SzomatoVarázs

29/09/2025

27/09/2025

Két csoport között kicsit pihegünk😍 Imádnivaló volt az első kis csapat 🥰
Szilágyi Zsuzsi Testüzenetfordító társaságában.
Update: A második csoportban könnyesre nevettük magunkat, de nem maradtak el komolyabb megélések sem. Teret kapott a tiszta öröm, a felszabadulás, nevetés, düh-harag megélésének konstruktív módjai, egymásra figyelés, bunker építés és még megannyi érzés.
Csoda volt veletek🌺
Októberben folytatjuk

27/09/2025

Játékos Dráma csoport gyerkőcöknek🥰

26/09/2025

Kedvesek, már nagyon készülünk Zsuzsival, köszönöm, ha megosszátok🥰🙏

INGYENES WEBINÁR

04/09/2025

Nagy örömmel jelentjük, hogy az őszi Ka Fi Bi SzomatoDráma elvonulásunk alig 2 hét alatt betelt! 🥰
Nagyon hálásak vagyunk a sok érdeklődésért, a nyitottságért, a mély kapcsolódásokért.

Mivel azóta is folyamatosan érkeznek a megkeresések, úgy döntöttünk, hogy már most
meghirdetjük a TÉLI elvonulást, hogy tudjatok készülni rá! ❄️

Ha lemaradtál, vagy épp most jött el az idő számodra, hogy elindulj befelé, akkor szeretettel várunk❤️💖 Írd be a naptáradba😘

👉 Téli KaFiBi SzomatoDráma Elvonulás – 2025.12.05-07., EDENROCK STAIRS, Leányfalu

A részletekkel hamarosan jelentkezünk, de ha szeretnél az elsők között értesülni és jelentkezni, már most írhatsz nekünk!

Téged is várunk szeretettel egy újabb mély és felszabadító belső utazásra!

Ölelés Iza, Tamás, Zsuzsi és a csodás csapat💕

26/08/2025

Aug.28. SzomatoDráma délután 1 hely kiadó🥰

26/08/2025

Őszi SzomatoDráma elvonulás Sokoropátkán Okt. 3-5🥰 olvassátok el milyen élmény 🥰

Kedvesek!

Már csak 39 napot kell aludni az őszi KaFiBi SzomatoDráma elvonulásig😊
Megpróbálom szavakba önteni, hogy miért rajongok ennyire ezért a programért.

Képzelj el egy hangulatos kis panziót Győr közelében. Amint behajtasz a birtok kapuján a békésen legelésző lovak látványa fogad. A bejáratnál két kis kutyus szalad eléd (ha épp nem csavarognak), akik imádják a simit.

Elképzelhető, hogy a kíváncsiságod egy kis szorongással is párosul, hisz lehet, hogy sosem kellett ennyi idegen emberrel együtt lenned, ráadásul egy önismereti programon. De ahogy belépsz a terembe és megérzed a hely energiáját, a mosolygós arcok mögötti elfogadást, lassan oldódni kezd a feszültség a gyomrodból.
Észreveszed, hogy páran régi ismerősként köszöntik egymást, és alig telik el egy óra a megérkezésed után, már felszabadultan, önmagadat is meglepve beszélsz a társaidhoz olyan mélységekről, amit talán a legközelebbi hozzátartozóid sem tudnak rólad.
A SzomatoDráma szakemberekből árad a kedvesség, az elfogadás, a szervezők, Tamás, Zsuzsi és Iza barátságos „minden rendben van” attitűdje megnyugtat, bizonyosságot nyersz, hogy tényleg jó helyen vagy.
Az esti összejöveteleken minden kérdésedre választ kapsz, az üdítő poénok a fáradtságod ellenére feltöltenek energiával, oly annyira, hogy még arra is marad erőd, hogy csatlakozz az esti programokhoz a játékvezetőkkel és a társaiddal. Az esti tánc a wellness részlegen nem a program része, -mint később megtudod-, hanem egy spontán szerveződés a munkatársaktól, akik az életben is szoros barátságot ápolnak, ami érződik az egész programon.
Ennyi szívbéli ölelést, bíztatást, mosolyt az életben nem kaptál. A társaid együtt sírnak veled, a történeted bátorítólag hat a többiekre. De te is benne vagy mindenki másnak a játékában, a harmadik nap végére annyi szeretetet kapsz, hogy még hosszú hónapig táplálkozni tudsz belőle. Új nézőpontokkal gazdagodsz, miközben elképesztő felismeréseid vannak. Találkozol az egykori kisgyermek részeddel, akit gyógyítani tudsz, rég eltemetett érzések szakadnak fel belőled, de talán, ami a legfontosabb, hogy döntéseket hozol. Elhatározod, hogy jobban fogsz figyelni önmagadra, rájössz, hogy az önszeretet nem egyenlő az önzéssel, végre beleállsz az erődbe és a saját életednek végre Te vagy a Főszereplője.

