26/01/2025
Gondolkoztatok már a világ valóságán? Vajon mennyire ismerjük a saját civilizációnk történetét? Mert ha csak kevésbé, akkor vajon mennyire érthetjük meg saját magunk életének értelmét?
Elkezdtem írni egy könyvet, aminek a címe meglehetősen magáért beszél: Az élet értelme. Ebből szeretnék részeket megosztani veletek, talán érdemes elolvasni és átgondolni az itt foglaltakat, holott csupán "egyszerű" történelem, még ha nem is mindig az elterjedt formában.
"1. A VILÁG TEREMTÉSE
A legnagyobb közhely, amivel ezt a könyvet és azon belül is ezt a fejezetet el lehet kezdeni, az az, hogy vajon a tyúk vagy a tojás létezett-e előbb. Pedig valójában ez nem kérdés.
Nagyon régóta elmélkedünk a civilizációnk létrejöttéről, azon belül is számos elméletet állítottunk fel az ember keletkezésére, a legismertebb és a legelfogadottabb Darwin fejlődéselmélete. Miért kutatjuk az eredetünket? Mert szeretnénk megmagyarázni, hogy kik vagyunk, honnan származunk, miként jöttünk létre, és ezáltal leginkább azt, hogy mi is az életünk értelme. Lám, már megint ide lyukadunk ki! Van, aki a hit segítségével próbálja ezt megismerni, és van, aki a tudományéval. Többnyire itt van a hiba. Ugyanis a kettőt nem lehet és nem is érdemes kettéválasztani, pedig az emberiség történelmében a fizikai sík és a szellemi sík hitrendszere nem összefonódik, hanem újra és újra egymásnak feszül, két, egymást taszító pólust alkotva, mint akárcsak a mágnesesség.
Pici kitekintésként hagy jegyezzem meg, hogy kétpólusú jelenleg is az, ahogy a mai civilizációban megkülönböztetjük a keleti és a nyugati szemléletmódot, mint a materialista szemléletmódot a szellemitől, ráadásul éppen egy fordulóban vagyunk ezzel kapcsolatosan, a kelet vágyja a materializmust, a nyugat pedig a szellem tudását, avagy ahogy az előbb utaltam rá, a vallás és a tudomány fellegvárai leomlani vagy inkább átalakulni látszanak. Lássuk hát, mit is jelent mindez!
Nézzük hát először a tudományos szemléletmódot, hiszen ezt ismerjük jobban, ezt verik belénk az európai iskolákban. Ezen szemléletmód az anyag és a szellem szembenállását az anyag oldaláról közelíti meg, a világ megismerése és megismerhetősége a látott és mérhető világra korlátozódik. Balogh Béla Végső valóság c. könyvében zseniálisan fogalmazza meg ennek problémáját, amikor a két dimenziós érzékelést állítja szembe a három dimenzióval, azaz aki csak szélességt és hosszúságot érzékel, hogyan is képzelhetné el a magasságot! Magam, mint gyakorlati és sokáig kizárólag a természettudományok felé hajló ember sem tudnám jobban szemléltetni ennek a jelenkori tudományos szemléletmód ezen dilemmáját. Ugyanis a tudomány sokáig azt tartotta valósnak, amit látott, talán Newton és az alma esete elég közismert ennek szemléltetéséhez, ami egy erő és annak következtében zajló mozgást fogalmazott meg gravitációként (Newton I. törvénye). Majd ezt elkezdték műszerrel mérni, innen jött a gravitációs sebesség, egyre fejlettebb műszerrel egyre pontosabb értéket kapva. Majd a fizika elérkezett a XX. századba és megszületett a kvantumfizika, kicsit később a kvantummechanika. Idézem a tudományos meghatározását ennek az ágnak: "A kvantumfizika, vagy egészen pontosan a kvantummechanika a fizika egy olyan ága, ami teljesen ellentmond annak, amihez évszázadok alatt a szemünk szokott: az apró elemi részecskék lehetnek egyszerre két helyen, viselkedhetnek hullámként, és a megfigyeléstől függően változtathatják az állapotukat.". Talán az egyik legismertebb problémafelvetése (természetesen Schrödinger dobozba zárt macskáján túl) a protonok kerek lyukon történő áthaladásának problémája. Nem szeretném túl bőlére engedi, a lényege hogy a kerek lyukon áthaladó protonok egy falba csapódnak bele, de a klasszikus fizikai szemlélet által elvárt kör alakzat helyett téglalap alakban.
