszi temető volt, ugyanis a szabadságharc idejében megtelt az addig használt temető, ezért sürgősen orvosolni kellett a helyzetet. A kereszt ma is jól megközelíthető.

Tiszahalász története ékes példája a tragédiákból való felemelkedésnek, a továbblépésnek. Bár a változás sokszor ijesztő lehet, a hit és az önmagunkba vetett bizalom mégis segíthet a hamvakból egy szép új világot teremteni.

Ezt a videót két évvel ezelőtt készítettem egy Tisza-tavi csónaktúra alkalmával, a dal pedig a Vad Magyarország - a vizek birodalma című fantasztikus természetfilmben csendül fel ebben a formában.

11/04/2026

„A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.„

A magyar költészet napja
🌷

09/04/2026

A napokban elvesztettem egy barátot. Egy régi világ egyik utolsó bástyáját. Egy hithű oktatót, aki mindvégig lelkes zászlóvivője maradt a hivatásának. Valakit, akivel csak egyszer találkoztam. Aki az évekig tartó online "randi" után ismeretlenül is szeretettel invitált meg az otthonába. Nem kötött össze minket sem kor, sem település, sem vér, csupán a közös érdeklődési kör. Az érdeklődésből önzetlen közös munka, majd eszme - és élmény csere lett, végül az üzenethalmaz barátsággá formálódott. Eltökélten dolgozott azon, hogy azoknak a neve is fennmaradjon, akiket már rég elfelejtettek. Aktív helytörténeti kutatóként járta Dunavarsányt, hogy választ kapjon a bepókhálósodott kérdésekre. Tanult és tanított. Beszélt és hallgatott. Mosolygott és javított. Ahogy egy jó tanárnak kell. Egyszer voltam szüreti fesztiválon Dunavarsányban, Ő mégis úgy fogadott, mint egy vándort aki hazatér. Örök emlék marad, ahogy Ő maga is. Az elbeszélései, az energiája, a szüntelen tenni akarása.

Bárhol is olvasod ezeket a sorokat Józsi, kérlek nézd el az esetleges helyesírási hibákat, hiszen nem vagy itt, hogy korrigálni tudj. Majd egyszer ezt is megvitatjuk, kijavítjuk. Addig is, míg újra találkozunk, legyen Neked könnyű a föld. 🖤

A fotó azon a bizonyos szüreti fesztiválon készült.

25/03/2026

Írtam nemrég a kenderesi anyakönyvben található kolera jegyzetről. Annyian kérték, hogy folytassam, hogy most ennek eleget teszek.

(Ha nem olvastad az első részt, itt megtalálod:
https://www.facebook.com/share/p/1FtDooZTbG/)

„...Ezek az első tsapat Oláhok többnyire mind elholtak, a második tsapat Oláságot letertóztatták ugyan a Tiszán, úgy hogy sem nekik kijönni, sem hozzajuk menni szabad nem volt, de már az akkor késő volt. Ez mindjárt rémülésbe hozta az egész országot, még nagyobb rémülés lett, mikor a Debretzeni Collegium 2a July széjjel botsátatott és tsupán 10 v 13an maradtak meg, azok is olyanok akiknek Hazájok már bézárva van, haza nem mehettek. Mik történtek másutt, azt nem tudom, de leírni nem is tzelom, tsak tehát a körülöttünk lévőket, a mennyire még eddig tudhatom veszem jegyzésbe. Körülöttünk tehát a Tisza mellyékén rész szerint Június végén, rész szerint 1a July adta ki magát a Cholera, amikor még meg sem álmodtuk. Poroszló, Abád, Roff /Burán későbben kezdette, valamint Dersen , Sz. Imrén/ Tiszabő, Kötelek, Szolnok mindjárt ekkor elzáratott. Nevezetesen pedig a Szolnoki Hid bézáratott 7a July, 150 katona strása rendelődvén oda, de a melly semmit sem ért, és nem sokára a katonák is onnan fejjebb vonták magokat. 6a July mind Kenderesen, mind körülöttünk mindenütt a határokon a Strásálás elkezdődött, a járás menés egyik hejből a másikba keményen megtiltódott, a magunk hatására sem mehettünk ki Petsét nélkül. E szerént a Takarás is megakadályoztatott, mert akiknek a körülöttünk Puszákon Vetése volt, felé sem mehetett. Mi és a körülöttünk valók elsőként úgy gondolkoztunk, hogy ez csak a Tisza mentén fog uralkodni és a száraz hejekre nem fog által jönni. Úgy is volt először, mert a Tisza partjain lévő helységekbe is először azok haltak akik legközelebb laktak a Tiszahoz és a Tisza vizéből ittak.

