Családka

26/09/2025

Gyerek voltam még, amikor apám megtanított törökül számolni 1-10-ig. Hogy honnan tudott akár csak ennyit is törökül, azt akkor még nem tudtam. Mindenesetre, a mai napig emlékszem a számokra és most itt volt az ideje, hogy felidézzem. Törökország valahogy mindig kicsit távolinak és elérhetetlennek tűnt, pedig egy "köpésre" van tőlünk. Most végre sikerült áthidalni ezt a távot és ide is el tudtunk látogatni. Nem mondhatnám, hogy egy tengericsillag pózban fekvős, napozós nyaralás lett. Négy nap alatt közel 60 km-t sétáltunk. De ha már itt vagyunk, mindent meg kell nézni, amit lehet.

Az egyik kedvenc látnivalóm a Dolmabahçe palota volt. A palota 1856-ban épült, és habár akkoriban az Oszmán birodalom már hanyatlott, az új szultáni rezidencia eszméletlen fényűzésről árulkodik. A maga 285 szobájával és plusz helységeivel (termek, fürdők, mellékhelyiségek) igazán tekintélyt parancsoló, impozáns épület. A belső rész művészeti értékei pedig leírhatatlanok. Faragott kristály korlát, hatalmas cseh kristálycsillár, díszes padlóvázák, mesés kárpitok és arany, ameddig a szem ellát. Nem csoda, hogy később ide rendezkedett be a Török Köztársaság első elnöke is, az ördögi szemöldökű Mustafa Kemal Atatürk, vagyis a "törökök atyja". Atatürk európai szintre akarta emelni Törökországot, ezért többek között gazdasági, szociális és kulturális reformokat vezetett be. Neki köszönhető a családnév használatának bevezetése, a nemek közti egyenlőség elismerése és a ma is használatos török abc, melyet előszeretettel oktatott is. Hitt benne, hogy reformjaival egy maradandó államot hoz létre és hite bizonyosságot nyert. Atatürköt már életében személyi-kultusz övezte, a törökök mai napig atyjukként tekintenek rá és ápolják emlékét.

Sokáig nem tudtam, honnan tudott apám törökül, akár csak ennyit is. Aztán később kiderült, nagyapám folyékonyan beszélt törökül, ugyanis ő és a testvérei kint dolgoztak a '20-as években. Nem is akárhol, hanem a Dolmabahçe palota gépészeti részén. Nem ismertem nagyapámat, de még van, aki hitelesen tudja mesélni a családi történetek ezen részét, ezért biztosan tudom, hogy találkozott Atatürkkel, nem is egyszer. Jó volt ott sétálni, ahol 100 éve ő is sétált, tevékenykedett, tanult.

Csak hogy ne legyen olyan egyszerű az ott látott szépségeket tovább adni, fényképezni az egész palotában tilos. Így csak annyit tudok mondani, hogy el kell menni személyesen. Megéri.

ui.: Ugyanitt török nyelvleckéket vennék! 😅

12/09/2025

A héten volt az ötödik évfordulója annak, hogy elköteleződtem a családfakutatás mellett. Több mint tíz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a genealógiával komolyabban, de az érdeklődés ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. Gyerek voltam még, amikor nagyapám sokszor előkapta a kincsesládát és lelkesen mutogatta a családi fényképeket. Ezek a fotók már akkor száz évesek voltak. Később, amikor már nem volt aki meséljen, én lettem a kincsek őre. Ebből, szüleim emlékezetéből és az anyakönyvekből kellett építkeznem, mikor elkezdtem felkutatni a saját múltam.

Zöldfülűként azt se tudtam, hogy álljak neki. Voltak adatok, amiket évekig kerestem. Voltak olyanok, amik később egy kutatás kapcsán kerültek elő. Volt, amihez az Égi irányítás adott segítséget, és akadt olyan is, ami a mai napig nincs meg. Öt év tanulás, keresés és tapasztalat után nyilvánítottam "késszé" a saját családfámat. (Valójában ez egy never ending story, amihez két napja is találtam új adatot 😅). Mindezt egyedül tanultam meg olvasva, figyelve, tapasztalva a saját hibáimból és sikereimből.