Mit tanulunk ebből? Azt mindenképpen - és ezért is hivatkoztam Balogh Béla művére -, hogy a tudomány által ismert és mérhető világot alapvetően a műszerek mérési képessége határozza meg. Amit pedig ezen műszerek nem képesek (még) mérni, azt nem bizonyítottnak, vagy rosszabb esetben nem létezőnek definiálja.
Egy pillanatra kitérve a láthatóság/mérhetőség dilemmájára: ez alapvetően azt is magában hordozza, hogy kizárólag azt tartjuk létezőnek (bizonyítottnak), ami mérhető vagy látható. Pedig a világ sokkal szélesebb, mint amit a magunk négy dimenziós síkján érzékelni tudunk és ezáltal beépül az agyunkba. Ebben az a legnagyobb probléma, hogy a saját nézőponthoz való ragaszkodás olyan erőssé vált, hogy már az újabb leletek vagy a fizikai teljesítőképesség is azonnali elutasításra, illetve újabban elhiteltelenítésre (az ezekre használt definíciók: áltudományosság, összeesküvés-elmélet, stb.) kerülnek. Az ember akkor veszik el, amikor a meggyőződéseivel falakat emel maga köré és áthatolhatatlanná teszi azt minden más információ, tény számára. Ez a világ megismerésének talán legfőbb problematikája és ezen fejezet pont arról szól, hogy összefoglaljam, mi az, amit ismerünk, mi az, amit elhallgat a tudomány a saját dogmái miatt és hogyan láthatunk túl a belénk nevelt falakon. Talán meglepő lesz, de nem csak tudósok, kutatók műveit fogom gyakorta idézni, hanem a gondolkodás szabadsága miatt sok esetben Nemere Istvánt is, van bőven mit elsajátítanunk a világképéből.
Ezen gondolatmeneten haladva a világ egyik legismertebb misztikus témáját szeretném a kétpólusosság és a tudomány oldalán felvetni. Létezett egy sziget vagy kontinens a nagy özönvíz előtt (i.e. 12.000 évvel ezelőtt) vagy egyesek szerint azután, amit mindenki foglalkoztatott és a mai napig is foglalkoztat: Atlantisz.
Fontos Atlantisz? Abból a szempontból biztosan, hogy kicsit megértsük az emberiség történelmiségét és abból is, hogy lássuk, Atlantisz (nyugati vagy tudomány alapú szemlélet) és Ázsia (keleti vagy szellemi alapú szemlélet) is szemben álltak már sok ezer ével ezelőtt is, de szemben állt önmagával Atlantisz is. Ha a történelmi létezését tekintjük, pontosabban a történelmünkben történő említését keressük, akkor Platón révén vált ismertté a kortársak számára, ezáltal a jelenkori európai emberek számára is. Érdekessége, hogy ő maga Atlantisz legendáját az ókor tudás-fellegvárában, Heliopoliszban hallotta, ami első elképzelésünkkel szemben nem a mai Görögország területén helyezkedett el, hanem az ókori Egyiptom világhírű városa volt.
„… Akkoriban, a tenger ott még járható volt. Ugyanis a szoros előtt, amelyet Héraklész Oszlopainak neveznek, egy sziget terült el, nagyobb, mint Ázsia és Líbia együttvéve, s erről a szigetről akkoriban még át lehetett kelni más szigetekre, ezekről, pedig a túloldalon fekvő egész világrészre... Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom létezett, mely nemcsak az egész szigeten uralkodott, hanem sok más kisebb szigeten, és azon szárazföld egyes részein is. Hatalma ezen kívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig és Európára Türrhéniáig... Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt... Atlantisz szigete elmerült a tengerben." (idézet Platón - Timaiosz c. könyvéből).
Ha más írásokat, elméleteket vizsgálunk, akkor sok helyen foglalkoznak Atlantisz legendájával, és a két pólus tekintetében azzal is, hogy pénzügyi, gazdasági szemlélete miként formálódott. Hiszen Atlantisz először a természettel történő együttélés mintapéldája volt, majd eltávolodott a szellemi síktól és az örökéletet és az anyagiasságot helyezte előtérbe, a tudást és az ismeretet maga alá rendelte az anyagi síkon történő gyarapodás. Az anyagi javak előtérbe helyezése pedig gyarmatosítást hozott, és szélsőséges mértékű eltávolodást a természettől. Az egyik legerősebb elmélet ezzel kapcsolatosan az, hogy az atlantiszi emberek a gyógyászat és technológia segítségével implantátumokat fejlesztettek és úgy keresték az örök létezés megoldását az anyagi világ örökké tartó élvezete érdekében. Számomra Szepes Mária testvére, Scherbák Viktor (Wictor Charon) gondolatai a legközelebb állók, aki az egyes civilizációk fejlődési görbéjének utolsó szakaszát jelzi az atomhasadás megismerésével és gyakorlati felhasználásával. Az Atlantiszi mágia című könyvében a mindenjellegű atom hasadását energiatermelés érdekében történő felhasználását okolja Atlantisz pusztulásáért, de más vallási irányok szerint is hasonló dolog történhetett, az energiarobbanás okát ott a túlzott mágiahasználatban látják, bár ha belegondolunk, a kettő nem is áll olyan távol egymástól.