Mígnem a Tisza vizének itala és halának étele megtiltódott mint a melly meg nevezvén a nyavaját okozza. Volt is ebbe igasság, mert a Tisza vize, a szüntelen való Téli, Tavaszi, Nyári eső miatt képtelen zavaros volt, és akiket felbontottak azok gyomrában sok iszapot találtak. Hihetően beszélték azt is hogy a Tiszába és a Tisza tavaiba a sok hal felfordult s megdöglött a mellyet az éhelholt Szegénység eleinte evett. Hozzá járult ehhez az is, hogy az Éhet arra fel menvén, némely Uraságok, az ő Éhelhólt Jobbágyait keserves állapottyokból magott hasznot akarván hajtani összeszedték a sok elromlott, dohos, tsirás penészes verem ajj Éteket és jó pénzen árultattak, amint én ezt szomorún tapasztaltam, mind a Túri piatzon ahol magam is Ételet venni voltam, mind Fegyverneken és nekem könny hullatások közt panaszkodták hogy annak a romlott Éteknek oly keserű a kenyere, hogy majd a béleket is kihánnyák tőle, de kénytelenek venni és enni...”

A plébános úr rendkívül etikusan járt el, és direkt nem jegyezte le az "uraságok" nevét, akik saját jobbágyaikon próbálták hasznot húzni. Kb még 15 oldalon keresztül folytatja leírását a kórról, de karakter híján ezt már nem folytatom.

23/03/2026

Egy kis érdekesség mára 🪦

EGY KIS SZENZÁCIÓ A RÉGI TEMETŐINKBŐL:
MELCHIOR KELLER* (kb.1688 Humberg-1775.10.26. Zsámbék) unokájának, Gertrud Kellernek sírköve 1835-ből a Kapellenfriedhofban állt Zsámbékon 2014-ben. Gertrud Keller egyike az első Zsámbékra érkező német betelepülők leszármazottainak. Konkrétan a zsámbéki svábok 3.generációja, ha a betelepülőket is számítjuk.

Sírfelirata így hangzik:
Hier ruht
Gertrud Keller
Witwe des seligen
Johann Wonschiz
gestorben im 70.
Jahre ihres Al-
ters den 14ten
März 1835

///

Itt nyugszik
Gertrud Keller
a megboldogult
Johann Wonschiz
özvegye
meghalt a 70. életévében
március 14-én 1835-ben.

*Melchior Keller testvérével Johann Kellerrel együtt vándorolt ki Zsámbékra Oberschwabenből (Humberg/Arnach) 1712-ben. Majd itt híres és gazdag állattartó lett. Túlélte a nagy 1739-es pestist és a sváb közösség saját bírájának választotta. 1740-ben épített domborműves háza (Bicskei utca-Neig'stift) a legnevesebb német nemzetiségi tájházak közé tartozik festettbútor gyűjteményével. Melchior Keller egész dinasztia és sok zsámbéki ősapja lett. Leszármazottai a mai napig élnek Zsámbékon!
Legyünk büszkék őseinkre!



EINE KLEINE SENSATION AUS UNSEREN ALTEN FRIEDHÖFEN:

Der Grabstein von Gertrud Keller, der Enkelin von Melchior Keller* (ca. 1688 Humberg – 26.10.1775 Zsámbék), stand im Jahr 2014 auf dem Kapellenfriedhof in Zsámbék und stammt aus dem Jahr 1835. Gertrud Keller war eine Nachfahrin der ersten deutschen Siedler, die nach Zsámbék kamen. Genauer gesagt gehörte sie – wenn man die Einwanderer mitzählt – zur dritten Generation der Zsámbéker Schwaben.

Ihre Grabinschrift lautet:
Hier ruht
Gertrud Keller
Witwe des seligen
Johann Wonschiz
gestorben im 70.
Jahre ihres Alters
den 14.
März 1835

///

Hier ruht
Gertrud Keller,
Witwe des seligen
Johann Wonschiz,
gestorben im 70. Lebensjahr
am 14. März 1835.