Ezen a ponton jöttem rá, hogy nem csak az eredmény okozott örömet, hanem a folyamat is. Hogy az összefüggések feltárása, a rejtélyek megoldása az, ami kielégít. Hiszen mindig is Indiana Jonesné akartam lenni, és tudat alatt nagyjából egész addigi életemben erre készültem.

Az elmúlt öt évben negyvenegy családnak segítettem feltárni a múltját, közelebb kerülni a gyökereihez. Közben egész jól megtanultam latinul, szlovákul és németül. Sok esetben meg tudok küzdeni a kurrentschrift írással is, ami önmagában is nagy teljesítmény. A szemem ráállt a régi írásokra, ezáltal tudok segíteni másoknak is a kiolvasásban. Sokszor kérnek segítségetet tőlem, ha elakadnak a kutatásban és én ezt is nagy örömmel fogadom, hogy hozzám fordulnak. Rátaláltam száz éve kallódó ereklyére és visszajuttattam a családhoz, ahová tartozik. Találtam sosem látott fényképeket, sosem látott felmenőkről. Számos olyan pillanatot éltem meg, ami visszaigazolta, hogy ez az én utam.

Számomra ezek hatalmas eredmények, amikre nagyon büszke vagyok. Mint ahogy arra is, hogy fel mertem építeni erre a tudásra egy vállalkozást, amit sikeresen működtetek. Az elmúlt öt évet ünneplem ezzel a sütivel és ma nem érdekelnek sem a kilók, sem a kalóriák, sem a koleszterin.
🍰

10/09/2025

Öt évvel ezelőtt az egyik közösségi oldalon megkeresett egy srác azzal, hogy nagyon tetszik neki a stílusom és szeretne egy képet rendelni az édesapja születésnapjára. Akkoriban sokat festettem (nem hagytam fel vele, csak mostanság kevesebb időm van rá), így természetesen igent mondtam a megbízásra. Konkrét elképzelése volt arról, hogy milyen állatok legyenek a képen, mindennek megvolt a maga szimbolikája. Meg is beszéltük, hogy melyik nap, hol találkozunk az átadás végett. Aztán aznap betoppant a fickó a régiségkereskedésbe, ahol akkoriban dolgoztam. Nem tudta, hogy ott dolgozom, én sem hogy az ügyfelünk. Felismertem, odaléptem, és kb a következő párbeszéd zajlott le:
- Szia! Ha minden igaz, rendeltél egy festményt, amit délután fogsz átvenni.
- Hello. Én ugyan nem!
- Egész biztos?!
- Igen!
- Oké, akkor bocsánat!..
- Most, hogy mondod...

Na ugye! Nyilván mind a ketten néztünk egymásra kissé megilletődve, hogy mégis mi ez a szürreális véletlen, amibe belekerültünk, aztán túllendültünk a sokkon és később meg is történt az átadás.

Tavaly az egyik barátommal sétálgattunk a Fiumei úti sírkertben, amikor is épp egy Klösz György kiállítás volt a temetőben. Mivel mindketten oda vagyunk a hagyatékáért, egyértelmű volt hogy elidőzünk a képekkel. Elég kihalt volt a sírkert, lehetett nézelődni. Elmentünk a híres fényképész sírjához is, ahol egy idősebb férfi nézelődött a fiával. Valahogy szóba elegyedtünk, és kiderült, hogy az úr Jánossy László volt, Klösz György ükunokája. Ezen a ponton azt hittem ott helyben lehidalok. Nem is tudom, hogy valaha ért-e ekkora megtiszteltetés. Közben elmondtam, hogy mivel foglalkozom, és mondta, hogy szívesen küld anyagokat a családfáról, ha érdekel. Még szép, hogy érdekel.

Teltek a napok, és azon gondolkoztam milyen ismerős a vezetékneve...De honnan?! Aztán megkaptam tőle a családdal kapcsolatos iratokat. Ott nyert értelmet minden. Ő volt az apuka, akinek öt évvel ezelőtt a születésnapjára festettem. Nem hittem el! Hogy én! Festettem! Egy embernek, aki Klösz György leszármazottja, az én képem lóg a falán! WWOOOWW!!!