A zárókörben már úgy érzed, mintha ezer éve ismernéd a többieket. Egy gondolat motoszkál a fejedben, ilyen élmények után, hogyan tovább? Mert már nem ugyanaz az ember vagy, mint három nappal ezelőtt, és azt is tudod, hogy az életed sem lesz már ugyanolyan.

A búcsúzásnál barátokként köszönsz el a társaidtól, és azt fontolgatod, hogy benevezel a következő SzomatoDráma elvonulásra is, ami 2026 tavaszán, Balin lesz megtartva.

Öleléssel Tamás, Iza és Zsuzsi😊

24/08/2025

Az elmúlt éjszaka nagy részét a traumatológián töltöttük egy barátommal. Megsérült a lába, vezetni nem tudott, én vittem a korházba.
Az első sokk akkor ért, mikor a betegfelvétel után beléptünk a váróba. Rengeteg elcsigázott ember, levegőtlen tér, és mindösszesen egy orvos, aki a betegekkel foglalkozott.
Nem szeretném az egészségügyi helyzetet boncolgatni, ismeri mindenki a magyar valóságot, inkább a kifacsart, fájdalomtól szenvedő testek látványa szomorított el. Három összevert nőt is láttam, kettőt a fiatalabb korosztályból és egy idős hölgyet, akinek a fél arcát lila foltok borították. Volt, akit a kutya harapott meg, de érkeztek baleseti sérüléssel, és többen voltak bántalmazás elszenvedői is.
Éjfél körül újabb beteget hozott a mentő, egy középkorú nőt hason fekve, hátrabilincselt kézzel gurítottak be a hordágyon, aki artikulálatlanul üvöltözött az őt kísérő rendőrökkel és az ápolókkal.

Mennyi történet, mennyi nehéz emberi sors, mely pontosan úgy, tárult elém, mint a SzomatoDráma szőnyegeken, csak itt egy másik nézőpontból.
Ahogy csendesen figyeltem őket, a hála először alig észrevehetően, majd egész lényemet beborítva szétáradt bennem.
Hálás voltam a testemért, hogy ennyi mindent elbír, hogy élek és egészséges vagyok.
Legszívesebben kikiabáltam volna a térbe, hogy hahó emberek, vegyük már észre, hogy milyen óriási kincs a testünk, az egészségünk! Hogy sokkal, de sokkal jobban kellene figyelnünk rá, mert ebben az életben már nem lesz másik, nem tudjuk lecserélni, kidobni, mint egy régi ruhát!

A mi kálváriánk közel hat óra várakozás után hajnali kettőkor zárult. Szerencsére, hogy a kilátásba helyezett műtét két hét kényszerpihnőre szelídült, és miközben fáradtan, de megkönnyebbülten léptünk ki a kórház ajtaján, nem hagyott nyugodni egy gondolat, hogy vajon tényleg egy betegség kell ahhoz, hogy igazán törődni kezdjünk a testünkkel? Nem lenne jó elkezdeni hallgatni rá!?
Csendben. Figyelemmel. Most. Amíg nem késő.

Öleléssel Iza🙏🩷

13/08/2025

Úton vagyunk hazafelé, de lélekben egy kicsit még ottmaradtam veletek. Hálás vagyok nektek, szuper csapat vagyunk 🥰

Most ért véget a nyári elvonulás a szakmai csapatunk számára 🌿
A felemelő és intenzív napokat idén is csoportos szupervízióval zártuk Dr. Buda László vezetésével.

Hatalmas hála él bennünk az együtt töltött plusz napért – a felszabadító nevetésekért, a könnyekért és a mély, értékes tapasztalatcserékért.

Ilyenkor érezzük igazán, mennyivel könnyebb együtt fejlődni, és milyen pótolhatatlan érték ez a közösség, amelyet közösen, lépésről lépésre építünk. 💚 🙏

/A képen a 21 fős szakmai stáb látható./

07/08/2025

🥰🥰

Van kedved holnap templomba menni? Kérdezte a vonal túlsó végéről a barátnőm. Hááát alapvetően nincs, válaszoltam, de nagyon kíváncsi vagyok, hiszen eddig színházba és SzomatoDráma elvonulásokra jártunk együtt. Pár perc múlva elszoruló torokkal mondtam igent a szokatlan felkérésre, pedig sebzettségemből fakadóan egy ideje zsigeri ellenállást érzek az egyházzal szemben. Ragyogó mosollyal mesélte, hogy a tizedik házassági évfordulójukra a pap, aki Csíkszeredában megeskette őket, -és akivel azóta is baráti kapcsolatban vannak, -meglepetésből misét mond értük itt Budapesten, ahol újból megerősíthetik a fogadalmukat.

