21/03/2025
🏴 Gyors lefolyású, méltósággal viselt betegség után elhunyt Feketéné Gacsó Mária (1946-2025), a Démoszthenész Egyesület alapítója. Az alábbiakban Hojdák Gergely, a BeszÉLJ! Egyesület elnökének személyes nekrológját olvashatják.⬇
2005-ben találkoztam először Marival, édesanyámmal azért utaztuk Miskolcról Budapestre, hogy hivatalos szakvéleményt kérjünk tőle a dadogásomról az egyetemi felvételihez. Amikor megkaptuk a "diagnózist" - középsúlyos dadogás -, édesanyám azt kérdezte tőle: "És akkor mit tudnak tenni érte?" Mari egy kis gondolkodás után visszakérdezett: "Mit hajlandó ő tenni magáért?"
Az egyetemre felvettek, a Démoszthenészben pedig nem sokára már a dadogó érintetteknek szóló klub vezetője voltam, amit ekkor "Döcögők" (Dadogók Önsegítő Csoportja) névre kereszteltünk át. Ennek az időszaknak két fénypontja volt. Az első, hogy 2010 körül megszerveztük Dr. Martin F. Schwartz amerikai logopédus magyarországi látogatását, akinek a könyvét is lefordítottuk. A másik, hogy 2013-ban eljutottunk Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe Kósa Ádám képviselő úr meghívására, aki most a fogyatékosságügyi államtitkár. Magánéleti okokból és a klub körüli nehézségek miatt végül lemondtam a vezetésről és kiléptem a Démoszthenész Egyesületből. Ekkor megismerhettem Mari kemény, szókimondó oldalát is (ilyenkor általában elszívott előtte egy cigarettát). Azzal nyugtázta a döntésemet, hogy szerinte "menekülök önmagam elől" és "elpazarlom a talentumaimat". Nagylelkűségét mutatja, hogy még abban az évben megkaptam a Démoszthenész Díjat az addigi tevékenységemért.
Alig egy évtizeddel később újra ott ültem vele szemben az asztalnál, már az új irodában, és elmondtam neki, hogy szerintem eljött az ideje annak, hogy a dadogók saját egyesületet alapítsanak (ahogy ezt már számos országban megtették). "Számítottam erre, és pozitív csalódás, hogy te kezded el" - válaszolta, majd arról beszélt, hogyan csinálta ezt végig évekkel korábban Dallos Zsuzsa, az Afázia - az Újrabeszélők Egyesülete alapítója. Aki ismerte, az tudja, hogy "gyűjtögető típus" volt, hamarosan elő is került egy napraforgóvirág mintájú ábrasor, ami a Démoszthenész Egyesület vezetésének tapasztalatait képezte le.
Utoljára a halála előtt pár héttel beszéltem vele, akkor már nagyon beteg volt. Amolyan számvetést végzett. Összegyűjtötte az évtizedek alatt kifejlesztett dadogásterápiáit, amelyeket "édes gyermekeinek" tekintett. Elmondta, hogy nagy átlagban a hozzá fordulók egyharmadának tudott igazán segíteni, egyharmaduknak javult a beszéde, egyharmaduknak egyáltalán nem. Azon töprengett, hogy miért is szentelte egész szakmai életét éppen a felnőtt dadogóknak, és megállapította, hogy tulajdonképpen "benne is dadog valami". Ennek a gyerekkorában, neveltetésében gyökerező "pszichológiai" okait is érintettük, de ez nem tartozik a nyilvánosságra.
✝️ Valószínűleg sokan tudják róla, hogy mélyen hívő keresztyén ember volt. Hite a betegségében is nagy támaszt nyújtott számára, amennyire tudom, Isten akaratában megnyugodva távozott. Az örök világosság fényeskedjen neki! 🕯