03/12/2024
" Te vagy az oka mindennek..."
Kedveseim!
Talàn elmondható, hogy kivétel nélkül, hallotta, vagyis mondták már nekünk ezt a mondatot.
S azt hiszem nem sokat tévedhetek, hogy hagyta el már mindegyikünk szája is a mondatot
Igazából nem csak párkapcsolatra szűkíthető le, hanem bármely emberi kapcsolatunkra rászabad vetíteti.
Szülő, tanàr, baràt, szomszéd, etc.
Mert a fővonal amit követnie kell az õnmagát keresőnek, az a bizonyos bennem lévő, megjelenő érzelem, ami a kiváltò oka volt, hogy ez a bizonyos mondat elhagyta a szàmat.
Szeretetlenség
Szinte mindig a szeretetről diskuráltunk.
De tudjuk a szabályt: Ahhoz, hogy valamit megèrtsek, meg kell ismernem a màsik oldalát is az èremnek.
Ha igazàn szeretni akarok, mélyen szembe kell néznem a bennem lévő szeretetlenséggel is.
De valójában mi a szeretetlenség?
" Benned nincs semmilyen szeretet"
Őszintén kell most bevallanom, hagyta már el a számat ez a mondato, s nem vagyok rà büszke, de vállalom, mert megértettem a tanítàst!
Mindenkiben ott a fény...vagyis ott él mindenkiben, kivètel nèlkül a szeretet.
De mi lehet akkor az aszeretetlenség?
Mindünkben él olyan rèsz, mely nem volt eléggé megszeretgetve, dédelgetve, ápolva. Ez önmagàba véve mèg nem káros, hisz képtellenség is lenne.
Viszont az emberi lélek ès tudat úgy lett felhangolva, hogy ami belső, èrzelmi megélésben hiányként tükrõződik az a fizikai megtapasztalások során, az egyszer s mindenkorra vésődjék a lélekbe èrzelmi lenyomatként.
Lehet talán kérdés, jogosan, hogy végtére is miért így, nem pedig inkább amúgy? Mièrt kellett Istennek, vagy hívd egyetemes tudatnak, éppen ilyen világot teremtenie, melyben felüti fejét a bànat, elhagyatottság, bosszú ès gyűlölet?
Persze ismerjük a vàlaszt, a szeretetlenség. De mégsem válasz ez, hisz mièrt alakult ki akkor? S mi az?
Képzeljétek, ezt a választ is jól ismeritek!
Amikor azt mondjuk, Te vagy az oka, mert nincs benned szeretet, tulajdonkèppen azt àllítja, hogy vannak Neked is, csak úgy mint nekem is félelmeim.
Hiszen a szeretet ellentétje a fèlelem.
Vagyis a bennem lévő szeretetlenség, azaz olyan rèszem mely nem lett szeretve, elkezdi a tudat( ld. ego) félteni, vèdelmezni. S màr is nem enged be semmit, tehát a szeretetet sem.
Így jobb híjàn magànyra, àrvasàgra ítèljük magunkat. Ennek pedig kõvetkezménye az áldozat szerep.
De nem muszàj becsapni önmagunk!
Valójában teljes ès egészek vagyunk, önmagunkban, önmagunktól. Ezt nevezzük szubsztanciának, ez a bennûnk èlő fèny, vagy isteni részecske. Nevezheted bárhogy, a lènyeg, hogy becsûl, szeresd, mert azt látni fogja mindenki s ez szeretetre sarkalja az embert!
Advent van, a legalkalmasabb idő, hogy magunkba tekintsünk, elkezdjûk a megèrtés àlltal szeretni legbensőbb ènünket, az isteni forràst!
🥰