Nyilván ő sem tudta, hogy én készítettem a képet, mint ahogy én sem, hogy neki készült. Aztán megbeszéltük ezt is, találkozunk és ő személyes történteket és fényképeket osztott meg a családról, a felmenőiről. Azt hiszem azóta is ez az egyik kedvenc élményem, ami a munkámmal kapcsolatos.

Hogy léteznek ekkora véletlenek??! A válasz: Sehogy, mert ez nem véletlen. Nem az első és nem is az utolsó ilyen fricska volt az univerzumtól, hogy tudassa, jó irányban vagyok. Tegnap pont egy túzok fogadott, mikor bekapcsoltam a tévét, erről jutott eszembe ez a történet.

02/09/2025

Ha azt mondod Pécs, akkor a magyarok 90%-a rávágja, hogy Zsolnay. Naná, hiszen alkotásaiba lépten-nyomon belebotlunk a városban, legyen szó tetőről, burkolatról vagy szoborról. Na de Pécs ennél sokkal-sokkal több, az egyik dalszöveg jut róla eszembe:

„Annyi itt az élet, hogy nem fér a vénán át.”

És tényleg nem. Megszámlálhatatlan csoda van itt, amit érdemes felfedezni. Ehhez adok most néhány tippet:

⏳ Akad itt egy patika múzeum, ami Pécs első gyógyszertára volt. Nem olyan régen, 1697-ben alapította egy Seitz Nepomuk János nevű gyógyszerész Szerecsen néven. Azóta volt tulajdonosváltás és költözés is, de jelenlegi helyét is már több mint 160 éve birtokolja. Pécs második legrégebbi patikája, az Arany Sas patika néhány évvel később, 1788-ban nyílt meg, akkor még a Fő (ma Kiraly) utcában. Később a Széchenyi tér 2. szám alá költözött és azóta is itt működik. Érdekesség, hogy itt volt segéd anno Rippl-Rónai József, aki patikusnak tanult. És ha már a festő-patikus párhuzamnál tartunk, akkor a Csontváry múzeum is csak néhány perc sétára van innen.

⏳ Munkálkodik itt egy fiatal órás srác, akinek a kora ellenére örületes tudása van. Nem is kell ezen meglepődni, hiszen öt generáció óta viszi tovább az ősi mesterséget, hat generáció óta a nevet. A név pedig kötelez, szokták mondani. Remes Ferenc üzlete a Király utcában található és mint egy jó múlt századi órásmester, bármilyen régi ketyegőbe új életet tud lehelni. (legalábbis mechanikus ketyegőbe biztos, hogy bio változattal foglalkozik-e, azt majd az erre járó hölgyek kiderítik 😉)

⏳ Van itt egy zsinagóga, ami kívül is gyönyörű, nem hogy belül. Nem csoda, a tervezői között ott van pl Feszl Frigyes, akinek többek között a pesti Vigadó épületét is köszönhetjük. A zsinagóga az 1867-es izraelita vallás egyenjogúsításáról szóló törvény után az elsők között épült fel.

⏳+ 1 bónusz a klasszikusok jegyében: Zsolnay kút, Zsolnay szobor, Zsolnay mauzóleum és Zsolnay gyár. Ha be bírja fogadni az agyunk ezt a sok szép színt és formát, bírják az ízületeink a sétát, akkor néhány nap alatt fel lehet fedezni a legjelentősebb helyi Zsolnay alkotásokat.

Ritkán jutok el ide, és ma is csak kevés időm volt a helyi klassz dolgokra fókuszálni, hiszen nem turistáskodni jöttem, hanem munka kapcsán. Egy kávényi időm volt mindössze, hogy megcsodáljam ezt a sok szépet, amit az évek során létrehoztunk. Remélem, hogy a következő évszázadokban is tudunk majd ilyen maradandó dolgokat alkotni, mint régen.