Tudom, hogy most ez elme bekapcsol és mindenki általában azonnal állást foglal, hogy szerinte létezett vagy sem Atlantisz és ezek alapján ez csupán egy mese vagy egy tanítás a következő civilizáció számára. Én személy szerint azt gondolom, hogy nem elvitatható Atlantisz létezése, hiszen például 2015-ben megtalálták egy elsüllyedt, addig ismeretlen felépítésű hajótestben azt a különleges vörösréz ötvözetet, amit Platón atlantiszi orichalcumnak nevez. Ha ténylegesen mögé nézünk, akkor a létezés kora és helye az, ami számunkra ismeretlen fizikai síkon, illetve - és ami talán a legfontosabb - a szellemi munkásságuk Atlantisz hanyatlása előtt.
Visszatérve Platón művére, természetesen ez az írás azonnal felkapottá vált, és már maga Platón idejében ő maga állította, legismertebb tanítványa, Arisztotelész pedig tagadta Atlantisz létezését. Nem is csoda ez, hiszen Platón képviselte a keleti szemléletmódot azokban az időkben, míg Arisztotelész talán arról a legismertebb - természetesen Nagy Sándor oktatásán túl -, hogy a nyugati szemléletmódot sikeresen honosította meg keleti területeken. Ugye, a kétpólusú szemléletmód, és ez nem csak a szembenállásra mutat rá, hanem arra is, hogy valamiért az emberiség mindig azt gondolja, hogy választania kell A vagy B dolog között, és a legritkább esetben veszi észre, hogy A és B dolog közös létezésével teljesen másfelé mutat az Isteni Gondviselés szándéka.
Ha valaki figyelmesen olvasta a soraimat, akkor most emlékszik arra, hogy Platón mindezt az Óegyiptomi birodalom bölcseitől hallotta. Ennek az az oka, hogy a kor görög és római filozófusai, tudósai az akkori Egyiptomba jártak a tudásért, hiszen az Egyiptomi birodalom már jelenlegi ismereteink szerint fejlett formában i.e.6000-5000 körül létezett és Heliopolisz az akkori világ (a történészek szerint kb. i.e. 5000-től) tudásközpontjának számított. Tehát az ókori Egyiptom tanította a most ismert római és görög filozófusokat arra, amit már ők akkor ismertek (ez az egyik legfőbb oka annak, hogy sok ehhez az időszakhoz kötődő írásos emlék görögül maradt fent, hiszen akkoriban az volt az egységes világnyelv, mint most az angol), majd ezek a tudósok művei adták tovább a középkor ismert tudósainak tudásukat, akik az újkor feltalálóit ihlették, amiket a legújabb kor továbbfejlesztett és amire építette technológiai vívmányait.
Ez a történelem folyama, így kerülnek át technikai és elméleti tudások egyik generációról a másikra, még ha a széles tömegeknek nem is tanítják az összefüggéseiket, a részletes folyamataikat, hiszen már nem szükségszerűen az a cél, hogy ezeket az összefüggéseket értsék meg a tanulók és átlássák, hogy hogyan épül egymásra a mostani tudásbázis, azaz hol vannak az erős, ismétlődő motívumú pontjai és hol vannak azok, ahol a továbbadó ember személyisége torzította az információt.
Az ókori Egyiptomi birodalmat említettem, de vajon ismerünk minden civilizációt? Honnan vette az ókori Egyiptom a tudását, amit a mai napig nehezen vagy egyáltalán nem tudunk reprodukálni? Hiszen Darwin fejlődéselmélete alapján szükségszerűen lennie kell egy előző fejlődési stádiumnak, a történészek fejlődési elméletét tekintve pedig egy alacsonyabb rendű, Egyiptomot megelőző civilizációnak. Persze elég nagyképű dolog azt állítani, hogy az előző civilizáció szükségszerűen fejletlenebb kell legyen, ha belegondolunk abba, hogy a jelenlegi technológiával sem tudnánk egyiptomi pontossággal betájolni és megépíteni akár csak a gízai Hufu-piramist.