Kevesen tudják rólam, hogy a húszas éveim közepéig az életem szerves része volt a vallás. Gyerekkoromban jártam hittanra, templomba, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, szerettem a közösségbe járni. Így könnyebb volt elbírni az életet. Aztán elkerültem otthonról, és amikor a legnagyobb szükségem lett volna segítségre, elutasítást kaptam. Pedig nem volt könnyű kérni. Akkor úgy éreztem cserbenhagyott mindenki, még az Isten is lemondott rólam, ha megengedte, azt a sok szörnyűséget, amelyek történtek velem. Közel egy évtizednyi terápiás önmunka kellett, ahhoz, hogy ezt átfordítsam magamban, és tégláról téglára elkezdjem visszaépíteni a hitemet.

A szentmise alatt többször küszködtem a könnyeimmel, régi érzések zúdultak át rajtam. Szinte az orromban éreztem az otthoni templom illatát, dúdoltam a dalokat, kezeim maguktól mozdultak a szertartásban, az egész testem emlékezett.

A hazafelé vezető utat végig zokogtam. Gyászoltam a családom, az egykori kislányt, aki folyton szorongott, A magány, mint nyirkos levegő észrevétlenül kúszott a bőröm alá, s mint már annyiszor beleordította a fülembe, hogy egyedül vagy ezen a világon!

Csakhogy most már nem hittem el. Rögtön felismertem a mintázatot, működésbe lépett a régi sémám. Különös élmény volt, egyszerre sodródni a fájdalommal és figyelni magam kívülről. Tudtam, hogy ez egy emlék és nem a valóság. Nem érvénytelenítettem, nem álltam ellen, engedtem, hogy átmosson, és láss csodát pár óra múlva már csak egy szomorkás gondolat maradt a szívemben.

Napokig fogva tartott az élmény, hogy mennyire könnyű visszacsúszni a régi, sebzett részeinkbe. Elég egy illat, egy hangulat, egy mondat, és máris ott vagyunk egy gyermekkori helyzetben, és úgy reagálunk, mintha most történne. De talán épp ez a felismerés a gyógyulás kulcsa is, hogy ami fáj, az a múltból fakad és rajtunk múlik, hogy engedjük-e, hogy továbbra is ez vezessen bennünket. Nekem a SzomatoDráma adott valódi kapaszkodót. Megtanított felismerni, amikor nem a jelenben vagyok, és segített visszatalálni önmagamhoz.

Iza

31/07/2025

Reggel óta a pittyeg a telefonom, beragyogja a lelkemet az a sok üzenet, amit tőletek kapok.❣🙏 Nem is tudtam, hogy a születésnapom egybeesik a barátság világnapjával, de hiszem, hogy nem véletlen😊
Végtelenül hálás és szerencsés vagyok, hogy ilyen csodálatos barátaim vannak. Azt szoktam mondani, hogy az én erőforrásaim nagy részét a kapcsolati rendszerem adja.
Vallom, hogy nincs fontosabb dolog a világon, mint hogy legyen legalább egy olyan ember a környezetünkben, aki valóban lát minket, aki úgy fogad el ahogy vagyunk, hibázhatunk és ő mégis mellettünk marad, de őszintén megmondja, hogy hülyeséget csinálunk.
Nekem mindkét kezem kell hozzá, hogy meg tudjam számolni azokat, akikre bármikor számíthatok. Vannak évtizedekre visszanyúló és friss lelki kötődéseim is, de mindben azonos, hogy fontosak vagyunk egymásnak, akkor is, ha nem minden nap beszélünk. Köszönöm nektek, hogy ott voltatok mellettem a nehéz időkben és akkor is szerettetek, mikor nem a legszebb oldalamat mutattam.
Szeretlek benneteket, köszönöm, hogy vagytok.🩷🩷🩷

Megkérdeztem az elmúlt évemet, (dr .Buda László után) hogy Mit üzen nekem? Mi az, ami változás után kiállt?
A válasz nem meglepő, kevesebb munka-több kapcsolódás.
Már egy jó ideje úgy érzem, mintha egy időhurokba kerültem volna. Rohannak a napok, én meg utánuk és a legfontosabbra, a kapcsolataimra alig marad minőségi idő.
Ha van bármilyen ötleted örömmel veszem, hogyan lehet lelassítani, nekem egyelőre nehezen megy, de a szándékom a következő évemre az, hogy megtaláljam az egyensúlyt a kötelező körök és az örömteli feltöltődés között.
Apró változások vannak, Leon segít benne, rengeteget nevetünk, igazi kis mókagyáros, de azért akad kihívás is bőven. Izgalmas milyen rétegeket mozgat meg bennem. De erről majd egy következő írásban számolok be.

Óriási ölelés
Iza🩷🩷🩷