28/08/2025

Kincsek a múltból😊

11/08/2025

Érdekesség mára

10/08/2025

117 éve, azaz 1908. augusztus 9-én a képen látható fiatalember egy hétig kutatott a városi levéltárban, ami azért érdekes, mert erről a fényképéről még nem nagyon tudjuk őt beazonosítani, pedig - általában - könyv formájában (íróként) bizonyára ott lapul a kedves olvasónál is.
Hogy ki is ő pontosan, illetve kinek fiatalkori képét láthatjuk, az is kiderül hamarosan.

Eme jóképű ifjú egy készülő monográfiához gyűjtött adatokat itt, ami aztán a Magyarország Vármegyéi sorozat Esztergom Vármegyét bemutató kötetében jelent meg.

Hogy közelebb hozzam kilétét elárulom, hogy anno Tiszacsécsén, a szülőfalujában lévő református templomban tartották keresztvíz alá a Zsigmond névre keresztelt ifjút, ahol szülőháza is megtekinthető.

"Zsigánknak" persze nem csak ez az egy, 117 évvel ezelőtti esztergomi tartózkodása ismert, Babitséknál tett látogatását - jóval később, 1934-ben - már fénykép is őrzi, íme:
https://www.facebook.com/share/sEMYKvfeH4wfm4sg/

Sőt, 1927-ben felolvasóestet is tartott a Vármegyeházán, íme:
https://www.facebook.com/share/p/cAJ21teDhsh7j6X9/

Életének végén - a közeli - Leányfalun élt, ahol megnézhetjük egykori nyaralóját is, ami ma is a család tulajdonában van:
https://www.turistamagazin.hu/hir/zsigam-gyere-ki-tiszta-svajc-multidezo-seta-leanyfalun

ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE.
Irta Móricz Zsigmond, a monografia segédszerkesztője

Itt olvasható el, fejezetenként:
https://bit.ly/Móricz-Esztergom-Vármegye-Népe

09/08/2025

A közelmúltnak, az én generációm közelmúltjának egy meghatározó darabjától most végleg elbúcsúzunk. A '90-es évek kölykei tudják igazán, milyen volt éjjelekig várni, jóval a lámpaoltás után, hogy a videókazettát bekészítve végre fel tudd venni azt az egy klippet, amire vágysz. Ilyenkor adták a Nirvana ikonikus dalait, a Rock Dj vágatlan verzióját és az Unplugged koncerteket. Vártuk, szerettük és megbűvölődtünk általa. A zenei szabadság és nyitottság nekünk itt kezdődött, az MTV-vel. Enélkül egészen máshogy formálódott volna a személyiségünk. Én személy szerint örülök, hogy ebben nőttem fel. A várakozásban, a kitartásban és az örömben amit ezeknek a gyümölcse adott. Nem csak e téren, hanem minden téren.
Goodbye MTV!
🎶❤️🤘🏽

📺 “Az MTV eltűnik a tévécsatornák kínálatából 2025 végéig.
Egy rövid, száraz közlemény a Paramounttól – a licenc tulajdonosától. 💔

Annak, aki úgy nőtt fel, hogy a magnó „rec” gombja mindig kéznél volt 🎙️, aki az angolt az MTV dalainak énekléséből tanulta 🎤, ez a hír sokkal több, mint egy műsorrács-módosítás.

Olyan, mintha bezárnának egy szobát a tinédzserkorunkból🚪

Egy szobát tele poszterekkel 🖼️, első érzelmekkel ❤️, hosszú éjszakákkal 🌙, amikor hipnotizálva néztük a klipeket 📼, remélve, hogy még egyszer elcsípjük a kedvenc számunkat. 🎶

✨ Az MTV több volt, mint egy tévécsatorna.
Ez volt a mi ablakunk a nagyvilágra 🌍. A ’90-es és 2000-es években az MTV volt a színes álom , ami kirángatott a szürkeségből, és egy generáció hangja lett. 🎤

Így ismertük meg Madonnát, Michael Jacksont, Prince-t, Nirvanát, George Michaelt, The Cranberries-t, Roxette-et, Spice Girls-t, Britney Spearst, Eminemet, Robbie Williamst, Destiny’s Child-ot, Backstreet Boyst és még annyi mást. 🌟

