31/12/2025
Órák óta gondolkozok azon, hogy mit is írjak így a naptári év végén. Nem igazán hiszek abban, hogy egyik napról a másikra minden megváltozik, csak mert más matematikai jellel jelöljük a naptári évet. Pontosan értem, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy valamihez tudja kötni a változása elindulását, de mint gyakorló terapeuta, pontosan tudom, hogy ez az elindulás nem egy éjszaka alatt érik meg általában, és legfőképpen nem egy-két nap alatt megy végbe.
Szerencsém van, mert csodás emberek tisztelnek meg a bizalmukkal, csupa olyan ember útját támogathatom, akik igazán nagyszerűek önmagukban is, és megható érzés látni, amint lépésről lépésre rátalálnak az igazi önmagukra. Nagy dolog ez, hiszen sok kliensem bántalmazó kapcsolatban élt/él, ami legnagyobb terhe, hogy elhitették velük, hogy semmit sem érnek, semmihez sem értenek, az egyéb lelki és testi terhekről nem is szólva. Mégis minden nap, minden héten tesznek önmagukért, egyre tudatosabbak, egyre örömtelibbek és egyre inkább tudják, hogy kik is ők valójában. Nem hiszem, hogy egy terapeutának lenne ennél csodálatosabb élethelyzete.
Ha valaki azon gondolkozik, hogy feltenné magának a kérdést, kicsoda is ő valójában, és szüksége van arra, hogy valaki segítsen megtalálni a válasz valódi elemeit, örömmel állok rendelkezésre még abban a kevés időpontban, ami szabadon maradt. Tudom, hogy elindulni ezen az úton nem kis döntés - és ahogy írtam, nem is egy éjszaka kérdése. De általában eljön az a pillanat, amikor a külső behatások már annyira erősek, gyakorlatilag elviselhetetlenek, hogy vagy elkezdi keresni az útját és élete értelmét az ember, vagy elveszik a megszokásokban, a lelki terhekben, a külső nyomásban. Aki felveszi a harcot a külső körülményekkel, neki tudok társa lenni. Decemberben bevezettem az első ingyenes találkozót, ami kb 30 perc és arra pont alkalmas, hogy mindenki el tudja dönteni, megfelel-e neki a személyiségem, tudásom és életszemléletem arra, hogy ezen az egyáltalán nem könnyű úton a társa lehessek.
Ilyenkor illik kívánni, jól emlékszem erre gyermekkoromból. Én azt kívánom, hogy a nagy újévi fogadalmak helyett egy napról napra tudatosabban élő egyének alkossák a magyar társadalmat, akik a saját megértésükre és megélésükre támaszkodnak, akik együttéreznek a másikkal és akik képesek tisztelni, elfogadni mindenki mást is. Azt hiszem ez sokkal több, mint amit kívánhatok mindenkinek, beleértve magamat is!