Ezeken felül ma már tény, hogy találtak már szénizotópos kormeghatározással kb. 70.000 évvel ezelőttre tett és fennmaradt építményt, kb. 50.000 évvel ezelőttre becsült használati tárgyat, amit egyre többen ismernek el, mint egy régi, letűnt civilizáció nyoma. Emlékszik még rá, hogy mit tanítottak az iskolában, mennyi idős az emberi civilizáció? Volt, amikor 8000 évet adtak neki, volt, amikor már a bátrak 10-12.000 évesnek becsülték a megmaradt történelmi emlékek, azaz egy épület, barlangrajz vagy éppen egy használati tárgy alapján. Na de a mostani építőanyagok vajon meddig maradnak fent, egy YTONG falazóelem vagy egy műanyag szennyvízcső mennyi idő alatt mállik szét, meddig lesz bizonyítható a civilizációnk létezése ilyen módon? Tehát visszakanyarodtunk oda, hogy a fizikai létezés megfelelő mérőkészülékek hiányában nem bizonyíthatóak, csupán nagy valószínűségű becslésekre hagyatkozva állítjuk saját történelmünk fejlődési folyamát.
Ha az előző bekezdést elfogadta az elméje, akkor szeretnék behivatkozni néhány régészeti tényt: találtak több százmillió éves kőzetben, érintetlen formában pénzérmét, szénrétegben aranyláncot és hosszasan sorolhatnám, mi minden mást még, ismétlem: évmilliós korú megmunkált tárgyakat, eszközöket. Minden leletről anno könyv, híradás íródott és a mai napig visszakereshetőek, akár az interneten is, a teljesség igénye nélkül csak néhány példát említek annak érdekében, hogy mindenki el tudjon gondolkozni azon, vajon amit ismerünk, az az igazság-e.
1, 1871 Illionis államban (USA) történő kútfúrás közben találtak egy pénzérmét, ami ismeretlen nyelven íródott. Az érme egy 300.000 éves rétegben feküdt, érintetlenül.
2, 1844 Anglia, bányászat közben a széntömbből előkerült egy míves aranylánc, aminek becsült kora 320-360 millió év.
3, 1852 Dorchester (USA, Massachusetts állam) kőkitermelési robbantástól nyílt ketté egy kőszikla, amiben egy két részre szakadt vázát találtak. A kőzet maga 600 millió éves.
4, 1912 Oklahoma (USA), egy szénbányában a nagyobb széntömb szétverésekor vaskehely került elő, a lenyomata is tisztán látható volt a széntömbben. A széntömb becsült kora 312 millió év.
5, 1968 Saint-Jean de Livet (Franciaország) két kutató szabályos, ember által alkotott fémcsövek rendszerét találta érintetlen mészkő rétegben. A rétegek kora 65 millió év.
Ezek alapján a kérdés igazából már nem az, hogy volt-e előttünk más civilizáció, hanem sokkal inkább az, hogy mennyi és mit tudunk kideríteni róluk. Könnyen belátható, hogy a tudomány eszközei, ahogy előbb írtam, erősen korlátoltak, tízezer évek tekintetében a földrétegben nyomon követhetőek az egyes éghajlati változások, de a kor eszközei, élőlények maradványai mára elporladtak, lebomlottak vagy ami konzerválódott, azt egyszerűen a saját egójuk miatt tagadják a jelenleg tudományosnak elismert kutatók. Picit tovább gondolva a megmaradt építmények esetében is alapvetően találgatások, valószínűsítések történnek, hiszen egyikünk sem élt ott abban az időszakban, egyikünknek sincs felvétele arról, miként épült akárcsak a Karnaki templom Luxorban, miként éltek benne minden nap, milyen szertartásokat végeztek és azoknak milyen hatásuk volt. Mindent csupán csak feltételezünk a jelenkori életmódunkból származó meggyőződéseink alapján, és akkor még bele sem mentem abba, hogy a szénizotópos kormeghatározás is tulajdonképpen csupán becslésekre épít. És bár a bekezdés elejére illet volna, de soha nem késő feltenni a kérdést: azt sem tudjuk, hogy miért építették őket, pontosan mire használták. Elég könnyű belátni, hogy a gízai nagy piramis megépítése meglehetősen nagy pazarlás lett volna egyetlen test elhelyezésére, és én a magam részéről azt is vitatnám, hogy tényleg megépülhetett a fáraó életében, hogy elegendő idő állt rendelkezésre a fáraó hatalomra lépése és halála között a jelenleg feltételezett építési technológiával. Persze így könyvben olvasva az elméleti fejtegetésnek tűnhet, de ha valaki egyszer járt Luxorban vagy Gízában, az teljesen jogosnak érzi a kérdést."