Alig vártuk a European Top 20-t 🏆, hogy premierben láthassuk a klipeket, amiket ma bármikor megtalálsz a YouTube-on 📱

Átéreztük az MTV Unplugged intimitását 🎸, nevettünk a Beavis and Butt-Head-en 😂, és megtanultunk… nagyobbat álmodni 💭

MTV cool volt, mielőtt a „cool” egy divatszó lett volna 😎Trendet teremtett, ízlést formált, és maga volt a popkultúra egyik motorja 🚀Hatott a stílusunkra 👕, a zenénkre 🎵, az érzéseinkre 💓

Ma viszont más világ van 🌐
Az MTV riválisai már nem a VIVA vagy az MCM, hanem a Spotify 🎧, az Apple Music 🍏🎵 és a YouTube ▶️

Hideg, algoritmusvezérelt platformok, ahol minden egy kattintásra van – de a varázs már nincs ott ✨
És igen, ez furcsa. Mert most jössz rá igazán, hogy a világ, amiben felnőttél, már nem létezik 🕰️

Most, hogy csendben távozik az életünkből 🚶‍♂️, olyan, mint egy régi barát, aki elköltözik anélkül, hogy elbúcsúzna 👋

De a szívünkben örökre ott marad ❤️Az ikonikus, színes logóval 🅼, az összetéveszthetetlen hanggal, ami azt mondta: „This is MTV”. A zenével 🎼. A szellemmel 💫

Goodbye, MTV. 💔
Te voltál egy generáció hangja és színe, és ezért örökké hálásak leszünk” 🙏

07/08/2025

A közelmúltban egy nagyon különleges vezetéknevű család múltját tártam fel. A név - Geyerhosz - akár görög is lehetne hangzása miatt, ezzel szemben sváb eredetű. Az előzetes adatfeldolgozás során már ismert volt, hogy a nagyszülők generációjában volt egy névváltoztatás is. Ennek tudatában és a későbbi kutatás folyamán kirajzolódott, hogy a család majdnem minden felmenője német származású volt. Hogy pontosan honnan érkeztek, erre nem derült fény, de a família a Budapest környéki településeken élt több mint 8 generáción keresztül. Taksony, Dunaharaszti, Biatorbágy, Törökbálint és Budaörs volt érintett a kutatásban, de a korábbi generációk közül néhány Fejér megyébe is átnyúlik.

Egy hét generációs összesen 126 egyenesági felmenőt vonultat(hat) fel, ezért számos egyedi, ritka és német hangzású vezetéknévvel találkoztam. A kedvencem talán a Gerstenbrein volt, de a Grebersberger, Oberfrank, Weisinger, Kaltenecker, Ullmann és Tiefenbeck nevek is bőséggel megjelentek. Volt mit kibogozni, ahogy az egy településen belül elő családoknál szokott lenni.

A másik különlegesség az ősvesztés jelensége volt, amit több ágon is jól lehetett érzékelni. Ez azt jelenti, hogy eltérő ágú felmenőknek néhány generációval korábban közös ősük volt. Nem úgy kell elképzelni, hogy vérfertőző kapcsolatban éltek, szimplán másodlagos rokoni szálak voltak köztük, például a proband egyik anyai ükanyja az egyik anyai ükapjának a féltestvére volt.

Ezen felül a vezetéknevek bemondás alapján történő rögzítése például azt eredményezte, hogy a Geyerhosz név legalább 8 különböző alakot öltött.

Mindent összevetve, ez az egyik legérdekesebb kutatás volt számomra, Krisztinának ezúton is köszönöm a megbízást!

30/07/2025

Nemrég írtam a Danubius-kútról, most egy másik alkotásról szeretnék mesélni, ami ráadásul a lakóhelyemen van.

Budapest városát az 1700-as évek óta díszítik köztéri szobrok. Ezek közül rengeteg megsemmisült az évszázadok viszontagságai alatt, van azonban néhány ami még ma is megvan. Talán a legrégebbi ezek közül a Csepelen látható Nepomuki Szent János szobor. A készítője ismeretlen, azt azonban lehet tudni, hogy 1721-ben avatták fel és a középkori városfal Kecskeméti kapujánál állt, amely nagyjából a mai Kálvin térnél volt.