*Melchior Keller wanderte gemeinsam mit seinem Bruder Johann Keller im Jahr 1712 aus Oberschwaben (Humberg/Arnach) nach Zsámbék ein. Dort wurde er ein berühmter und wohlhabender Viehhalter. Er überlebte die große Pest von 1739 und wurde von der schwäbischen Gemeinde zu ihrem eigenen Richter gewählt. Sein 1740 erbautes Haus mit Reliefschmuck (Bicskei utca – Neig’stift) gehört mit seiner Sammlung bemalter Möbel zu den bedeutendsten deutschen Nationalitäten-Landhäusern. Melchior Keller wurde zum Stammvater einer ganzen Dynastie und vieler Zsámbéker Familien. Seine Nachkommen leben bis heute in Zsámbék!

Seien wir stolz auf unsere Vorfahren!

23/03/2026

Kedves Érdeklődőim, Követőim!

Nagy hálával tölt el, hogy időről időre újabb megbízásokat teljesíthetek számotokra. Nincs annál csodálatosabb érzés, amikor minden nap azzal foglalkozhatok amit szeretek. Ez a hivatás egyszerre feltölt és lemerít, de míg az előbbi van többletben, egy percig sem bánom. A hivatásom gerince, hogy több száz anyakönyvi oldalt nézek át naponta. Ehhez társul a sok órai utazás, a térképészeti-, társadalomtudományi-, sokszor jogi ismereteim folyamatos bővítése. Közben nem elhanyagolható módon detektív észjárást is fejlesztek, mert baromira nem bírom, ha csak a kérdés lebeg üresen a válasz nélkül. 🤷🏽‍♀️

Viszont, van valami amit nem tudok. Nem tudok varázsolni. Nem tudok 24 órából 48 órát csinálni. Nem tudok még két kezet növeszteni, hogy több megbízást tudjak vállalni. Ezt így kimondani az év első negyedének a határán egyrészt felemelő, másrészt kicsit szomorú is vagyok, hogy nem tudok osztódni. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy bármilyen kérdéssel fordultok hozzám, igyekszem a legjobb tanácsot, segítséget nyújtani. Minden kutatásomat úgy kezelem, mintha a saját családomról szólna, ahogy Titeket felvillanyoznak és kíváncsivá tesznek az információk, úgy engem is.

Így a jelenlegi megbízásaim mellett idén már csak két kutatást tudok elvállalni. Ezeket az év második felére tudom ütemezni, így ha karácsonyi ajándék gyanánt szánod, akkor még épp időben vagy, hogy a családfa a fenyőfa alá kerüljön. Ha szeretnél megbízni, kérlek írj üzenetet. Addig is, nem hagylak Titeket tartalom nélkül, továbbra is igyekszem a legérdekesebb mozzanatokat elhúzni a cilinderből. Varázsolni ugyan nem tudok, de a bűvésztrükkök mindig is érdekeltek. Hátha egyszer egy nyúl is előugrik. 😉🐇

Köszönöm ha továbbra is követed a munkám.

19/03/2026

Számtalanszor visszaigazolja az élet, hogy amit csinálok, az a nekem való út. Volt, hogy megkeresett egy ismerősöm, hogy lenne egy régi anyakönyvi kivonata meg egy örökbefogadási papírja, tudja hogy engem érdekel az ilyesmi. Mondom persze, ránézek. A ránézés olyan jól sült el, hogy kiderült, az éppen aktuális megbízásomhoz kapcsolódik az anyag.

Volt egy másik eset, amikor egy kutatás során a keresett személy neve elég hétköznapi volt és a településen belül is hatan születtek ilyen névvel az adott évben. Mit ad Isten, csak az általam keresett emberhez volt odaírva, hogy mikor, kivel kötött házasságot, ami alapján azonosítani lehetett.

Megint máskor egy egyedülálló vezetéknévhez kapcsolódó irat jött szembe velem a egyik közösségi oldalon az ország túlsó végéből. Meglepetés volt, mert kb. egy évvel korábban én készítettem el a családfát és azóta is tartom a kapcsolatot az illetővel.