A szobrot egy forrás szerint az első csepeli plébános, Schmidt de Wallenstein helyeztette át a 18. század végén. Ilyen névvel nem találtam adatot, ezért máshogy kezdtem keresni. Hamar kiderült, hogy a forrás pontatlan, a korabeli anyakönyv viszont választ ad a kérdésre. Egyrészt a plébános teljes neve wallensteini Schmidt János Ubul, másrészt nem az első csepeli plébános volt, ő ugyanis csak 1785-től vezette a plébániát. A szobor tehát 1785 után került át a kerületbe.

Ekkor még nem a mai helyén állt, hiszen Csepel is jóval kisebb volt. Magyarország második katonai felmérésének (1806-1869 között) térképén azonban jól kivehető, hogy a szobrot a nagy Duna mellett helyezték el, ezen kívül egy 19. századi képeslap is tanúsítja, hogy valaha itt nézte a ringatózó vizet. A térkép Johannes kapelle néven jelöli. Egyébként nem messze tőle volt a csepeli öreg temető is (erről árulkodik a mai Temetődűlő utca elnevezése), ezek a részek ma az egykori Csepel Művek és a Szabadkikötő területére esnek.

Innen 1916-ban került át a csepeli Budafoki útra, mely a falu határa volt korábban, ezért itt kereszt is állt. Végül elfoglalta végleges helyét a Szent Imre téri parkban 1973-ban. Ekkor restaurálták is, de azóta romlott az állapota, ezért a 2010-es években ismét felújították és egy kőhidat is elhelyeztek mellette Nepomuki Szent János emlékére. Ekkor az emléktáblát is kicserélték, itt megjegyzem, hogy a korábbi tábla sokkal informatívabb volt. A szent egyébként az 1838-as mindent elsöprő árvíz óta Csepel védőszentje.

A szobor kb 5 méter magas és a források szerint egybe van faragva a talapzattal. Érdekessége továbbá, hogy a talapzat hátulján egy alig olvasható RENOV. 1890 felirat is van, tehát korábban is végeztek már rajta restaurálást.

Ha erre jártok, feltétlenül nézzétek meg, nagyon szépen helyrehozták. 🙂

25/07/2025

Az egyik miskolci névmutató elején olvasható a képen látható idézet. Nem igazán hagyott nyugodni, ezért utánanéztem.

Az idézet forrása Marcellus Palingenius Stellatus - Zodiacus vitae c. írása. Önmagában elég rejtélyes címe van, mely lefordítva annyit tesz az élet állatöve. A könyv keletkezése 1531-re datálható és összesen 12 részre van osztva, mely a 12 állatövi jegynek felel meg. A műben a szerző az emberi boldogság és a legfőbb jó mibenlétét keresi, és ennek feltárását összeköti tudományos ismertekkel, metafizikai spekulációkkal. Állást foglal például olyan kérdésekben is, mint a lélekvándorlás és élesen támadja a korabeli katolikus egyház bűneit.

Az írás egy állatövi jeggyel ellátott fejezetet egy-egy témának szentel. Meglepetésemre a kiragadott idézet a Ta**us, vagyis a Bika fejezetéből való, amely csillagjegyben én is születtem. A Ta**us fejezet a tavaszról, cselekedésről és az ésszel való felemelkedésről szól. Arra buzdít, hogy legyünk bátrak, mert a szerencse mellénk áll.

A könyv egyébként népszerű volt a maga korában, Európa szerte tankönyvként is használták. Több mint hatvan kiadást ért meg és több nyelvre lefordították. Az inkvizíció később a művet racionalista szemlélete miatt betiltotta. Bár egy forrás szerint Palingenius műve Magyarországon nem örvendett nagy ismeretségnek, azért 350 évvel később egy magyar káplán mégis csak az ő sorival nyit meg egy katolikus jegyzéket.

Számomra ez érdekes, és mivel nem hiszek a véletlenekben, ezért ezt a mai napi horoszkópomnak tekintem.

„A szerencse a vakmerőt segíti!”