Mennyi esélye van ezeknek a történéseknek?! Szerintem semennyi, csak ha "meg vagyon írva a nagykönyvben".

Ezt a családfát még tavaly év végén készítettem el. Ildikó maga is kutatott dédmamája után, de nagypapája törvénytelen gyermek volt, ezért némiképp elakadt a korábbi generációkat illetően. Ez mindig nagy fa, és a fejsze rendszerint pici. A kutatás alatt virtuálisan bejártam Tolnát, Baranyát, és ugyan kacifántosan, de lett előrelépés. A dédmámának volt férje és több közös gyermek is született, de a nagyapa már a férj halála után született. Az egyik lányuk a halotti bejegyzése alapján Pécsett élt, hát elkezdtem itt keresgélni az apa halottiját. Jó tipp volt, megtaláltam. a bejegyzés szerint Hidason született, ezt már itt megmosolyogtam, ugyanis a családom egy része is innen származik. Itt aztán külön vezettek anyakönyvet a rác-hidasi, német-hidasi és magyar-hidasi lakosoknak. Elég ritka, hogy a vőlegény származási helyén tartják az esküvőt, de itt ez történt. Így lett meg az egyedüli támpont, amiből tovább lehetett indulni.

Véletlen lenne, hogy pont ezen a településen kötött ki a kutatás?! Ki tudja...

Mindenesetre, nem elég ismerni a metodikát, néha kell, hogy súgjanak az égiek és néha az is kell, hogy az ember lánya Sherlock Holmes köntösbe bújva vegye számba a lehetséges opciókat. Ha minden csillag együtt áll, akkor jó eséllyel megtaláljuk, amit keresünk. Ildikónak ezúton is köszönöm szépen a megbízást, és továbbra is nyitva tartom a szemem, hátha előkerülnek a hiányzó kirakós darabok.

15/03/2026

„Márt. 15-én reggeli 10-edfél órakor az ifjúság az egyetem három szakjabeli kortársaival egyesült, kikhez még számos minden korú s rangú férfiak is csatlakoztak a Landerer és Heckenast nyomdája előtt megállván követelték a petitio 12 pontjának, úgy Petőfi Sándor egyik költeményének rögtöni kinyomtatását. A nyomda tulajdonosai engedtek e kívánatnak. Az összegyűlt tömeg pedig, daczára a sűrűn hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a censura nélkül kinyomott első magyar példányok elkészültét, mi megtörtént d. e. 11 1/2 órakor. A nyomtatványok idegen ajkú polgártársaink iránti tekintetből németül is elkészültek. Örömmel jegyezzük fel, hogy a 12 1/2 óráig tartott csoportozatot legkisebb rendetlenség sem zavará meg.”

Így nyilatkozott az előző napi eseményekről a Pesti hírlap 1848-as kiadása. Rendkívül diplomatikusan és tényszerűen.
A mostani hírekben valószínűleg egy hasonló szalagcímmel hoznák le a történteket:

„Petőfi felrobbantotta a Pilvaxot, megindult a forradalom.”

Én nem tudom mi volt abban a Schwarzerben, amit Petőfi megivott (ha ivott egyáltalán), vagy mi volt a levegőben, ami a tüdejébe került és az esőben ami beivódott a bőrébe. Nem tudom, hogyan tör felszínre valakiből ilyen istentelen spiritusz, ami másokat is képes magával rántani. Nem tudom mit érzett aznap, látta-e előre, hogy mit indít el. De ha nem lett volna akkor, ott, vagy nincs benne ez a féktelen hazaszeretet, ellenállás, becsület, akkor ma csak egy szimpla vasárnap lenne.

Ehelyett ez ma egy szimbólum, egy kollektív emlék, egy darab történelem, és igen, úgy vélem, hogy egy esély is. Esély arra, hogy előhozzuk magunkból a Petőfit, akinek az emlékét generációk óta örökítjük.

„A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!”

14/03/2026

Ismét felbukkant egy időkapszula. Mennyi kincs várhatja még, hogy megtaláljuk?!
😊🪙

Friss hírek Magyarországról és a nagyvilágból, sport, technika, szórakozás, tudomány, kultúra. Az ORIGO a legfrissebb hazai és nemzetközi hírekkel szolgál olvasói számára.